Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-12 / 1232. szám
1942 szeptember 12. BÉRMUNKÁS 7 oldal Fishbein L mtárs jelentése az Országos Értekezlethez Tisztelt Munkástársak Pár év múlt el azóta, amikor én mint a new yorkiak küldöttje találkoztam munkástársaimmal az IWW magyar tagjainak évi konvencióján. Igazán örültem annak, hogy voltak többen new yorki munkástársak akik kötelességüknek tartották, hogy az IWW magyar tagjainak a konvencióján megjelenjen e k. Mindig nehéz volt küldöttett választanunk, leginkább azért, mert a két napos utazás és a 12 órát egyhuzamban tartó gyü- lésezés egyes delegátus munkástársainkat annyira kimerítette, hogy néhány napi pihenésre lett volna szükségük amikor New Yorkba visszaértek. Ebben az évben azonban más okok voltak, amiért nem tudtunk rajtam kivül más delegátust választani. Ezen okok miatt jelentésem lényegét írásban teszem meg az utólagos félreértések és az esetleges félremagyarázások fedezésére. Mint jól tudják New Yorkban voltak többen olyan munkástársak akiket mozgalmi szempontból “tehetségeseknek” bíráltunk el, akik a gyűléseken szabatosan tudtak felszólalni, sőt többen jó népgyülési előadók voltak, mig egyesek a toliforgatás mesterségét gyakoroltak. A mozgalmi működésűnk teljesen rendben ment, mindaddig amig hitleri nácizmus meg nem indította a hódítási lavinát mely az egész világ berendezkedését összekavarta, ember és ember között a részben ledöntött vallási és faji válaszfalakat visszaállítva nem arról beszéltek többé a régi harcos forradalmárok, hogy az ipari unionizmus eszméjét hogyan lehetne hathatósabban terjeszteni, hanem arról voltak sokszor a hajnali órákig nyúló viták, hogy vájjon a Hitlerizmus a fejlődési folyamat mely végeredményben a kapitalizmust fogja kipusztitani, avagy visz- szafejlődés, mely a munkásosztály szervezeteit és jogait irtja ki a föd színéről. Ezek a viták már akkor kezdtek kiélesedni, amikor a Hitler-Stalin paktum a világkorát élte, annak elmúltával aztán annyira elmérgesedtek, hogy ugylátszott mintha egyesek a gyilkos nácizmus mellé szegődtek volna, mig a másik oldalon az ipari harcosok megalkudva a kapitalizmus védelmére keltek volna. Ilyen körülmények között nehéz volt az agitációs munkát föntartani lapunk érdekében, mert úgy éreztük mi akik minden gondolatunkkal a Bérmunkás mellett álltunk, mintha a leggyülöltebb ellenségeink lennének sorainkban. Távol állott tőlünk bárkit is megbélyegezni, hogy a nácizmus mellé állott és nem is hisszük, hogy ezek a munkástársaink talán rosszakaratulag bírálták el az eseményeket. Mert lehet valakinek kapitalista gondolat világa anélkül, hogy kapitalista volna (sajnos milliók vannak ilyenek), ugyanúgy lehet és sajnos vannak sokan, akik nem nácik, de gondolat világuk a nácizmus maszlagával van megmételyezve. New yorki mozgalmunk nem volt elég erős ahhoz, hogy nagyobb megrázkódtatás nélkül elbírta volna ezeket a zavarokat amihez még hozzájárult az is, hogy a speciális magyar kérdésben is súlyos nézeteltérések támadtak közöttünk és igy ezeknek a bajoknak az eredménye az lett, hogy a hosszú évek óta tartó péntek esti gyűléseinket sem tudjuk megtartani. Habár néhányan a munkástár- saink akik minden körülmények között, mint osztályharcos forradalmárok kitartanak lapunk mellett, megjelennek a helyiségünkben és igyekeznek a rájuk hagyott még nagyobb terhet erejükhöz mérten viselni. Ezek a munkástársak nem fognak megfutamodni, mert jól tudják azt, hogy a háború sem tart örökké és inkább maradjon meg akármilyen, tegyük fel rossz és gyenge szervezett és sajtó mint semmisem. Jelentésemben nem akarom és nem is fontos az elvi magyarázkodást firtatni a háborús helyzettel kapcsolatban, hiszen erről hétről hétre Írunk a Bérmunkásbán és mindannyiunknak megvan már a határozott kiforrott véleménye, hogy tulajdonképpen mi is a forradalmi kötelességünk a jelen helyzetben. Ilyen körülmények között megértik munkástársaink, hogy New York részéről semmiféle számottevő ígérettel nem járulhatok önök elé, ami a Bérmunkás megjelenésére határozott biztosítékkal szolgálna. Annyit azonban Ígérhetek, hogy mi néhányan akik ott állunk lapunk és az IWW mozgalma mellett, mindent elfogunk követni, hogy a new yorki mozgalom alapja továbbra is megmaradjon. Módot fogunk találni arra, hogy a helyiségünk továbbra is fentartva lehessen és ugyanakkor lapunk érdekében is amit csak munkás akarattal elérni lehet végrehajtsuk. Azt örömmel jelenthetem, hogy a Bérmunkás előfizetése New Yorkban soha nem volt ennyire rendben mint most. Úgyszólván lejárt eláfizetőink nincsennek, ami Feckó lapkezelő munkásAz amerikai újságokat hírekkel ellátó ügynökségek a háborús helyzet minden nehézségét leküzdeni igyekeznek, hogy az amerikai újság olvasók továbbra is informálva legyenek a világeseményekről. Ezt a szolgálatot az Overseas News Agency (ONA kibővítette azzal, hogy híreit a magyar lapok részére magyar nyelven küldi meg. Ezen hírekből a Bérmunkás is közölni fogja azokat, melyeket olvasóink külföldi tájékoztatására hasznosnak talál. Az ONA polgári intézmény és ebbő a szemszögből adja ki híreit is. társunk fáradhatatlan munkájának köszönhető. A new yorki munkástársaink üdvözletét tolmácsolom a konvenciónak azzal a reménnyel, hogy dacára a nagy bajoknak, dacára a zavaros helyzetnek, A HÉT (A washingtoni háborús információs iroda ebben a rovatban hétről-hétre közli a fontosabb eseményeket, amelyek az országban és az egyes frontokon történtek. A közleményt az iroda juttatja lapunkhoz) A HÁBORÚ NEGYEDIK ESZTENDEJÉBEN Ezen a héten töltötte be harmadik esztendejét Hitler háborúja, amit akkor bocsátott a világra, midőn 1939 szeptember 1-én betört Lengyelországba. Minden idők legnagyobb fegyveres összeütközése most lép negyedik esztendejébe és azt kell látnunk, hogy az egykor oly félelmetes elnevezés, hogy “villámháboru” szinte nem is használatos már. Ha valaki emliti, szinte gúnyosan hat. Hogy is hivhatnók a háborút, amely ugylátszik tovább fog tartani az 1914-18-as háborúnál is, villámháborunak ? A háború harmadik évfordulója szinte már megszokott helyzetet tár elénk. Mint 1940- ben, a németek egyre csak győznek, egyre ontják a gyilkolást és a pusztítást, egyre tü- zögetik a horogkeresztet Európa földjének mindig több és több pontjára. Mégis a végső, a befejező győzelem ma is elérhetetlen messziségben van számukra. Igaz, a tengelyhatalmak még távolról sincsenek megverve. Ám, a hozzáértő katonai bírálók véleménye az, hogy Németország helyzete kétségtelenül romlott 1940 óta. Japánnak, leghatalmasabb szövetségesének helyzete most van rosszab- bodóban. Olaszország már romlásban volt akkor, amikor a háborúba vetette magát. “Az ellenség hódításai tehát — írja Walter Lippman — tért nyertek 1940 óta, kilátásai azonban rosszabbak. Mert ez alatt a két év alatt, a mi mai világunk történetének fordulópontja idején, megalakult az a hatalmas és kérlelhetetlen szövetség, melyhez mi is tartozunk. Ezentúl ez a szövetség vezeti már a háborút és meg is nyeri, hogy kiharcolja jövőnk megformálásának jogát számunkra.” Sikerült Hitlernek, akit nemrég még lángelmének néztek, német honfitársai nagy megdöbbenésére, 29 nemzetet sorba állítani Németország és tengelyi szövetségesei ellen. Nyolccal többet, mint annak idején Vilmos császárnak sikerült az ő Németországa nyakára hozni. Az 1943-i Szövetséges Nemzetek öblében nagyobb az emberanyag, mint a tengelyhatalr máknál, nagyobb a természeti kincsek tömege és hisszük, az elszántság, a virtus is — a kemény győzelmi akarat. az IWW magyar tagjai továbbra is kitartunk az ipari szervezkedés forradalmi utján, és mint osztályharcos munkások ép- ugy mint eddig, a jövőben is teljesíteni fogják kötelességüket. “Diadalmas győzelmünk oly bizonyos, mint ahogy a nap fölkel”, mondotta George C. Marshall tábornok, az Egyesült Államok hadseregének vezérkari főnöke, amikor a legfrisebb harci szövetségest, Braziliát üdvözölte. A LÉGI ERŐDÖK EURÓPA EGÉN Uj árny sötétedett Náci- Európa fölé a múlt héten. A nagy amerikai repülőgépek szárnyai terjesztették, a Légi Erődök. Hadseregünk legjobb nehéz bombázó gépei először ütköztek össze az ellenséggel, annak legkeményebb légi ellent- állásával — és döntő győzelmeket sikerült kivivniok. De az eddig is megállapított nagy eredményeket még túl fogják szárnyalni a most készülő uj amerikai bombavetők. Az uj repülőgépeknek és azok gyártási terveinek részletei ma még nem nyilvánosak, de any- nyit el lehet mondani, hogy még nagyobb és még jobb bombavetők vannak készülőben. Ez a leghatahatósabb mód Németországot és Japánt a saját földjükön sújtani, — ez az útja annak annyira, megtörni őket, hogy azután sor kerülhessen az invázióra. A HADVISELŐ BRAZÍLIA MOZGÓSÍTÁSA A hadviselő Brazília siet a küzdelembe vetni bőséges ember és hadianyag készleteit, egész hatalmát a Szövetséges Nemzetek végső győzelmének szolgálatába dobja. Brazília gazdasági jelentősége számunkra nem kisebb, mint stratégiai és katonai ereje a Szövetséges Nemzetek harci készségének szolgálatában. Természeti kincsekben való gazdagsága szinte mesés, a Szövetséges Nemzetek hadiüzemeit mangánnal, mikával, kvarccal, ipari gyémántokkal, krómmal, vanádium-fémmel, növényi olajokkal, gumival látja el, valamint egyéb hadianyagokkal. Hosszú távú gazdasági megállapodások Brazília és az Egyesült Államok között siettetik a gumi, a rostanyagok és egyéb hadikészletek nagyszabású termelését, amiket azelőtt az ázsiai Távol Keletről szereztük be. Ez az együttműködés nem csupán a háború tartamára szól, hanem a háború után is, szükségleteink fedezésére. Brazília a Nyugati Földteke második gyáriparos országa. Az elmúlt két évtized alatt, gyártó képessége hatalmasan kiterebélyesedett. A nehézipar, mint vas- és acélipar — a hadiipar alapja — sebesen fejlődött az utóbbi esztendőkben. A kormány egy repülőgépgyárat is helyezett üzembe. Manapság Brazília azoknak a gyáripari termékeknek nagy részét, amit azelőtt Európából és az Egyesült Államokból hozott be, maga gyártja.
