Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-09-12 / 1232. szám

4 oldaJ BÉRMUNKÁS 1942 szeptember 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ..........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy _________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta, Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD “Laptulajdonosok és szerkesztők figyelmébe” (gb.) Az Elmer Davis által vezetett Office of War Informa­tion hivatal megszervezte az idegen nyelvű sajtó osztályát, melynek vezetője, Alan Cranston, augusztus 25-én gyűlésre hívta az amerikai idegen gyelvü sajtó szerkesztőit és kiadóit. A New York városban tartott gyűlésen Mr. Cranston minden félreértést elkerülő módon, nyíltan és őszintén megmondotta a szerkesztőknek és kiadóknak, HOGY AZ IDEGEN NYELVŰ SAJTÓ BIZONYOS RÉSZÉNEK BE KELL SZÜNTETNI A BURKOLT NÁCI ÉS FASIZTA PROPAGANDÁT, ELLENKE­ZŐ ESTEBEN AZ IDEGEN NYELVŰ SAJTÓ ELNYOMÁSÁ­RA TÖREKVŐ ERŐK GYŐZEDELMESKEDNI FOGNAK. Mr. Crantston erősen kihangsúlyozta, hogy egyes német, olasz, magyar, román és bulgár lapok amig készséggel adnak le minden hirt a hadikötvényekről, polgári védelemről, sorozásról, ár vagy árukorlátozásról, addig soha sem nyomatnak ki olyas­mit, ami a nácizmusra vagy a fasizmusra kedvezőtlen lenne. Az egyik német lapkiadó ezt igy magyarázta meg: “A német-ame­rikaiak nem szeretnek hallani Hitlerről és a nácizmusról. Vala­hányszor a nácizmust támadják azt hiszik, hogy rájuk céloznak. Én náci ellenes vagyok,” — mondotta, — “de az olvasóim nem vásárolnának náci ellenes újságot”. Az ilyen szerkesztők és lapkiadók vigyáznak, ne hogy a nácizmusról valami elitélőt írjanak. És mint ahogy Mr. Cran­ston nagyon helvesen jegyzi meg, “AKI NEM TÁMADJA A NÁCIZMUST, AZ PÁRTOLÓJA ANNAK!” Mr. Cranston többször kiemelte, hogy a német lapra mon­dott dolgok vonatkoznak a magyar lapokra is. Mi természetesen kiegészítjük azzal, hogy Hitler és a nácizmus helyébe Horthyt meg a magyar fasizmust, a magyar fehér terrort tesszük. És mint azt már annyiszor megírtuk, AZ AMERIKAI MAGYAR SAJTÓ ÓRIÁSI TÖBBSÉGE NEM CSAK, HOGY NEM IRT HORTHY ÉS A MAGYAR FASIZMUS ELLEN, DE MÉG PEARL HARBOR UTÁN IS DICSHIMNUSZOKAT ZENGE- DEZTEK RÓLUK. Sőt még ma is találunk gondosan elbújtatott náci vagy Horthy mellettes propaganda anyagot a lapjaikban. És mint mi, úgy a hivatalos közegek is jól látják, hogy ha­dikötvények árulásával, ambulancok vételével és hazafias mell- veregetéssel nem lehet elgáncsolni az igazi lényeget, a fasizmus és annak minden válfaja elleni igazi küzdelmet. És mint ahogyan mi számos esetben kimutattuk, hogy a náci propagandát elbújtatják versekbe, elbeszélésekbe, szerkesz­tői üznetekbe és mindenféle más módon, nehogy rajtafogják őket, úgy Mr. Cranston is észrevette ezt és azért mondotta a következőket: “őrizkedjetek az olyan alkalmazottaktól, akik Pearl Har­bor előtt hűségesen szolgálták az ellenséget. Mindaddig, amig az újságjaiknál dolgoznak, ellenséges propaganda ugyan nem jelenik meg a nagy címekben, de ott lesz a folytatólagos regé­nyekben, a tárcákban, az olvasóktól kapott levelekben, könyv­szemlékben, sőt talán még a jövendölésben is. Mindaddig, amig a lap összes munkatársai megbízhatók nem lesznek, mindaddig amig önök újságjuk minden sorát lelkiismeretesen Amerika és a szabadságért folyó harc szolgálatába nem állítják, nem adják teljes részesedésüket.” Az Office of War Information hivatal követelése tehát az, hogy a laptulajdonosok és szerkesztők dobják ki azokat, akik Pearl Harbor előtt híven szolgálták az ellenséget. Ez nagyon helyes. Csak most már azt kell még megkérdeznünk Mr. Cran- stontól, hogy mi történjék abban az esetben, amikor MAGUK A LAPTULAJDONOSOK ÉS SZERKESZTŐK SZOLGÁLTÁK AZ ELLENSÉGET OLYAN HÍVEN NEMCSAK PEARL HAR- BORIG, DE MÉG AZUTÁN TÖBB HÓNAPPAL IS? Mert sajnos és örök szégyene az amerikai magyarságnak, HOGY AZ AMERIKAI MAGYAR SAJTÓ ÓRIÁSI TÖBBSÉGÉ­NÉL EZ AZ ESET ÁLL FENN. Konvenciós Képek Megjöttek: Háború van és a mi delegá­tusaink nem kis üzlet emberek, nyugalomba vonult kistőkések, kiknek a nyugodt emésztéshez szükséges az, hogy egy évben egyszer kiszellőztesse a “forra­dalmi” érzelmeit, nem, a mi de­legátusaink munkások, kiknek a többsége hadiiparban dolgo­zik, kiknek a munkából való el­szabadulása nem csak anyagi vesztességet, de nem kis nehéz­séget is okoz, azonkívül a gumi és gazolin korlátozás volt az amely azt a félelmet keltette bennünk, hogy ez a konvenció nélkülözni fogja a távol lakó munkástársakat. De ugyan kel­lemes volt a csalódás, amikor az értekezlet előtti estén a ba­rátságos vacsorán egymás után jöttek Chicago, New York, Buf­falo, Pittsburgh jól ismert de­legátusai, kik örömmel, szere­tettel üdvözölték egymást és rögtön megindult a vitatkozás amelynek csak a Vacsora vetett véget, amely nagyon elütött a szokásos banketektől mert nem cigányzene és “mű­vészi” műsor kisérte a jó va­csorát, hanem komoly eszme­csere, amelynek az irányítása Lefkovits munkástárs avatott kezébe volt letéve. Pika, Fish- bein, Zára, Hering, Geréb stb. munkástársak világos, céltuda­tosan forradalmi beszéde, meg­adták az irányvonalát a magyar ipari forradalmárok harcainak és igazolása volt a Bérmunkás Írógárdájának, amelynek az irányvonalával való szolidari­tást fejezte ki. Éjfél utánig oda adó figyelemmel hallgatták a felszólalásokat és kétségtelen, hogy nem csak a kitűnő vacso­ra miatt, de főleg a rövid előa­dások rendkívül értékessé tet­ték a szombat esti pár órát. A konvenció: Az éjfél utánig tartó vacso­ra után természetes volt, hogy a konvenció csak 10 órakor kez­dődhetett meg. A formaságok elintézése után a lapbizottság jelentését olvassa fel Lefkovits munkástárs, amelynek a veleje az, hogy talán először a Bér­munkás életébe 500 dolláron felüli maradványt jelent, amely a konvenció folyamán ezer dol­lárra emelkedik. Utána a dele­gátusok jelentkeznek, mind egyik delegátus ma arról pa­naszkodik, hogy túlsókat kell dolgozni, kevés az idő az agitá- cióra, egy két helyen az ellen­zék működése akadályozza a munkát, de ha a delegátus nem is tudja felkeresni az olvasó­kat ,maga az olvasó küldi be nem csak az előfizetést, de a hátralékot és a felül fizetést is. Leglelkesebb írásbeli jelen­tése az akroni munkástársnők­nek jelentése, melyet Schwindt munkástársnő küldött, dollárok­kal kibélelve és fokozott mun­kát ígérve. A lap szellemi irányvonalá­ról Geréb, Kovách munkástár­sak tették a jelentést, amely után a szavazólapokat nézi át egy bizottság, a beérkezett sza­vazatokat felbontva megállapít­va, hogy egyhangúlag a lap irányvonala mellett nyilatkoz­tak az olvasók, egy ellenvéle­mény sincs. De volt a delegátusok között, alapos és jogos kritika, amely jóindulattal és építéssel bírálta el a lap tartalmát, rámutatva a hibákra, amely azonban nagyon kevés volt, de a lényeggel 100 százalékban egyetért a konven­ció és mégujitotta a múlt évi konvenció erre vonatkozó ha­tározatát. Egyik határozata az, hogy az építő gárdát 50 tagsággal egé­szíti ki úgy a férfi, mint a női gárdát, minden gárdista havi egy dollárral járul hozzá a lap fenntartásához, amelynek elle­nében minden dollár után egy- egy uj címet küldhetnek, amely 6 hónapra fogja kapni a lapot. Eddig 19 jelentkezett, a lap­bizottság várja az uj jelentke­zőket, kik a konvenciótol, kon­vencióig beküldik a havi egy dollárt. FIZETÉS EMELÉS: Fishbein munkástárs egy szép beszédben mondotta el azt a nagyszerű munkát, amelyet Lefkovits munkástárs végez és a drágaságra való tekintettel javasolta a fizetésének a fele­melését, tekintve, hogy a mos­tani félfizetése nem felel meg a viszonyoknak. A delegátusok bólogatnak, de mielőtt tárgyalásra került vol­na a javaslat, felállt Lefkovits munkástárs és sztrájkkal való fenyegetéssel utasította vissza a javaslatot, melyet a megijedt Hering munkástárs sietve vette le a napirendről. Utána a napirend kimerülé­sével Pika, Zára, Fishbein, Ge­réb, Kucher munkástársak bé­lyegezték a rombolók szándéka­it, akik látva az akcióik csődjét még csak be sem mertek nézni a konvencióra, nehogy a lehe­tetlen álláspontjukat meg kell­jen védeni. A delegátusok egy jól végzett munka tudatában, egy szebb jövő reményében, egymást meg­értve, szeretve távoztak el, hogy dolgozzanak az Ipari De­mokráciáért. Hering munkástárs lelkes szavakkal zárta be a konven­ciót. (K.E.) "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" yy ® V/ Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W

Next

/
Thumbnails
Contents