Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-09-05 / 1231. szám

8 oida» BÉRMUNKÁS 1942. szeptember 5. A HÉT (A washingtoni háborús in­formációs iroda ebben a rovat­ban hétről-hétre közli a fonto­sabb eseményeket, amelyek az országban és az egyes fron­tokon történtek. A közleményt az iroda juttatja lapunkhoz) DIEPPE — A MÁSODIK FRONT FELÉ Nem invázió, nem főpróba, de kémszemle — rendkívül fon- tas, eredményes és sokatigérő kémszemle: ez fejezi ki leg­pontosabban a dieppei támadás jellegét. Ez a körülírás azonban nem foglalja magában a drámai ak­ció drámai külsőségeit. Nem volna teljes a jelentés, ha ezek­ről a számokban ki nem fejez­hető eredményekről is be nem számolnánk. Angliából a konti­nens felé zúgó, repülőgépek ra­ja emlékeztet azokra a napok­ra, amikor a nácik zengedez- ték, hogy “Angliában kötünk ki!” Soha nem érték ezt el. A Dieppeben partraszállott csa­patok azonban ‘elérték azt, ami­re a nácik hiába áhítoztak. ROOSEVELT FIGYELMEZ­TETI A TENGELYT Roosevelt elnök figyelmezte­tést küldött Európa és Ázsia betolakodóinak, hogy az Egye­sült Nemzetek bizonyos győzel­me után a mostan elfoglalt or­szágokban kell majd a bíróság elé állniok “barbár gonosztet­teikért”. “A másoktól elköve­tett szabotázs végett ártatlanul kivégzett túszok véréért” bor­zasztó megtorlás vár azokra akik felelősek. Az Elnök e formális üzenete a holland, jugoszláv, belga, gö­rög, norvég, lengyel, csehszlo­vák kormányok és a szabad francia nemzeti bizottság ké­résére történt, amelyek Ameri­kát kérték fel arra, hogy külö­nösen Németországot figyel­meztessék, hogy a mások tette­iért ártatlan embereken állott bosszú, szörnyű következmé­nyekkel fog járni. AZ ELLENSÉGES PROPA­GANDA CÉLJAI A berlini, római és tokiói rá­dió e héten kínosan igyekeznek azon, hogy az amerikaiaknak, növekvő haderejükben való hi­tét megingassák. Aránylag rö­vid idő alatt, hivatalos közle­mények adták tudtul jelentős katonai akcióinkat. Kínában, a Solomon szigeteken, a francia tengerparton és az európai kontinensen. Ugyanakkor je­lentették, hogy amerikai csa­patok érkeztek a Keletre, Nagy Brittániába és Indiába. A Ten­gely propagandája tehát most azt igyekszik elhitetni, hogy ' Amerika ereje reménytelenül ! szétforgácsolódott. Goebbels vezet a “Das Reich” e heti cikkében. Szembeállítja a német stratégia “kitervelt és tökéletes” támadó módszerét, az Egyesült Nemzetekével szemben, akik szerinte “úgy táncolnak, ahogy az ellenség fütyül”. Szeretné elhitetni az olvasóival, hogy a Szövetsége­sek stratégiája csak védekező és az is erősen megoszlott. Ez a propaganda élesen szemben- áll a legutolsó hivatalos jelen­tésekkel. Ezek nemcsak a nö­vekvő amerikai haderőről szá­molnak be, az összes fronto­kon, de a hajózási helyzet is növekvő optimizmusra ad okot. BRAZÍLIA HÁBORÚBAN I Brazília hadat üzent a Ten­tán futott visszafelé, le a Kő­porosnak. Ott laktak közös konyhán egy dohánygyári em­berrel. Mező Gábor utána né­zett a futó gyereknek és ahogy a hegyes báránybőrsüveg is el­tűnt a liceumsövény mögött, nehéz lódulással akkor mert csak fölállani. Hátha a gyerek visszanéz: nem akarta azt is időnekelőtte szomoritani. Le- szerszámozta Kesejt, kiránci- gálta alóla a szijjakat aztán ki­húzta a nehéz állatot a temető árkához. Most szembenállt, a csípőjén nyugtatva súlyos mar­kát, szembenállt a Bábonyi- bérccel is meg Kesejjel is. Fel­hő meg köd összevegyült és e barátságtalan drapéria mögüj1 integettek a bérc meg az öreg bükkfák. így, ahogy együtt voltak megint, ők a kenyeres pajtások, Gábor lelkében elhin- tődött egy gondolatmagocska és frissen érett benne meg nem másítható, macska szándékká. Jött aztán az asszony, pocskol- va , cuppogva a sáron át, ka­pát hozott a hóna alatt és már messziről, húsz lépésről, han­gos siránkozással riasztgatta a fákon ólálkodó keshedt varnyu- kat. Megneszelte hamar, mi van . . . Mező Gábor meg se fordult, csak intett Kesej felé. — Megdöglött . . . Az asszony nem tűnődött, ö már sikoltozott. — Mi lesz most már? Óh, is­tennek szent anyja, mi lesz most már? Ketten szótlanul álltak Kesej fölött, aztán Mező Gábor elvet­te a kapát a asszonytól. Rá­mordult. /» — Add ide. Oldalt hajolt és összerántott szemmel a temetőt vizsgálgat- ta. Az arasztos kereszteket, meg a faragott fejfákat. — Elássuk . . . oda, édes­anyám mellé . . . Az asszonyra nézett. Meg­nyugtatta. — De az árokba. Húsz lépést az árok mentén feljebb húzták Kesejt. Mező Gábor ásni kezdett, izzadva ka­parta a puha agyagot. Az asz- szony csuklóit a sírástól, sze- pegve szólongatta az urát. — Talán lenyűznánk Kesejt ... a bőrét . . . — Nem. Egy óra múlva Kesej be volt temetve. Idomtalan púp alatt pihent Kesej. Akkor már föl­szállt a köd és messze az ég áljára veresréz csillogásu csj- kokat vertek ki az északi szé­lek. Lomha libbenésü varnyuk meg a városi szemetekre lopni induló csókák nézték csak a ló­temetést. Idegen ember nem látta Gáborékat, ők meg nem láttak senkit és semmit. Szé­les hullámzással nőtt bennük a bánat, száraz torokkal, száraz gelynek. A hadüzenetet hat újabb braziliai hajónak elsüly- lyeszt.ése előzte meg, összesen húszra egészítve ki azoknak a brazíliai hajóknak a számát, amelyeket a Tengely tenger­alattjárói, a háború kitörése óta, férfiakkal, nőkkel és gyer­mekekkel együtt a tenger fe­nekére küldtek. Rio de Janeiro- ban, Sao Paoloban és a legna­gyobb dél-amerikai köztársa­ság más városaiban, felháboro­dott tömegek vonultak fel há­borút követelve. A fővárosban az Elnök palotája előtt gyűltek össze, aki a “gonosztevők el­len” “energikus akciókat” he­lyezett kilátásba. Brazília körülbelül 400,000 katonát tud besorozni, 5000 fő­ből álló légi erőt és kisebb ten­geri haderőt. Szélesebb körű kiképzés és újabb felszerelések beszerzésével még nagyobb haderőt tudnának produkálni. Brazília azonban -— mint az előző háborúban amikor a dél­amerikai köztársaságok között az egyetlen volt, amely aktivan mellénk állott — más, nem ke- vésbbé fontos téren fog segít­ségünkre lenni a támadók el­leni küzdelemben. KÖZÖS ÉLELMISZER BIZOTTSÁG Wickard földművelési minisz­ter és R. H. Brand, az angol élelmezési misszió főnöke, mint Amerika és Nagy Brittánia kö­zös élelmi bizottságának Rag­jai, közhírré tették, hogy meg­alakították központjukat, a leg­közelebbi jövőre szóló tenniva­lókban megállapodtak és a munka megkezdéséhez szüksé­ges szervezetet felállították. A közös élelmezési bizottság célját az Elnök és az angol mi­niszterelnök, 1942. junius 9-iki közös nyilatkozatukban követ­kezőképen írták körül: “A ha­szemmel temettek és dis'kurál- tak magukkal, hogy most már mi lesz? Hazamenet az asszony tolta, Gábor meg húzta a talyigát, mind a kettejüknek eszébe ju­tott, hogy ma újra ki kell ide jönni. Gábor hátraszólt: — Van gyertya? — Van, de csak három. Az asszony nem mondta, hogy nyár óta mályvát is tar­togat egy cseréppel. Virág meg három gyertya, noha nem szen­telt dolgok, de jó lesz az öreg asszony sírjára. Nem szóltak hazáig aztán semmit. Barna foltokat úsztatott fölöttük a délután és a Kőporos házaiban, akiknek oka meg módja volt hozzá, már készülődtek ki a temetőbe. Gáborék négyen mentek ki. Vitték a két fiút is. Vitték a virágot, meg a három szál gyertyát. Félholdnyi terü­leten apró lángocskák nyugta­lankodtak a sötét ég alatt és a gyászoló emberek dideregve guggoltak a besüppedt hantok körül. Emlékeztek . . . sirtak meg imádkoztak, meg közöm­bös, rideg arccal néztek a fo­gyó lángokba. Mező Gábor szé- gyelt könnyezni a gyerekek előtt. De az emlékezés marta a torkát és mikor az asszony gyújtotta a gyertyákat, rászólt. Rekedt volt a hangja. — Csak kettőt. Egy szálat kivett a kosárból di erőfeszítést erőteljesebben egyesíteni, az Egyesült Nemze­tek élelmi forrásainak tervsze­rű és gyors kihasználásával.” Az amerikai egészségügyi szolgálat az Office of Defense Health és Welfare Service-el karöltve, országos ipari táperő- programot akar megvalósítani, az emberi munkaerő konzervá­lására és a termelés fokozásá­ra. E táperő program fontos ré­sze az otthon frontjára vonat­kozik, ahol az uzsonna-csoma­gokat állítják össze. Több, mint 8 millió ilyen csomagot készí­tenek el a háziasszonyok na­ponta. Az amerikai asszonyok fontos hadimunkája az, hogy megállapítsák az alkalmas étel- nemüt az amerikai termelés katonáinak ereje és egészsége íentartásához. Az ember, akit saját faja ül­döz — leghübb barátjához for­dul, a kutyához. Uncle Sam 125,000-et hiv a hadseregbe és pedig nem talizmánképen, de mert a háborúban szükség van rájuk. Figyelniük és vigyázniok kell a vártán. Korhatár egytől öt év, de kivételes képességű ku­tyák a korhatár alól is kivétet­nek. A Front Royal-i (Va.) szál­lásmesternél van a kutyák fel­vevő és kiképző központja. A felvételi kérvényeket * “Dogs for Defense, Inc., 22 East Six­tieth Street alá kell intézni, New York City-ben, vagy a ke­rületi igazgatókhoz, az ország más részeiben. AKRON, O. — A magyar nyel­vű IWW-isták a hónap el­ső vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Ma­gyar Házban. és átverte magát vele a teme­tő sövényén. Egy kicsit várt, nézte az asszonyt meg a gye­rekeket, aztán meggyuj tóttá és odaszurta a Kesej sírjára. A gyertya lángja reszketett, fic- kándozott a szélbén. Az asszony a sövény mögött átfogta a két gyereket. Sirt. — Megdöglött Kesej, Jankó . . . meghalt Kesej ke, Peta . . . Aztán áthozta őket is a sö­vényen és szótlanul leguggoltak Kesej sirhantja fölé. Elállták ji szelet és egyszerre magasra nyúlt a gyertya lángja. Mező Gábor visszament az anyja sír­jához és hozott magával vi­gyázva öblösre hajlított mar­kában még egy gyertyát. Jan­kó örült neki. — Most már van kettő, ■— mondotta. Peta átnézett a sövényen. Az anyjához fordult. — Nagyagyónak csak egy? Az asszony komor volt, de vigasztalta a gyereket, hogy csak egy, de neki van virágja is. A temető mélyéről jött a pap. A módos kőporosiak hosz- szu gyertyákkal énekelve jöt­tek mellette. Gáborék levették a sapkájukat és leguggoltak a nedves agyagba. Mind a négyen Kesejre gondoltak és imádkoz­tak. A tompa bugáson át csipog­va szállott fölfelé két friss gye­rekhang.

Next

/
Thumbnails
Contents