Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-05 / 1231. szám
8 oida» BÉRMUNKÁS 1942. szeptember 5. A HÉT (A washingtoni háborús információs iroda ebben a rovatban hétről-hétre közli a fontosabb eseményeket, amelyek az országban és az egyes frontokon történtek. A közleményt az iroda juttatja lapunkhoz) DIEPPE — A MÁSODIK FRONT FELÉ Nem invázió, nem főpróba, de kémszemle — rendkívül fon- tas, eredményes és sokatigérő kémszemle: ez fejezi ki legpontosabban a dieppei támadás jellegét. Ez a körülírás azonban nem foglalja magában a drámai akció drámai külsőségeit. Nem volna teljes a jelentés, ha ezekről a számokban ki nem fejezhető eredményekről is be nem számolnánk. Angliából a kontinens felé zúgó, repülőgépek raja emlékeztet azokra a napokra, amikor a nácik zengedez- ték, hogy “Angliában kötünk ki!” Soha nem érték ezt el. A Dieppeben partraszállott csapatok azonban ‘elérték azt, amire a nácik hiába áhítoztak. ROOSEVELT FIGYELMEZTETI A TENGELYT Roosevelt elnök figyelmeztetést küldött Európa és Ázsia betolakodóinak, hogy az Egyesült Nemzetek bizonyos győzelme után a mostan elfoglalt országokban kell majd a bíróság elé állniok “barbár gonosztetteikért”. “A másoktól elkövetett szabotázs végett ártatlanul kivégzett túszok véréért” borzasztó megtorlás vár azokra akik felelősek. Az Elnök e formális üzenete a holland, jugoszláv, belga, görög, norvég, lengyel, csehszlovák kormányok és a szabad francia nemzeti bizottság kérésére történt, amelyek Amerikát kérték fel arra, hogy különösen Németországot figyelmeztessék, hogy a mások tetteiért ártatlan embereken állott bosszú, szörnyű következményekkel fog járni. AZ ELLENSÉGES PROPAGANDA CÉLJAI A berlini, római és tokiói rádió e héten kínosan igyekeznek azon, hogy az amerikaiaknak, növekvő haderejükben való hitét megingassák. Aránylag rövid idő alatt, hivatalos közlemények adták tudtul jelentős katonai akcióinkat. Kínában, a Solomon szigeteken, a francia tengerparton és az európai kontinensen. Ugyanakkor jelentették, hogy amerikai csapatok érkeztek a Keletre, Nagy Brittániába és Indiába. A Tengely propagandája tehát most azt igyekszik elhitetni, hogy ' Amerika ereje reménytelenül ! szétforgácsolódott. Goebbels vezet a “Das Reich” e heti cikkében. Szembeállítja a német stratégia “kitervelt és tökéletes” támadó módszerét, az Egyesült Nemzetekével szemben, akik szerinte “úgy táncolnak, ahogy az ellenség fütyül”. Szeretné elhitetni az olvasóival, hogy a Szövetségesek stratégiája csak védekező és az is erősen megoszlott. Ez a propaganda élesen szemben- áll a legutolsó hivatalos jelentésekkel. Ezek nemcsak a növekvő amerikai haderőről számolnak be, az összes frontokon, de a hajózási helyzet is növekvő optimizmusra ad okot. BRAZÍLIA HÁBORÚBAN I Brazília hadat üzent a Tentán futott visszafelé, le a Kőporosnak. Ott laktak közös konyhán egy dohánygyári emberrel. Mező Gábor utána nézett a futó gyereknek és ahogy a hegyes báránybőrsüveg is eltűnt a liceumsövény mögött, nehéz lódulással akkor mert csak fölállani. Hátha a gyerek visszanéz: nem akarta azt is időnekelőtte szomoritani. Le- szerszámozta Kesejt, kiránci- gálta alóla a szijjakat aztán kihúzta a nehéz állatot a temető árkához. Most szembenállt, a csípőjén nyugtatva súlyos markát, szembenállt a Bábonyi- bérccel is meg Kesejjel is. Felhő meg köd összevegyült és e barátságtalan drapéria mögüj1 integettek a bérc meg az öreg bükkfák. így, ahogy együtt voltak megint, ők a kenyeres pajtások, Gábor lelkében elhin- tődött egy gondolatmagocska és frissen érett benne meg nem másítható, macska szándékká. Jött aztán az asszony, pocskol- va , cuppogva a sáron át, kapát hozott a hóna alatt és már messziről, húsz lépésről, hangos siránkozással riasztgatta a fákon ólálkodó keshedt varnyu- kat. Megneszelte hamar, mi van . . . Mező Gábor meg se fordult, csak intett Kesej felé. — Megdöglött . . . Az asszony nem tűnődött, ö már sikoltozott. — Mi lesz most már? Óh, istennek szent anyja, mi lesz most már? Ketten szótlanul álltak Kesej fölött, aztán Mező Gábor elvette a kapát a asszonytól. Rámordult. /» — Add ide. Oldalt hajolt és összerántott szemmel a temetőt vizsgálgat- ta. Az arasztos kereszteket, meg a faragott fejfákat. — Elássuk . . . oda, édesanyám mellé . . . Az asszonyra nézett. Megnyugtatta. — De az árokba. Húsz lépést az árok mentén feljebb húzták Kesejt. Mező Gábor ásni kezdett, izzadva kaparta a puha agyagot. Az asz- szony csuklóit a sírástól, sze- pegve szólongatta az urát. — Talán lenyűznánk Kesejt ... a bőrét . . . — Nem. Egy óra múlva Kesej be volt temetve. Idomtalan púp alatt pihent Kesej. Akkor már fölszállt a köd és messze az ég áljára veresréz csillogásu csj- kokat vertek ki az északi szélek. Lomha libbenésü varnyuk meg a városi szemetekre lopni induló csókák nézték csak a lótemetést. Idegen ember nem látta Gáborékat, ők meg nem láttak senkit és semmit. Széles hullámzással nőtt bennük a bánat, száraz torokkal, száraz gelynek. A hadüzenetet hat újabb braziliai hajónak elsüly- lyeszt.ése előzte meg, összesen húszra egészítve ki azoknak a brazíliai hajóknak a számát, amelyeket a Tengely tengeralattjárói, a háború kitörése óta, férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel együtt a tenger fenekére küldtek. Rio de Janeiro- ban, Sao Paoloban és a legnagyobb dél-amerikai köztársaság más városaiban, felháborodott tömegek vonultak fel háborút követelve. A fővárosban az Elnök palotája előtt gyűltek össze, aki a “gonosztevők ellen” “energikus akciókat” helyezett kilátásba. Brazília körülbelül 400,000 katonát tud besorozni, 5000 főből álló légi erőt és kisebb tengeri haderőt. Szélesebb körű kiképzés és újabb felszerelések beszerzésével még nagyobb haderőt tudnának produkálni. Brazília azonban -— mint az előző háborúban amikor a délamerikai köztársaságok között az egyetlen volt, amely aktivan mellénk állott — más, nem ke- vésbbé fontos téren fog segítségünkre lenni a támadók elleni küzdelemben. KÖZÖS ÉLELMISZER BIZOTTSÁG Wickard földművelési miniszter és R. H. Brand, az angol élelmezési misszió főnöke, mint Amerika és Nagy Brittánia közös élelmi bizottságának Ragjai, közhírré tették, hogy megalakították központjukat, a legközelebbi jövőre szóló tennivalókban megállapodtak és a munka megkezdéséhez szükséges szervezetet felállították. A közös élelmezési bizottság célját az Elnök és az angol miniszterelnök, 1942. junius 9-iki közös nyilatkozatukban következőképen írták körül: “A haszemmel temettek és dis'kurál- tak magukkal, hogy most már mi lesz? Hazamenet az asszony tolta, Gábor meg húzta a talyigát, mind a kettejüknek eszébe jutott, hogy ma újra ki kell ide jönni. Gábor hátraszólt: — Van gyertya? — Van, de csak három. Az asszony nem mondta, hogy nyár óta mályvát is tartogat egy cseréppel. Virág meg három gyertya, noha nem szentelt dolgok, de jó lesz az öreg asszony sírjára. Nem szóltak hazáig aztán semmit. Barna foltokat úsztatott fölöttük a délután és a Kőporos házaiban, akiknek oka meg módja volt hozzá, már készülődtek ki a temetőbe. Gáborék négyen mentek ki. Vitték a két fiút is. Vitték a virágot, meg a három szál gyertyát. Félholdnyi területen apró lángocskák nyugtalankodtak a sötét ég alatt és a gyászoló emberek dideregve guggoltak a besüppedt hantok körül. Emlékeztek . . . sirtak meg imádkoztak, meg közömbös, rideg arccal néztek a fogyó lángokba. Mező Gábor szé- gyelt könnyezni a gyerekek előtt. De az emlékezés marta a torkát és mikor az asszony gyújtotta a gyertyákat, rászólt. Rekedt volt a hangja. — Csak kettőt. Egy szálat kivett a kosárból di erőfeszítést erőteljesebben egyesíteni, az Egyesült Nemzetek élelmi forrásainak tervszerű és gyors kihasználásával.” Az amerikai egészségügyi szolgálat az Office of Defense Health és Welfare Service-el karöltve, országos ipari táperő- programot akar megvalósítani, az emberi munkaerő konzerválására és a termelés fokozására. E táperő program fontos része az otthon frontjára vonatkozik, ahol az uzsonna-csomagokat állítják össze. Több, mint 8 millió ilyen csomagot készítenek el a háziasszonyok naponta. Az amerikai asszonyok fontos hadimunkája az, hogy megállapítsák az alkalmas étel- nemüt az amerikai termelés katonáinak ereje és egészsége íentartásához. Az ember, akit saját faja üldöz — leghübb barátjához fordul, a kutyához. Uncle Sam 125,000-et hiv a hadseregbe és pedig nem talizmánképen, de mert a háborúban szükség van rájuk. Figyelniük és vigyázniok kell a vártán. Korhatár egytől öt év, de kivételes képességű kutyák a korhatár alól is kivétetnek. A Front Royal-i (Va.) szállásmesternél van a kutyák felvevő és kiképző központja. A felvételi kérvényeket * “Dogs for Defense, Inc., 22 East Sixtieth Street alá kell intézni, New York City-ben, vagy a kerületi igazgatókhoz, az ország más részeiben. AKRON, O. — A magyar nyelvű IWW-isták a hónap első vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Magyar Házban. és átverte magát vele a temető sövényén. Egy kicsit várt, nézte az asszonyt meg a gyerekeket, aztán meggyuj tóttá és odaszurta a Kesej sírjára. A gyertya lángja reszketett, fic- kándozott a szélbén. Az asszony a sövény mögött átfogta a két gyereket. Sirt. — Megdöglött Kesej, Jankó . . . meghalt Kesej ke, Peta . . . Aztán áthozta őket is a sövényen és szótlanul leguggoltak Kesej sirhantja fölé. Elállták ji szelet és egyszerre magasra nyúlt a gyertya lángja. Mező Gábor visszament az anyja sírjához és hozott magával vigyázva öblösre hajlított markában még egy gyertyát. Jankó örült neki. — Most már van kettő, ■— mondotta. Peta átnézett a sövényen. Az anyjához fordult. — Nagyagyónak csak egy? Az asszony komor volt, de vigasztalta a gyereket, hogy csak egy, de neki van virágja is. A temető mélyéről jött a pap. A módos kőporosiak hosz- szu gyertyákkal énekelve jöttek mellette. Gáborék levették a sapkájukat és leguggoltak a nedves agyagba. Mind a négyen Kesejre gondoltak és imádkoztak. A tompa bugáson át csipogva szállott fölfelé két friss gyerekhang.
