Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-29 / 1230. szám

1942 augusztus 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal JA ÉS MIHELYT EZEN ÉRDEKEK ELLENTÉTBE JÖNNEK A NÉPTÖMEGEK ÉRDEKEIVEL, AKKOR A MAGÁN VÁL­LALKOZÁS TÁRSADALOM ELLENESSÉ LESZ. És hamár a magán vállalkozásról oly sok dicséretet monda­nak annak a 300 diáknak ott a Ford gyárakban, hát illő' lenne megismertetni velők a magán vállalkozás eme társadalom ellenes jellegét is. De majd megismerik, ha nem mint vendég diákok, hanem mint tényleges munkások fognak elhelyezkedni az iparokban. Hamajd a saját anyagi vesztességük fogja nekik mutatni, hogyan rabolják meg őket a magán vállalatok, akkor mint a buborék, mint a rossz állomkép fog szétoszlani a magán vállalkozásról most rájuk erőszakolt sok hazug dicséret. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI AZ ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET ELŐTT Nem is két. hét és a magyar IWW-isták ismét együtt lesz­nek az ország minden részéből, jnár amennyiben a mai munka és közlekedési viszonyok ezt le­hetővé teszik. Pedig ha valaha, úgy most végtelenül fontos az, hogy a lehető legnagyobb mér­tékben kooperáljanak a lap ol­vasói és az IWW aktiv munká­sai, mert mint már annyiszor megírtuk — de elégszer nem lehet erre a munkásosztályt figyelmeztetni — a munkásosz­tály sorsdöntő időket él. Az emberi élet alapja és meg­győződésünk, hogy a nácizmus­nak el kell pusztulni ebben a harcban, hogy a munkásosz­tálynak meg legyen a lehető­sége arra, hogy a felszabadu­lásáért küzdhessen. A Bérmun­kásra óriási hivatás vár, elte­kintve attól, hogy felszinen kell tartania az Ipari Unioniz- mus eszméjét, de mert egyet­len munkás lap magyar nyel­ven, amely csak eszmei alapon de kérhetetlenül harcol a náciz­mus ellen, úgy világméretek­ben, mint az amerikai, nemkü­lönben a magyar vonalon. Ennek a harcnak a folytatá­sát minden eszközzel biztosíta­ni kell, az országos értekezle- ten. A most lelépő lapbizott­* ságnak tiszta képet kell, hogy adni tudjon arról, hogy ez a lehetőség mennyire áll fenn. Hogy ezt megtudja tenni, szükséges az, hogy az előfize­tőink, akik hátralékban vannak a konvencióig rendezzék a hát- ralékjaikat és akik csak tehe­tik járuljanak hozzá a lap drá­gasági pótlékhoz. Ez szükséges ahhoz, hogy a Bérmunkás anyagi helyzetére biztos alapot teremthessünk. Tudnunk kell, hogy mennyi­re számíthatunk a munkástár­sak közreműködésére a lap szerkesztését illetőleg, ezért kérünk minden irógárdistát, hogy jelentse be a hajlandósá­gát. A lapbizottság súlyos körül­mények között a mai helyzet­hez alkalmazkodva, egy haj­szálnyira sem eltérve az IWW elvi alapjától, az osztályharc utjától, adta az olvasók kezé­be minden héten a Bérmunkást, az olvasók, az aktiv munkások túlnyomó többsége megértette, elfogadta, helyeselte a lapnak az irányvonalát, csak egy alig kifejezhető kis százalék volt, amely kifogásolta azt anélkül azonban, hogy csak .meg is próbálta volna a kifogásait el­mondani. Ezeknek a munkás­társaknak, ha a jóhiszemű el­lenzékiségüket igazolni akarják az utolsó alkalom arra, hogy az országos értekezleten mond­ják el a kifogásaikat. Nagy, hosszú harc van még előttünk, ehhez a harchoz min­den öntudatos ipari unionistá- ra szükség van. Munkástársak a még hátra levő két hétben a fentiek szerint fejezzék ki az olvasóink a harcba való rész­vételre való készségüket. SZAVAK HELYETT TETTE­KET VÁRUNK Amint a moszkvai tárgyalá­sokról szóló nagyon szűkszavú és nagyon rövid tudósításokat olvassuk, annyit kihamarkod- tunk belőle, hogy orosz részről keményen kitartottak amellett, hogy most már itt az ideje, hogy a szép szavak és ígéretek helyett, tettek következzenek. Nem tudjuk miben egyeztek meg a moszkvai tárgyalásokon, de kétségtelen, hogy rövidesen kiadós, sokkal alaposabb aktív részvétel fog Anglia és Ameri­ka részéről a Hitlerizmus elle­ni harcban bekövetkezni, mint amilyen ezideig volt. Hogy ez az aktivitás milyen formában fog bekövetkezni, azt is eldön­tötték és amint a jelek mutat­ják, a repülő támadások foko­zása lesz az első lépés, amely­ben már az amerikai légierő is teljes erővel fog felvonulni, a másik lépés az orosz hadsereg­nek annyira szükséges hadia­nyag szállítás fokozása és a szállítás megérkezésének a biz­tosítása lesz. Hogy mikor és hol fog bekövetkezni egy vagy több uj szárazföldi front meg­nyitása az katonai titok, de hogy erre is sor kerül rövide­sen az nagyon valószínű. Mikor ezeket regisztráljuk, rá kell mutatni arra, hogy az utóbbi hetekben valóságos bűn és árulás volt egyes magyár lapok vezércikkei szerint, ha valaki arról mert beszélni vagy írni, hogy a hősiesen harcoló vöröshadsereget, amely ellen az egész tengely felvonult min­den erejével, nem szabad hagy­ni elvérezni, nem szabad meg­engedni azt, hogy az összes nyersanyag forrásaitól elüssék a benyomuló nácik. Mi biztosak vagyunk abban, hogy a szovjet nem fog térdet hajtani Hitler előtt, nem fog külön békét köt­ni, de nem titkoltuk azt sem, hogy a segítség követelésbe nem csak az játszott szerepet, hogy a Szovjet elvérzésével veszélyeztetve látjuk a náciz­mus elleni győzelmet, hogy az a háborút évekkel hosszabbíta­ná meg, hanem közrejátszott az orosz munkások iránt érzett szimpátia is. Ha sokba nem is érettünk egyet a Szovjet veze­tők utolsó évekbeni ténykedé­sével, az nem vont le semmit annak az értékéből, hogy az orosz munkások megdöntötték a kapitalista rendszert, hogy hősies küzdelmet folytattak az elmaradt ország gazdasági és kulturális emelésére, olyan si­kerrel, amely még a legádázabb ellenfeleit is elismerésre kész­tette, a hitleri hordák bevonu­lása 20 év hatalmas munkájá­nak a pusztulását jelentette. Ezek a Magyar Szövetség ál­tal irányított lapok viszont nem tiltakoztak egy olyan irányú agitáció ellen, amely azt akar­ta, hogy “hagyjuk az oroszo­kat magukra most és először verjük le a fő ellenséget a japánokat” pedig jól tudják, hogy ez csak egy hazug ürügy volt, amelynek a célja a Szov­jetek bukása; mert ez a reak­ció retteg egy olyan győzelem­től, amelyben a Szovjet is ak­tív részt vesz. Ez a sajtó ame­lyik még ma is a Horthy védel­mét tartja a fontosnak, jól tud­ja azt, hogy a Szovjeteknek a győztes csoportba való részvé­tele; a Horthyizmus a magyar gentry uralom bukását jelen­tené, igy érthető, hogy ők áru­lásnak, Roosevelt es Churchill elleni aknamunkának tartják azt ha valaki a Szovjetek segí­tését sürgeti. A Szovjetek gyors és alapos megsegítése minden vonalon, megfogja gyorsítani a náciz­mus és vele együtt a horthyiz­mus bukását és ezért sürget­jük mi a második frontot, de sürgeti Anglia és lassan már Amerika munkássága is, mert ma már nem tartja a munkás­ság szerencsétlenségnek — sőt! — azt ha a nácizmus elle­ni győzelem a kapitalista rend­szer bukását fogja jelenteni. Anglia munkássága mindin­kább megérti ezt és a mi kö­telességünk, hogy az amerikai munkás is ráeszméljen arra, hogy ő most mindent megnyer­het. CLARK GABLE . Bocsánat hisz én is azt irom, amit az olvasó gondol, higy mégis csak szégyenletes és för­telmesem ostoba dolog az, hogy az amerikai lapok heteken ke­resztül azon rágódnak, hogy ez a kétségtelenül kiváló színész be állt katonának. Ezt előtte már megtette egy pár millió amerikai fiú, ha nem is kiváló moziszinészek, de jó esztergá­lyosok, bányászok, vagy orvo­sok és ha ezek a legtöbbször rosszul fizetett munkások har­colnak a Hitlerizmus ellen és védik ennek az országnak a szabadságát, mennyivel inkább kötelesség ez Gable urnák, akinek heti 3500 dollár jöve­delmet biztosított ez az ország. Jó, jó, tudom, hogy nagy mű­vész, de az élete neki is csak olyan érték mint a heti 35 dol­lárt kereső lakatosnak és ha már a lapok az uborka szezon­ban nem tudnak másról írni, i hát ezekben a mozicsillagokban lehetne annyi jó ízlés, hogy amikor az orosz fronton milli­ók állnak harban a betolakodó nácikkal, amikor Salamon szi­geteken az amerikai marinerek az életüket adják azért, hogy íz ázsiai fasiztákat kiverjék, amikor a hadianyagot vivő ha­jók matrózai minden pillanat­ban várhatják a halált, amikor már jó pár ezer anya, feleség gyászol, ne parádézzanak, ne fotografáltassák magukat ezer­félekép, legyen annyi jó érzés bennük, hogy a nácizmus elleni, nagyon komoly és nagyon vé­res küzdelmet ne használják ki reklámra, ne utáltassák meg magukat azokkal, akik külön­ben igen értékelik a művésze­tüket. AZ UBORKA SZEZONRÓL írtam fentebb, amely a la­poknál azt a periódust jelenti, amikor semmi fontos irnivaló nincs, igy elővesznek valami vacak kis témát és arról Írnak. Valahogy én is igy vagyok, egy csomó ilyen kis vacakok, ame- lyel foglalkozni kellene, de ha nem tesszük akkor sincs baj, beszokok dobni az Íróasztal fi­ókba és ha kell találomra ki­veszek egyet. Most a new yor- ki “Igazság” akadt a kezembe. Erről a legújabb kis “vacak”- ról már irtunk a megjelenése­kor, amit azzal érdemelt ki, hogy valami hihetetlen szemte­lenséggel denunciált és mint a piaci légy dörgölődött a tisztes­séges emberekhez. Meg irtuk hogy komoly lap, adatokkal igazolta, hogy ez a Dénes ne­vű individium, minden ami el­lenkezője a tisztességnek és a becsületnek, “zsaroló” ‘Sálhir- lapiró”, házasság szédelgő, stb. voltak az enyhébb jelzők, amik a szerkesztő úrról nyomtatás­ban napvilágot láttak. Ezt meg az eredeti vádat is lenyelte szó nélkül a szerkesztő ur, de mert egyszer úgy mellesleg minden sértő szándék nélkül, őt mint méltó tagot beajálottuk a new yorki egységfrontba, hát ezen megsértődött és egy bősz cikk­ben öntött nyakon a dühével. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott a két verekedő ember pörölése, az egyik szemtől-szem- be mondott mindent ami csak sértő lehet a másiknak, ez el­len a megtámadott miután a vádak tényleg fenállottak, nem tiltakozott, de amikor az ellen­fél azt mondotta rá, hogy “te szeplős” ez ellen azután ordí­tozva tiltakozott és bizonyítot­ta, hogy rajta egy szeplő sincs. Hát, hogy többet ezzel a kis hólyaggal ne kelljen foglalkoz­ni, hát kijelentem, hogy min­den amit leírtam és leírtak el­lene tény, de valójában nem szeplős. Ezt az elégtételt már azért is meg kell adni ennek a Dénesnek, mert nagyon vesze­delmes fiú, az a mániája, hogy ha valaki őt megsérti és az megfelelő távolságban van, úgy párbajra hívja, ezt én elaka­rom kerülni, nagyon gusztus­talan dolog poloskára vadász­ni. HORTHYÉK GYÁSZA Ha~ igazak a híradások, ak­kor a magyar nép tömegyilko- sának Horthy Miklósnak a fia, Horthy István a trónörökös az orosz fronton “hősi halált halt.” Mi, akik ismerjük ezeknek a nagy uraknak a “hősiességét” még a múlt háborúból, amikor a különböző fő és al-hercegek “harcoltak” a fronton, nagyon biztos távolságban, minden ve-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents