Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-08-29 / 1230. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 augusztus 29. Egy álláspont olyan iskola könyvet, amelyekben úgy Hitlert, mint Mussoli-1 nit dicsérik, szintén ez a tár- \ sulat pártfogolt és terjesztett. Egyben kitűnt az is, hogy mindazok, akik az ily irányú tankönyvek, avagy propaganda mögött sorakoztak fel, valamilyen összeköttetésben álltak vagy állnak hivatalos német ügynökökkel, vagy már elitéit benszülött fasiztákkal. így például maga a hírhedt Coudert volt new yorki állami szenátor ügyvédi irodája a jelenlegi Vichy kormány itteni jogi képviselője. Coudert bizonyára fas- izta tevékenységével érdemelte ki ezt a zsíros megbízatást.. Az említett tankönyv elősza- wában köszönetét mondanak a szerzők Wolfgang 0. Frohberg- nek, akiktől az elitéit német német ügynök, George Sylvester Vierick kapta az utasításait. A LaFollette szenátusi bizottság vizsgálatainál, kiderült, hogy a National Association of Manufacturers felfogadott egy csapat egyetemi tanárt és több száz újságírót munkásellenes propaganda terjesztésére. Ezek között szerepelt a fent leirt könyv indorszálója, J. E. Le- Rossignol dékán is. FASIZTA TANÍTÓ SZERVEZET Ennek a fasizta propagandának tudható be a new yorki Teachers’ Union elleni hadjárat is. A megvásárolt tanítók magában a unionban is egyenetlenséget szítottak. Most azonban, hogy kisült, miszerint számosán a kutyaszövetség alkalmazásában álltak és állanak, a megvádolt és állásaiktól felfüggesztett tanítók és tanárok ellenük fordulnak és grand jury vizsgálatot követelnek. E célból New Yorkban 90 szervezet delegátusai konferenciát tartottak, amelyet a napi sajtó elhallgatott. A konferecián, amély “Victory over fasizm in the schools” jelszó alatt folyt le, adatokkal bizonyították, hogy az iskolákban még most is fasizta propaganda folyik. Ily propagandát, meg antiszemitizmust hirdetnek a következő tanárok: Milo F. McDonald, Buschwick High School; Edward Fenlon, Brooklyn College; Timothy Murphy, Chelsea Vocational School; George T. Renner, Columbia University, Teachers College; stb. Az iskolákban folyó náci vagy fasizta propagandát az American Educational Association nevű fék szervezet foglalja egybe az “Educational Signpost” nevű folyóirat segélyével. Ez a lap teljesen azt a szellemet ápolja, mint Coughlin betiltott “Social Justice” nevű lapja. Ez a papír szervezet már a nevével is megtéveszteni igyekszik a nevelésügyet részletesebben nem ismerő közönséget, azért vették fel az “American Educational Association” nevet, ami hasonlít az igazi, országos méretű nagy szervezethez, amelynek neve “National Education Association”. Ennek a fék szervezetnek az egyik vezetője Dr. Edward J. Fenlon, tanár a Brooklyn Collegeban, disz-szónoka volt a “Women United” nevű náci egyesületnek a kémszolgálatokért elitéit Laura Ingalls repülőnővel Mostanában úgy hivatalos, mint nem hivatalos körök foglalkoznak avval a problémával, hogy mindazon cselekvéseket amiből a tőkés mint tőkés táplálékát meríti megszüntessék, vagy kisajátítsák. A tőkésnek meghatározni a profitját a ter- melvények árát, anélkül, hogy a tőkést mint tőkést megszüntetnék, és anélkül, hogy a fen- álló polgári demokratikus jogiállapotok megszűnnének. Nem tudják vagy nem akarják tudni, hogy a munkabér és a ter- melvények árainak megszabása és a munkaerő feletti ellenőrzés az állam vagy kormány ügynökség részéről magát a tőkés termelést szünteti meg a tőkés fenmaradásával. A tőkés igaz, hogy már rég az élősdi szerepet tölti be a termelésben az iparokhoz már csak annyi köze volt ami magát az igazgatást illeti, hogy hasznot húzott. Magát a termelést és igazgatást a munkások végeztéi?; bérért, a tőke parancsára. Az iparok kisajátítása a kormány részéről a kormánynak adja az ellenőrzési jogot az egész társadalom és minden intézménye felett úgy a tőkés felett is. Eddig a társadalom minden intézménye a kormánnyal egyetemben a tőkét szolgálta csupán, ma az államot szolgálja. A kormány mind jobban válik egy központosított termelő és szétosztó hivatallá. Lassan de biztosan alakul át egy gazdasági intézkedő intézménnyé és megszűnik'mint politikai fecsegő intézmény lenni. A fecsegő politikusok felcsapnak áru és életszükségletekhez elosztó ügynökké. Mindent ami a társadalmi szükségleteket szolgálja, megkaparita- nak és intézkednek. Megszüntetik az osztályharcot az osztály- külömbözet és osztályok fenmaradásával. Megteremtik az ipari demokráciát a saját képmásukra. Ezernyolcszáz kilencvenben amikor a munkásság a legelső május elsejét ünnepelte hangzottak el a következő szavak Marxnak legnagyobb segtőtár- sa Friedrich Engels ajkáról: “Bárcsak mellettem állna és láthatná, hogy uj nemzetközi szövetség keletkezik, sokkal nagyobb és hatalmasabb mint az első volt.” Már több mint ötven éve, hogy ezen reménnyel telített szavak elhangzottak. Az orosz forradalom után a kommunista kiáltványhoz irt előszóban már azt olvassuk, hogy: “Csalódás volt, ha Engels azt hitte, hogy a II Inter- nacionale megvalósitotta a világ munkásságának az egyesülését. De — teszi hozzá az iró — nem csalódás, ha azt mondjuk, hogy az egyesülés ma valóban megkezdődött a III In- ternacionale megalakulásával. egyetemben. Ez a college professzor abban a beszédében a demokráciát csak a kommunisták meg a liberálisok fecsegésének mondotta, amivel anarchista és pogány voltukat igyekszenek leplezni. Sok viz folyt a Missisipin mióta a fenti szavak elhangzottak. A könyvek ezrei, röplapok milliói továbbították, megismételték. Terjesztették az egyesülés szükségességét de a munkások között süket fülekre talált az egész vonalon. Már a második az egész világra kiterjedő háborút vivatja a munkásokkal a tőkés osztály uralmának megtartásáért — a sok kisebb háborúkat, ahol a munkásság véredényeit csapra verték, nem is számítva. Több évi depressziótól kisérve a munkásság még most se figyel föl az intő szóra. A tétlenség, közömbösség eddig nem ismert formát öltött. Mint a bábu hagyja magát az események gyors változásaitól hány- ni-vetni ide-oda, nem veszi észre a maga körül történteket. Az írásom címét majdnem ferdeséggel jelöltem meg, de magam is beláttam, hogy avval, hogy a kormány kisajátította az iparokat és a munkások nem szervezkednek, még nem nevezhető ferdeségnek. A kormánynak joga, sőt mond-, hatjuk kötelessége az iparok kisajátítása ha bizonyos okoknál fogva nem úgy működnek ahogy kellene. A munkásoknak szintén joguk van szervezetlenül tűrni a következményeket ha úgy akarják. A munkásosztály történelmi hivatása a bérrendszer eltörlése és nem a politikusoké. A bérrendszert csak a bérért dolgozók tudják megszüntetni avval, hogy megszüntetik azt az osztályt amely a bérfizetésből tartja fenn a létét. A politikusok abbani félelmükben, hogy a munkásság megszünteti a bérrendszert és őket mint haszontalan osztályt teljesen kívül fogja hagyni a javak részesedésénél, a munkásokat megelőzték és megteremtették a maguk érdekeiknek megfelelő rendszert. Bérharcokban, ha előfordul, hogy a munkások magasabb bért vagy jobb munkaviszonyokért harcba szállnak ami mind ritkábban fordul elő — már nem a tőkés képviselőivel és nem is politikai ügynökökkel kerül szembe, hanem egy katonai bizottsággal. A felmerülő munkásügyek már nem a munkaügyi hivatalnál nyernek elintézést, hanem a hadügyi és tengerészeti hivatalban. A politikusok megelőzték a munkásokat és elvágták egy időre, ha nem örökre, — amit nem hiszek — a szervezés és á harci lehetőséget. Hogy meddig, az a munkásságtól függ, hogy mikor fog a szer- vezkedéhez és a kisajátítók kisajátításához. Dacára annak, hogy az események bennünket ipari unionistákat igazolnak, a látszat majdnem az, hogy nincs eshetőség a szocializmus megvalósításához. De ez csak látszat. A munkásság nagyon, sok mindent megpróbált. Végig járta a vallások több fajtáját, a szakszervezetek és politikai pártok minden színét, egyik tévedésből a másikba esett. Csalódások sokasága érte. Megbünhődött minden tévedésért. Mind ezek után nincs más hátra, mint az ipari szervezet eszméje és taktikájának a kipróbálása. Harc mindennemű és fajú kizsákmányolás ellen. Én hiszem, hogy a próbát megéri. Szervezés, nevelés és fölszabadulás, a munkásosztály egyedüli reménye. Bischof. CHICAGO — MILLWAUKEE KERÜLETI SAJTÓ ÜNNEPÉLYT rendeznek az IWW Chicago és Millwaukee kerületben levő csoportjai a Finn és Magyar propaganda csoportokkal egyetemben 1942 szept. 13-án vasárnap egész nap a TWIN CITY PARKBAN (Mozina Park) 1120 Elmwood Avenue, North Chicago, 111. Waukegan közelében. A kerthelyiség megválasztásánál a rendezőség figyelemmel volt arra, hogy az úgy Chicagóból, mint millwaukeeból könnyen megközelíthető legyen mig a közben eső Racine, Waukegan és Kenosha szomszédságában van és igy a legmegfelelőbb. A helyiség minden időben alkalmas. Szép idő eseten a kerthelyiség, esős vagy hűvös idő esetén pedig tágas fedett helyiségekben szórakozhatnak a vendégek. A sajtóünnepély a szezón kimagasló eseménye lesz. Műsor, tánc, különféle társasjátékok, ízletes ennivalók és hűsítők. Az ünnepély jövedelme az IWW sajtó, úgymint: “INDUSTRIALIST!” finn napilap; “INDUSTRIAL WORKER” angol heti és a “BÉRMUNKÁS” magyar hetilapok anyagi támogatását szolgálja. Kössük össze a hasznosat a kellemessel és tömegesen jelenjünk meg ezen SAJTÓ ÜNNEPÉLYEN. Már most felszólítjuk lapunk olvasóit, hogy jegyezzék elő e napot és szólítsák fel ismerőseiket is. Tolsztoy: Amidőn a katonákat beporozzák, egy intenzív fegyelmi gyakorlatba képezik ki, melyre azóta lett nagy szűk ség, mióta nem osztozkodnak a hadi prédákban, mint a múltban. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. A. Alakszay, Akron 5.00 Mrs. J. Bischof, Akron 5.00 Mrs. J. Deák, Akron ..... 5.00 Mrs. L. Decsi, Akron ..... 5.00 Mrs.özv.I. Farkas, Akron 5.00 Mrs.If j. J. Farkas, Akron 5.00 Mrs. Wm. Fay, Akron ... 5.00 Mrs. P. Kern ,Akron ..... 5.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 5.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ....... 5.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls.. 8.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 5.00 Mrs. J. Zára, Chicago....... 3.00 Mrs. J. Kollár, Cleveland 5.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 5.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 6.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. E. Kovách, Clev...... 4.00 Mrs. Török, Atl. City 5.00 Mrs. Mary Mayer, Phila 4.00 Mrs. M7 Danka, Cleveland 2.00
