Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-08 / 1227. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 augusztus 8. Válasz és álláspont amelyben az értesítés megjele­nik. Tisztelettel Elmer Davis. Az utóbbi pár hónapban a különböző háborús irodák na­ponként számos értesítést kül­denek a lapokhoz, amelyekből a szerkesztők felhasználják azt» amit jónak látnak és amire helyük van. Ilyen kisérő leve­Mint látjuk, a sajtó értesítés két részből áll. A magja, va­gyis a fontosabb rész Sumner Welles, helyettes külügyi ál­lamtitkár levele bizonyos zsidó munkás bizottsághoz, amely bi­zottság valószínűleg szintén kérdést intézett arravonatko- zólag, hogy a külügyi hivatal támogatja-e a “Független Ma­gyarországért” mozgalmat ? Welles leszögezi,hogy ez a moz­galom nem élvezi a kormány “félhivattalos áldását”, sem STEIDEL PISTA és nótás rádió zenekara fogja a zenét szolgáltatni a bedfordi KALO farmon AUGUSZTUS 9-én tartandó PIKNIKEN, amely találkozója lesz Akron és Cleveland Bérmunkás olva­sóinak. A szabad tűzön készített gu­lyás, hamburger, kolbász és az elmaradhatatlan wieners föl- szolgálásával fogják asszonya­ink -az éheseket kielégíteni. A bárén is hütve lesz, amit csak kíván. Már három piknikünket majd nem eláztatta az eső, reméljük hogy ezúttal az idő is kedvezni fog és olvasóink, valamint la­punk barátjai ott lesznek au­gusztus 9-én a Kalo Farmon. ÚTIRÁNY: a rout 8, a bed­fordi Forbes Roadig, ott balra hajtani. Táblák jelzik a Kalo Farmot. Akiknek nincs kocsijuk azok nevében felkértük olvasóinkat, hogy a Buckeye Road és 130- ik utcánál figyeljék az ott vá­rakozókat és ha van helyük, egy Bérmunkás felmutatásával jelezzék, hogy felveszik őket. De a bizottság is intézkedett, hogy 11 és 12 órák között autók lesznek, amelyek felve­szik az ott várakozókat. let azonban egyikkel sem kül­denek. Ez mutatja, hogy erre a nyilatkozatra különös súlyt helyez az “Office of War In­formation” hivatal. Ennak ki- mutatkozására közöltük le a ki­sérő-levelet is. Egyébiránt maga a sajtó ér­tesítés a következő: Aláírás: Sumner Welles, külügyminiszteri államtitkár Külügyminisztérium Washington, D. C. pedig a' “hallgatólagos jóváha­gyását”, amivel Eckhardték állandóan dicsekedtek. Az értesítés első- része az Office of War Information hi­vatal (tehát Elmer Davis) be­vezető sorai a Welles levelé­hez. Ebben az a nagyon fontos, hogy amig Welles csak a “Füg­getlen Magyarországért” moz­galmat említi meg, Elmer Da­vis megnevezi nemcsak Eck­hardt Tibort, de az Amerikai Magyar Szövetséget is. Ezzel nyíltan rájuk süti a hazugság bélyegét. Valóban ideje, hogy a kül­ügyi hivatal és az Office of War Information kijöttek ez­zel a nyilatkozattal, amely jó leckéül szolgálhat az amerikai magyarságnak. De reméljük, hogy egyben ez a nyilatkozat azt is jelenti, hogy az amerikai magyar náci vezéreknek el kell tűnni az amerikai magyar közéletből. AZ ÉPÍTŐ GÁRDÁBA BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield...... 6.00 J. Kollár, Cleveland....... 12.00 Jos. Geréb; Cleveland 12.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 4.00 M. Stefánkó, New York.... 6.00 J. Vizi, Akron................. 12.00 J. Farkas, Akron........ 12.00 J. Pataky, Brooklyn....... 8.00 J. Duschek, Nutley........ 12.00 M. Danka, Cleveland....... 7.00 A. Molnár, Cleveland.... 12.00 J. Kozsány, Saratoga..... 10.00 J. Horváth, Chicago...... 5.00 J. Zára, Chicago........... 5.00 IV. Három fejezetben tárgyal­tam azt a kérdést, hogy a fej­lődésnek eredméinye a nácizr mus. A negyedik fejezethez érve, még mindig a kérdés megválasztásánál tartunk. Minden intézmény gazdasá­gi szükségleten alapszik. Ettől a szabálytól a nácizmus se mentes. Mi a fasiszmus és mi hozta létre? Mikazok a társa­dalmi szükségletek, melyek életre hívták? Milyen hivatás­sal ruházta fel a történelem, ha már mint társadalmi szük­séglet lépett az élet színpadá­ra? Ezeket is szükséges tudni, mielőtt a kérdést megválaszol­nánk, vagy meghatároznánk, ne csak úgy ráfogással, csak azért mert gyűlöljük. Ha valami történik, az nem azért történik igy vagy úgy, mert gyűlöljük, vagy nem sze­retjük, hanem azért,mert más­kép nem történhetik. Tehát vagy a történelmi szükségletek révén, vagy pedig erőszak al­kalmazásával, vagy annak az igénybevételével, került hata­lomra. Mert ha mint történel­mi szükséglet került uralomra, a társadalom fejlődésének az eredménye a nácizmus. És igy áll a fenti mondás,hogy minden csak azért történik úgy mert máskép nem történhetik. A társadalom eme megnyilvánu­lására alkalmazva, erőszak ha­talomra jutás nem létezik. A békekötés után a szövetséges hatalmak gyarmat politikai el­lenőrzést kezdtek gyakorolni a levert központi országokban és igyekeztek a gazdasági ellen­őrzést a kezükbe kaparitani. De mivel gyarmatositási poli­tika csak egy teljesen iparnél­küli és belső tőkétől teljesen mentes területen lehetséges, ennél az oknál fogva, mivel Né­metországnak nem csak ipara, de tőkéjei is voltak a gazdasá­gi ellenőrzést nem lehetett gya­korolni. A politikai hatalmat a kezé­ben tartó szociáldemokrata párt is teljes ^vazulusa lett a tőkéseknek. Intézkedtek ugyan de csak úgy madzagon ránga­tó báb módjára. Bármennyire is próbáltak a tőkések kedvé­ben járni, nem voltak képesek a kegyüket megnyerni. A tőkések nem felejtették el azokat a sztrájkokat, amiket aj szocialista pártvezérek a szakszervezeti vezérekkel egye­temben vezettek ellenük. És ennél az oknál fogva, amikor csak szerét tehették bosszút álltak a tőkések. Most is ez egy nagyszerű alkalomnak kínál­kozott, ki is használták. Ha a pártvezérek a választási kam­pányban a munkásoknak tett ígéretet csak egy bizonyos mértékben is beváltották vol­na, annyi bizonyos, hogy ha nem is teljesen, de az ipari de­mokráciát megközelítő rend­szer alatt élne a német mun­kásság. A politikai forradalom volt az elvesztett háború után Németország munkássága győ­zelme. Győzött a demokrácia! Ha­talomra jutott a szocialista párt! Megkezdődött az admi­nisztrálás uj formában, ami abban nyilvánult meg, hogy a tőkét a tőkésekkel egyetem­ben kezdték likvidálni. Persze ez csak a programjuk volt. A likvodálást kivásárlással és a hatalom fokozatos rtiegnyirbá- lásával akarták elérni és igy a tőkéseket alárendeltségbe jut­tatni. A kommunista párt pe­dig erőiszak .alkalmazásával nem csak alárendelté kívánta tenni a tőkéseket, hanem telje­sen kiűzni az országból. Hogy mi történt, azt több leírásban ismertettük a Bér­munkás hasábjain. Ezen ellen­tétek harcokat szültek a két párt között, a harcok pedig a társadalmi szükségleteket vál­toztatták meg. Mig a háború után a szocializmus volt a tár­sadalmi szükséglet, addig most a nácizmus vált társadalmi szükségletté. A nácizmus eme sikeréhez a munkás tömegek frakció-harca nagyban hozzá járult. De ezt még mind kihe­verhette volna, ha ugyan ab­ban az időben amig a frakció­harcot folytatja, a gazdasági szervezetében össze gyűjtött erejét nem pocsékolja el. De ezt is könnyelműen tette. És igy, amikor Hitler a tő­kések pénzén élelmezett és fel­ruházott munkanélkülieket fel­vonultatta, az egész országban meg volt az ilyedelem a szer­vezett munkások között. A gazdasági leromlottság és az egymás közti harc annyira ki­merítette az erőkészletet, hogy egy gazdasági harcnak a meg­indításához képtelenek voltak. Hitler legelőször a gazdasági szervezeteket« fasiszálta, csak azután vette az államhatalmat birtokába. Hogy még ez is si­került, az annak tudható be, hogy a munkásság nem ismerte fel az osztály érdekét, az osz­tály szükségleteket. Most, mint eddig is hamis utón tévelygett. A munkásság nem tudja meg­érteni, nem csak a német, ha­nem az egész világ munkássága azt, hogy a társadalom formá­lásában ő a főszerepet tölti be és nem a nulla szerepét képvi­seli. így vagyunk annak a meg­határozásában is, hogy fejlő­désnek, vagy nem fejlődésnek eredménye-e a nácizmus. Ezt a vitát és meghatározást a tör­ténelem már sokszor megvá­laszolta, A kérdésnek a felte­vése és vitatása a beheggedt sebek feltépésével egyenlő a társadalom megkínzott, meg­tépázott testén. A dolgozó mil­liók csontjaival kirakott és munkás vérrel és könnyel ön­tözött, fájdalommal szegélye­zett az ut a kizsákmányolok diadal menetéhez. özvegyek, árvák sírása, jajgatásának nyö­szörgése, bénák és rokkantak káromlása játsza ehhez össz­hangban az indulót és igy ki­sérik a pusztulás útjára, mert a fejlődésnek a menete ez. J. Bischof. Bár az időjelző szép vasár­napot jelent az Akron-Cleve- land MOST vasárnapi piknik­jére, mégis készen vagyunk arra, hogy esó's időben is a Ka­lo farmon megtartjuk a Bér­munkás kirándulását. Julius 28, 1942 Welles külügyi államtitkár julius 23-án New Yorkban közzétett levelében kijelentette, hogy a “Független Magyaror­szágért” nevezetű mozgalom sohasem élvezte az amerikai kor­mány “félhivatalos áldását” vagy “hallgatólagos jóváhagyását.” Welles levele válasz volt azokra a tiltakozásokra, amelyek Washingtonba érkeztek, amelyek szerint az Amerikai Magyar Szövetség és Eckhardt Tibor röpiratokban és nyilatkozatokban azt állították volna, hogy a mozgalmat az amerikai kormány támogatja. Welles levelének a szövege a következő: 1942. julius 14. Mr. Jacob Pat Jewish Labor Committee 175 East Broadway New York City Tisztelt Pat Ur! Megkaptam a “Független Magyarország” bizottsá­gára vonatkozó julius 3-iki levelét. A minisztérium egész határozottan azon az állásponton van, hogy a szólássza­badság amerikai hagyományaihoz híven, sokan élvezik ez ország vendégszeretetét, de azért nem élvezik a kor­mánynak sem “félhivatalos áldását” sem “hallgatólagos jóváhagyását.” A minisztérium ez álláspontját, mindén kétséget kizáró módon ismételten leszögeztük.

Next

/
Thumbnails
Contents