Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-01 / 1226. szám

6 olaal BÉRMUNKÁS 1942 augusztus 1. a bérek emelkedésével hozzák kapcsolatba, holott mindenki tudja azt, hogy ha áru elő­állítása 10 százalékkal emelker dik, akkor a jó hazafi kapita- talista legalábbis 15 százalék­kal emeli az árakat. Amikor a nagy százezres fizetésekről, a milliós jövedelmekről mélysé­gesen hallgatnak ugyanakkor kétségbe esve számítják ki, hogy az acél munkások 44 cen­tes béremelése, hány millió dollárral drágítja meg az acél- termelést évenként. De nem mondják meg azt, hogy a hi­vatalos megállapítás szerint az acélgyárak profitja igy is elég nagy marad és hogy mennyi­vel kevesebb ez a 44 cent an­nál, amennyivel a megélhetés drágult nem is a régi szerző­dés, hanem azóta, amióta a munkások bérkövetelésének a tárgyalása húzódik. Az egész nagy mükétségbe- esés- csak azért van, hogy a szervezett munkásság ellen hangolják a közvéleményt arra hogy befagyasszák a béreket, jól tudva azt, hogy az ilyen in­tézkedés sztrájkhullámot idéz­ne elő, ami a tulajdonkénem céljuk, hogy igy sztrájk tilal­mi törvényeket erőszakoljanak ki. A másik “infláció ellenes” akció az adó törvények, ame­lyek már hónapok óta húzód­nak, mert a törvényhozók nem akarják elfogadni az adminisz­tráció adó-tervét, amely ugyan alaposan felemelné a munká­sok adóját is, de nem kímélné a nagy jövedelmeket és a vál­lalatokat sem és meg kívánja szabni a jövedelem felső hatá­rát. Ezzel szemben a kongresz- szus ellene van a jövedelem ha­tár megszabásának, a vállalati adók emelésének, helyette a “sales tax”-et favorizálják, mint demokratikus adót, mert az mindenkit egyformán érint. Ezért ez a leggyalázatosabb adó rendszer, mert a heti 15 dollárt keresőt éppen úgy érin­ti, mint a milliókat keresőket. Miután ezt a módszert az ad­minisztráció ellenzi és az elnök meg vétózná, addig húzzák a tárgyalást, amig ezzel nem kényszeritenék az elnököt a munkások ilymódon való ki­rablásának a torvényesitésére. Nagyon fontos volna, hogy ezt az ellene készülő merényletet meg lássa a munkásság és meg­felelő ellen akcióval akadályoz­za azt meg. Egy kétségtelen, hogy a munkásosztályt ma már ke- vésbbé lehet blaffolni infláci­óval és egyebekkel. Erején fe­lül vesz részt a termelésben, de kezdi felismerni azt is, hogy jogai is vannak nagyobb bé­rekre, jobb munka-viszonyok­ra. A mi kötelességünk ;az, hogy a nácizmus elleni harc ideje alatt is, meg értessük ve­le azt, hogy nem csak “jobb” bérekre, de a munkájának az egész értékére is jogosult. Hogy ez. mennyire igy van, azt igazolja a Dózsa Légió lé­tezése, amely talán még erőt­len, de hogy Dózsa György ne­vét tűzte a zászlajára, azt iga­zolja, hogy alapos forradalmi változást óhajt Magyarorszá­gon. Harry Bridges battalion SAN FRANCISCO, Cal., jú­lius hó. — A Harry Bridge ve­zetése alatt álló nyugati rak­parti munkások egy munkás battalion szervezésén fáradoz­nak, amelynek tagjai hajlandók elmenni a világ bármely részé­re, ahol a hajókat gyorsan és nehéz körülmények között kell kiüríteni. A battalion tagjai mindannyian a CIO-hoz tarto­zó International Longshormen’s and Warehousemen’s Union tagjai közül kerülnek ki önkén­tes ajánlkozás utján. Az ily speciális munkára ki­képzett rakparti munkások sok­kal gyarsabban ki tudják ra­kodni a hajókat, mint például a katonák. És igen sok esetben a hadiszerek kirakása igen sür­gős. A rakodás esetleg az ellen­ség támadása alatt folyik. így a rakparti munkásoknak ezen ajánlata nagy áldozatokkal jár. Magát a battaliont Harry Bridges Battalion néven fog­ják hívni. Vagyis azt a Harry Bridgest tisztelik meg ezzel, akit az Egyesült Államok igaz- ságügyiminiszt.ere deportálan- dónak tart. A rakparti munká­sok ezzel a ténykedéssel akar­ják mutatni, hogy mennyiben nem helyeslik Attorney Gene­ral Biddle döntését. Egyébiránt a Bridges ügy rövidesen a bíróság elé kerül, amely eldönti, hogy jogos-e a Biddle határozata. Kedvezőtlen döntés esetén egészen a legfel­sőbb bíróságig lehet vinni az ügyet, amely esetben a Supre- 'me Court dönteni fog, hogy az a törvény, amely alapján Harry Bridgest deportálni akarják, al­kotmányos-e ? A Supreme Courtnak dönté­se ebben az ügyben sok más hasonló esetre fontos befolyás­sal lesz. Lehet az is, hogy az igazságügyminiszter azért hoz­ta meg az oly sok kritikára okot I adó döntését, hogy a Supreme Courtnak alkalmat adjon a I végleges döntésre. abban az esetben remélheti a társadalmi helyzetnek a maga előnyére való megváltozását, ha annak kikövetelését szerve­zett erejével támogatja, mert a kapitalista osztály a szorult helyzetében önként feladott fogait, a munkások feletti ha­talmát, az első kínálkozó alka­lommal vissza szerzi a munká­soktól. Bár unalmasnak látszik a fö­lényes munkás előtt az IWW által hangoztatott SZERVEZ­KEDÉS SZÜKSÉGESSÉGE, a világ helyzetének minden for­dulata azt igazolja, hogy a dol­gozók érdekeit egyedül ők kép­viselhetik az osztálytudatos ipari szervezkedésükkel. Mivel sohasem volt a munkás osztály olyan közel ahhoz, hogy szervezett erejével irányíthassa a rendszer alakulását, sohasem volt olyan szükséges a maga, a családja és egész osztálya szempontjából, hogy az ipari szervezetének aktiv tagja le­gyen, hogy az idő ne találja felkészületlenül éppen azokat, akiknek a legnagyobb érdekük fűződik ehhez a rendszer vál­tozáshoz. — Szerk. MIT VÁRHATUNK? Angliából jelentik, hogy a háború következtében a forgal­Douglas, a legfelsőbb bíró­ság tagja — egy uj világért Egy kölcsönösségen alapuló uj világ kell, hogy kövesse ezt a háborút, —mondotta William 0. Douglas a Legfőbb Biróság tagja legutóbb Oregonban tar­tott beszédében. A béke érájának a kölcsönös­ség szellemében kell megfo- gamzania és nem az imperia­lista célkitűzésekben, tekintet­űikül arra, hogy az imperia­lista katonai, vagy gazdasági erő. “Az elkövetkező béke csen­desebb h a n gulatában”, •— mondotta Douglas, — “vala­hogy meg kell találnunk a koo­peráció lendítő kerekét, ami oly hamar mozgásba lendül a háború alatt. • ügyelnünk kell arra, hogy a kooperáció mai terveit átültessük a holnapba.” A háború nőket, férfiakat és gyermekeket is felölelt a mun­kába és ily módon a kooperáció szelleme az egész világra kiter­jedt; majd igy folytatta: “Ez valóban a népek hábo­rúja — a népek harca a sza­badságukért. Népek, amelyek földrajzilag és eszményileg tá­volra esnek egymástól, kéz a kézben figyelnek arra, hogy a föld nyersanyagjait nem pusz­OL VASÓINKHOZ! A Bérmunkásnak most nincs utazó lapkezelője, aki bejárjon a bánya és más ki­sebb plézekre. A nagyobb vá­rosokban levő lapkezelőink is legtöbb helyütt hat meg hét napokat dolgoznak, amely után fárasztó a lapolvasók megkeresése. Ezért arra kér­jük olvasóinkat, hogy akinek előfizetése lejáratban van, azt most újítsák meg és az összeget küldjék be a BÉR­MUNKÁS, P. 0. Box 3912 Sta. S. S., Cleveland, O. cím­re. A Lapbizottság titásra, hanem az építésre hasz­nálják majdan; hogy a civili­záció gyümölcseit ne a népek rabláncra verése, hanem sza­bad népek javára -használják s hogy a világ természeti kin­cseit a népek hasznára fordít­sák s nem holmi nagyur ké­nyelmére, legyen az katonai, vagy gazdasági érdekképvi­selő.” Az emberiség, mondotta Mr. Douglas, nagy ajándékot nyer a háború befej eztekor, ha a győzelem esetén emlékezni fo­gunk rá, hogy nem térhetünk vissza a személyes, élvezet kes­keny ösvényére s hagyjuk a szomszédunkat pusztulni a gon­dok keserű levében. “Ha szem előtt tartjuk, hogy a zsarnokság, korrupció és ci­nizmus erői miféle keresztut- hoz vezették a civilizációt, so­sem engedhetjük meg, hogy bi­zonyos körülmények ezt újból életre' kelthessék. Ha felérez- zük a szellemet, ami az emberi lelkeket alvilág minden részé­ben gyökeréig rázza, úgy az emberbe vetett, a népekbe ve­tett hitünk nem fog lankadni. Ha szem előtt tartjuk a társas viszony nagyszerű erejét, nem fogjuk megengedni, hogy az őserdő filozófiája * újból felül­kerekedjék: !iki bírja, marja.” “Ha nem feledjük el a célt, amiért az egyszerű ember ko­romhegyig indul ma harcba, nem fogjuk megengedni, hogy gazdasági, vagy imperialista erők újból a porba sulytsák őt. Ha szem előtt tartjuk az em­beri értékeket e világviadalban úgy az embert és annak elide­geníthetetlen jogait, mindenek fölé fogjuk helyezni.” A fentihez hasonló sok nyi­latkozat hangzott már el eddig is a háború folyamán. Bár­mennyire is őszinték legyenek azok, a munkásosztály csak mi adót már "83 százalékra felemelték. Itten is azon spe­kulálnak, hogyan tudnák az adót annyira felemelni, hogy legalább a kamatot tudják fi­zetni az adóságra. MUNKÁS SZERVEZETEK SZÁMŰZETÉSBEN A náci iga alatt nyögő euró­pai országoknak számos mun­kásszervezete létesült Angliá­ban, ahol British Trade Union Congress-szel szoros kapcsola­tot tartanak fenn. E száműzött uniók tagsága sok tízezret ölel fel. A Belgák voltak az elsők, akik munkásszervezetet alakí­tottak Angliában s szorosan követték ezeket a franciák. Minden egyes csoport jegy Trade Union Congress ki­csinyben és valamennyi tagja az IFTU-nak. Csoportokat ta­lálunk a belgák, fanciák, len­gyelek, németek, osztrákok és csehek soraiban és legutóbb a spanyol munkások is megkezd­ték a szervezést. Valamennyi között legna­gyobb a norvégek tengerész szervezete, amelynek 30,000 tagja van és ezek között fog­lalnak helyett az elnök és szá­mos munkástisztviselőj akik szintén emigráltak. Ezeknek van irodájuk Anglia és az Egye sült Államok számos kikötőjé­ben. A dán közlekedési munkás szervezet, a holland munkás szervezet és a kínai tengerészek union ja is fontos szerepet töl­tenek be. A szervezetek mindent elkö­vetnek, hogy az elfoglalt terü­leten élő munkásokkal a kap­csolatot . fenntartsák s hogy azokban az országokban a szer­vezeteket a háború befejezte- kor újjá építsék.

Next

/
Thumbnails
Contents