Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-08-01 / 1226. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 augusztus 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 One Year ........................$2.00 Félévre ............................ 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy ..............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Hitler amerikai ügynökei (gb) Washingtonban a szövetségi Grand Jury vádat emelt 38 egyén ellen. A vád szerint a nevezett egyének összeesküdtek arra, hogy a haderő körében árulásra bujtogató iratokat terjesszenek. A vádlottak közül tiöbben már börtönben ülnek előző ítéletek alapján másokat pedig most fogtak el és készítik elő tárgyalásukat. Az elfogottak listáját Mrs. Elizabeth Diliing, a hírhedt vörösfaló “írónő” vezeti be. Ez a Mrs. Diliing évekkel ezelőtt “The Red Network” cim alatt könyvet irt, amelyben a legar- cátlanabbul támadt neki mindenkinek, aki csak valamennyire is liberális. Azt a régi, már mások által is használt módszert alkalmazta, hogy magát különös nagy hazafinak mutatta be és csupa hazafias kötelességből, tehát elvből és nem anyagiakért a vörösek elleni harcot hirdette. Az elvi meggyőződés mellett azonban a vörösfalás igen jó jövedelmező üzletnek bizonyult nálaó A reakciós tőkésektől támogatva, mindenfelé előalásokat tartott. A könyvét pedig újból meg újból kiadták, mindig kibővítve. Visszaélve a sajtó- szabadsággal, arcátlanságában annyira ment, hogy mindenkire rá akarta sütni a kommunista bélyeget, akit a reakciósok kijelöltek neki. így például kommunistának bélyegezte Mrs. Roose- veltet, az elhalt Brandies supreme-courty bírót és más^ hasonló egyéneket. Most aztán a vádiratból kitűnik, hogy ez a Mrs. Diliing szorosan együttműködött George Sylvester Viereck náci ügynökkel, aki már börtönben ül. De kitűnt az is, hogy nemcsak ez a Mrs. Diliing, hanem az ÖSSZES MUNKÁSFALÓ EGYÉNEK, AKIK, MINT MRS. DILLING, HAZAFIAS ALAPON SZOL. GÁLTÁK A REAKCIÓT, MIND ÖSSZEKÖTTETÉSBEN ÁLLTAK A NÉMET ÜGYNÖKÖKKEL ÉS ÍGY VALÓJÁBAN HITLER RENDELETÉINEK A VÉGREHAJTÓI GYANÁNT SZEREPELTEK. Teljesen egyremegy, hogy milyen nevet vettek fel A washingtoni grand jury vádirata szerint a következő szervezetek vettek részt az összeesküvésben: The Silver Shirts; Black Legion; Ku Klux Klan; German-American Bund; National Workers’ Leaugue of America, Detroit; America First Committee; National Committee to Keep America Out of Foreign Wars; Citizens’ Committee to Keep America Out of War; Make Europe Pay War Debts Committee; Islands for War Debts Committee; War Debts Defense Committee; Coalition of Patriotic Societies; Crusading Mothers of America; Citiznes’ No Foreign War Coalition; American Guards; Social Republic Society; Committee on Patriotic Organizations; Protestant-Gentile League; Pioneer News Service; Crusaders’ White Shirts; James True Associates; Women Investors In America; Constitucional Educational League; We, the Mothers United; United Mothers of America. Számosat közülök már évek óta ismerünk. A szervezett munkásság már évekkel ezelőtt felismerte, hogy ezen szervezetekben nem igazi hazafiak vesznek részt, hanem csak a tőkések kegyeit hajhászó, mindenre kapható, minden erkölcsi alapot nélkülöző züllött egyének, akik a vörös mumust hangoztatva igyekeztek hatalomra jutni, vagy legalább is a megijesztett kapzsi tőkésektől adományokat kicsalni, mint ahogyan Hitler csinálta hatalomrajutása előtt. Most aztán az is kiderült, hogy olyan szervezetek, mint a Silver Shirt, a Ku Klux Klan, America First Committee, United Mothers, stb., MINDANNYIAN ÖSSZEKÖTTETÉSBEN ÁLLOTTAK NEMCSAK EGYMÁSSAL, DE A HOZZÁJUK HASONLÓ KÜLFÖLDI REAKCIÓSOKKAL IS, ÍGY TERMÉSZETESEN A NÉMET NÁCIKKAL IS. Miután az említett szervezetek legtöbbje csak “papír szervezet”, vagyis tagságuk nem igen van, a főcinkosok tartoztak be majdnem mindegyikbe. így már érthető, hogy propagandájuknak miért volt egységes látszata. « De ami ránknézve a legfontosabb és amit ezen vád alapján a bírósági tárgyaláson is bizonyítani fognak, hogy A FASISZ- MUS LÉNYEGE A MUNKÁSÜLDöZÉS A MUNKÁSELNYOMÁS. Csak ezzel lehet megmagyarázni, hogy Hitler ügynökeivé az amerikaiak közül is csak a hírhedt, züllött, hazug munkásfaló pnbékek csaptak fel. A kifacsart citrom (gb) Sidney Hillman, az Office of Production Management volt társigazgatója, később pedig Roosevelt elnök speciális tanácsadója munkáskérdésekben, ulius 9-én bejelentette, hogy lemondott állásáról. Még mindannyian élénken emlékezhetünk rá, hogy az amerikai sajtó milyen nagy hü-hóval fogadta az OPM iroda felállítását és azt, hogy annak Knudsen és Hillman személyeiben kettős vezetést rendelt el az elnök. Knudsent a munkáltatók, Hillmant pedig a munkások képviseletére rendelték ki. Valahogy azonban ez az iroda nem vált be. A munkáltatók, mint most már bebizonyult, számos esetben hátráltatták a termelést. Még a pearl-harbori támadás után is akadékoskodtak. A háború veszedelme, nem a hadiszerek gyors termelésére serkentette őket, hanem a válságos időket fel akarták használni a munkásjóléti intézmények lerombolására. Ez ellen Knudsen vagy nem tudott, vagy nem akart küzdeni, tehát menesztették. Az az bocsánat, előléptették tábornoknak és azóta nem sokat hallunk felőle. Hillmantól a munkásság leszerelését várták. A lemondást bejelentő beszédében amit az összes amerikai nagy lapok elhallgattak, csupán a munkáslapokat tudósitó Federated Press adta hírül, Hillman ezt a nyilatkozatot tette: “A munkáltatók akadályozták a háborús termelést. Ha ezt nem tették volna, akkor ma legalább is 30 százalékkal több hadikészletünk lenne. Ezzel szemben a munkások meghoztak minden áldozatot. Feladták a sztrájkjogot. És ami még ennél is fontosabb, feladták a tanonckodási követelést is. Ez rendkívüli nagy áldozat, mert unionjaink tudatában vannak annak, hogy millió és millió munkásnak a kitanitása VÉGETVET A MUNKAALKALOM MONOPÓLIUMNAK, AMELYET EDDIG A SZAKKÉPZETT MUNKÁSOK ÉLVEZTEK ÉS A HÁBORÚ UTÁN NAGY MARAKODÁS LESZ A MUNKAHELYEKÉRT.” Hillman ur tehát Knudsentől eltérőleg szállította a tőle várt dolgokat, a sztrájkjog feladását és általában a jobb életviszonyokért folyó harcikészség lecsapolását. De azért Hillman urnák most nem ez fáj, HANEM AZ. HOGY A “JOB”-HOZ VALÓ KIVÉTELES JOGUK MEGSZŰNIK. Mi nagy örömmel látjuk azt, hogy a nagy munkástömegek bizonyos mérvű szakképzettséget nyernek és igy a társadalomnak értékesebb tagjai lesznek, mert többet és jobbat tudnak termelni. Hillman ur meg a társai azonban éppen ezen sopánkodnak. Ez fáj nekik, mert arra nem is gondolnak, hogy a munkások is átvehetik a termelést, hanem csak azt hirdetik, hogy TERMELJÜNK MINDIG A BÓSZOK PROFITJA ÉRDEKÉBEN, VAGYIS MARADJUNK BÉRMUNKÁSOK, akiknél aztán a munkaalkalom sokat számit. Ugvlátszik tehát, ha Hillman uron és társain függne, akkor megmaradna minden abban az állapotban, ahbgy a háború előtt volt, amelyben a munkások milliói csak a henye, parazita tulaj- ) donos osztály eltartására élnek és a Hillmanok szállítják nekik ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s áz élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. . E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani, ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis oly kép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. ^ "Szervezés"^ 7— "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ ^ W W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága \y ® y/
