Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-07-25 / 1225. szám
1942 julius 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal Horthy pénzen vásárolták meg az Amerikai Magyar Népszavát — BENEDICT ARNOLDÉK LEGELŐJE — Benedict Arnold az az amerikai tábornok volt, aki a szabadságharc idején anyagi előnyökért elárulta hazáját és Elnökét, Washingtont és a szabadságharc kellős közepén átment szolgálatokat tenni az ellenségnek. Most még hamarosan megkövetjük ezt a “derék” árulót, amiért nevét analógiába vonjuk, mert ő legalább értett a mesterségéhez. És ezzel rátérünk a tárgyra. Amerika e mai szabadság- harcában vannak itten amerikai állampolgárok, akik Amerika mai fegyveres ellenfeleitől — Horthyéktól — súlyos pénzeket vettek fel és ezért még ma is szolgálják Horthyékat, védelmezik őket Amerika világos érdekeivel szemben. Mint ahogy Benedict Arnold is akkor mert árulóvá lenni, amikor Washington nehéz megpróbáltatása idején, megingott benne a bizalom, hogy az amerikai szabadságharc győzhet, úgy ezek a mostani Benedict Ar- noldék is mostan, a Szövetségesek nehéz harctéri válságainak napjaiban mernek különösen arcátlanok lenni Hitler szövetségesének, a Horthy bandának védelmében. Csak egy vigasztaló van a dologban. Hogy ezek közt az újkori Benedict Arnol- dék körében, igazi bűnösök, magyarok, alig vannak. Magyarok csupán a szegény kulik, akik Benedict Arnoldék diktátumára fordítják, amit ők idegen nyelven az üzletes árulás érdekében bemondanak. Van itten, a 380 Second Avenue alatt egy igen reakciós lengyel politikai és irodalmi vállalkozás, a “Novy Swyat”. Ennek a tulajdonosa, Wegrzynek Ferenc lengyel-amerikai ur, üzleti m e llék-vállalkozásként kiadja az “Amerikai Magyar Népszavát” is magyarul. Ha ez egyszerű pénz-üzlet volna, még hagyján. De a pénzen kívül még politikai üzlet is van mögötte. A lengyel reakció mindig sandított Hitler felé és lelkendező testvérbarátságban élt Horthyékkal. Amikor tehát pénzt vettek föl Horthyéktől, akik ma fegyveres ellenségei Amerikának, a maguk politikai üzletét is ápolták vele. A lengyel reakciónak, Wegrzynek urnák, épp olyan érdeke, hogy a Horthy-rezsimből megmaradjon annyi, amennyit megmenteni lehet, mint Eckhardtélk- nak. Innen a barátság. A szegény kulik csak Írják, amit Wegrzynek ur bizalmas alkalmazottai, a Kalmanoff-ok, Myrick-ek, Kaufmann-ok — emögött a nekünk nem idegenül hangzó név mögött szintén egy magyarul nem tudó lengyel rejtőzik — diktálnak nékik és isteneknek való olvasmány naponta, hogy ezek a magyarul nem tudó lengyel-amerikai Benedict Arnoldok hányják a szemünkre, hogy a mi magyarjaink között szomszéd baráti országok magyar polgárai is vannak. Az Amerikai Magyar Népszava Horthyék — Amerika mai ellenségének — pénzén jelenik meg Wegrzynek-Kauf- man urak tulajdonában. Amikor a “Novy Swyat”-nak ez a tulajdonosa meg akarta vásárolni Berkó D. Géza özvegyétől a nyomdájában megjelenő Amerikai Magyar Népszavát, a vételárat a Horthy-kormány- tól kapta meg. Maga Székely Izsó, a magyar kulik sorában az akkori “Nadányi”, dicsekedett el ezzel a kitűnő pénzügyi megoldással. Azt az összeget, amit Wegrzynek ur részéről Berkó özvegyének kellett vételár fejében évjáradékban kifizetni ezt az összeget az Amerikai Magyar Népszava a Hort- hy-kormánvtól kapta pausálé- ban. Az 1928-as év folyamán megállapodás jött létre Wegrzynek ur és a budapesti “Revíziós Liga közt, hogy az Amerikai Ma- gver Népszava havi 750, azaz évi 9,000 dollár készpénz sápot kap a Horthy kormánytól. Ez az összeg körülbelül fedezte azt az év járadékot, amit Wegrzynek vételárként Berkó özvegyének fizetett: az Amerikai Magyar Népszava Horthyék pénzén jelenhetett meg Wegrzy- ur tulajdonában. Amikor ez az üzlet nyilvánosságra robbant Amerikában és i Magyarországon, az Amerikai j Magyar Népszava hosszú ideig hallgatott a fűben. Aztán kijelentette, hogy a dolog rágalom és ők megindítják a pert. De nem indították meg. Hogy is indíthatták volna! A perből máig nem lett semmi. Ellenben nagysokára Herczeg Ferencnek a “Revíziós Liga” elnökének nyilatkozatát produkálták,hogy a Liga sose adott pénzt Wegr- zynekéknek. Persze, hiszen nem is a Liga adta, hanem a Horthy kormány, aki ma fegyveres ellenfele az Egyesült Államoknak. Dehát nem is •lehete'tt az üzletet letagadni. ,Mert nem az egyedüli ijyen üzlete volt a lengyel-amerikai Benedict Ar- noldéknak. A budapesti “Fővárosi Közlöny”, Budapest székesfőváros hivatalos lapjának 1928 január 13-iki száma közölte, hogy a főváros 10,000 pengő jutalmat utalt ki az Amerikai Magyar Népszava tulajdonosának hazafias érdemei — fejében. Ez a 10,000 pengő akkor 1,800 dollárnak felelt meg. De óhazánk nem szabadult ilyen olcsón. 1928 karácsony táján Wegrzynek Ferenc ur, a “Novy Swyat” és az Amerikai Magyar Népszava tulajdonosa utrakelt Európába, lelegelni az amerikai demokráciával szemben való árulásainak kövérre gyarapodott legelőjét. Előbb Lengyelországba nézett el, onnan ment Budapestre, miként akkor a magyar lapok megírták: a lengyel-magyar barátságot ápolni.... A hivatalos Lengyelország akkor, a reakciós ezredes-klikk jóvoltából, minden reakcióval barátkozott Európában. Horthy ékkai is természetesen. Horthyék tárt karokkal fogadták a “Novy Swyat” küldöttét Budapesten és a budapesti Népszava — az igazi, nem Wegrzynek sokorópátkai Népszavája — 1929 március 13-iki számában megírhatta, hogy Wegrzynek ur 16,000 pengő jutalomban részesült a Földmivelésügyi Minisztérium tulkiadásainak alapjából. Nemsokára a parlamentben egy ellenzéki interpelláció hozta szóba, hogy kaphat egy lengyel nemzetiségű amerikai laptulajdonos 16,000 pengőt a földmivelési minisztérium — legelő alapjából! Wegrzynek ur Budapesten igen szorgalmas volt. Akkoriban az ő Amerikai Magyar Népszavája vezényletével “Tengerentúli Magyarok Világszövetsége” alakult itt Amerikában. Ezzel az alakulattal a háta mögött Wegrzynek ur azon dolgozott Budapesten, hogy egy “Zarándok utazási terv” jöjjön létre, amelyhez Budapest székesfőváros és az Idegenforgalmi iroda 20,000 dollárral, ■ meg ingyenjegyekkel járult volna hozzá. Hogy ez az üzlet létrejött-e nem tudjuk. De érdemrendet, azt hozott haza Wegrzynek ur Budapestről és tudtunkkal máig sem adta visz- sza Horthyéknak ezt a kitüntetését. Noha Horthyék ma fegyveres ellenségei afc Egyesült Államoknak. Szóval ki a Benedict Arnold? De most jön a java. Most érünk ugyanis, mint a latin költő mondja: a legnagyobb férfihoz. Aki nem is lehet más, az Amerikai Magyar Népszaváról lévén szó, mint Eckhardt Tibor. Amikor Wegrzynek urnák ezek az üzletei Budapest és Amerika közt lefolytak, amikor Wegrzynek ur magyar nyelvű Swyat-papirjának, az Amerikai Magyar Népszavának a vételárát a Revíziós Ligától biztosítva kapta és ő maga virágzó legelő-üzleteket kötött Budapesten, akkoriban Eckhardt Tibor vagy két hónapig New Yorkban tartózkodott. Eckhardt Tibor a Revíziós Liga al- elnöke volt és akkor itt, egyebek közt, a “Tengerentúli Magyarok Világszövetsége” és az Amerikai Magyar Népszava érdekében buzgólkodott. Kétségtelenül voltak érdemei abban, hogy Wegrzynek urnák ne kelljen ingyen a Horthy-rezsimért lelkesednie. Eckhardt Tibor, Horthyék sunyi támogatásával, itt időzik megint körünkben és megint csak Wegrzynek ur és Kaufman Amerikai Magyar Népszavája az ő Iájbzsurnáija(. Eckhardt két Horthy-bankárral • flanki- rozva érkezett ki Amerikába. Isten tudja micsoda kerülőuta- kon Németországból idevarázsolt, meg már idekünn akadt a fagyasztástól megmentett Horthy-pénzeken rendelkezik. Már amennyire a bankárok, óhazai tapasztalatok után, részeltetik őt .a rendelkezésben. De nem is ez a lényeg. Ennek a reakciós lengyel érdekeltségnek igen fontos az, hogy Lengyel- országban és Magyarországon, valamint a Dunavölgyében általában, ne jöjjön létre egy igazándi demokratikus, népuralmi megoldás. Hogy, különösen pénzt Horthyéktól; szolgálják menteni a Horthy-rezsimből annyit, amennyit csak lehet. Wegrzynekék kaptak már busásan pénzt Horthyéktól; szolgálják ma is tovább Horthyékat, hogy azok megmaradjanak és ‘adjanak nékik megint pénzt. Ezért védelmezik ezek a Benedict Arnoldok köríömszai- kadtáig ezt a Horthy-bandát, amely ma fegyverrel mer szembeszállni az Egyesült Államokkal. (“Harc”) Tanácsa nagy hőség könnyebb viselésére Régebben az emberi szervezetet úgy tekintették, mint valamely hőgépet. A táplálék fő feladatának tartották, hogy elégés utján hőt termeljen és a tápszereket egyedül “kalória” értékük szerint sorakoztatták. Újabban azonban kiderült, hogy a szervezet inkább villamos ak- kumulátor-hoz hasonlitható.Ez- zel rögtön érthetővé is válik az a látszólagos ellentmondás, hogy több újonnan felfedezett anyag: — vitaminok, hormonok ásványi sók — az életfentartá- sához feltétlenül szükségesek, noha, semmiféle kalória értékük nincsen. Szent-Györgyi Albert professzor vizsgálatai is mutatták, hogy az életenergia forrása nem annyira a táplálék elégése, vagyis élennyel való egyesülése, mint inkább a hidrogén lehasitása. Ha figyelmesen elolvassuk Szent-Györgyi pompás tanulmányait, igen sok értékes dolgot tanulunk meg a professzortól, akinek előadásait néhány évvel ezelőtt itt Amerikában is az egyetemeken nagy érdeklődéssel kisérték. A nagynevű magyar profesz- szor szerint miként a karmester a zenekart a megfelelő ütemben, úgy tartja a test molekuláit a 37 fokos ütemnek megfelelő rezgésben egy a nyultvelőben rejlő igen finom hőszabályozó központ. A kelleténél magasabbra szökött hő csökkentésére ez több eszközt is alkalmazhat. Minél kisebb mértékre szállítja le a melegtermelőket: — az izommunkát és az emésztést, — annál inkább ellepi a testet a nagy hőségben a bágyadtság és az étvágyhiány. Másrészt tudnunk kell azt is, hogy a test gondoskodik ilyenkor nyáron bő izza- dásról is, aminek elpárolgása sok meleget köt le. Egy quart veríték elpárolgása például 537 kalóriát távolit el a testből. Hőártalom akkor jelentkezik, ha a hőszabályozásban na- gyobbfoku zavar áll be. A hőártalomnak kétféle fajtáját különböztetjük meg: a napszurást és a hőgutát. A napszurás oka a koponyát közvetlenül érő heves napsütés. A háton, mellen, karokon ez legfeljebb a közismert, (de néha igen fájdalmas) bőrgyulladást váltja ki, azonban a vékony koponyacsont —mint ki■MC.
