Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-07-25 / 1225. szám
1942 julius 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA----------------------------A BŰVÖS TÜKÖR MESÉJE Mostanában valamivel lassabban megy a munka a gyárban. Nem éppen a nyári nagy melegek miatt, mert a munkások nekivetkőznek, kiizzadják a fölös meleget, a gépeknek meg legfeljebb több olajat öntünk a nyakukba, ha éppen a meleg miatt nyiszorognának. A lelassulásnak oka inkább abban van, hogy mostanában sokan mennek szabadságra. Nálunk is, mint csaknem minden gyárban, fizetéses vakációt kapnak azok, akik régebben itt dolgoznak. Szerve- zettmühelyekben ezt már kivívták a munkások mindenfelé. A külömbség csak abban van, hogy egyik helyen a “vacation” szerződés kedvezőbb, mint a másikon. Sajnos, mi csak a “másikon” csoportba tartozunk mert nálunk csak azok kapnak szabadságot, akik már egy éven fejül itt dolgoznak. így én a cigánygyerek módjára csak dicsérhetem, hogy milyen jó is az a fizetéses szabadság, mert hallom azoktól, akik már visz- szajöttek. A modern, tömeggyártást végző ipartelepeken azonban a munkamegosztás következtében a munkatárgy kézről-kézre megy. Mármost megtörténik, hogy a szabadságok következtében egyik vagy másik operációt nem végzik el, mire a következő műveletet sem tudják csinálni. így megtörtént, hogy például nekem egy fél nap nem volt munkám, mert a harmadik departmentben v a 1 a m e lyik munkás szabadságon volt és a G.B.R. 2568-s számú munkán a 11-s operációt nem végezte el, ami nélkül én nem tehettem rá a 12-s számú vágást. Ezzel a példával illusztrálni akarom, hogy a modern ipar valójában a munkások ezreinek igen szoros kooperációjából áll, — vagyis valóban társadalmi jelleget ölt. Ebből aztán ki lehetne térni arra a kérdésre, hogy ha a munka, illetőleg a termelés ilyen társadalmi jellegű, akkor miért nincs ugyan ilyen jellege a termelt javak szétosztásának is? Azonban a mai rovatban valami mást akarok szóvá- tenni, amely indirect módon válaszol erre a kérdésre is. A SZABADSÁG, MEG A “SZABADSÁG” Már sokszor említettem, hogy ebben a műhelyben több itt született magyar munkással dolgozom együtt. Jó részük csak nagyon keveset ért magyarul, de vannak olyanok is, akik nemcsak beszélnek, de írnak és olvasnak is magyarul. Természetesen sokszor beszélgetek velük speciális magyar dolgokról. A múlt héten oda megyek egy ilyen magyar szomszédhoz aztán kérdem tőle: “Hát maga mikor veszi a szabadságot?” Amire ezt felelte az 50 százalékos földi: “Én nem veszem soha azt a lapot, de ha akar, hozhatok magának egyet, mert az anyósom minden nap megveszi.” Aztán csak nézett, hogyan lehet ezen a válaszon annyira nevetni, hogy még a könnyeim is kicsordultak. Csak amikor megmagyaráztam neki, hogy nem a Szabadság nevű lapot értettem, hanem a “vacation”-t, kezdett ő is nevetni. Egy kis magyarázat után aztán kisült, hogy a dolog nem is volt olyan “funny”, — mint mondotta, mert már többször beszéltem vele az amerikai magyar lapokról és igy joggal gondolhatta, hogy most megint arról a témáról akartam mondani valamit. Persze a jóizü nevetést már nem lehetett visszaszivni. Igaz, már többször beszélgettünk az amerikai magyar lapokról. Igyekeztem megmagyarázni neki, hogy az amerikai polgári, dupla hazafias magyar lapok mennyire félrevezetik az olvasóikat. Kétkedett abban, hogy még most is alattomos náci propagandát űznek, bóditó és butitó olvasmányokkal traktál ják olvasóikat, a magyarságot úgy nevelik, hogy azok ne merjenek (semmiféle progresszív megmozdulást támogatni. stb. stb. Tegnap aztán nagy meglepetésemre hozott nekem egy Szabadságot? — a clevelandi magyar újságot. “Most már elhiszem, amit a magyar lapokról mondott”, — szólt hozzám, — “mert itt megírják a Szabadságban is, sőt teljes mértékben beismerik”. MIT MOND A “KÖLTŐ”? Átnéztem a cikket, amelyre a szomszéd célzott. Valami Farkas Balázs nevű egyén irt emlékezést Krúdy Gyula magyarországi íróról “Ma másként látom Krudyt” címmel. A cikkből, illetől'eg cikksorozatból valahogy úgy értem, hogy ez a Farkas Balázs nagynevű költő, “irótársa” Krudynak. Bevallom, még soha nem hallottam ilyen nevű magyar költőt. De lapunk legutóbbi számában látom, hogy cs—ő—, aki figyelemmel kiséri ezeket a lapokat, szintén foglalkozik ezzel az írással és megemlíti, hogy ez-a Farkas Balázs különböző álneveket használ, mint pl. Gondos Sándor, stb. Lehet, hogy talán olyasmit “költött”, hogy amiatt kell a neveit többször cserélgetni. Megírja ez a Balázs, Farkas, Gondos, vagy nem tudom mi- j lyen nevű kosjoruzatlan költő, I hogy Krúdy meg a többi magyar irók nem a magyar nép érdekeit szolgálták, hogy a magyar dolgozókat csak szükséges rossznak tartották, akikre szükség volt azért, hogy az úri, henye osztálynak jó életet teremtsenek. Bevallja aztán, hogy ő magV is ilyeneket irt, holott arról kellett volna írni, hogy milyen nehéz a munka a gyárakban, a bányákban, ahol a magyar munkásoknak ezrei dolgoznak. Aztán felteszi a kérdést, hogy mi köze van mindennek Krúdy Gyulához, amire igy válaszol: “Az a köze, hogy Krúdy Gyula, meg én, meg a többiek nem rosszakaratulag ugyan, de annáj. ostobábban hibás ösvényre vezettük a magyar olvasókat. Arra neveltük, hogy semmiségek • iránt érdeklődjék, haszonta- lanságok iránt ahelyett, hogy saját gazdasági sorsát boncolgattuk volna előtte. Ez volt a mi hibánk! Ez volt a magyar nép átka a mi korunkban! És ezért nekünk kell viselnünk a felelőséget. Persze nem a történelem ítélő széke előtt. Olyan pa- rányokkal, mint mi voltunk, a történelem nem ér rá foglalkozni. Az csak rövidlátóknak mondja majd össze- ségünket. Mi a saját színes álmainkat vittük a magyarok elé és nem szolgál mentségünkre az, hogy politikusaink is ezt tették. HASZNÁLJA CSAK AZT A TÜKRÖT Aztán következik az a szakasz, amelyet már cs....ő.... is idézett és amelyből felelevenítjük a következő sorokat, miután ahhoz akarunk valamit hozzászólni.: “Ne hozzák élénkbe régi írásainkat. Ha a magam ócska meséit olvasom mostanság, szégyellek a tükörbe nézni. Szamarat látnék benne, aki álomvilágban élt. Virágokat termelt búza helyett akkor, amikor bogáncsra és katáng kóróra szorította a magyar nép fiait. Nos, kedves.Mr. Balázs, Farkas, Gondos, vagy hogyis hívják, vegye csak elő a Szabadságnak azt a számát, amelyben az itt idézett sorok napvilágot láttak. Ugy-e mindjárt a második oldalon ott van egy hosz- szabb cikk, amelynek a cime “Régi emberek, régi történetek” j Ez a terjedelmes cikk több adomát tartalmaz Ferenc Józsefről, de csak olyan adomákat, amelyek úgy állítják be azt az egyénileg egészen jelentéktelen embert, mintha igazi nagy zseni, rendkívüli tehetség lett volna. A célja az ilyen történeteknek a mindenkori uralFIGYELEM AKRON!! í Julius 26-án, most vasárnap az IWW magyar tagjai CSALÁDI KIRÁNDULÁST tartanak a KELEMEN FARMON, úgynevezett kosaras pikniket, de azért a hüsitők mellett sandwichek, hot dog, stb. lesz. Az akroniakon kívül szívesen látunk vendégeket Cle- velandból is. Útirány: A Talmadge Centernél a 18-as számú utón Rootstown-ig. Ott a jelző lámpánál mindjárt az első kavicsos utón jobbra fordulni. Az első kereszt útnál megint jobbra térni. A harmadik a Kelemen farm. kodók iránti tisztelet ébrentartása. Ez az irás pontosan azon bóditó irodalom keretébe tartozik, amelynek Krúdy Gyula is ápolója volt. Aztán fordítson csak a 4. oldalára a lapnak. Ott van megint a két hasábra terjedő “A jó király legendája”, — Negyedik Henrik francia királyról szól, szintén olyan ime- lyitő dicsérgetés, mint a Ferenc József adomák. Olvasd csak amerikai ivadéka a földnélküli magyar parasztoknak, hogy micsoda lángész is volt az a Negyedik Henrik! Milyen élvezettel éhezhetik a dolgozó pária az ilyen négy emberekért. Miért kellene tehát ellenezni azt, hogy Horthy Öméltósága pár százezer parasztot Hitlernek ajándékozott golyófogónak ?! Aztán ha még ez sem elég, akkor ott van a negyedik oldalon a “Bolyongás Sába Királynő alagutjában” cimü irás, amelyet írója igy kezd: “Ez az irás amelyet önök elé terjesztek, Hölgyeim és Uraim,.......” Az ilyen megszólitásért már csak érdemes leszúrni a lap árát?! Úgy futólag átnézve ennyit kiszedhettem csupán egy lapszámból, abból « számból, amelyben ez a sok nevű költő leírja, hogy milyen károsak az ilyen Írások. Nos, Mr.... (nem is tudom melyik néven szólítsam), vegye csak elő azt a tükröt. Igen, azt a tükröt, amibe ha belenéz, hát szamarat láthat. Mert ott, ahol még ma is' a királyokat dicsőítő Írásokkal rakják tele a szegény dolgozók számára irt újságot, ott a munkásokat kizsákmányolok érdekeit szolgálják, vagy pedig mint ön mondja, az a bizonyos tükör mondja meg az igazat. FELÜLFIZETÉST KÜLDTEK julius 4-fg-: Ohioi kér. piknikről....... 80.18 K—R, New York........... 20.00 IWW cs. Chicago........... 100.00 Női Gárda, Akron....... 19.45 J. Feczkó, New York. .. 5.00 IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
