Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-07-25 / 1225. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

AMERIKA VEZETŐ KAPITALISTÁI HITLERREL AKARTAK SZÖVETKEZNI A MUNKÁSSÁG LETIPRÁSÁRA. — BIZONYÍTÓ DOKUMENTUM AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM KEZÉBEN. — A GENERAL NOTORS MEG A DU PONTS CÉGEK KÉPVISELŐI VETTEK RÉSZT A TÁRGYALÁSON.

A Bérmunkásban már hónapokkal ezelőtt irtuk, hogy az amerikai kapzsi nagytőkések semmiben sem különböznek az , európai munkásokat elnyomó kizsákmányolóktól, akik hajlandók voltak a külföldi' ellenséggel szövetkezni, hogy kiváltságos jogaikat megtarthassák. A magyarországi feudális uralkodó osztály is behívta a románokat a munkásköztársaság leverésére és a románok által elfoglalt területeken honosították magukat, hogy továbbra is nyúzhassák a népet.

mozgalmat

Eckhardt lemondása szétrobbantotta a Független Magyarország

Hitlertől vártak segítséget

Nem igen volt az amerikai magyar sajtónak szenzációsabb hiradása a múlt héten, mint az a jelentésük, hogy Eckhardt Tibor a Független Magyarország mozgaloip elnökségéről lemondott. Az amerikai magyarságnak egyáltalán nem volt fontos, hogy ez a kikopott po^ " litikus a saját maga alkotta mozgalom élére oda tolakodott és a múlt napokig ott volt. Annál fontosabb volt ez azoknak az amerikai magyar újságoknak, melyeknek mellékfoglalkozásuk az óhazába való kacsint- gatás, de csak a pénzmag után, melynek szállítására valóban megfelelőbb embert mint Eckhardt sohasem találhattak volna.

Ebből a szempontból volt csak érthető a Horthy sajtóknak végtelen erőlködése, hogy Eckhardtot a washingtoni kormány előtt legalább csak any- nyira tudják tisztára kefélni, hogy elismerjék őt ottan. Még ez sem sikerült nekik, pedig még a new yorki fajzsidókat is erősen munkába állították a mosdatáshoz. Eckhardt megmaradt ami volt, ébredő fasiszta a vallási és fajgyűlölet gyilkos merényleteinek értelmi szerzője. Az ilyen bélyegzett múlttal nem sikerült neki számottevő mozgalmat felépíteni és a Valóságban a Független Magyar- ország. mozgalom mellett nem voltak mások,’ mint a vezetőségük és ezek is marják egymást már most. Elképzelhetjük, hogy mi történne akkor,ha ezek az urak véletlenül Magyarország kormányának az élére kerülnének.

Az a tény, hogy két nagy egylet Darago *és Dezső,—minden lében kanál, — nagy magyar vezetőkkel mellettük volt és ott vannak még ma is, nem jelenti azt, hogy a két nagy egylet tagsága is bekapcsolódott a volt Horthy lakájok mozgalmába. Azon egyletek vezetősége már régóta testvéri szövetségben volt a Horthy fasisztákkal. Ők már csak egyszerű telefon hívásra haptákba állottak a Horthy lakájok szolgálatára. A régi amerikás magyarok jól tudják, hogy a két

régi bábu kiket képvisel és szellemi képesség terén csak a gramm sulymértékkel egyenlők a mérlegen. És ha tudjuk azt is, hogy amerikai részről ők voltak a disztagjai a Független Magyarország mozgalomnak, akkor elképzelhetjük, hogy kik voltak a többiek.

Amikor Eckhardt látta azt, hogy mozgalma lecsúszott és semmi remény sincs arra, hogy számottevő erővé képes kiépíteni saját céljainak az elérésére, lemondott az elnökségről. Ugylátszott, hogy már most széthullik ez a politikai korcsszülött, dd hamar ott termett a láthatáron a volt Horthy sajtó és nagy propagandát kezdett a felélesztésére. Ugygondolják, hogyha a mozgalom nem volt jó Eckhardtnak, hátha mégis jó lesz nekik. Most aztán keresnek olyan embert az elnökségi polcra, aki politikailag még nem volt kompromitálva Amerikában és mégis nagynevű ember a magyarok között. És mivel ilyen embert a politikai vezetők között nem tudtak találni, most valami ismert zeneszerzőt környékeznek, hogy legalább a nevét adja oda a Független Magyarország elnöki tisztségére.

Az amerikai magyar úri vezetők azt képzelik be maguknak, hogy ők örökké élni fognak. Csakis erre lehet következtetni, hogy annyira erőlködnek olyan mozgalmat építeni, mely céljaiknak megfelelő lesz a háború után.

Kissé lasabban az erőlködéssel tisztelt urak! Először is a háborúnak még nincs vége és azután ha vége lesz, még az is kérdés, hogy hogyan? Hátha olyan Vége lesz ennek a háborúnak, hogy többé nem élhetnek jó módban az úri henyélők és többé nem lesz mód még a szellemi kutmérgezésre sem, Sőt még az is bekövetkezhet, hogy a szellemi patkányokhoz vezető csatornát teljesen elzárják. Mi fog történni akkor az amerikai magyar sajtó legtöbb írnokával ? Azt kell tegyék, amit az előrelátó Eckhardt baMár többször irtuk, hogy az amerikai nagytőkések hazafi- sága sem külömb. Minden jel arra mutatott, noha kézzelfogható bizonyítékokat nem láttunk. Most azonban egy valóban szenzációs dokument került az igazságügyi minisztérium kezébe, amely kétséget kizárólag igazolja régi állításunkat.

A dokument beterjesztői szerint 1937 november 23-án Hitler két megbízottja hosszasan tárgyalt hét amerikai vezető egyénnel. A tárgyalás lényegét rövid memorandumban foglalták össze, amelyből egy-egy másolatot küldtek számos bankárnak, iparfejedelemnek és politikusnak. Term észetesen nagy titokban csinálták az egész dolgod és amikor Amerika is belesodródott a háborúba, mindent elkövettek, hogy ezen titkos memorandum minden példányát megsemmisítették.

Egy példányt nem sokkal a szétküldésük után mutattak a Dies Coipmitteenek, ahol azonban azt mondták, hogy az ilyen dolgok nem érdeklik a bizottságot és különben is az abban szereplő egyének “O. K.” (jók). A dokumentum ezen példányának tulajdonosa azonban ennek dacára is megőrizte ezt az Írást, magával vitte külföldre, ahonnan csak mostanában tért haza és néhány liberális újságíró segítségével nyilvánosságra hozták, az eredeti példányt pedig beadták az igazságügyi departmentnek. A dokumentum fontosabb részei igy szólnak:

rátjuk már most meg tett, le kell mondjanak.

Hogy mi fog történni ezután Eckhardtal? Elfog tűnni a láthatárról. És bármilyen magyar mozgalom fog alakulni itten, ez a sors vár a magyar sajtó írnokaira. Sajnos, hogy csak ilyen későn. (f)

“Ezen jegyzeteknek a célja nem az, hogy a formális konferenciánkon résztvevő egyéneket bármire is kötelezné, hanem csak az, hogy összegezze és megörökítse, hogy valójában miről is tárgyaltunk. Ha azután kívánatos lessz, akkor jelenthetjük a megfelelő szervezeteknek vagy egyéneknek, akik kompetensek arra, hogy megfelelő, praktikus konklúziót vonjanak le belőle és megfelelő lépéseket tegyenek.

1. Egyike a német vendégeinknek azt mondotta, hogy az amerikai külügyi politikában, különösen ami Németországra vonatkozik, az utóbbi években igen nagy változás állt be. Ezt mint authoritás mondhatja, mert hosszú időt töltött el a konzulátusi hivatalban.”

“Ami országunk hozzá volt ahhoz szokva,” — mondotta, — “hogy Amerikától sok támogatást kapjon, mint kapott President Hoover alatt. A Roosevelt adminisztráció azonban fontos változásokat vezetett be. Helyett engedtek olyan agitá- ciónak, amelynek következtében a két ország ahelyett, hogy együttesen használná ki a valóban nagy potenciális piacokat, most ellentétes táborba került úgy kereskedelmileg, mint politikailag.”

“Ennek korrigálására Németország hajlandó megtenni mindent, amit emberileg lehetséges, hogy az Egyesült Államok financiális ‘és ipari vezetőivel összeköttetést teremtsen. A japán monopólium megteremtése nem kívánatos, de ugyanígy nem kívánhatjuk a kínai győzelmet sem. A következő elnöki választásnál olyan elnököt kell az Egyesült Államoknak választani, aki a világpiacok újjászervezésén fárra- dozó államok oldalára áll.”

2. A másik német vendégünk

VOL. XXX. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1942 JULY 25.

NUMBER 1225. SZÁM

A BIZALMAS MEMORANDUM