Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-07-18 / 1224. szám
6 olaal BÉRMUNKÁS 1942 julius 18. A soya-bab 34 esztendeje NAGY ÉS FONTOS JELENTŐSÉGRE JUTOTT ÚGY AZ IPARI CIKKEK GYÁRTÁSÁNÁL, MINT A HÁZTARTÁSBAN. — A SOYA BAB SZÁRA NAGYFOKÚ NITROGÉN TARTALMÁVAL A LEGJOBB MŰTRÁGYÁT ADJA azt célozza, hogy a lakosság vért adományozzon a katonai sebesültek részére és azt, mely a katonák üdülését, szórakoztatását igyekszik elősegíteni. Amint “Az Ember” junius 27-iki számából olvassuk, Dr. Takaró Washingtonban volt a fenti célok érdekében, ahol értekezletet hivott össze, amelyen a megjelent “két erkölcsileg jelentékeny szervezet” vezetői kereken megtagadták a közreműködést. Az egyik vallási alapon, mig a másik, “hogy ez kérem háborús dolog, ezzel nem foglalkozhatunk”. A két “erkölcsi” testületet nem nevezi meg a beszámoló, de mivel Washingtonban nem sok “jelentékeny” magyar szervezet van, azt hiszem hogy nem hibázunk melléje, ha azt állítjuk, hogy ennek az erkölcsi testületnek az egyike a “Magyar Szövetség”, amely már csinált ilyen állásfoglalást. Mi itt azzal a felhívással fordulunk az “Az Ember” szerkesztőjéhez; Dr. Takaró-hoz; a beszámolót iró T. G. Keményhez, hogy ne segítsék az ilyen kétkulacsos komédiázás további folytatását. Tessék megnevezni azokat a “vezetőket” és azt az erkölcsi testületet, melynek a nácizmus elleni háborúi közömbös, amely abban részt nem hajlandó venni, hiszen végeredményben nem arról az egy-két úrról van szó, hanem az amerikai magyarságról, kiknek a nevében ezek az urak határoznak. Világosságot kérünk. Tessék meg nevezni a vezéreket és a testületeket. Méltatlan dolog az hogy ezek homályba maradását tiszteséges emberek segítsék elő. A BÉKE-BARÁT A bridgeporti náci lap, amely Pearl Harbor óta nagyon óvatos lett, most hasznát veszi a papok körül való szolgálatainak, mert most igazi jezsuita, vagy mondjuk Hitleri ravaszsággal nyújt reményt keltő táplálékot az olvasóinak. A háborús híreket úgy csoportosítsa, hogy abból nyilván való, hogy szorgalmas hallgatója a szerkesztő ur a náci rádió leadásoknak. Ami kedvezőtlen hir csak akad azt Tatyu szépen csokorba köti és a végén ismételten bejelenti, hogy a béketárgyalások küszöbön vannak. Molotov is, Churchill is Csongrádi ur legjobb értesülése szerint, a közeli békéről tárgyaltak. Éhes disznó makkal álmodozik, a kisebb és nagyobb náciknak a magyar berkekben nagyon kedvező volna most egy béketárgyalás. Amikor Hitler- ék “mindenütt” győztek, természetesen, ezek az állítólagos béketárgyalások nem mások, mint vágyálmok. Mert ha akadna* is kormány Angliába vagy Ororszországban, amely leülne tárgyalni Hitlerrel, az csak órákig lenne uralmon, mert a népharag elsöpörné azokat. Ezt tudják a Csongrádik is, de nekik a cél az, hogy Hitler győzzön. ők is, meg a Magyar Szövetségék is jól tudják, hogy a magyar Quizlingek sorsa össze van kötve Hitlerékkel. Együtt győznek, vagy együtt buknak el. Ezért akar Tatyu békét és ezért nem vesznek részt a MaMikor a háziasszonyok a boltba mennek, hogy zsiradékot, vagy olajféléket vásároljanak, akkor nem nagy általánosságban beszélnek, hanem megmondják név szerint, hogy milyen árut akarnak vásárolni. A közgazdaság azonban nem részletezi igy a dolgot, hanem általában beszél zsiradékok felől, amelyekből évente az Egyesült Államoknak tizenegyezer millió fontra van szüksége. Ebből a nagy mennyiségből Amerika, helyesebben az Egyesült Államok területén évente kilencezer millió fontot termelnek és kétezer millió fontra rug a behozatal, legtöbbnyire a most háborúk tüzében levő távol Keletről. A behozatal többnyire, sőt csaknem kilencvenhat százalékában növényi zsiradékból, a többnyire olajnak feldolgozható anyagokból áll. Ilyen például a kókusz dió, amely igen nagy mennyiségű zsiradékot ad amit főleg szappan készítésre használ fel az amerikai ipar. A háború miatt ez a behozatal szünetel igen nagy mértékben és szükségessé teszi azt, hogy egész zsiradék készletünket magunk igyekezzünk kitermelni. Pótló anyagokat kellett keresnünk és ezt elsősorban a csoda babban, a soya bean termelésében találtuk meg. A távol Kelet adta a világ részére a soya babot, amelynek ös hazája Kina volt. Először 1908-ban próbálkozott meg vele néhány vakmerő gazda ember és akkor még nem sok reményt fűzött a termeléséhez, úgy, hogy csak állati takarmány gyanánt termelték, de még erre is jó volt és kifizetődött. Apránként azonban rájöttek, hogy a soya bab egyike a legértékesebb holmiknak és ma már egyebet se hallunk a gyár Szövetségék semmi olyan akcióbja, amely “katonai”, amely elősegíti a nácik összetörését. földművelésügyi kormány részéről, mint ezt: — Termeljenek a farmerek 1942-ben minél több soya babot, mert annyit nem tudnak termelni, amennyit jó áron el ne lehetne adni. Húsz év előtt már hat millió bushel soya babot termelt Amerika. Tavaly a termelés száztíz millió bushel volt, amit hat millió áker földön termeltek és ezt az idén kilenc millió akerre akarják növelni akként, hogy annak busheljét 1 dollár 60 centért fogják felvásárolni papiroson. A valóságban a múlt évi termésért 2 dollárt kapott a farmer bushelenként és az ár az idén drágább lesz. Mire lehet használni ezt a csoda babot? A gyárak harminc különböző célra használják jelenleg, de állandóan folyik a kutatás, hogy még mi mindenre lenne jó? Legelsőnek kipréselik a soya babból az olajat, amely minden száz font babból huszonkét fontot tesz ki. Ezt az olajat festékekre, nyomdai festékekre, szappanokra, fénymázra, olajos vászonra, főzésre, saláta olajakra, orvosi célokra és margarin gyártásra használják fel többnyire, teljes sikerrel. Az olaj kipréselése után fenn maradó anyag elsőrendű állattápszer. Nem csak vágó marhák, hanem sertések, lovak, sőt baromfiak is szívesen eszik és nagyszerű erőre kapnak tőle. De újabban csinálnak belőle emberi táplálékot is, tésztákat, maccaronit, kenyeret. Nincs olyan része a soya babnak azonban, amelyet fel ne lehetne kellően használni. Mikor még zöld a bab és aránylag puha, akkor éppen úgy ehető, mint bármely más zöldbab vagy salátának dolgozható fel. A soya bab szára pedig a legjobb trágya, ha beleszántják a földbe, mert annak sok sok nitrogén tartalma van és a földet porhanyósan tartja, úgy, hogy a levegő jól járhatja. Megterem a csoda bab mindenütt, ahol kukorica vagy gyapot terem és nem válogat äß a talajban, se az időjárásban. Nem árt neki a sok eső és nem öli meg a tartós szárazság. Eredetileg North Carolina és Virginia államokban kezdték termelni, de ma Illinois területe a fő székhelye. Jele a sikernek az, hogy ma körülbelül 100 olaj prés van már az országban, amely kizárólag a soya babot dolgozza fel kereskedelmi célokra. Orvosok szerint igen fontos a soya babból őrölt liszt használata, mert tele van értékes vitaminokkal, amelyek az emberi testre szükségesek. A legfontosabb használata azonban mégis egészen másutt van a soya babnak. A motor világban. A soya babból örölt liszt a legmagasabb repülőgép és automobil plastic anyagok gyártására, de egyben a legolcsóbb is. Feldolgozása könnyű és tartóssága minden mást felülmúl. Ezek a vonások vezettek oda, hogy a soya bab felől ma már csoda bab néven beszélnek és annak termelését a legnagyobb mértékben fokozni kívánják. Kínában és Japánban e?t a bőven termő babot elsősorban mint emberi tápanyagot becsülik, ami nem csoda, hiszen e két ország minden élelmiszer hiánnyal küzdött. Amerikában erre nincs szükség és nehezen is lehetne a konyhákban népszerűvé tenni azt. Órákig, hétnyolc óráig kell lassú tűzön főzni ezt a babot, hogy megpuhuljon és erre az amerikai háziasszonyoknak nincs türelmük. Talán ha készen, kannázva kapnák, akkor volna ke- lete. Ebben az irányban már is folynak a tudományos kutatások. Egyelőre nagy nehézségeket okoz a teljes megérett soya báb rendkívül keménysége, mely még a gőznek is órákig tud ellenállni. Okvetlenül kell legyen azonban valami olyan vegyi szer, amely hamarabb puhítja meg a csoda babot és amint ezt megtalálják, azonnal megkezdhetik annak kannázását. Már rájöttek, hogy a csoda babból őrölt lisztnek nagy a tartóssága. Nem romlik, nem dohosodik meg, a penész nem fogja és nem vesz fel a levegőből nedvességet, ami elgyengítené, vagy elrontaná. Könnyen lehetne tehát szállítani, ami azért fontos, mert protein tartalma igen nagy, ami annyit jelent, hogy tápereje éppen kétszerese a búzából készült lisztnél. Bár a soya bab az ipari termelésben még valami uj dolog, máris száz meg száz gyár használja azt Amerikában és ezek száma napról-napra növekszik. Amint a földművelésügyi miniszter mondja, nem lepi meg, ha naponta átlag kap értesítést, hogy a soya babot ismét uj célokra tudták értékesíteni. A soya bab termelők üzlete annyira kifizetődő, hogy nem kérnek állami segítséget. Éppen csak arra kell vigyázni, hogy túlzásba ne menjenek a ELVINYILATKOZAT V A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell _ szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül.
