Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-12-26 / 1247. szám
1942. december 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ____CS...Ő MEGJEGYZÉSEI KERÜLŐ UTÓN A kongresszus elé, a várható nagy ellenhatás miatt nem kerülnek azok a törvényjavaslatok, amelyeknek a látszólagos céljai azok voltak, hogy a háború idejére a munkás a jelenlegi helyéhez legyen kötve. De a valódi, nem is nagyon burkolt célja az volt, hogy ezzel szétverjék a munkásszervezeteket, hogy lehetetlenné tegyék azt, hogy a háborút követő időkben feltétlen bekövetkező nagy, talán döntő összecsapásban a munka és a tőke, a haladás és a reakció között, a munkásosztály szervezetten menjen be. Köztudomású dolog az, hogy a tulaj donképeni, nem is olyan nagyarányú helyváltozásokat, nem annyira a munkás “profitvágya”, mint a gyárosok kapzsisága, a helyzettel való visz- szaélése idézte elő. Számtalan olyan gyár van minden ipari központban, amelyek aránytalanul kevesebb bért fizetnek, mint a hasonló telepek. Ott vannak az egészségtelen, fütet- len, piszkos , telepek, a szervezetlen skab shopok, csak természetes, hogy a munkás arra igyekszik, hogy jobban fizető, egészséges, szervezet által biztosított munkaviszonyok közé kerülni. A másik nem kevésbé előidéző okok közé tartozott a munkaközvetítők csalogatása, amely kedvező Ígéretekkel csalta el egyik helyről a másikra a munkást, ki legtöbbször eben- gubát cserélt. Tény, hogy ezek zavarólag hatnak a termelés folytonosságára, de nem lett volna megoldás a teljes “befagyasztás” amely ugyan törvénnyel helyhez köthette volna a munkást, de bizonyos, hogy a termelés csak visszaesett volna. Ugyan igy nem megoldás az sem, amit McNutt bizottsága “próbaként” a detroiti körzetre, helyhez kötötte a háborús iparban dolgozó munkásokat, amely szerint bizonyos feltételekhez köti azt, hogy a munkás “elbocsájtó levelet” kapjon, amely igazolvány nélkül más hadi ipartelepen munkát nem kaphat. Ezt már gyakorlatban több ipari városban megpróbálták a bó- szok keresztülvinni, hogy nem adtak elbocsájtó levelet, ez azonban nem igen vált be. A rendelet felsorolja az okokat, amikor a munkás kérheti az elbocsájtását, ilyenek, ha a képzettségének nem megfelelő munkán dolgozik, ha a gyár nem fizet olyan magas béreket mint a más hasonló telepek, stb. Ezek a kivételek azonban csak úgy érvényesíthetők, ha azt maguk a munkások által választott bizottság, nem pedig a munkaadó bírálja felül. Minden képzett és nem a munkaadók szolgálatában álló szakértő tudja azt, hogy csak úgy fokozható a termelés, ha a munkás szabad és megfelelő munkaviszonyok között él. Rabszolga termelés bár hogy korbácsolják is, nem egyenértékű a szabad ipari munkás termelésével, mint ahogy nem fog fokozódni annak a munkásnak a termelése se, akit erőszakkal kötnek a neki nem tetsző munkahelyhez. Csodálatos az, hogy még a viszonylag jóhiszemű emberek kiknek ma a kezében van az intézkedési jog, nem tudják meglátni azt, hogy a betegségeket nem lehet kuruzslással gyógyítani, minden bajnak valami okozója van és a modern orvos nemcsak a betegséget konstatálja, hanem az azt előidéző okokat keresi ki és szünteti meg. Ha a munkahely változtatás járványszerü — mint ahogy nem az — akkor azt kell kikutatni, hogy mi idézi azt elő, az okok megszüntetésével, megszűnne maga a betegség is. Minden szabadságszerető ember ellenzi azt, hogy a munkás költözködési joga és az, hogy a munkaerejét ott adja el, ahol az neki megfelelőbb, korlátoz- tassék, még akkor is ha a korlátozás “önkéntes” is. A det- roiiti kísérlet korlátozást jelent és még nem is célravezető, ahelyett, hogy a munkás jogait korlátoznák, sokkal célravezetőbb volna ha, egy munkásokból álló bizottság azt vizsgálná felül, hogy milyenek az egyes gyárakban a munka és bérviszonyok és az ott észlelhető hibáknak az orvoslása a hatáskörükbe tartozna. Ez jobban megszüntetné a helyváltozás kérdését, mint a munkásságnak kényszerű vagy önkéntes befagyasztása. MOST KEZDŐDIK Miután már annyira megszoktuk a háborús kifejezéseket, hogy azt mindgyakrabban használjuk a civil életünben is, így joggal használom azt a kifejezést, hogy az amerikai reakció megkezdte az ellenoffen- ziva előkészítését, amely az uj kongresszus összeülésével kezdődik meg. Az uj kongresszus nagyon reakciós lesz, amelynek a munkaprogramját még a Chamber of Commerce-nál is reakciósabb szervezet a National Association, a Gyárosok Szövetsége írja elő. Ez a társaság amely mindenkor a legélesebb harcot vívta a munkásszervezetek ellen, most elérkezettnek látja az időt arra, hogy ismét megpróbálkozzon az uni- onok összetörésével. Az idei konvenció teljesen levetette az álarcot, nyíltan állt elő a követeléseivel, amelyben “szabad kezet” követel a munkás kérdésekben. Nyílt hadüzenetet küldött a New Deal-nek és minden intézményének, az utóbbi években hozott munkásvédő törvényeknek. Hogy komolyan gondolta az ellentámadás megindítását, azt már az is mutatja, hogy a szélső reakciós Hoover tartotta a megnyitó beszédet és elnöknek az uniók halálos ellenségét a hírhedt Thompson Product elnökét F. Crawford-ot választották meg, akiről már a szenátusi, úgynevezett LaFolette bizottság hivatalosan állpitotta meg, hogy labor spie-okat alkalmaz a szervezkedés megakadályozására. Akinek a gyáraiban ma is a company uniók dominálnak és minden uj alkalmazás előtt spiclik mennek ki az illető lakására és a szomszédsághoz, papjához stb., hogy megállapítsák, hogy nem-e union tag. Az ő személye, a múltja és jelene mutatja azt az irányt, amelyet a reakció követni fog. Elhatározták, hogy milliókat fognak költeni arra, hogy a munkásellenes propaganda tökéletes legyen, az újságokon, iskolákban, az egyetemeken keresztül fogják felvilágosítani Amerika népét, hogy az elnök, a New Deal, a munkásszervezetek, a zárt műhely rendszer, a munkaidő és bértörvény, a kötelező szerződés kötés, veszélyeztetik az amerikai szabadságot. A párt keretek itt összeomlottak ,a reakciós demokraták együtt szaladnak a republikánusokkal a New Deal összetörésében. Ma már nemcsak Pegler, Kaltenborn és a többi reakciós columnista önti a munkás és New Deal ellenes cikkeit, hanem a Gyárosok Szövetségének határozata ma már látható a tegnap még New Deal-ista lapoknál is, úgy az amerikai mint a nemzetiségi sajtónál, lassan-lassan fokozatosan csúsznak ált a reakció vizeire, erre képletes példa az “öreg napilap” amely pár héttel ezelőtt még 100 százalékos New Deal-ista volt, ma már a hetek óta elhelyezett New Deal ellenes cikkek után, akkor amikor kis cikkben jelenti be, hogy tosan csúsznak át a reakció vi- az amerikai hadsereg elfoglalta hosszú harc után Bunat ugyan igy jelenti, hogy Rommel hadserege újra megkezdte a futását, de egész oldalas headlineaban nagy mellékci- mekkel jelenti be, hogy “Nagy változások várnak a nemzetre”, hogy most már a kongressz fog vezetni, nem az elnök, hogy a New Deal elemeket elfogják távolítani és az egész New Deal veszélyben van, ami alatt azt kell érteni, hogy eltávolitják a radikálisnak nevezett elemeket és eltörlik vagy megváltoztatják a munkástörvényeket. A reakció teljesen felsorakoztatta a hadseregét, de a munkásosztály még mindig nem akarja meglátni a veszélyt, ugylátszik majd csak akkor fog felébredni, amikor már a hátába szúrták a kést, de minden közönyösség mellett is megvagyunk győződve arról, hogy ha a reakció megpróbálja megsemmisíteni azokat a törvényeket melyekért olyan nagy áldozatokat hozott, olyan ipari harcokat idéznek fel, amelyhez foghatót még nem ismert a munkásmozgalmi történelem. A reakció jól tudja, hogy ma ilyen harcnak a felidézése a háború sikerét veszélyezteti, de talán ez az egyik cél, mert ők csak óvatosan akarnak győzni, ne hogy a Hitlerizmus teljesen elpusztuljon, mert jól tudják azt csak a forradalom váltja fel ott. A munkásosztálynak most erősen figyelni kell a következő heteket, amelyekben meg fog indulni Amerika legnagyobb harca a í'eakció és a haladás között. A VOLGÁI HAJÓS Bridgeporti magyarság nem nélkülözi tovább a ronda halállal kimúlt helyi lapot a náci Egyetértést, megjelent helyette egy uj lap a cime “A Mi Lapunk”. Szerkeszti Rév. Cser- nitzky, helyettes szerkesztő másik 8, az az nyolc pap. A mi Petőfink már annak idején is megmondta, hogy “Ahol a pap emel szót, ott az igazság meg- feszittetik”, hát még ahol kilenc pap emeli a szót, ott mi történik az igazsággal? Hogy milyen intelligensen szerkesztenek a tiszteletes és tisztelendő urak arra jellemzők a háborús híreik ,ahol többek között az orosz front eseményeivel foglalkoznak. Egyik “szent atya” elégedetlen az oroszokkal, lekicsinyli az eredményeket, mert “a volgai hajózás még nem szabad és nem veszélymentes”. Nagyon igaza van az aranyszáju papunknak, mert a volgai hajózás még tényleg nem szabad, de ennek nem annyira Hitler az okozója mint az, hogy Oroszországban is tél van, vagy 10-20 fok a zéró alatt és a Volgát vastag jégkéreg borítja, amelyen keresztül trakkok, tankok járnak igy igazán érthető ha a hajózás még nem “szabad” és ha valaki mégis megpróbálná a jégen való hajózást, hát az tényleg “veszélyes” volna. Ezt még a tiszteletes stratégáinak is illene tudni. HARC A MAXIMUM ELLEN Nagy és nehéz küzdelem után ment keresztül az a törvényjavaslat, amely a fizetések maximumát évi 25 ezer dollárba megszabja, amelyet a kongresszusban nyomorítottak meg úgy, hogy csak a fizetésre vonatkozzon, de ide' nem számítódik a más jövedelem, ami azt jelenti, hogy Mr. Fordnak az évi fizetése 25 ezer dollár, de ezen kívül mint részvényes zsebrevághat még egy pár mil- liócskát. De tulajdonképpen ez a 25 ezer dollár nem is 25, hanem annyi ezer amennyit akarnak, mert ez a “tiszta” fizetés, amikor már le van véve az adó, a biztosítás, a “jótékony”-célu adományok és még sok egyébb, mégis a nagy tőke nem tud és nem akar belenyugodni ebbe a korlátozásba és az uj kongresz- szusba a legélesebb harcot fogja megindítani, hogy ez a törvény töröltessék, mert itt elvi kérdésről van szó. ők, akik oly nagyon helyeselték a bérek és a munkahelyek befagyasztását mikor a nagy tőkéről van szó, ott vehemensen tiltakoznak minden korlátozás ellen, mert az a “szabad vállalkozás”, a magántulajdon elvén üt rést. Amit ha most megengednek, akkor majd tovább is fognak menni a new dealista vörösök, mondta az egyik disz-szónok a gyáros szövetség konvencióján, azért még csirájában el kell fojtani az ilyen kollektivista javaslatokat. De ugylátszik, hogy a másik fél is, az Elnök is a talpára állt és úgy felelt a nagytőke hadüzenetére, hogy az uj kongresszustól követeli, hogy az eredeti javaslatot szavazzák meg, amely a legmaga-
