Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-12-19 / 1246. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942. december 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Egyes szám ára ......... 5e Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: öné Year .........................$2.00 Six Months .................... 1.00 Single Copy .............. 5c Bundle Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Felsőbbségi faji elmélet (gb.) Az Egyesült Államok egyik tudós testületé az American Ethnological Society (néprajzi társaság) mostanában ünnepelte alakulásának száz éves évfordulóját. Ebből az alkalomból az ország minden részéből összereglett tudósok ünnepi gyűlést tartottak, amelyen véleményüket nyilvánították a felsőbbrendü faji elméletre vonatkozólag is. A fajok tanulmányozásának kérdése, az anthropologia tudomány az ő hatáskörükbe tartozik és igy nagyfontosságu a fajok felsőbb vagy alsóbbrendűségére vonatkozó véleményük, amelyet az alábbi határozatban foglaltak: “Az American Ethnological Society, amely száz éven át tanulmányozta a nyugati civilizáción kívül álló népfajokat, fenállásának száz éves évfordulója alkalmából azon szilárd meggyőződésének ad kifejezést, hogy egyes fajoknak üldöztetése és leszorítása a tudományra hivatkozva nem igazolható. Tiltakozunk az .antropologia tudománynak oly meghamisítása és elferdítése ellen, amely szerint egyes emberfajok születésüknél fogva magasabbrendüek, mások pedig alsóbb- rendüek. A néprajzi tudomány ellentmond ennek. Az idevágó kutatások számos népfajnál igen értékes társadalmi életet mutatnak, amelvek lehetetlenné teszik azon dogma elfogadását, hogy civilizációnk alapját egyik népfajnak a másik népfaj által való rabszolgaságban tartása képezi.” A szakemberek állítása szerint tehát csak csalás azon állítás, hogy az árja (német) népfaj a többi népeknél magasabbren-1 dü, vagyis mesternép, amelyet a többi népfajoknak szolgálni kell. A német nácik nem is tudományos érvekkel, hanem a brutális katonai haderővel igyekeznek érvényt szerezni a nekik any- nyira kedvező faji elméletnek. Ezt ma a fasiztákon kívül, akik az elméletet gyakorlati utón jövedelmeztetni akarják saját maguk számára, vagyis akiknek az elmélet megvalósítása egyéni hasznot jelent, mindenki igy látja és elismeri. Ugyancsak ezt a felsőbbrendü faji elméletet láthatjuk itt, Amerikában is, ahol a színes fajokat alsóbbrendüeknek tartják és ennélfogva úgy politikailag mint gazdaságilag elnyomják őket. Ugyanazon elemek, akik képesek harcbaszállni a náci csaló fajelmélet ellen, készséggel támogatják idehaza a színes né- nepet elnyomó alsóbbrendű faji elméletet, illetőleg tradíciót. Itt is az ok az, hogy a színes népek elnyomása és kizsákmányolása a “felsőbbernedü” fajnak gazdasági előnyöket biztosit és ezért nem látják a tudományos igazság meggyalázását. De még egy lépéssel tovább is mehetünk. Magában a nemzeti életen belül is egyes csoportok vagy családok úgy tartják, hogy ők a többieknél felsőbbrendüek és a nagy többségnek őket szolgálni kel. Erre a felsőbbrendűségre nem az egyéni tehetségük, avagy a társadalomnak tett szolgálatuk, hanem elsősorban a születés jogáni öröklés, vagyon birtoklása vagy törvényesen szentesített csalások, stb. jogosítják őket. Százezrekre megy azoknak a száma, akik semmiféle hasznos munkát nem végeznek a társadalom számára, mindazonáltal a társadalom termelte javakból sokat lefoglalnak saját részükre. Ezeket tehát a dolgozók viszontszolgálat nélkül látják el a javakkal, amivel elismerik, hogy ők, a hasznos munkát végzők alsóbbrendüek, amig a paraziták a felsőbbrendü lények. A logikus gondolkodású ember, aki képes elég magasról nézni a felsőbbrendüségi elméletet, egyformán csalásnak látja azt akár a nácik által hirdetett formában, akár az amerikaiaknak a színes népek ellen fentartott tradíciójában és végül éppen ilyen csalás, sőt miután a legáltalánosabb, tehát a legártalmasabb az a gyakorlatban is átvitt elmélet, hogy a vagyonok tulaj- j donjoga felsőbbrendüvé teszi a tulajdonost, akit a nincstelenek- i nek szolgálni kötelesek. Istennek tetsző csalafintaság Egyik amerikai újságíró, Ernie Pyle, átment Angliába az amerikai hadsereg látogatására. Értesítéseinek egyikében azt irta, hogy a harcmezőn a halálos sebesült katholikus katonáknak akármilyen vallásu pap feladhatja az utolsó kenetet. Erre a cikkére nagymennyiségű tiltakozó levelet kapott az érdekelt egyházi személyektől. A következő héten aztán utánajárt a dolognak és korrigálta a tévedését. A helyreigazítás szerint utolsó kenetet (bármi is legyen az) csak felszentelt katholikus pap adhat fel a haldoklónak. Igen ám, de a csatatéren nem lehet mindenféle és minden időben felszentelt katholikus papot találni, hiszen akkor csaknem annyi pap kellene, mint amennyi a katonák száma. így a katholikus főpapok ezt a dolgot úgy oldották meg, hogy egy körlevelet küldtek a nem katholikus tábori lelkészekhez, kérvén őket, hogy ha haldokló katholikus katonára akadnak, hát ezt mondják neki: “Fiam, én nem vagyok a te vallásod papja, de beszéltem Kelley Atyával, aki most semmi szin alatt sem jöhet hozzád, hogy olvassam fel neked ezt az imádságot, amelyet, ha tudsz, mond utánam. — óh, istenem, szívből bánom a vétkeimet, amelyeket elkövettem. Utálom a bűnt és félek, hogy elveszítem a mennyek országát és a pokol kínjaira jutok, mert megsértettelek téged, aki a tiszta jóság vagy, méltó a szeretetemre. Kegyeidbe ajánlom magamat, bánom bűneimet, elviselem a bünhődést, kegyelmezz nekem uram, amen. — Kelly Atya mondotta nekem, hogy ha csakugyan őszintén megbántad a bűneidet, akkor felold tégedet és biztosit az örök életről. Általam küldi ezt a keresztet és az áldását.” Eltekintve attól, hogy a haldokló katonát, aki állítólag feláldozta életét a többiekért, még az utolsó pillanatban is a pokol kínjaival fenyegetik, ez az egész eljárás a csalásnak olyan durva neme, amelyik méltán kelthet undort még a vallásos emberben is. A körlevél által kiadott utasításra hazudó nem katholikus tábori lelkész viszont a katholikus paptól kap hasonló ellenszolgálatot. Szóval közösen megegyeztek az összes vallás képviselői, hogy a betegeket, a haldoklókat ilyenformán becsapják. Valószínűleg azt tartják, hogy aki meghal, az nem jön rá a csalásra. A fő az, hogy a “lelkét megmentették”. Legalább is igy könyvelik el, mert eddig még a “megmentett” lelkek sem jelentkeztek. Ellenben az egyházak az ily szolgálatokért nagy jövedelmet húznak. És valójában ez a cél. A cél pedig szentesíti az eszközöket, ha mindjárt ily durva csalás is. Egy hasonló esetben, amikor az egyház érdeke ilyen csalást kívánt meg, akadt a hívek között olyan, aki figyelmeztette a papot: “De szent atyám, hiszen ez csalás, ilyesmit csak nem tehetünk!?” Amire kenetteljes hangon felelt a lelkipásztor: “Dehogy csalás fiam, ez csak istennek tetsző csalafintaság.” FAKÉRGEN ÉLNEK ZÁGRÁBBAN. ZÜRICH, dec. (ONA) Zágrábban ,a horvát szolga-állam fővárosában akkora az Ínség, hogy a népesség kenyerébe fakérget eszik. Az erről szóló tudósítás mértékadó forrsából ered, a náci kézben lévő belgrádi “Novo Vreme” egyik ide érkezett számából. “Egész családok éhen halnak írja a szerb nácilap. Zágrábban ezer és ezer hajléktalan árvagyermek koldul az uccákon egy falat kenyérért.” ■ ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen, Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak í tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" y/ * V/ Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ ® yy
