Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-11-14 / 1241. szám

1942. november 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal APRÓ HÍREK AHOGY ŐK LÁTJÁK A háború sok-sok kérdést vet fel, amelynek a megoldá­sa a háború utáni idők társa­dalmának a kötelessége lesz. A nagy komoly problémák mel­lett vannak felfújt problémák, amelyeket komikus nagyképű­séggel tárgyalnak meg a polgá­ri társadalom bölcsei. Ilyen ne­vetséges nagyképűséggel tár­gyalják a “hadi munkán’’ dol­gozó nők lelki problémáit, hogy mi is fog történni a háború után azokkal a nőkkel, kik ma hadi iparban, a gépeken dol­goznak, akiket ez ideig a férfi­ak “.. . kényeztettek, becéz- gettek, fel prémbársonyoztak, felgyémántoztak s háremszerü puha otthonokba tartottak le­nyűgözve, hogy annak puha gondtalan életmódja . . .” Ilyen cikk írója református pap, aki­ről feltehető, hogy ismeri a hí­vei életmódját és ha nem nagy- képüsködne, akkor tudnia kel­lene azt is, hogy akik ma a ha­di iparban, a gépeken férfi munkát végeznek, azokat soha sem gyémántozták fel, azok nem háremszerü gontalan pu­ha életet éltek. Azok munkás­asszonyok és lányok, kiknek nem újság a munka, mert az elkíséri őket a bölcsőtől a sírig, eltekintve attól, hogy a pap hívei közül, valamint a lap ol­vasói közül, a nagy többsége a nőknek, hosszabb rövidebb ideig dolgozott a gyárban, üz­letben, a háztartásban, mint alkalmazott, de ezek mind úgy szólván kivétel nélkül, maguk takarították a “háremüket” maguk főztek, mostak, vasal­tak nagyon sokszor nem csak a családra, hanem a burdosok- ra is és nevelték a gyermekei­ket. Bizony ezek nem puhultak el és főleg nem éltek gondtala­nul semittevő életet és főleg az ő gondjuk volt a legtöbbször a kis peda beosztása, hogy ne csak élelemre, de ruhára, mor- gitsra stb.-re is jusson. Tiszteletes ur ezek mentek és mennek be ma a gyárakba és amellett végzik a háztartás munkáját is, higyje el kérem, hogy ezek a két “siftán” — odahaza és a gyárban — való dolgozástól olyan fáradtak, hogy nincsennek “belső zava­raik” “lelki problémáik”, őket csak az érdekli, hogy az elvég­zett “férfi munkáért” férfi fi­zetést is kapjanak és ez nem nő kérdés, ez munkás kérdés, mely egyformán érdeke a férfi munkásnak is, nehogy a felesé­geik, lányaik bérletörőkké vál­janak. A háború után is csak gazdasági és nem lelki problé­ma lesz a nők foglalkoztatása a gyárban. Csak a nagyságos asszo­nyoknak, a 10 centes üzletek­nek jelent a nők nagy mérték­ben való bevonása a gyárba problémát, mert most már nem lehet heti 3-5-8 dollárért cse­lédet kapni és kiszolgáló lányo­kat 12-15 dollárért. Ezek ha alkalmazottat akarnak felven­ni,. akkor azt meg is kell fi­zetniük, arányosan a gyárban dolgozó nők keresetéhez, ebből a szempontból nagyon jó bér­felhajtó szerepet játszanak a hadi iparban dolgozó nők. Hogy ez igy van, arra a tisz­teletes ur igazoló feleletet kap­hat a híveitől. No meg arra is, hogy meny­nyire a holdban élnek ezek a cikkíró urak amikor az egyik az esetleges ruhajegyekről el­mélkedik arról vigasztalja a lap olvasóit, hogy nem baj ha csak egy öltöny ruhát lehet is kapni a jövőben, “hisz ott van még a múlt évről 6-8-10 öltöny ruha is”. No szeretném én lát­ni azt a munkást aki évente 6- tól 10 öltönyig vásárolnak ma­guknak ruhát, még magáról a cikk íróról sem hiszem el. KÁR, KÁR Megdöbbenéssel, elkeresedés- sel olvastam, hogy Budapesten Schandl Ernő törvényszéki ta­nácselnököt megütötte a guta és meghalt, hát kérem szépen ez egy nagyon csúnya eljárás volt a gutától. Igaz, hogy a magyar munkások ezrei mon­dották az 1920-23-as vérgőzös időkben, hogy a tanács elnök urat üsse meg a guta, de ha már 20 évig tartott amig a tö­meg nyomásra a guta akcióba lépett, már várhatott volna még egy ideig, hogy az igaz­ságszolgáltatás szerepét azok hajtsák végre, akiket Horthy- nak ez a hírhedt vérbirája, fegyházba küldött forradalmi cselekvésért. Sok száz magyar munkásra mondotta ki a 10-15 évi fegyházat, tömegesen az életfogytiglani és a halálos büntetést, olyan “bűnökért” amelyek csak a magyar úri rend előtt voltak bűnök. Ezek az ártatlanul börtönbe küldött ezrek joggal remélhetik azt, ha a gutához intézett kívánságuk rögtön nem teljesült, hogy most most már, amikor közeleg a nagy leszámolás Schandl ta­nács-elnök biró ur is a vádlot­tak padján ad számot a ma­gyar népen elkövetett bűnei­ért. Rettenetesen hosszú a ma­gyar úri bitangok uralma ,a kezdeményezők, a legvéresebb terroristák egymás után for­dulnak fel és elkerülik azt az akasztófát amelyre a magyar népen elkövetett sok bűneik miatt annyira megérettek, ha a gutába egy kis tisztesség van, ha az is nem züllött nácivá, ak­kor várni fog és bármennyire vágyik is a főhóhérra, annak a felmagasztalását rábízza az ar­ra illetékes magyar népre, amely ha egy egy ilyen elké­sett és ezért most már elsietett guta ütést hall, hát fel sóhajt: kár, kár. Jó LESZ FELFIGYELNI Arra a nagy óbégatásra amely országszerte folyik, hosz- szu idő óta, de amely most a “nagy republikánus győzelem” után még jobban fellángolt és most már komoly megvalósulás előtt álló veszedelemmé lett. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a “háború tarta­nára” fel akarnak függeszteni minden New Deal törvényt amely a munkás védelmét szol­gálja, sőt odáig mennek, hogy a munkásnak nem csak a mun­kahelyéhez való fagyasztását akarják keresztül vinni, hanem azt is, hogy a munkás bármi­kor egyik munkahelyről a má­sikra helyezhető legyen. Meg­szűnne a 40 órás munkaidő tör­vény, a túlórázás kötelezővé volna téve tulórabér fizetése nélkül, megszűnne a Wagner' törvény ,amely kötelezi a mun­kaadót, hogy elismermerje azt az uniont amelyhez a munká­sok többsége tartozik. A mun­kahelyét senki sem hagyhatja el, de bármikor oda rendelhetik a munkást ahová akarják. Aljas hazugság, hogy erre a háború sikeres folytatása mi­att volna szükség, ezek az in­tézkedések egyetlen puskago­lyóval sem emelnék a terme­lést, sőt óriási visszaesést je­lentenének. Ezt jól tudják a kezdeményezők is, de a cél nem is az, hogy a termelést emel­jék, hanem, hogy letörjék a munkásszervezeteket, gúzsba kössék a munkásokat, hogy azok képtelenek legyenek arra, hogy a Hitlerrel való megegye­Rosszat jósolt, négy évi börtönt kapott LONDON, okt. (ONA) A né­met sajtóban és a rádió jelen­tésekben mostanában egész sor érdekes törvényszéki ítéle­tet lehet összeszedni. Most kezdtek el ugyanis működni Ottó Thierack uj igazságügy­miniszter hitleri szellemben felállított “rendkívüli” törvény­székei, amelyeket már semmi­féle jogi szabály nem köt és melyeknek célja az egyre rosz- szabodó hangulatot szigorral megfélemlíteni és elhallgattat­ni. Az ítéletek közül kiválik az, amely Kassel városában sújtot­ta Johanna Appek 46 esztendős jósnőt. Ez az asszony a hozzá forduló nőknek gyakran rosz- szat jósolt az orosz harctéren lévő férjeik és jegyeseik sorsá­ról. Egy alkalommal találóan megjósolta, hogy a kérdezőskö­dő asszony férje el fog esni. ez az eset nagyon emelte tekinté­lyét a városban, a hitleri tör­vényszék azonban, amiért a ka­tona halálát előre gemondta, a jósnőt négy évi börtönre Ítélte. A hannoveri rendkívüli bíróság Johan Posselt halálra Ítélte, mert egy házinyulat lopott a mészáros# boltjából. De lega­lább egyszer jóllakott. Sok kép­zett gyári munkás egy-egy évi börtönt kapott, “mert ismétel­ten későn jöttek munkára”. Le­galább kipihenhetik magukat. A legutóbbi kölni légibomba tá­madások áldozatainak harmad­része azok közül esett, akik az óvóhelyekre menekültek. Ez­ért a kölni asszonyok azt mon­dogatták egymás között in­kább otthon kell maradni, az nem oly veszedelmes, mint a náci óvóhelyekre menni. Ezért sok kölni asszony három-há­rom havi börtönt kapott. Vagy egy tucat asszonyt azért Ítél­tek el, kit három, kit kilenc hónapi börtönre, mert azt hir­dették, hogy a téli segélyt nem jótékonyságra fordítják, ha­nem háborús célokra. Martha Schreiber 19 esztendős leány zésnek, e profit rendszer meg­erősítésének az útjába álljanak. Meg kell értenie a munkások­nak azt, hogy nem elegendő az ha csak a vezérek tiltakoznak ez ellen a készülő bitangság el­len, hanem már most akcióba kell lépni mindenkinek, a unió gyűléseken, a munka helyeken és mindenütt erről kell beszél­ni és ez ellen kell felkészülni addig, amig nem késő, mert ha közömbösen nézzük a jogaink megsemmisítését, akkor egy­szerre csak a legnagyobb szol­gaságban találjuk magunkat. Ne üljön fel senki a hazug jelszavaknak ,nem a nácizmus elleni harc fokozásáról van itt szó, hanem éppen az ellenkező­jéről a nácizmusnak az ameri­kai nép nyakára való hozásá­ról, a munkásszervezetek szét- rombolásáról, mint ahogy a magyar főuszitó elszólta ma­gát. Hirnlef ur azt irta ha a fentiek megvalósulnak, akkor miután a munkásoknak nem lesznek jogai, az uniók is feles­legessé válnak, megszűnnek mert hisz úgy sem tudnak csi­nálni semmit se. . Munkások jó lesz erre felfi­gyelni ! Krónikás. 4 hónapot kapott, mert nem elég, hogy elkésve jött a pa­rasztgazdához, kihez munkára rendelték, hanem még szemte­len is volt. Számtalan büntetés esett az elsötitési szabályok megsértéséért, igen sok azért, mert asszonyok azt mondogat­ták, ezek a szabályok hiábava­ló butaságok. AKRON, O. — A magyar nyel­vű IWW-isták a hónap el­ső vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Ma­gyar Házban. az építő gárdába 1942-1943-ra A .Alakszay, Los. Ang. .. 1.00 J. Buzay, Cleveland 4.00 Id. P. Csorba. New York 2.00 J. Deák, Akron ............. 1.00 M. Danka, Cleveland .... 4.00 L. Decsi, Akron ........... 2.00 J. Dushek, Nutle ........... 2.00 J. Engli, Cleveland ......... 3.00 J. Farkas, Akron ........... 3.00 L. Fishbein, New York .. 2.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 4.00 J. Geréb, Cleveland ........ 3.00 P. Hering, Buffalo ......... 1.00 S. Kisák, New York ..... 2.00 J. Kollár, Cleveland ....... 1.00 E. Kovách, Cleveland .... 2.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland 2.00 J. Mogor, New York ..... 2.00 A. Molnár, Cleveland .... 3.00 J. Pataki, New York ..... 3.00 J. Pika, Turtle Creek .... 1.00 P. Pika, Chicago ........... 3.00 M. Stefankó, New York 2.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 2.00 A. Székely, Cleveland .... 3.00 G. Wiener, New York .... 3.00 J. Vizi, Akron ............... 5.00 H. Varjú, Akron ........... 2.00 J. Zára, Chicago ........... 3.00

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents