Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-11-07 / 1240. szám

1942 november 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA--------------------------­BEFAGYASZTOTT MUNKABÉREK A legtöbb gyárban nagy fe­kete táblákat állítottak fel, amelyekre kiragasztják a mun­kások részére szánt informáci­ókat és hirdetéseket. Általában ezeket a táblákat “bill board” néven ismerjük és rendesen a “punch clock” közelében talál­hatók s igy amikor bejövünk, vagy elhagyjuk a műhelyt és a kártyánkat lepuncsoljuk, meg­nézzük, hogy mi újság van a bili boardon. Az utóbbi időben annyi há­borús hirdetés érkezik a gyár­ba, hogy minden department- ben egy újabb, nagyobb fekete táblát állítottak fel, amelyekre a különböző jelszavakat, meg bondvásárlást, scrap-gyüjtést, ilyen vagy olyan adakozást sürgető hirdetéseket ragaszt­ják ki. Általában nem nagyon sokan olvasgatják az ily hirde­téseket, mert csak rájuk kell pillantani és már tudjuk, hogy miről szólnak. A hét folyamán azonban a szaktársak igen nagy tömegek­ben álltak a bill board előtt és figyelmesen olvasgattak vala­mi gépírásos hirdetést. Megné­zem, hát látom, hogy a bósz ily módon adja tudtunkra a bérbe­fagyasztásról szóló elnöki ren­deletet. Ezt a rendeletet, mint jól tudjuk, az elnök október 3-án adta ki és ennyi idő kellett ar­ra, hogy leérjen a gyárba. A management, vagyis a bósz be­jelenti, hogy ezentúl nem emel­heti a fizetést, mert az elnök eltiltotta, pedig szegény csak úgy ég a vágytól, hogy fizeté­seinket legalább egyszer egy félévben felemelje. Szóval ne őt okoljuk, hanem a New Deal adminisztrációt. Az elnöki rendelet szerint minden bérváltoztatást, akár emelést ,akár leszállítást a War Labor Board testületnek kell engedélyezni. Ott, ahol a bérek alacsonyak, valószínű, hogy megadják az engedélyt a javításra, de megtagadják ott, ahol elég magasak. A bérfa­gyasztásnak ez a része a kis­fiatal ukrán legény, dolgoztak hajnaltól késő estig.” Kurt Lemke közember ezt a levelet kapta szüleitől: “Orosz embe­rek meg asszonyok dolgoznak most itt nekünk. Átkozzák is Németországot. Pár asszony el­szökött, de vissza hozták őket. Már a Búgnál voltak. Ezek mi­att az orgszok miatt most a élelmiszeri egyeinkre keveseb­bet kapunk. Az asszonyoknak fedezéket ástak az erdőben, ott laknak, a férfiak barakkokban. Micsoda elvakult népség! De elég már ezekből a ronda oro­szokból.” sebb keresetű munkásokat nem érinti. Vannak azonban más pontjai is a rendeletnek, ame­lyek többé-kevésbé bérlevágást eredményeztek. A SZOMBAT ÉS VASÁR­NAPI MUNKA A rendelet ugyanis megszab­ja ,hogy másfélszeres bért csak a heti 40 órán felüli munkára és csak a hatodik munkanapra kell fizetni. Más szóval azon gyárakban, mint például ná­lunk is, a szombati napra nem kapunk másfélszeres munka­bért, ha egy napon elmarad­tunk a munkából. Az eddigi union szerződés szerint szom­baton mindig másfélszeres di­jat kaptunk, ha mindjárt az egész hétből csak éppen ezt a szombatot dolgoztuk is. Éppen ezért sok munkás inkább a hé+ közepén vett le szabadságot, de bejött szombaton, hogy meg­kapja a másfélszeres időt. Ugyanígy a rendelet dupla munkadiját csak annak enge­délyezi, aki a hét minden nap­ján dolgozott és igy a hetedik napon dupla bért érdemelt ki Azonkívül megszabja a rende­let, hogy a hét napjai közöt4 nincs különbség, vagyis most már minden nap, szombat é? vasárnap is egyforma munka napok és ezentúl nem a nap ne­ve, hanem csak az egyfolytá­ban kidolgozott napok száma jön számításba. Bevallom, a mi gyárunkban, ahol három shiftában dolgo­zunk heti hat napon át, ez az elnöki rendelet vajmi kevés változást okozott. Sőt mond­hatjuk, hogy csaknem semmit, mert a hatodik napra úgyis megkapjuk az overtimeot és sürgős munka esetén aki hét napot dolgozik, azt a hetediken kétszeresen fizetik. Mindazonáltal a union gyűlé­sen szóba került a dolog és volt egy javaslat is, hogy mondja ki a unió, miszerint “csak til­takozással vesszük tudomásul a rendeletet”. A javaslat fölött nagyobb vita folyt és a végén pár szavazattal elbukott, miu­tán a régi szakszervezeti veze­tők kardoskodtak, hogy az ilyen határozathozatalt bízzuk az In­ternational Brotherhood of Mechanist vezetőségére. Azt nem akarták megérteni, hogy ez a határozat éppen azt a célt szolgálta volna, hogy az a ve­zetőség, amelyik a tagsággal nem érintkezik közvetlenül, is­merje meg a tagok véleményét ebben a kérdésben. Azonban az American Federation of Labor szerevezetnél a tendencia min­dent rábizni a vezetőkre és igy nem csoda, hogy abban a szer­vezetnek a tagságnak nincs vé­leménye. NEM JÁRNAK A GYŰLÉSRE Szerintem az amerikai mun­kásmozgalomnak az a legna­gyobb hibája, hogy a tagság zömét egyáltalán nem érdekli. Beáll a unióba, mert máskép­pen vagy nem kap munkát, vagy nem kap elég jó fizetést. Azután ha valami nem tetszik neki, akkor szidja a uniót, de annyit már nem tesz meg, hogy el is menjen a unió gyűlésekre. És ez áll csaknem mindenféle munkás frakcióra. A mi gyá­runkban körülbelül másfélezer tagja van a unionnak és arra a nagyon fontos gyűlésre, ame­lyen a bértárgyalásokról szá­molt be a bizottság csak vagy ötven ember jött el, noha benn a műhelyben sokat agitáltak a gyűlés érdekében azonkívül, hogy egy nyomatott meghívót adtak mindenkinek a kezébe. A gyűlésen egyébiránt meg­tudtuk, hogy a mi bizottságunk már julius 29-én tárgyalt a gyárvezetőséggel és megálla­podtak abban, hogy 5 centes béremelést kapunk. A határo­zatot, illetőleg az egyezséget beterjesztették a War Labor Boardhoz, ahol még nem ke­rült sorra. Ezzel kapcsolatban aztán me­gint volt egy kis vita, amelynek folyamán azt hallottuk, hogy a War Labor Board nagyon soká­ig elhúzza az ilyen ügyeket és annak tudható be, hogy egyes gyárakban a munkások türel­müket vesztik és abbahagyják a munkát. Hogy miért huzza el az ügye­ket olyan soká a War Labor Board ,arra vonatkozólag két­féle magyarázatot hallottam. Az egyik szerint az Egyesült Államok Kongresszusa a hi­bás, mert úgy szabotálta meg a munkás jóléti törvényeket, hogy azon hivatalok részére, amelyek ezen törvényeket vég­rehajtják, nem szavazott meg elegendő összeget és igy nincs elég hivatalnok az ügyek vég­zésére, amelyek tehát összetor­nyosulnak és mint a War La­bor Board is, hónapokkal van­nak elmaradva a folyó ügyek intézésével. A másik magyarázat szerint a War Labor Board egyes tag­jai és hivatalnokai szabotálják a dolgot, hogy igy munkazava­rokat idézzenek elő, amelyekért a munkásokat okolják. így pél­dául a War Labor Board Morse nevű tagja a Nyomdatulajdo­nosok Országos Egyesülete konvencióján kijelentette, hogy azon vannak, hogy megakadá­lyozzák a “munkabér profito­lást”. Ha a War Labor Board egyik tagja a munkáltatók (ku­tyaszövetség) egyesülete előtt igy nyilatkozik, akkor a fenti hírnek bizonyára van alapja. Éppen azért megint visz- sza kell mennünk az IWW-isták által hirdetett azon igazsághoz, hogy mindenféle boardnál, akár bill-board, vagy War La­bor Board, többet ér a munká­sok erős, harcias union ja és csakis ilyen szervezettel lehet megtartani az eddig kivívott eredményeket. Téliruha az orosz frontra... WASHINGTON — Az újsá­gok és a rádió nagyhangon je­lentik az újságot, hogy Nagy Vilmos ezredes magyar honvé­delmi miniszter elutazott okt. 14-én az orosz frontra, “több magasrangu tiszt kíséretével, megteremteni az összekötte­tést katonáinkkal a fronton és megnyugtatni őket, hogy hoz­zátartozóikról minden gondos­kodás megtörtént.” Kérdés, vájjon az uj honvédminiszter bemutatkozása a fronton sokat fog-e változtatni a magyar ka­tonák hangulatán, kétezer mér­földre hazájuktól, céltalan vé­rengzésben pusztulva és szen­vedve. A legutolsó jelentések szerint a szökések és öngyil­kosságok száma nagy. A front megszemlélés után a honvédelmi miniszter megláto­gatja a német főhadiszállást, ahol bizonyára sok a megbe­szélni való a küszöbön lévő má­sodik téli hadjáratról az orosz síkokon és a Kaukázus hegyei között. Hivatalos budapesti je­lentés szól róla, hogy a téli hol­mi gyűjtésének eredményeként kétszáz vasúti kocsira való ra­komány prém és téliruha vár elszállításra a raktárakban. Még a raktárakban van a téli holmi, amikor a frontról érke­ző jelentések szerint, az őszi esőzések és az éjjeli fagyok máris nagyban szedik áldozata- kat a nyáriasan öltözött ma­gyar katonák között. FIGYELEM CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE Az IWW chicagói Magyar Tagjai 1942 december 5-én szombaton este tartják szoká­sos évi “DISZNÓTOROS VA­CSORÁJUKAT” a Blue Hall­ban, 333 W. North Ave. a Sed- gewick St. sarkán. Kezdete este 7 órakor. Tánc­zenét Kardos Pista zenekara szolgáltatja. Belépti dij adóval együtt 25 cent. A chicagói magyarság köré­ben általános az a felfogás, hogy a legizletesebb hurka-kol­bászt az IWW magyar tagjai Disznótoros Vacsoráján lehet kapni. Győződjön meg ön is erről december 5-én. Jöjjön ko­rán, amennyiben vacsora már este 7 órakor lesz kapható. Hozza el ismerőseit is egy íz­letes vacsorára és egy kelle­mes est eltöltésére. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents