Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-31 / 1239. szám
APRÓ HÍREK “RODJOS GUARDS” Az angol lapok jelentésében olvassuk, hogy a szerb Vojvo- diná-ban azaz Bácskában működik a fenti gárda, amely 30 ezer szerbet irtott ki és'a vezérük “Archduke Elberth” előszeretettel nézi amikor a gárdistái az elfogott szerbek körmeit tépik le az ujjaikról. Hm, igy ha másként nem is, már könnyen megtudjuk fejteni a fenti értelmetlennek látszó címet, mert ez a tömeg gyilkolás, asszonyok megbecstelenitése, körmök letépése nagyon ismert előttünk és könnyen ismerünk rá a Horthyék “Rongyos Gárdájára” amely a müncheni árulás után alakult. A célja az volt, hogy Szlovákiába, később Ruszinszkóba paraszt ruhába beszökve, terror uralmat teremtsenek, amely azután — Hitleri módszer szerint — ok legyen a bemasirozásra. Ennek a hírhedt alakulatnak a tagjai hétpróbás fehér terroristák. Héjas banditái, a Britániás tisztek, a siófoki hóhérok és az Ébredő Magyarok közül rekru- tálódtak. A mostani vezér az “Archduke Elberth” pedig nem más, mint Albrecht főherceg a leggazdagabb Habsburg, hírhedt náci, ki a nácikon keresztül akar beülni a magyar trónba. Lehet, hogy a 30 ezres szám túlzott, de ami a fehér terrort illeti, abban nincs túlzás, mert ezek a bitangok már 1919-ben letették a mesteri vizsgát, amikor a magyar népet kínozták, akasztották, gyilkolták. A szomorú ebben magyar szempontból az, hogy ezeknek a bitangoknak a gazságait a magyar nép rovására Írják, amely pedig éppen úgy megszenvedte és megszenvedi ma is ezeknek a banditáknak az uralmát, mint a szerb nép. Ha száz életük volna is ezeknek a “Rongyosak”- nak a patrónusukkal Albrechtéi és Horthyval együtt, akkor sem lehetne eléggé megbüntetni őket azért a töméntelen aljasságért, amelyet a magyar nép és a szerb nép ellen elkövettek. Az “Amerikai Magyar Szövetség” amelynek a “célja” a magyarság jó hirnevének a növelése, nem tartja szükségesnek, hogy rámutasson arra, hogy ezt a gazságot nem a magyar nép, hanem a bitang urai övették el. Ez természetes, hisz a Szövetség bábái között szép számmal szerepeltek a “Rongyos Gárda” tagjai. Nagyon hamis az a beállítás amit a magyar újságok hirdetnek itt, hogy a Rongyos Gárda ellen a magyar kormány is fellépett, eltekintve attól, hogy az eredeti tudósításban ez bent sem volt, a Horthy és Albrecht között fenálló ellentétek, nem a gyilkosságok és kínzásokból erednek, mert e téren Albrecht főherceg csak gyenge utánzóin Horthynak. Itt a hatalomért folyik a belső harc, hogy majd Horthy után a fia jöjjön vagy Albrecht. A magyarok hulláin keresztül került a kormányzói székbe, Albrecht a szerb nép hulláin keresztül akar oda jutni, annak idején mind a kettő egyformán elfogja venni a büntetését az elkövetetett tömeggyilkosságokért. MÁR KEZDIK ÚJRA Még meg sem száradt az elnök aláírása a hatalmas adótörvényen, máris uj adózási formulán törik a fejüket a pénzügyminisztériumban, uj 6 milliárdra van szükség és miután a nagytőke érzi azt, hogy uj terheket csak ő bírhat el, már jó előre megkezdte a propagandát, a sajtóján és a törvényhozáson keresztül, hogy Amerika elérkezett az adózás terén a végső ponthoz, uj terheket csakis a vásárlási adó, a sales tax behozatalával lehet elérni. Mikor a “Victory tax”- et elfogadták, amely egyenlőre 5 százalékot vesz el a heti 12 dollárt kereső háztartási alkalmazottól éppen úgy, mint a milliomos nagytőkéstől. Most az “egyenlőség” nevében egy uj antiszociális adót akarnak a nép nyakára tenni, amely uj, 5 esetleg 8 százalékkal terhelne meg minden vásárlást, ami azt jelenttené, hogy a munkás- osztály életnívója esne 8 százalékkal, mig a vagyonosoknak csak a jövedelme csökkenne ugyan annyival miután ők csak egy kis hányadát használják fel a jövedelmknek a megélhetésükre. Amerika munkássága még mindig nem ébred annak a tudatára, hogy a munkásosztály ha nem védekezik, egyszer azt' veszi észre, hogy a háború mim den terhét ő viseli, úgy vérben, mint anyagi áldozatokban. Az kétségtelen, hogy a háború folytatásához pénzre van szükség, de éppen olyan szükség van arra is, hogy a munkásság termelő képessége fen maradjon. Éppen ezért meg kell értetni a kormányzattal azt, hogy a munkásosztály elérkezett a teher viselésének a végső határához és újabb megter- heltetéseket csak a nagytőke bir el és a felhalmozott nagy vagyon, tehát tessék oda nyúlni, azt ma már úgyis jól tudja mindenki, hogy csak ez az egyetlen mód arra, hogy a háború financiális kérdését megoldják. Mennél előbb nyúl ehhez a pénzügyi kormányzat annál jobb, de erre a lépésre csak a szervezett munkásság egységes fellépése tudja rászorítani az adóprést kezelő urainkat. CS. ő. BECSAPOTT A közel múltban cs.ő. munkástárs, mint egy humoros nyomdatermékre hívta fel a figyelmünket az SLP Munkásra. Miután ma kevés nevetni valónk van, a lapok, a mozik csak a háború rettenetes komolyságát, a nácik vadállatiasságát éreztetik, kaptam az alkalmon, hogy valami olyant olvasok amin nevetni lehet. No de itt nem értem cs.ő.-t. Az igaz, hogy írni nem tudnak, két számot olvastam el, találtam ab- I ban egy csomó üres értelmetlen fecsegést, de ezen én nevetni nem tudok, csak elképedni, hogy ilyen szecskával 33 éven át lehet etetni egy kis magyar csoportot. Hogy nézhet ki annak a munkásnak a gondolat világa, akit ez a Kudlik irányit “szellemileg”. Három hasában az IWW-ről ir képtelen ostoba dolgokat, másik három hasábon Vambéryéket eszi meg, neki megy mindennek csak a kapitalizmusnak nem, ha csak a zavaros frázisokat nem vesz- szük a kapitalizmus elleni/harcnak, amitől ugyan nyugodt álma lehet a nagytőkének, amely ha addig él amig az SLP ki nem szavazza, akkor élni fog az idők végtelenségéig. Csak egy valami ragadta meg a figyelmemet, egy kép az okt. 17-ik számban, a kép egy elkeseredett munkást ábrázol és valószínű, hogy azért dühös, mert évekig próbálta a “Munkás” biztatására ‘kiszavazni” a kapitalizmus — aki most, amint a kép ábrázolja rájött arra ,hogy becsapták és a bal kezével magasan tartja az Ipari Unionizmust jelképező gyárat, mig a jobb kezében a “ballot”, ez a kéz lelankadva félreérthetetlenül jelzi, hogy a felszabadulás szempontjából mennyire értékeli a “bal- lot”-ot. Bizony már itt volna' az ideje annak, hogy a félrevezetett olvasók is követnék a fenti mozdulatot az A Munkással kapcsolatban, mert ez az ostoba, rosszakaratú denunci- áns, még arra sem alkalmas, mert a tiszta papirt bemocskolja, a tartalma tehát használat nélkül sülyesztendő el. LENGYEL GYERMEKEK PARADICSOMA INDIÁBAN LONDON, okt. (ONA) Ötezer lengyel gyermek, háromesztendős kisdedek, tizenhatéves legénykék és lányok, találnak majd boldog otthont az indiai tengerparton. Jagashib newan- geri maharadzsa birtokán. Eddig 260 lengyel gyermek érkezett meg és telepedett meg, a többit most várják. A lengyel gyermekeket Oroszországból viszik messzi utón a maharadzsa tengerparti birtokaira. A maharadzsa édesapja barátja volt Paderevskinek, a zongoraművésznek és lengyel politikusnak, akivel Genfben, a Népszövetség tanácskozásain ismerkedett meg és annak emlékére szervezett most otthont a sok megpróbáltatáson átment lengyel gyermekek egy része számára. A gyermekek a maharadzsa birtokainak minden fényűzését élvezhetik, lesz nekik kertjük, tenniszterük, orvosi és fogorvosi kezelésben lesz részük, az épületek egy részét átalakítják számukra modern klinikákká meg katolikus kápolnákká. Jaghasibb maharadzsa egyébként India egyik képviselője az angol hadi kabinetben. SZÓL A SZABAD SVÁJC SAJTÓJA BERN, okt. (ONA) Jelentettük, hogy a német külügyminisztérium magasrangu tisztviselője megfenyegette a svájci sajtót, hogy újságíróit Ázsiába vagy a halálba fogják küldeni, ha meg nem szűnnek a «nácizmus ellen Írni. A szabad 1942 október 31. svájci sajtó egyhangúan hördült fel a fenyegetőzés ellen. Általában annak a jelét látják benne, hogy a németek dolga rosszul áll a harctereken és a figyelmet másfelé próbálják terelni. A konzervatív berni “Der Bund” Írja: “Tudjuk, hogy növekedő nélkülözések, változó hadiszerencse idején a nép figyelmét másra kell terelni, egyebek között a rosszul viselkedő semleges sajtóra. Közismert dolog az európai helyzet csakugyan romlik. De erről mi nem tehetünk.” A “Das Volk” Olten városban: “Fenyegetésektől nem hagyjuk magunkat , megfélemlíteni. Berlin szószólója halállal fenyeget bennünket, svájci szerkesztőket. Kötelességünk tehát uj való tényekkel megmutatni népünknek, mi az az Uj Rend. Mi még szabad nép vagyunk”. A báseli “Arbei- trzeitunk”: “Ne tessék a mi dolgunkba avatkozni. Nem vagyunk még protektorátus.” öNCSONKITó NÉMET KATONÁK BERN, okt. (ONA) A ‘Tass’ hivatalos Szovjet távirati ügynökség jelenti, hogy zsákmányul esett német hivatalos papírok között egy német katona orvos bizalmas jelentését találták fellebbvalóihoz és a jelentés sürü öncsonkitási esetekről számol be a német katonaság között. Sokan a lábukba lőnek, hogy legalább egy időre megszabaduljanak a front borzalmaitól és kórházba kerüljenek, más esetekben a német katonák tealevelekevet szívnak cigarettában, szappanos vizet isznak, terpentinnel vagy benzinnel dörzsölik be testüket, hogy betegségi tüneteket okozzanak maguknak. AKRON, 0. — A magyar nyelvű IWW-isták a hónap első vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Magyar Házban. az építő gárdába 1942-1943-ra A .Alakszay, Los. Ang. .. 1.00 J. Buzay, Cleveland ....... 4.00 Id. P. Csorba. New York 2.00 J. Deák, Akron ......... 1.00 M. Danka, Cleveland .... 4.00 L. Decsi, Akron ............ 2.00 J. Dushek, Nutle ........... 2.00 J. Engli, Cleveland ......... 3.00 Jim Farkas, Akron ....... 2.00 L. Fishbein, New York .. 2.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 4.00 J. Geréb, Cleveland ....... 3.00 P. Hering, Buffalo ......... 1.00 S. Kisák, New York ..... 2.00 J. Kollár, Cleveland ___ 1.00 E. Kovách, Cleveland .... 2.00 A. Lelkó, Pittsburgh .... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland 2.00 J. Mogor, New York ..... 2.00 A. Molnár, Cleveland .... 3.00 J. Pataki, New York ..... 3.00 J. Pika, Turtle Creek .... 1.00 P. Pika, Chicago ........... 3.00 M. Stefankó, New York 2.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 2.00 A. Székely, Cleveland .... 1.00 G. Wiener, New York .... 3.00 J. Vizi, Akron ............... 3.00 H. Varjú, Akron ........... 2.00 J. Zára, Chicago ........... 3.00 BÉRMUNKÁS 2 oldal