Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-24 / 1238. szám
8 oidai BÉRMUNKÁS 1942 október 24. Hadjárat a jugoszláv nép ellen A HÉT (A washingtoni háborús információs iroda ebben a rovatban hétröl-hétre közli a fontosabb eseményeket, amelyek az országban és az egyes frontokon történtek. A közleményt az iroda juttatja lapunkhoz) SZABADÍTÓ háborúról BESZÉLT AZ ELNÖK Roosevelt elnök Columbus napján tartott beszédében, a Szövetséges Nemzetek hadicélját úgy adta meg, hogy nem csak a magunk szabadságáért küzdünk, hanem a világ felszabadításáért is. “Az amerikai győzelem, mondta az Elnök beszédében, az Egyesült Nemzetek győzelme lesz, de ez elnyomott, rabságba vetett népek győzelme is széles e világon. “A Nyugati Földgolyó földjén, melyet Columbus négyszázötven esztendeje fölfedezett, szabadságokat érlelt, de ezeket ma idegen veszedelem fenyegeti. A Szövetséges Nemzetek háborúba szálltak, amely eldönti “vájjon az emberi haladás tovább folyjon-e medrében, vagy pedig megállítsák a mindenre elszánt hódítók.” HAZUDNAK RENDÜLETLENÜL A nácihazugságok nem törődnek vele, ha egymásnak ellentmondanak és hiába a cáfolat, azért csak ismételgetik őket. Két ilyen náci hazugságot fölpukkasztott azonban most a War Department meg a State Department, megmutatván azok nevetséges voltát. Az egyik hiven terjesztett náci hazugság úgy szólt, hogy az Egyesült Államok csak a dollárt adja, harcolni a Szövetségesek harcolnak. A War Department most John McCloy al-államtitkár hivatalos nyilatnaszt, hogy maga nem fizet, Mácsok János. Igaz? — Igaz! — Miért nem fizetett hát? Az ember lesütötte a szemét, mint a béres az ur előtt s kalapját forgatta: — Alássan könyörgök: hadicsel — s elmosolyodott. — Hadicsel. Az ügyvéd erős, szögletes arca még szögletesebb lett. — Hogy gondolja ezt Mácsok János? — Alássan könyörgök: átcsalom az ellenséget a Száván — fölvetetette csillogó, nevető arcát az ügyvédre. — Micsodán? — Tudtam én, hogy mi lesz: ismertem az asszonyt. Csak azér nem fizettem meg a harminc koronát, mert előre kispekuláltam, hogy akkor ez visszaküldi a gyerekeket. — És? — És én elfogtam az egész Timók-diviziót. Az asszony felugrott, magából kikelve rikácsolta: — De visszaveszem őket nagyságos ur! Mondtam, ugy-e kozatával egyszeribe levegőbe repíti ezt a világszerte ismételgetett náci hazugságot. A nyilatkozat megállapítja, hogy félmilliónál több Egyesült Államokbeli harcos teljesít szolgálatot világszerte, távol hazájától. Tavaly december 7-ike, Pearl Harbor óta, az azóta eltelt kilenc hónap alatt havonként átlag 55.000 amerikai katona ment, teljes hadi felszereléssel a harcos frontokra. Ma már azonban a tengerentúlra való özönlés üteme ennél is nagyobb. A másik hazugság viszont nem a Szövetségeseknek szól, hanem nekünk, amerikaiaknak. Úgy szól ez a hazugság, hogy a kölcsön ajándék, a lend-lease rendszerével Amerikát fejik a szövetségesek, sem ma sem a jövőben abból mi semmit nem látunk. A State Department most az Office of War Information révén megmutatja, mily nevetséges ez a nekünk szóló hazugság is. Az angolok viszont a lend-lease alapján, az Egyesült Államokat ellátták nagy mennnyiségü légitámadások ellen való gömbökkel, repülő elhárító ágyukkal, repülő kutató készülékekkel, tengeralattjárók ellen való kervett-hajókkal, valamint repülőgépekkel és hajókkal, az amerikai tengerentúlra való szállítmányok számára, az Atlanti Óceánon. Angliában és Írországban pedig lend- lease alapján adtak nekünk az angolok, Spitfire harci gépeket bombázóink kíséretére, köny- nyü ágyukat, Angliában lévő nehéztüzérségi üzemeink teljes felszerelését, a mi Angliában levő repülőtereink minden kellékeit, meg 250.000 angol munkást hozzájuk, angol repülőterek, azok felszerelésének használatát, valamint angol hajógyárak javítják hajóinkat is mindenütt, világszerte. A britt domíniumok közül Ausztrália ad nekünk a lend-lease alapján tejet, húst, gyümölcsöt, gyapjú és gyapotruhát ott levő csapatainknak, de élelmiszert meg gyapjút küld is az Egyesült Államokba. Ausztráliai élelmiszehogy én csak ijesztésből küldtem oda hozzá! — Tudom hé, — szólt élesen, fölényesen ránézve az ember, — csak hogy én már internáltam őket az ország belsejébe. — Mit csinált maga, Mácsok? — Alássan könyörgök: jó helyre küldtem a hadifoglyokat. Ahol gondoskodva lesz róluk éppen úgy, mint itt az anyjukról . . . s odafordult szembe a volt életpárjának: Köszönd meg Julis, hogy igy elláttalak. S kis mosoly volt a szája sarkában. A két kemény tatár pofacsontján megfeszült a bőr, apró fekete szemei a szőke haj alatt megvillogtak. Az ügyvéd idegenül nézte el őket a sima életű, sima észjárású derék kulturember, ezeket a vadakat, aki mint a kalitkába a madarak, beverődtek a szabad pusztákról a nagy város életketrecébe, de a plüs fotelek között ott ég a szikrázó, lidércfényes lelkűk, ahogy egy külön, ősi módon, háborút folytatnak ebben a rideg, színtelen világban. LONDON, okt. (ONA) Mom- csilo Nincsics jugoszláv külügyminiszter ma, egy az “Overseas Naws Agency” képviselőjének adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a német, magyar, olasz és bolgár “vad barbár hordák” célja az, hogy a jugoszláv népet teljesen kiirtsák, mert e népek akadályozzák a megszállók balkáni uralmát. “Jugoszlávia minden részében, mondotta a külügyminiszter, ártatlan emberek tömeges kivégzése mindennapos dolog. önkényes letartóztatások, kezesek főbelövése, férfiak, asszonyok és gyermekek tömeges kivégzése, egész lakosságok internálása és deportálása Jugoszláviában többfelé, egész községek rendszeres elpusztítása, — ez jellemzi a németeknek és szolgáiknak kegyetlen uralmát. Elég volna megemlíteni, mit müveitek a németek Kragujevácban, Kral- jevóban, Uzicében, a magyarok Újvidéken. E helyeken egyetlen napon, mindenütt több ezer embert, asszonyt, gyermeket ren harcoltak csapataink Bata- anban. Csapataink táborainak és repülőtereinek legnagyobb részét ausztráliai munkások építették ottan. New Zeeland- ban levő csapataink többnyire odavalósi élelmen élnek, hazai cementből és fából építették new zeelandiak táborhelyeinket. BÜNTETÉS A HÁBORÚS GAZTETTEKÉRT Roosevelt elnök kijelentette, hogy “a háborús gaztettek elkövetőinek kiadatása a tengely- hatalmak részéről” az amerikai kormány hadicéljai között van, hogy a “barbár bűnök”, amiket az ellenség a megszállt vidékek polgári lakossága körében elkövet, elvegyék méltó büntetésüket. Egy Fehér Házbeli nyilatkozatában úgy intézkedett, hogy az Egyesült Államok hajlandó részt venni Angliával és a többi Szövetségesekkel együtt egy közös bizottság alapításában, amelynek dolga lesz a gaztettek kivizsgálása, tanúvallomások és bizonyítékok gyűjtése a bűnösök ellen. “Szándékunk, mondta az Elnök, hogy igazságosan lesújtó bünhődés érje azokat az uszi- tóket és vezéreket, kik felelősek ezer meg ezer ártatlan ember szervezett lemészárlásáért és a rémtettekért. Figyelje lapunkban a most készülő Bérmunkás naptárán a k az ismertetését, amely tartalmánál fogva nélkülözhetetlen lesz minden munkás részére. mészároltak le a vad megszállók. Az olaszok meg helyiségek egész sorát égették föl a hor- vát tengerparton, valamint Szlovéniában. A lakosságot tömegesen cipelték és kergették el lakóhelyükről, a németek Szlovéniában, a magyarok a Bánátban, a bulgárok Délszer- biában. Emberi törvények szerint, az ilyen bűnök nem lehetséges, hogy büntetlen maradjanak. E mostani háborús elvetemültségnek csupán csak az az oka, hogy a múlt világháború után nem intézkedtek a háborúban elkövetett embertelen bűnök megbüntetése dolgában. A Szövetséges Nemzetek háborús bűnöket kivizsgáló biztossága, amit most állítottak fel, jelentős haladást képvisel. A fegyverszüneti feltételek között ott lesz a háborús gonosztevők kiadatása is és azok el fogják venni méltó büntetésüket. A jugoszláv kormány melegen üdvözli Roosevelt elnök ezirányu nyilatkozatát, valóban a müveit világ érzését fejezte ki szavaival. "Menjenek vissza Ázsiába a magyarok" ZÜRICH, okt. (ONA) A magyarországi nyilas sajtóban fel- hangzanak a hangok melyek a magyarság turáni származásával érvelve, ama régi német igyekezetét szolgálják, hogy a magyaroknak tulajdonkép e n nem is mai európai hazájukban a helyük, hanem Ázsiában. Az adott lehetőségek között rejtve a liberális “Magyar Nemzet” e hangokra igy válaszol egyik szeptemberi számának a vezércikkében: “A gondolat, hogy mi magyarok távozzunk Európa szivéből és telepedjünk vissza Ázsiába, nem uj. Már az első világháború idején terjesztettek ilyen tanokat többféle körökben. A “Lebensraum”, az élettér koncepciója ez és e dolog számunkra igazi veszedelmet jelent. Naumann, az ismert politikai iró fektette le ezt a gondolatot “Mitteleuropa” cimü könyvében az első világháború idején, a német Le- bensraumot úgy vázolván, hogy az a régi Osztrák-Magyar mo- narhián és a Balkánon át terül, egész Bagdadig. Egész világosan írja már Naumann, hogy a magyarokat telepítsék vissza Ázsiába, hogy a magyarok nem valók Európába. El nem mondhatom, mi mély irtózat fog el mikor ezt olvasom és kérdem magamban: Magyarország tehát csak azért harcol és vérzik, tehát semmi másért nem szenved, hanem csak azért, hogy elkergessenek bennünket erről a földről, melyet ezer éve hódítottunk magunknak és azóta vérünkkel védelmeztünk ? És most már magyar Írók is akadnak, akik ezt a gondolatot magyar nyelven terjesztik....”
