Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-10-10 / 1236. szám

1942. október 10. BÉRMUNKÁS 7 oldal A Fülöp-szigetek a japán uralom alatt Boldog Amerika, alig is tud­ja elképzelni azoknak a milli­óknak életét, akiket a világ rablói, a Tengely hatalmak ma­guknak alávetettek, az éhezést, meggyötörtetést, a mindenna­pi élet minden lélekzetvételé- nek szigorú ellenőrzését. Aki nyugati rádiót hallgat, halállal is bűnhődhet. A gyermekeket arra nevelik, hogy gyűlöljék és megvessék mindazt, amit a szü­lők drágának tartottak. A né­metek megszállta Európából elég értesítés érkezik erről a gyötrelmes életről. Kevesebb a hir azonban a Japán megszállta népek életéről. Most azonban, tiz hónappal azután, hogy Japán megrohan­ta a Fülöp szigeteket, japán rádiók figyelése, japán hivata­los nyilatkozatok és az európai tengely országok hírei alapján színes képet alkothatunk a fi- lippinok életéről japán uralom alatt. Ez a kép bizony nem na­gyon örvendetes. Mindjárt a hódítás és megszállás első ide­jében, gyárosok, kereskedők, bankárok és hivatalnokok sás­kahada telepedett a filippinok nyakára, hogy a tartományt Tokio hasznára kizsákmányol­ják. Találtak persze hazai szol- galelkeket is, akik segítettek az elnyomatást megszervezni. Az iskolákat japán tanítók vet­ték hatalmukba a japán nyelv és a japán érdekek szolgálatá­ra, a bankokat, ipartelepeket elkobozták a maguk számára és japán papírpénzzel árasztották el az országot, melynek átszá­mítási kulcsát úgy állapították meg, hogy olcsón felvásárolják az emberek munkájának gyü­mölcsét. Hómmá tábornok, a japán haderők első főparancsnoka a Fülöp-szigeteken világosan ki­mondta, mi a céljuk: “Olyan hazafias japán vállalatokat kell alapítani a Fülöp-szigeteken, mint a Mandzsu Vasúti Társa­ság meg az Észak-kinai Gazda­sági Társulat. Ezek a vállala­tok a megszálló japán hadse­reg szervei a megszállt terület csontig való kizsákmányolásá­ra. Hómmá tábornok azt is megállapította, hogy a Fülöp- szigetek “felvirágoztatására” legalább 250.000 japánt még letelepíteni azokon kívül, akik már a tartományban élnek. Mindenek előtt sómonopóliu­mot állítottak fel. A sóbányá- szást és elosztást egy japán társaság vette kezébe. Fokoza­tosan minden ennivaló a japá­nok ellenőrzése alá került. A tokiói rádió büszkén jelentet­te: “Minden élelmiszer üzem és kereskedés ezentúl japán kéz­ben lesz*. A kivitel és behoza­tal tisztára japán monopólium. Kivitelre szánt cikkeket csakis a japán hadseregnek szabad el­adni és az szabja meg önkénye­sen az átvételi árakat. Négy nagybirtokot a hadsereg egy­szerűen elvett a tulajdonosok­tól és parcellázta a maga hasz­nára. A háború folytán tönkre­tett gazdálkodás eredménye élelmiszerhiány. A japánok sze­retnék visszaédesgetni az el­menekült farmerokat és a váro­siakat rábeszélik, hogy kisker­tekben termesszenek, nevelje­nek ennivalót. A Fülöp-szigetek fő termé­ke eddig a cukor volt. A japá­nok most azon igyekeznek, hogy helyette az emberek in­kább gyapotot termesszenek. Ezer meg ezer filippino élt ed­dig a cukornád termesztéséből. Ezek között most nagy lesz a nyomor, ha a termelést hirte­len átszervezik. De azzal senki se törődik. Egy japán hivatal­nok megmondta, mi a megszál­lás célja: “A Fülöp-szigetek gazdasági érdeke háttérbe kell szoruljon a hadiérdek mögött. A háborúnak kell termelni, el­sősorban hadianyagot.” Augusztus elején a japán Taiván bank átvette valameny- nyi “ellenséges” bankház köve­teléseit. A milliókról a hadse­reg intézkedik tetszése szerint. Minden helyváltoztatást, uta­zást, be kell jelenteni és szigo­rú ellenőrzés alatt van. A ha­lászatot is “utazásnak” minősi­tik és igy a halászat, a filippi­nok egyik fő kereseti forrása is japán ellenőrzés alá került. Halászok szervezetét alakítot­ták meg, de abban jobbára csak japánokat vesznek föl és igy a halászat is japán mono­pólium lett. Még elviselhetetlenebb azon­ban minden gondolati és cselek­vési szabadságnak teljes el­nyomása. A villanyszolgálat egy hadsereg rendelet folytán teljesen el lett tiltva. Csakis hosszú hullámú rádiókat sza­bad tartani. “Aki rádió-felvevő készlet tulajdonában van, vagy ilyet kölcsönvesz, köteles an­nak számát bejelenteni.” Vidé­ki és külföldi telefonbeszélge­tés csak a japán hadsereg iro­dáján át megy. A japán ható­ságok megpróbálták a japán nyelvet tenni uralkodó nyelv­vé, tudván, hogy akkor az em­berek gondolkodását befolyá­solhatják. A filippinok spanyo­lul vagy angolul beszélnek. Több rendelet jelent meg, hogy a hivatalos nyelv ezután a japán lesz, de nem sikerült ezt végrehajtani. A törvényszéke­ken például eltiltották a spa­nyol nyelv használatát, de az­tán kénytelenek voltak ismét megengedni. A közoktatás révén japáno- sitani igyekeznek a gyerekeket. A magániskolákat bezárták és a nyilvános iskolákban a japán nyelv tanítása kötelező. Három­száz filippin tanítót rendeltek Manillában, hogy japán tanítók átképezzék őket, a collegekbe és egyetemekre pedig, amelyek megnyitását engedélyezték, uj és pedig japán tanerőket ren­deltek ellenőrül. Japán Ifjúsági Mozgalmat állítottak fel, hogy a gyerekeket japán szellemmel töltsék el, mig a cserkész moz­galmat, amely “idegen ameri­kanizmussal, liberalizmussal és az egyén tiszteletével töltötte meg az ifjúság fejét”, eltiltot­ták. Az uj ifjúsági mozgalom célja ‘átalakítani a filippinok tulajdonságait, eltölteni őket az egyszerű és erőteljes japán szellemmel.” Szavazás, választás persze nincs többé. Kerületi kormány­zókat, polgármestereket, aki­ket azelőtt a polgárság válasz­tott, most a japánok nevezik ki. A tokiói rádió büszkén je­lentette, hogy “igyekszünk az amerikai befolyást kiküszöböl­ni. A tartományok és városok tanácsai, amik azelőtt határo­zatokat hoztak, most egyszerű végrehajtó és segítő közegei a kormányzóknak és polgármes­tereknek. A japánok nyíltan hirdetik, hogy minden demok­ráciának, egyéni szabadságnak ellenségei, hogy azt az ameri­kai befolyás hozta a szigetekre. Céljuk, minden szabadságot ki­irtani és a népet a japánok iránt való alázatosságra “ne­velni”. De az ellentállás, az ellensze­gülés még mindig nem szűnt meg. A szigetek sok vidékein még harcok vannak. Tokiói je­lentés szerint katonaság “vé­delmezi” Baguio hegyvidékét, ami azelőtt békés nyaralóhely volt. Sőt még Manillában magá­ban is házról házra való kuta­tás elrendelése vált szükséges­sé julius végén, olyan elemek ellen, akik még mindig ellent- álltak a megszálló hadseregnek. Fifth columnista elemek, a to­kiói rádió szerint, akadályozzák eginkább az uj filippin társa­dalom kialakulását. Maguk a japánok jelentették filippinok kivégzését, amiért japán-elle­nes röplapokat tettek közzé és ezzel beismerték, hogy nem si­került az ellenszegülést meg­törniük. A tizenhat milliónyi filippi­no nép szenvedése ugyanaz, mint amit a japán megszállás hozott Észak-kina, a hollandi szigetek, a Maláj i félsziget, Borneo és francia Indo-Kina millióira. Peter Wood BUDAPEST A LÉGI BOMBÁ­ZÁSOK ALATT WASHINGTON (ONA) A berlini rádió jelenti, miként rendezkedik be Budapest a szin­te mindennapos légi bombatá­madásokra. Tiz napja, teljes el­sötétítést rendeltek el estére. E hónap 24-ike óta minden ven­déglőnek, kávéháznak, szórako­zóhelyeknek 11 órakor zárnia kell, mig eddig éjjeli egy órá­ig tarthattak nyitva. Fél tíz­kor minden színháznak, mozi­nak be kell zárnia kapuit. A színházak és mozisok azzal for­dultak a hatóságokhoz, tegyék az üzleti zárórát korábbra, most ugyanis az üzleti záróra hétkor van és igy az alkalma­zottak-nem mehetnek se szín­házba, se moziba. KÖSZÖNET ÉS NYUGTÁZÁS New Yorkban Becker Janka munkástársnő születésnapi év­fordulójáról úgy emlékezett meg, hogy barátait és az IWW tagjait a Bérmunkás. Otthon­ban hívta össze. Pénteken, szeptember 18-án este a szer­vezeti ügyek elintézése után ízletes vacsorát adott, melyen a legjobb hangulatban kíván­tak még sok sok születés na­pot a munkásmozgalomban hosszú múltra visszatekintő • munkástársnőnknek. Fishbein munkástárs külön felköszöntő beszédet mondott, mely után a helyiség fenntartásának költsé­geire $15.50 adtak össze, mely­ért úgy az adakozóknak vala­mint Becker munkástársnőnek ezúton is köszönetünket nyilvá­nítjuk. Az IWW new yorki csoportja Az orosz harctér módosítja a fajelméletet WASHINGTON, (ONA) A Harcos Franciák idevaló képvi­selője érdekes okmányt muta­tott tudósítónknak. Ez Lávái­nak, a Yichy-kormányfőnek a 600-as számú titkos parancsa a Vichy-sajtó számára. Laval ugyanis propaganda miniszter is és személyesen irányítja saj­tóját és a rádiót. Ebben a 600- as számú parancsban az áll, hogy egy szót sem szabad kö­zölni arról, hogy színes munká­sok hajószállitmánya érkezik Észak-Afrikából Marseillebe, útban Németország felé. A németek tudvalévőén a franciák ellen azzal érvelnek, hogy “elnégeresedtek” és Hit­ler fő demagógiája az első há­ború után az volt, hogy a Szö­vetségesek francia színes csa­patokat küldtek a megszállt Rajnavidékre. Az egész náci gondolkodásnak magja az árja “fajtisztaság”. Az orosz harc­tér szörnyű veszteségei után és minthogy minden épkézláb em­berüket az orosz harctérre kel­lett küldeni, most engedniök kell a fajtisztaságból. Újra szí­nesek seregei fognak megjelen­ni német városokban, ezúttal mint munkások, akiket a nácik maguk telepítettek be. Ugyan­így változott a zsidók elleni vi­selkedés is. A zsidókat kiker­gették és kiirtották Németor­szágból, de most a Franciaor­szágban lévő menekült zsidókat mind visszakövetelik, nem en­gedik máshová menekülni, mert szükségük van a munkaerejük­re. AZ EPITO GÁRDÁBA 1942-1943-ra J. Buzay, Cleveland ....... 1.00 J. Deák, Akron ............. 1.00 M. Danka, Cleveland .... 1.00 L. Decsi, Akron............... 1.00 J. Engli, Cleveland ......... 3.00 I. Farkas, Akron ........... 1.00 L. Fischbein, New York 1.00 J. Geréb, Cleveland ....... 1.00 P. Hering, Buffalo ......... 1.00 J. Kollár, Cleveland ....... 1.00 E. Kovách, Ceveland .... 1.00 A. Lelkó, Pittsburgh .... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .. 1.00 A. Molnár, Cleveland .... 1.00 J. Pika, Turtle Creek .... 1.00 P. Pika, Chicago .......... 1.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 2.00 A. Székely, Cleveland .... 1.00 J. Vizi, Akron ............... 3.00 J. Zára, Chicago ............. 1.00 H. Varjú, Chicago ....... 1.00

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents