Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-10-10 / 1236. szám

1942. október 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ____CS...Ő MEGJEGYZÉSEI az építő gárda FRONTRÓL Hát őszintén meg mondva nem sok a jelenteni való, pedig végtelenül fontos az, hogy az országos értekezlet által lefek­tette tervezet 100 százalékban megvalósuljon: 100 férfi és női gárdista, kik havonta 100 dol­lárt adnak a lap javára és 100 uj olvasónak indítsák meg a lapot fél évre. DETROIT HALLGAT? Nem hiszem, hogy ez a hall­gatásuk soká fog tartani, nem pedig azért, mert van ott egy pár olyan agilis, munkástárs mind a két nemből, akik nem tűrik azt, hogy Detroit ne le­gyen képviselve megfelelően mind a két csoportban, mert annak Detroitban gazdasági akadályai nincs, csak egy kis utánjárás, egy pár régi olvasó­hoz és a detroiti hallgatás han­gos cselekvéssé fog változni. KILÉPÉS Ez is történt, Alakszay mun­kástársnő, ki ma los angelesi lakos, ki egyik kezdeményezője és első titkára volt az akroni alakulásnak, az első los angele­si levelében bejelentette, hogy ő ki lép az akroni csopotból és megfogja szervezni a los ange­lesi női gárdát. Kezdetnek egy nő tagot már be is küldött, mi akik ismerjük a munkástárs­nő aktivitását meg vagyunk győződve arról, hogy rövidesen Los angelesben is egy jóképű női gárda lesz megszervezve. New York a szüreti mulatság lezajlása utánra ígéri az akti­vitását, ezt készpénznek lehet venni, mert amit New York igér ,azt meg is szokta tarta­ni. Kétségtelen, hogy Chicago is szaporítani fogja a taglétszá­mát és ezt reméljük Newark, Phila, Pittsburgh, Bridgeport és más magyar telepekről is. November elsején e rovatban számolunk be az egy hónapi agitáció eredményéről, remé­lem, hogy egy nagy csomó uj tagról tudunk beszámolni, fon­tos az, hogy ne csak a tag járu­lékot küldjék be a gárdisták, de minden alkalommal egy-egy uj címet is, amelyre meg indít­hassuk a Bérmunkást, mert ma mindennél fontosabb az, hogy minél szélesebb magyar réte­gekben terjedjen el az a lap, amely egyetlen olyan magyar munkáslap, amely kérlelhetet­len harcot visz a nácizmus min­den megnyilvánulása ellen, ak­tivan harcol a munkásság jo­gaiért és jólétéért, amellett so­ha sem téveszti szem előtt a fő célt, hogy megismertesse a munkásosztály felszabadulásá­nak az egyetlen eszközét az Ipari Unionizmust és ezzel har­coljon egy szebb, szabad, bol­dog emberi társadalomért az Ipari Demokráciáért. TESSÉK FORDÍTANI Illetve nem is kell az “öreg” napilap riporterjének csak át kell néznie a második oldalról a harmadikra, hogy meglássa azt, hogy a szenzációhajhászó sárga sajtó ellen irt nagyon időszerű cikkét, rögtön házi­használatra is fel lehet használ­ni. Abból az alkalomból, hogy a posta hatóság megvonta a postai szállítást egy pár olyan irattól, amely abból élt, hogy hihetetlen precizitással irt meg gyilkosságokat, rablásokat, va­lósággal iskolát, teremtett a gyilkosok kiképzésére, a “Sza­badság” riportere is rámutat, hogy milyen mételyező hatása van annak, hogy a gyilkosságo­kat kiszínezve, nagy címekkel közük. Helyes a dörgés, nagyon időszerű ez a megbélyegzés, de kérem tessék csaK megnézni a becses lapjuk harmadik oldalát, hát ott is nagyon elkellne egy kis tisztogatás, mert a harma­dik oldal írója valósággal dő­zsöl a véres események szaksze­rű, szenzációs leírásában. Az ilyen csúnya, otromba újságí­rást megbélyegző cikkel egy idejüleg, három ilyen véres szenzációt hoz a lap harmadik oldalán. Három hasábos ordító cim hívja fel az olvasó figyel­mét a leirt gyilkosságokra, rab­lásokra, nem is beszélve az ott közölt “szenzációs” regényről, amely napi folytatásokba jele­nik meg, minden napra feltálal­va egy-egy gyilkosságot, rab­lást vagy legalább is egy há­zasságtörést, mig most ráadá­sul hetenként megjelenő mel­lékletben egy másik “szenzáci­ós” folytatásos regényt hoz. Hát kedves riporter, ami an­golban ponyva, az magyarban is az, már pedig ennél rondább ponyva “irodalom” kevés jelent meg magyar nyelven. Tudom, hogy némelyik “iró” olvasás iszonyba szenved, de talán rá­tudná venni a kollegáját, hogy olvassa el az Ön cikkét, mit le­het tudni talán hatással lesz rá. Ha igen, az csak előnyére válna az olvasó közönségnek, amely eltudná bírni azt, hogy ne traktálják naponta ilyen vé­res “kultúrával”. KÉRDEZTEK - FELELÜNK Az egyik munkástársunk azt kérdezte, hogy nem-e látom én a Szegény Legények lapját a “Munkás”-t, amely hetenként önti a mocskot az IWW-ra a Bérmunkásra és azt válasz nél­kül hagyjuk. Hogyne látnám, miután a mai súlyos, világokat összetörő harcokban az ember­nek humorra is szüksége van, hát miután kéznél van, nem csak látom, de el is olvasom, hogy egyrészt kimulassam ma­gam “forradalmi” (két “r”-el) cikkein, miután a maguk ne­vében nem mernek Írni, hát gyáván leírják, hogy mit “mondá” szent és egyetlen Dá­niel, anno dacimal 1905-ben a háborúról. Folytatásba közük a ma már nagyon is ponyva izü Sue regényt, amely nem sokkal különbözik a fenti cikkben em­lített “véres szenzációktól”, de ha valami közelebbit akarnak, hát lehozzák a milliomos Gillet­te penge gyáros írását, hogy mi volt az ő véleménye a hábo­rúról 1920-ban. Kitünően mu­latok a magyar nyelven elköve­tett erőszakon, amellyel teli van az egész lapjuk. Ma már ezt a lapot a szer­kesztőjével együtt csak mint vicc anyagot kezeljük, de vitat­kozni velük ma, az sértés volna a Bérmunkás komoly harcos ol­vasóira. Ezek a gyáva sárga kikiricseknek a csaholásaira nem reagálunk, tudatlanságuk­nál, csak a gonoszságuk na­gyobb és butaság ellen az is­tenek is hiába küzdenek. A mi terünk sokkal értékesebb mint, hogy megpróbálnánk a lehetet-' lent, felvilágosítani a kudliko- kat. Velük nem vitatkozhatunk, de ha az olvasóink közül valaki egy besavanyított vicc lapot óhajt olvasni, annak melegen ajánlom a “Munkás”-t a vasfa­zékkal, Gillette pengével és rá­adásul a Kudlik-féle elmezavar­nak a nyomtatásba való meg­jelenésével, aki nem lesz meg­elégedve a lappal, azt Kudlik egy repedt vasfazékkal, egy használt Gillette pengével és a konvención stílszerűen neki juttatott hagymával kárpótol­ja. Uj élet a szörnyű romokból Irta: Ovádi Szávics szovjet haditudósító MOSZKVA (ONA) Lelket melegítő látni, hogy ébredezik rögtön a munkás élet ott, ahon­nan az ellenség kivonult és üsz­kös romokat, pusztulást, sirá­mot hagyott maga után. Hogy mi történt ezekben a falvakban itt a Rzhev vonalon, amiket most a szovjetcsapatok vissza­foglaltak, azt legjobban érez­hetjük Kurt Kircke német al­tiszt leveleiből. Levelek, amiket már nem küldhetett el, amiket én olvastam, nem a címzett. Ezt írja Kircke a feleségének, Frie- delnek, sziléziai Militz városba: “Múlt éjjel már megint föl kel­lett égetnünk egy egész falut itten, jobbára ez a dolgunk mostan . . .” Másik levélben meg, valami Hildegard Specht- nek Boroszlóban ezt irta Kirc­ke altiszt: “Borzalmas kép tá­rul a szemem elébe. Akasztott emberek, a falu lángokban, ár­va, otthontalan lézengő gyer­mekek, sirás, jajveszékelés . .” Ilyen tanyákra tért vissza az a néhány vénember, asszony, gyerek, nyomorék, akiket a né­metek nem irtottak ki vagy el nem cipeltek. Már dolgoznak a földeken. A németek aknákat hagytak a szántókon, utászok mennek tehát elől, kiszedik az aknákat, nyomukban a dolgo­sok. Ló ,gép nincs, azt mind el­vitték a németek. Az emberek maguk cipelik a téglát, geren­dát, hogy tetőt tegyenek fejük fölé. Négy ember fogja magát az eke elébe, úgy szántanak, mert a megmaradt pár tehén gyenge az igába. Sok helyütt ekét maguknak kell összeeszka- bálniok, ahol pedig azt se lehet, ásóval, kapával feküsznek neki a földnek. A vörös hadsereg tápvonal­csapatai gondoskodnak ugyan róla, hogy lovakat, gépeket, anyagot hozzanak és az össze­terelt segítő eszközöket vidék­ről vidékra vigyék a lakosság­nak, a katonák maguk is szíve­sen segítenek a munkában. De a felszabadult lakosság nem vár. Szerszám, állat, segítség nélkül rögtön nekiesik a mun­kának. Ha a katonaság megér­kezik, csodálatos mód vendég­séggel, élelemmel fogadják őket. Pokoli mód eldugott enni­valók kerülnek elő a katonák számára. És azt nem szabad el nem fogadni. Az emberek mély­ségesen meg vannak sértve, ha nem fogadják a vendégszere­tetüket. Néhol az utolsó tehe­net levágják, hogy megvendé- | gélj ék a szabaditó katonákat. "Román testvérek" panasza WASHINGTON, (ONA) Az utóbbi dőben egy titkos román rádióállomást lehet fogni, mely “Román Testvérek!” felszólí­tással fordul hallgatóihoz. Ez a rádióállomás zavargásokról szá­molt be és e nyugtalankodás okául azt adta, hogy az Anto- nescu-kormány a németek min­den követelését szó nélkül tel­jesíti, tömegesen szállítja a ro­mán csapatokat az orosz front­ra, mig a magyarok egyre több katonaságot vonnak össze a ro­mán határon. A titkos rádió ál­lítása szerint a Stalingradnál támadó csapatok nagyrésze ro­mán. Más rádióállomások híradása szerint Bukarestben és más na­gyobb városokban mostanában erélyes ’’tisztogatási” rendsza­bályokat hajtanak végre és ez arra vall, hogy csakugyan volt nyugatalankodás. A városokban széles razziákat hajtanak vég­re és sok embert letartóztat­nak, mert kibújtak a behívások­ból vagy egyéb katonai intéz­kedések alól. Antonescut mos­tanában Berlinbe rendelték, ahol Ribbentrop külügyminisz­terrel voltak megbeszélései. A tisztogatásokat Antonescu ha­zatérése után végezték. Antonescu szept. 23-án ren­deletet adott ki, amely a régi román alkotmányt eltörli. Min­den hatalom és jog forrása ezentül Antonescu. A román “vezér” személye szent és sért­hetetlen, még kiritkával sem szabad illetni. Az IWW vas és fémipari szervezetének (I.U. 440) cleve­landi osztálya rendes havi tag­sági gyűlését október 9-én, pénteken este 8 órai kezdettel tartja 1426 W. 3rd St. (Black- stone Bldg., Room 311). A szervezet magyar tagjait ezú­ton is meghívja a titkár. Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe!

Next

/
Thumbnails
Contents