Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-03 / 1235. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1942. október 3. MÓRICZ ZSIGMOND (Pár héttel ezelőtt az Európából jött táviratok Móricz Zsigmond, a modern magyar irodalom egyik legkiválóbb képviselőjének halálhírét hozták. Móricz Zsigmond irói méltatásánál nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy élete utolsó 20 évi írásaira rányomta tiltó kezét a magyarországi fehér terror rendszer. Akik nem álltak be a minden emberi szabadságot elnyomó rezsim szekértolói közé, azok csak rejtett módon, képletekben Írhatták azt, amit akartak. A két világháború közé eső időszak magyar irodalmára mint fullasztó mérges gáz nehezedett rá a Horthy uralom állandósított ellenforradal m i szelleme készen állva arra, hogy szadista élvezettel irtsa ki a népjogok harcosait. Ebben az óriási börtönben Móricz Zsigmond sem írhatott úgy, mint szeretett volna. — Szerk.) Irta: Faludy György Bródy Sándor és Mikszáth Kálmán novellákat írtak, ha regényt akartak írni, Jókai pedig mesélt, nem embereket alakított. A többiek másodrendüek voltak. Krúdy és Kosztolányi, a Vörös Postakocsi és az Édes Anna szerzője nem voltak regényírók, ha a szó Tolsztoj-i vagy ha úgy tetszik Zola-i értermében vesszük: hogy a regényíró a koráról, fajtájáról nagyszabású, átfogó képet, lehetőleg sok képet fest, lehetőleg nagy képeket fest és emberalakjaiban éppúgy megrajzolja az átlagot, az örököt, a mindig visszatérőt, mint a háttér díszletein az egyszerit, a történelmit, a soha vissza nem jövőt. A század magyar regény- irodalmának egyetlen ilyen nagy mestere volt: Móricz Zsig- mondnak hívták. Parasztsorból származott és mint Ady és annyi sokan, Ignotus Nyugatjában tűnt fel. Zömök ,harcsabajuszu magyar volt, becsületes és szeretetreméltó. A háború végéig javarészt novellákat, kis regényeket irt (Sári biró, Isten háta mögött, stb.) majd a forradalom után, mélyebbre merülve magában, évről-évre jelentette meg hatalmas regényeit, köztük az “Erdélyt”. Eleinte többnyire szexuális, később szociális problémák foglalkoztatták. Vezércikket is irt, a Nyugatot is szerkesztette egy ideig, de ezekhez nem értett és rossz előadásokat tartott esztétikai kérdésekről, miközben pompás regényeket irt. Rengeteget dolgozott. Még házat, birtokot is szerzett magának, amihez kevés magyar iró jutott tisztes utón. Voltak családi botrányai, volt három felesége — de mindez elmúlt. Kissé el is polgárosodott, bár folyton-folyvást járta az országot, a falvakat. Mert csak a magyar paraszt érdekelte, csak a magyar parasztról irt. Később, Gömbös és a német horogkeresztesek befolyása alatt, divat lett a magyar parasztról Írni és nem tenni érte semmit. De a magyar paraszt olyan maradt, amilyennek Móricz festette. Hol voltak mögötte ezek az újonnan érkezettek és megfizettettek, akik tévedtek, cifráztak és hazudoztak? A valóságot látta, nem a szivárványt. Nem idealizálta a magyar parasztot, sem szociális helyzetét. Jól tudta, egyetlen gyógyír terem a grófi vagy szikes mezőkön: úgy hívják földosztás. Ezért ujjongott, ezért szaladgált szinte bolond örömmel fel-alá a Károlyi forradalom idején. Feltámadt benne az ezer éve nyúzott, deresre húzott és becsapott magyar jobbágy reménye, hogy elérkezett az urak nélkül való, az uj, a jobb világ. Paraszt volt: néha ravaszkodó, néha megalkuvó, de lelke mélyén törhetetlen. Minden nemzetiségi gyűlölködés iránt süket maradt és könyveiben szeretetteljes képet festett a szlovák, a román, a szerb földmivesekről. Neki beszélhettek húsz évig: tudta, hogy a szerb paraszt közelebb áll a magyar paraszthoz, mint tulajdon urai. Nemcsak a nagy magyar irót, de fegyvertársunkat is siratjuk benne. A forradalom letörése után Horthyék becsukták; a véletlen úgy akarta, hogy Kéri Pállal együvé zárják. Később kiengedték; a Pesti Naplónál dolgozott, . mely ellenzékinek számított. Bethlen István nem is kísérelte meg a közeledést: tudta, hogy ez a konok paraszt megveti őt. Később, mikor a nácizmus szelei fujdogáltak az uralkodó osztály kérlelhetetlen erővel vitte az országot a szakadék felé — 1936 Könyvnapján valaki bemutatta neki Gömbös miniszterelnököt. Az ország legnagyobb írója és a kormányelnök — egy részeges katonatiszt, Erzberger gyilkosainak rejtegetője — kezet fogtak. — Aztán már most jó magyar legyél — fordult feléje a kekre. Családanyák munka ideje olyan időben kezdődjön, hogy ne kelljen a kicsinyeket már reggel öt órakor felkelni. A másik megoldási mód az amelyet a Szovjet alkalmaz, amely a gyárakhoz közel, vagy a gyár területén épített modern óvodákat, megfelelő felügyelettel és ellátással, ahová az anya viszi magával és a munka után pedig haza viszi gyermekét, módot adva nekik arra, hogy munka közben is megnézhessék a gyermekeiket. A gyárosok hatalmas profitjából kell, hogy jusson erre is, hisz olyan sok mindenre jut. A hivatalos állítás szerint mi azért harcolunk ma, hogy a gyermekeink egy szebb, boldogabb világba éljenek, én azt hiszem, hogy annak az előfeltétele az, hogy az állam gondoskodjon arról, hogy a gyermekek akikért harcolunk, ne pusztuljanak el egészségileg és erkölcsileg is e harc alatt. Egyenlő munkabért és megfelelő gyermek otthonokat, ezt kell, hogy együttesen követeljék a férfi és nő munkások a munkahelyeiken. fasizta, svábból lett gyászmagyar. Mórisz elsápadt, de nem szólt semmit: megfordult és távozott. Milyen jellemző, hogy nem ütötte arcul! Talán azt gondolta magában: ez volt a magyar sors legsötétebb, a magyar élet egyik leggyalázatosabb napja, amikor a hazaáruló sváb oktatja ki hazafiasságra az ország legnagyobb íróját . . . Talán azt gondolta: tűrni kell minden megaláztatást, mert most még védtelenek vagyunk. De jön a leszámolás napja. Ezt a napot már nem érte meg. Regényeit, melyekben száz és száz oldalon keresztül irt a magyar zsellér nyomoráról, az aszálytól szikkadt mezőkről, a téli falvak reménytelenségéről, az urak jókedvéről és a Tiszáról, Dunáról, melyek az Ország térképén úgy nyúlnak szét, mint börtönfalakból segélyért rimánkodó emberkarok — regényeit úgy kellett befejezni, hogy az utolsó olda Ion, lerontva minden előbbit azt irta: jól van ez igy, mindig igy volt és nyugodjunk meg ne lázadjunk, Isten segíteni fog. Később talán a cenzúra intésére, Isten helyére a kormány került. Az fog segíteni. Korholjam ezért? Inkább elbúcsúzom tőle. Amikor Magyar- országról elmentem, nem néztem fel hozzá — úgy gondoltam, látom még. Dehát a munka nagy és napjaink rövidek. Vagy 30 év előtt, mikor búcsúztatóra és köszöntőre több hely, több idő volt, Ady Endre üdvözölte öt a Nyugatban egy verssel, mely úgy kezdődött: “Rózsafavonóként nagy zöngé- sü húrhoz — surolódjék ez irás Móricz Zsigmond úrhoz . . . Ezt kellene mondanom ma is, mert az ő regényeinek orgona- zugása, az ő hatalmas tüdeje mellett csak kicsi sipolói, rozsa- favonók voltunk valamennyien, magyar költők. Ezt kellene mondanom és még sok mindent, dehát az igaz magyarok lapjai szerények, hasábjai rövidek és háború van, amikor nincs idő méltatni azt a baj társat, aki már nem érhette meg a nagy leszámolást, bárhogy is megérdemelné a méltatást. Egy darab földből faragott ezüstfejü, konok öreg paraszt, Zsiga bácsi! Fogadd ezt a szerény búcsúztatót, ha már nem is ér utói, mely ezen a földön tőlünk mindenkinek kijár, aki az Igaz, a Másik Magyarország egy darabja s a szabadság katonája volt. (Harc) SZERBEK SZÖRNYŰ SZENVEDÉSEI NORVÉGIÁBAN LONDON, szept, (ONA) A menekült jugoszláv kormány jelentést adott közre arról, micsoda szörnyű szenvedéseket kell kiállaniok a szerb foglyoknak náci kényszermunka táborokban Norvégiában. A táborból szökött foglyok jelentették levélben a jugoszláv kormánynak, hogy a szerb foglyokat éheztetik és szakadatlan tortúrákat kell eltürniök a szadista S. S. legényektől. Az elszabadult foglyok azt írják, hogy több száz szerbbel együtt cipelték őket Jugoszláviából Altdamba marhakocsikba zsúfolva úgy, hogy csak állva tudtak elférni és ez az utazás három napig tartott. Altdamból egy norvég útépítő táborba szállították őket. A tábor örökös kosztja hét uncia fekete kenyér naponta, egy uncia avas margarin és egy pint hig krumlile- ves. A foglyoknak hajnali négykor kellett felkelniök és esti hétig kellett dolgozniok. A legcsekélyebb dologért korbácsot kaptak. Aki pár percig pihenni próbált, annak 25 korbácsütés járt. Két fogoly agyonverte a legkegyetlenebb őrüket és elszökött. A többi fogolyra ekkor rettentő bosszú sújtott le. Napról napra nyolc óra hosszat a tábor egy legyektől ellepett területén kellett feküdniök mozdulatlan a tűző verőfényben, három napon át. Aki megmozdult, azt rögönt lelőtték. E büntető időszak alatt a foglyoknak nem volt szabad éjjel aludniok. A negyedik nap aztán sorba állították őket és vigyázz-ba kellett állniok reggel héttől délután négyig. Végül ötven elkin- zott, csontig lefogyott foglyot előléptettek és azokat lelőtték. E kivégzettek között volt egy Szávics nevű belgrádi mérnök, több tanító, tanár és diák. A rákövetkező három napon át az életben maradt foglyoknak meg kellett ásniok a kivégzettek sírját és ezalatt nem kaptak enni. Amig a sírokat ásták, őreik szakadatlan azzal vigasztalták őket: “A magatok házát építitek.” Az elszabadultak szerint a tábor eredeti létszámának legalább fele elpusztult, megölték őket, vagy éhen, vagy betegen vesztek, vagy a kínzásokba pusztultak bele, három hónap alatt. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, L. Angel. 5.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 7.00 Mrs. J. Deák, Akron .... 7.00 Mrs. G. Deme, Akron ..... 7.00 Mrs. L. Decsi, Akron ..... 5.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 2.00 Kath. Estergall, Clev...... 2.00 Mrs.özv.I. Farkas, Akron 7.00 Mrs.Ifj. J. Farkas, Akron 7.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 7.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls.. 8.00 Mrs. L. Gánch, Carolina 12.00 Mrs. P. Kern, Akron .... 7.00 Mrs. E. Kovách, Clev...... 4.00 Anna Kovách, Detroit .... 2.00 Mrs. J. Kollár, Cleveland 5.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 7.00 Mrs. Mary Mayer, Phila 4.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 6.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 7.00 Mrs. Török, Atl. City 5.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ....... 7.00 Mrs. J. Zára, Chicago ... 7.00 Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!
