Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-26 / 1234. szám
1942. szeptember 26. BÉRMUNKÁS 7 oldal Uj Francia forradalom előtt? WASHINGTON, (ONA) Laval kényszermunka rendelete, amely szerint 18 és 50 év között minden férfi, 25 és 35 között minden asszony kényszermunkára sorozandó, uj nagy francia forradalomnak lehet az okozója, mondotta munkatársunk a Harcos Franciaország egyik itteni szószólója. Mint 1789-ben, francia parasztok megint kaszára-kapára, vasvillára fognak kapni, ha végre akarják hajtani Lavalnak ezt a rendeletét. Világos, mondotta a szabad francia mozgalomnak ez a képviselője, hogy Laval nem Franciaország számára sorozza a kényszermunkásokat. Hisz e n Franciaországban áll a gyáripar, nincs munka. A franciák tudják ezt, tudják, hogy Laval őket Németországba akarja szállítani rabszolgának, mert a maguk jószántából nem akartak menni Németországba munkára. “De ezzel a rendelettel Laval bajainak a munkáskér- kérdésben nincs vége, — mondotta a szabad francia — inkább most kezdődik még a java.” A Vichy-kormány és Hitler már több megegyezést kötött, hogy francia munkásokat küldenek Németországba és annak fejében a németek francia hadifoglyokat bocsátanak szabadon meg nyersanyagot adnak a francia iparnak. Ezek a megegyezések mind csütörtököt mondottak. Alig maroknyi francia volt hajlandó Németországba menni, a németek pedig jóformán nem küldtek semmi nyersanyagot francia gyáraknak. Ezért aztán a francia gyá- rak mind szünetelnek. Nincs munka a francia iparban azért, mert a francia gyáraknak nincs nyersanyaguk amit feldolgozzanak. A francia nép cselekvő el- lentállásának természetes határt vet a gépfegyver. De azért vah nekik is fegyverük: a pasz- sziv ellentállás. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesz vérontás. Vichy rendelkezik hadseregével, a rendőrséggel, Laval francia fasizta bandáival, a “Frontharcosok Légiójáv a 1”, ezzel meg fogják próbálni kényszermunkára hajtani a franciákat. Mihelyt azonban kiderül, hogy Németországba akarják szállítani őket, annak vége okvetlen vérontás lesz, azaz forradalom: az uj francia forradalom. Franciaország, mondotta a szabad franciák szószólója, földműves ország. A népek alig 30 százaléka ipari munkás. Ezek nagyrésze szépen otthagyja az iparos városokat még mielőtt a Vichy-kormány rendőrei összeterelhetnék őket, és rokonokhoz, barátokroz költöznek falura. Ott valahogy eléldegélnek földműves munkán. Eddig nincs olyan rendelet, amely francia polgárnak megtiltaná, hogy a megszállott és a meg nem szállott ország között szabadon közlekedhessenek. Ezzel a rendelettel Laval elvetette a kockát. BESZÁMOLÓ A CHICAGO- MILLWAUKEE KERÜLETI SAJTÓ ÜNNEPÉLYRŐL Sokan kételkedve néztek a kerületi Satóünnepély sikere elé és okkal, mert amilyen bizonytalan időjárás volt egész nyáron, hogy úgyszólván alig volt két vasárnap eső nélkül, szinte csoda számba ment, hogy szeptember 13-án kivételesen szép idő volt. Nem volt túlságosan meleg, de kellemes idő volt kirándulásra. És nagyszámmal ki is használták az évad utolsó alkalmát, hogy kint a szabadban tölthessenek egy kellemes napot. Bár a Bérmunkás olvasóit, sőt az IWW Magyar Tagjait, nem illeti dicsőség, mert szégyenletesen kevesen jelentek meg, de más nemzetiségűek és különösen a finn munkástársak kötelesség tudóbbak a magyaroknál és amikor egy kellemes nap eltöltése mellett a munkássajtó támogatásáról van szó, a finneket ott tömegesen lehet látni. A történelmi feljegyzések azt állítják, hogy a magyaroknak a legközelebbi törzsrokonuk a finnek, a haladás szempontjából azonban a magyarok — különösen itt Amerikában — tulmessze maradtak a finnek mögött. Hasznos célt szolgáló összejöveteleken a magyarokat csak elszórtan lehet látni, mig haszontalan célú összejöveteleken hemzsegnek, addig a finneknél éppen az ellenkezője áll. De, dacára a magyarok közömbösségének és dacára az ősz beköszöntésének, a Sajtóünnepély sikere minden várakozást felülmúlt. A megjelentek nagy számmal vettek részt a különféle társasjátékokban és versenyekben, mig a tánckedvelők a késő esti órákig hódoltak ezen élvezetnek. Itt kívánunk beszámolni néhány tárgyról, melyet a Bér-' munkás olvasói adományoztak kisorsolásra a lap támogatására, de korábbi alkalom hijján az csak most történt meg. így került kisorsolásra egy hímzett terítő, melyet East Chicagóból Németh Lőrincné adományozott. Ugyancsak régebben birtokunkban volt egy vastag alumíniumból készült főző fazék, melyet Köhler Sándor adott át ilyen célra, valamint egy kancsó és 12 pohárból álló készlet, melyet a burnsidei Máté Lajos munkástársék adományoztak. E helyen is köszönettel adózunk az adakozóknak, mely tárgyak kisorsolása húsz dolláron felüli öszeggel növelték az ünnepély jövedelmét. Mint előzőleg jeleztük az ünnepély az IWW sajtó támogatására rendeződött, következetesen az elszámolásnál a jövedelem három egyenlő részre lett elosztva és “Industrialist!” finn nyelvű napilap, az “Industrial Worker” angol heti és a “Bérmunkás” magyar nyelvű hetilap cimére lett továbbítva. Mindazoknak, akik az ünnepély sikerét bármily módon elősegítették, ezúton is elismerését nyilvánítja a Rendezőség. AKRON, O. — A magyar nyelvű IWW-isták a hónap első vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Magyar Házban. TÁRCA | lSj BORODINA öt hétre megint befogtak katonának. Augusztus közepén . . . Tüzes sugarak zuhogtak alá a raj- vonalba fejlődő ezredekre, melyek hangtalanul, a fegyelembe tört és az agyonhajszolt emberek fatalizmusával vonult át a forró tarlókon. Folyt a hadijáték már három óra óta. A játék csak annyi volt benne, hogy a levegőben muzsikálva röpködő éles golyók a túlsó dombon csak kék papirmaséfigurákat ütöttek keresztül. Az első raj- vonalban az emberek már kilövöldözték a töltényeiket, de jöttek hamar uj csapatok, tiz- percenként mindig újak, odarogytak a többi közé és a hosz- szu völgyben újra meg újra fölhangzott a puskatüz morajlásának éles visszhangja. Délután két órakor, messze a rajvonalak mögött, beleszólt a játékba a tüzérség is, — és délután két órakor a veszett zenebonában Klein Mór már járta a bolondját. Klein Mór a jobbszárny legszélén hanyatt feküdt és kövér arcán piszkos vonalakat rajzolt a homlokáról lefutó verejték. A bömbölő ágyúzásra fölneszeit a könyökére támaszkodott és belenézett a lángokba vibráló messzeségbe. Imitt-amott, a lángoló tarlók mögött apró tüzek gyönge villanását látta: — az acélgolyók kisérő fényét, amint bőgve repültek ki a karcsú ágyucsövek torkán. A feje tetejétől a lábujjáig heves zsib- bandás rágta az egész testét és mintha tömör harangzúgás kongott volna fülében, amit nagynéha szakit meg a kölyök- harang csilingelőse, a raj vonalban szálló újabb csapatoknak a friss puskázása. A forróság vörösre marta az arcát, vérrel szöktette tele a szemét s amikor már a tarkóját is élesen szaggatták a kínok, beteg fan- taziálással belezuhant a történelem nagy aljasságaiba. A nagy embergyilkolások emlékei, mint véres zuhatag, borították el s a legvéresebbhez, a legga- zabbhoz érkeztek el tántorgó gondolatai, amint néhány száz lépésnyire megpillantotta a “Manöver Leitung” zöld toll- bokrétás csapatát. — Borodina . . . Borodina . . A szája bágyadtan vonaglott, a hangja azonban élesen szűrődött a fogain át. De ő maga ebből mit se hallott már. A féleszmélet és a teljes öntudatlanság határán nyögve, félig siró hangon pergette a szavakat: — Borodino . . . Borodino . . Ott áll Kutuzov és kergeti Napóleonra a seregeit . . . Kutuzov — Borodino ... Ney már gyün a lovassággal, Murat, Da- vout már jönnek ... És Kutuzov már könyörög Bagration- nak. Már könyörög . . . Eredj lelkem, vesd tüzbe az egész balszárnyat . . . Eredj, a Krisztus oltalmazzon . . . A puskája lecsúszott a melléről s egyszerre mind a két kezével a tarkójához kapott. Nehéz eséssel elterült a földön. — Borodina . . . Kutuzov — Bagration . . . Óh, a gazok, óh Napoleon . . . Óh, gazok, gazok, gazok . . . öreg, tartalékos katonák csúsztak a közelébe és ijedt szemekkel nézték a vergődését. Majd kiabáltak, a raj vonalak mögött heverésző sebesültvivőket hívogatták. Csak egy ember ült hallgatakon Klein Mórral szemben, bizonyos Gál Ignác nevezetű. Ez már régen figyelte a hallucináló embert s figyelte úgy, hogy minden mozdulata, beteg dadogásának min- denik furcsa szója a nagy, buta szemein keresztül beleszaladt az agyába. És amikor összeesett Klein Mór, Gál Ignác halkan szűrte a fogai között: — Borodino . . . Borodino . . Yöröskeresztes katonák jöttek hordágyra rakták a lángoló forróságtól halálra mart embert és elvitték arra a helyre, ahol az orvosok komisz bakakenyérrel szalámit ebédeltek. Valahol a dombok tetején aztán fölhangzott a kürtszó és a kilométernyi szélességben fekvő rajvonalak megmozdultak. Egy félóra múlva az egész hadosztály, bokáig porban, lent állott az országúton és a négy ezred elindult négyfelé, — haza . . . Baktattak csöndesen apati- kus szótlansággal. A rendet, a centiméter-pontosságot már régen fölolvasztotta a forróság, lehajlott fejjel, mindig az előt- tehaladónak a sarkára figyelvén, zilált sorokban mentek előre halálos fáradtságba zökkent katonák. Ez az ut a nagy marsokat befejező, erejét vesztett, de nagy gyülöletörvényben zajtalan átkokat kavargató fáradt elvonulás volt. A “haza” —: valami rozzant csűrben egy háromarasznyi szalmavaca kon, még nagyon messze volt. Dombok mögött tornyok tűntek föl és tornyok tűntek el, de az ezred még mindig ment előre. Az emberek váltogatták a puskájukat, jobbvállról a balvállra meg vissza és közben hazagondoltak. A hazagondolás mindig valami energiátlan, ösztönös menekülés egy sötét, ziháló keserűségből az otthonnak egy kis potemkin-oázisára, ahonnan vigasztaló emlékek rajzanak föl s pár percre elfeledtetik a pillanat nyomorúságának a fájdalmait. A hazagondolás a katona ópium szívása, tündérálmok édes ringatása, amely után még keserűbb a harag s nagyobb a fájdalom. Gál Náci az ezred legvégén haladt s ami porfelhő fölszállott az előttehaladó századok nyomában, az mind reászállott a szemére, a torkára és fojtogatta, égette, mintha mérges gázok felhőjében haladt volna. Az augusztusi délután hőségének a gőze rászállott a fejére és Nácj egy darabig a szeméről lepattanó tüzes fénykarikák villanó cikkázásán szórakozott.
