Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-07-11 / 1223. szám
1942 julius 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal san kell hirdetnünk, hogy ez a páratlan vérengzés egy - két nemzedék után újra meg fog ismétlődni, ha az országot továbbra is feudális grófok, dolgozni nem akaró g'entryk és az uzsora kapitalizmus lovagjai fogják vezetni.... Persze a Horthysták maguk sem veszik komolyan a felajánlott béke jobbot. Mi hallgassunk, de ők beszélni és informálni fognak a magyar rendszer békés szándékairól és demokrata c é 1 kitűzéseiről. A Horthy rendszert leleplezni, az irredentizmus boszorkánykonyháját feltárni, földosztást és dunai konfederációt mesterséges magyar hegemónia nélkül hirdetni a Verhovay szellemi és erkölcsi örököseit dühbe gurítja: ellenben nekünk szó nélkül kelljen a szent nemzeti egység nevében hallgatni, hogy a vezérágens 500 tankot s 1000 repülőgépet kérjen minden népies megmozdulás elfojtására. Ez rejlik a Horthysták egységfrontja mögött: megmenteni az oligarchia számára ami a düledező régi Magyarországból még megmenthető. Ez az egységfront, melyet a magyar nép elárulása nélkül nekünk elfogadni nem lehet. A világnézeti és erkölcsi ellentétek közöttünk áthidalhatatlanok. Ellenben a mai világtörténelmi helyzet vészes komolysága tényleg 'mindenkit arra figyelmeztet, hogy a békecélok körüli vitát személyi motívumokkal ne mérgesítsük el. Érvek ellen harcoljanak. Igyekezzünk meggyőzni s nem szidalmazni. Egy ilyen treuga Dei-re mi igenis hajlandók vagyunk. Mi mindig az ügyért s nem emberekért verekedtünk. Senki közöttünk nem gorombáskodott A magyar egységfront trombitásainak igen szép feladata volna, hogy híveiket meggyőzzék arról, hogy a magyar ellentétekről is lehet olyan tisztességes hangon- és becsületes érvekkel vitatkozni, mint ahogyan ez a nagy amerikai sajtóban szokás az ő nézeteltéréseikben. Teljes egység a háborusfronton és illedelmes vitatkozás a békefronton: egy ilyen kooperáció talán megvalósítható volna. De ez nem tőlünk függ. Que Messieurs les assassins commencent! JÁSZI OSZKÁR Mint mondottuk, Jászi Oszkár bizonyára még mindig nem ismeri azokat az embereket, akikhöz a cikkét intézi és akiknek ezt mondja: “Teljes egység a háborús fronton és illedelmes vitatkozás a békefronton: egy ilyen kooperáció talán megvalósítható volna.” Az amerikai magyar reakció vezérei évtizedek óta szolgálják a magyar uralkodó osztályt. Mindent elkövettek arra, hogy az amerikai magyarságban továbbra is fentartsák az ó-hazai rendszer iránti szeretetet. A nemzeti dicsőség soviniszta fátylával takarták el a magyar nép elnyomását és kizsákmányolását A magyar fasiszmus üldözöttéit ők itt tovább üldözték. Ádáz ellenségei voltak minden magyar demokratikus megmozdulásnak. , Már most a kérdés ez: őszinte- meggyőződésből tették-e, avagy azért, mert az jövedelmet hozott nekik, — szóval eladták magukat a reakciónak. Ha ez az utóbbi áll fenn, akkor mi garantálja azt, HOGY MOST NEM HASZONLESÉSBŐL FORDÍTANAK KÖPENYEGET? Akik évtizedekig prostituálták magukat meggyőződéseik eladásával, azokról joggal feltehetjük, hogy most is ugyanazt teszik. “Doubble crossers”, — mint az amerikaiak mondják. Hát hogyan lehét ilyenekkel szó egységfrontról ?! Ha pedig őszintén, megrögzött reakciósok, ami mostani nyelven nácit vagy fasisztát jelent, akkor meg csak azért akarnak egységfrontot, hogy mint ötödik vagy hatodik ko- lumnisták hátba támadjanak, hogy többet ártsanak. Hát lehet és szabad bármilyen egységfrontot is alkotni potenciális ötödik vagy hatodik kolumnistákkal ? Annál is inkább különös a Jászi konklúziója, mert előzőleg ezt mondja: “Persze a Horthysták maguk sem veszik komolyan a felajánlott békejobbot.” Hát ha nem veszik komolyan, hanem valami ravasz terv, becsapás van mögötte, akkor miért veszi komolyan Jászi? Jászi azonban ebben a dologban téved. Az amerikai Horthy vigécek nagyon is komolyan veszik ezt az egységfrontot, mert hozzá vannak szokva, hogy az amerikai magyarságot ŐK SZÁL- "LITJÁK POLITIKAI CÉLOKRA. Ebből éltek eddig és ezt akarják folytatni továbbra is. A konjuktura megváltozott. Most nem lehet az amerikai magyarokat sem Hitlernek, sem Horthy- nak számtani. Szállítják tehát, ha muszáj még Uncle Samnek is. Ehhez azonban egy kis bizonyítványra, “referenciákra” lenne szükségük. Erre kell az egységfront. Ha még nem ismeri ezeket az embereket, hát gondoljon azon magyar vezérekré, akik a forradalmak korában a kabátjuk hajtókája alatt ott tartották a fehér, a vörös, meg a nemzeti szinü kokárdát, — mind a hármat, hogy egy pillanat alatt átugorjanak a győztes rezsimhez. Nos, ezek itt azoknak amerikai hasonmásai. Olyan emberek ezek, akiktől piszkos lesz az ember keze, ha mindjárt csak egy hat láb hosszú piszkafával érinti is meg őket. Ha ezekben az emberekben csak egy szemernyi tisztesség is maradt volna, akkor most bünbánólag beismernék, hogy nagyot vétettek a magyarság ellen és félreállnának. De éppen ellenkezőleg, még most is nekik áll feljebb és továbbra is VEZÉREK AKARNAK LENNI. Nos, Dr. Jászi, ön és mindenki más nagyon téved, amikor azt hiszi, HOGY AZ ILYEN EMBEREKKEL LEHET ÉS SZABAD BÁRMILYEN EGYSÉGFRONTRÓL BESZÉLNI (gb) A háború véget fog vetni a faj-gyülö letnek, mondotta Mrs. Roosevelt Mrs. Roosevelt a The New Republic egyik nemrégiben megjelent számában megjósolja, hogy a háború véget fog vetni a faji gyűlöletnek és ily alapon való megkülönböztetésnek. “A jövőben e problémával szemben, úgy védekezünk, — mondotta Mrs. Roosevelt, — hogy kijelentjük: mi szabadságharcot vívunk és a szabadság egyik formája, amit ki kell harcolnunk — a faj, szin, vagy vallási alapon történő megkülönböztetések kiküszöbölése.” “A világ népei egyszerre meg mozdultak és úgy érzik, hogy a jövőben mint embertársat kell tekintenünk egymást; embertársat, akit ténykedései, képességei, fejlődése alapján Ítélünk meg és nem holmi lényegtelen eltérések alapján.” Mrs. Roosevelt rámutatott, hogy az Egyesült Államokban “bizonyos í szbkássá keményedéit felfogással közelitjük meg a zsidót, a kínait, a japánt, a németet, az olaszt és főként a négert. Ha felfogásunkat ezekkel szemben a megkülönböztetés mérge színezi, úgy ezt meg kell változtatnunk.” “Természetesen nem lehet megkívánni, hogy az ember olyanokat fogadjon el barátként, akiket nem szívlelhet” — mondotta Mrs. Roosevelt, — “de mivel egy demokráciában élünk, igazságos követelés az, hogy a demokrácia minden polgára élvezze a fundamentális polgári jogokat.” Mrs. Roosevelt felsorolja ezen fundamentális jogokat, mint: egyenlő jog-rendelkezés, egyenlőség az oktatás terén, egyenlőség a munka terén — képesség alapján és egyenlő részesedés a kormányban az egyenlő jogú szavazás utján. “Mindezek a demokrácia velejárói és én nem tudom elképzelni, hogyan folytathatjuk ezt a háborút és ugyanakkor meg-' tagadjuk e jogokat hazánk polgáraitól,” — mondotta az el- nökné. Ezekután kitért az egyes népekre, amelyeket megkülönböztetésben részesítettünk. A Távol Kelet népei, a kínaiak különöskép sokat szenvedtek emiatt és úgy érzi, hogy a háború után az eféle válaszfalak le fognak hullani. “A kínaiak és Japánok bevándorlását ugyancsak megnehezítettük sok sok éveken át és nem hinném, hogy a háború után külömbséget fogunk tenni európaiak a Közel Kelet és a Távol Kelet népei között.” “Mindenek előtt a néger kérdést kell megoldanunk, — mondotta Mrs. Roosevelt, — annál is inkább, mivel a négerek a legnagyobb kisebbségi csoportunk. Csak úgy nézhetünk farkasszemet e kérdéssel és ezt állandóan ismétlem, — ha realisztikusak vagyunk.” “A négernek bizonnyal elkopott frázisként hangzik, ha azt mondjuk neki, hogy legyen türelemmel, hiszen oly kifogyhatatlan türelemmel viselkedett; és hogy ne várjon csodát máról holnapra, — hiszen annyi éven át rabszolgaságra volt itálve és hány éjszakán keresztül tűnődött, hogy mikor következik el a szabadulás órája. Mindazonáltal, továbbra is azt kell mondanunk a kormány érdekében ép úgy, mint magának a néger nép érdekében.” “De ez nem annyit jelent, hogy ölhetett kezekkel üljünk és ne tegyünk semmit érdekükben.” Mrs. Roosevelt hangsu-. lyozta, “hogy a négereknek ma már nagyszámban vannak képzett embereik, akik a vezetésre képesek lennének. Állandóan dolgoznunk kell azon, hogy a korlátokat ledöntsük, a korlátokat, amelyeknek semmi emberséges céljuk nincs és állandóan küzdenünk kell, hogy igazságtalanság ne érje őket.” (Flis) OLVASÓINKHOZ! A Bérmunkásnak most nincs utazó lapkezelője, aki bejárjon a bánya és más kisebb plézekre. A nagyobb városokban levő lapkezelőink is legtöbb helyütt hat meg hét napokat dolgoznak, amely után fárasztó a lapolvasók megkeresése. Ezért arra kérjük olvasóinkat, hogy akinek előfizetése lejáratban van, azt most újítsák meg és az összeget küldjék be a BÉRMUNKÁS, P. O. Box 3912 Sta. S. S., Cleveland, O. címre. A Lapbizottság IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
