Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-03-21 / 1207. szám

1942 március 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI MÁRCIUS 15. A magyar berkek megint na­gyon hangosak. A vezérek ké­szítik a csirkepaprikással egy­bekötött ünnepélyek szónokla­tait. Megint elmondják a szo- kot frázisaikat a szabadságról, testvériségről, egyenlc/jégről, de óvakodnak attól, hogy hadat üzenjenek annak a rendszernek, amely ma az otthoni testvére­ink nyakán ül, amely megcáfo- lója mind annak, amit 1848 je­lentett. Ma, 94 év után a ma­gyar hadsereg más népek sza­badság törekvésének a hóhé­rává lett, olyan gyűlöletet hiva ki maga ellen, ámelynek a meg­szüntetéséhez hosszú idő kell. De erről a szónok urak hallgat­nak és a szájuk habzik a haza­fias frázisoktól és joggal kér­dezhetjük őket Petőfivel: Meddig bőgtök még a hon nevében, Akiknek a haza mindig az ajakán, soha sincs a szivében! A magyar nép, amelyben még élénken élnek nemcsak a 48-as, de az 1918—19-es forradalmak hagyományai is, lélekben ké­szül az Uj Márciusra, amely meghozza neki a várva várt felszabadulást, az emberhez méltó életet, a szabadságot, a testvériséget, az egyenlőséget. Nemcsak papíron és a szónokok frázisaiban, hanem a valóság­ban is. A költővel hisszük: Lesz még egy Március, Egy döntő ütközet, Él még a zsarnokság, Él még a gyűlölet. Kiderül az ég, És ragyog a napsügár, Nem lesznek elnyomók, És nem lesz majd proletár. HORTHY PARADICSOM! Az amerikai magyar újságok szivszakasztó sirámokkal bú­csúztatták el Horthy Miklóst, amikor Hitlerrel való megegye­zése alapján 400 ezer magyar fiúért, kiket Hitler vágóhidjá- ra küldött, cserébe az ő fia foglalhassa el a helyét — le mondott a kormányzóságról. Érdemeiként felsorolták azt is, hogy földhöz juttatta a föld­nélküli magyar népet. A Hort­hy féle földreformok voltak a legnagyobb csalások, amit ezen a téren elkövettek. A kisajátí­tott földek, amit a nagybirto­kokból levágtak, a birtokok leg­rosszabb földjei voltak, oly mé­reg drága áron, oly súlyos felté­telek mellett, hogy az a kis ré­teg, amely igy földhöz jutott, pár évi kínos erőfeszítés után, elvesztette a kapott földet mert nem bírta a terheket. így az visszakerült nagy részben az eredeti tulajdonoshoz, úgyhogy a hivatalos statisztika szerint, most is 3 millió földmives lélek van, amelynek egy talpalattnyi földje sincs. De a magyar föld­birtok elosztásáról szóló állami kimutatás két pontja a törpe és a nagy birtokról szóló rész hü képet ad arról, hogy milyen vi­szonyok közt él a törpebirto­kosság, amelynek 551 ezer 714 birtokosa összesen 286 ezer 578 hold földet bir, tehát átlag egy fél hold föld jut egy birtokosra családjával együtt, ami enyhe számítással is 2 és fél millió lel­ket teszen ki. Ugyanakkor 1644 nagy birtokos 3 millió 778 ezer 567 hold földdel bir, tehát egyenként több mint 2300 hol­dat. így 550 ezer kis birtokos a müveit föld egy és fél százalé­kát, mig 1600 nagy birtok kö­zel 24 százalékát bírja a ma­gyar földnek. Hogy milyen rettenetes nyo­morban él a magyar földmives osztály Dr. Kerék Mihály sta­tisztikus megállapítása szerint egy mezőgazdasági lakos napi megélhetésére jutó összeg 14 fillért tett ki. Amerikába a ra­bok élelmezésére ennek az ösz- szegnek 15 szőrösét fordítják. így érthető, hogy a magyar gentry és arisztokrata és azok amerikai ügynökei ezt a tej jel­mézzel folyó Kánaánt kívánják maguknak megtartani, de ért­hető az is, hogy mi, a magyar szegénység testvérei, kiket a gentry éhség korbácsa kerge­tett ki a szülőföldről, a végsők­ig harcolunk ez ellen a “Kána­án” és annak megtestesítője a Horthyék és az Eckhardtok el­len, hogy a szerencsétlen ma­gyar nép megszabaduljon a feu­dális uraitól és elindulhasson a felszabadulás utján, ahol nem fog az egyik kis réteg minden­ben tobzódni, mig a dolgozó ter­melő többség napi 14 fillérből, nem egészen 3 centből “élni.” 6th COLUMNA Ezideig csak ötödik columnát ismertünk, amely alatt azokat értettük, akik itt Hitler-Musso- lini-Horthy rendszer érdekében dolgoztak. Most a “Szabadság” cikkírója felépítette a hatodik columnát is, mint ellenséges csoportot. Ehhez azok a radi­kálisok, szocialisták tartoznak, akik ugyan halálos ellenségei a fent említett rendszernek, de annak a bukása után, nem tart­ják megengedhetőnek azt, hogy a német népet mint olyant is a vezetőikkel együtt felelős­ségre vonják és büntessék. Ilyen irányú volt Szalin leg­utóbbi beszéde is, már pedig a Szabadság névtelenje, — aki maga is üldözött, — ezt helyte­leníti és a nácizmus bűneiért a német népet egyetemlegesen kívánja felelőségre vonni és büntetni. Ha valakinek csalódást oko­zott a német munkásság, az ép­pen az a “hatodik columna”, vagyis mi, radikálisok vagyunk azok, akik mélységesen csalód­tunk a német népben, amely meghagyta magát vesztegetni Hitler által, hogy a leigázott népek csendőreiként hóhéraivá tette. Beleszédült a győzelmek folytán a náciknak a fajelméle­tébe, amely a német faj felsőbb­rendűségét, uralomra hivatott- ságát hirdeti és megtagadta a munkásosztály nemzetközi szo­lidaritását. De rfíind ezek dacá­ra sem akarjuk a 70 millió né­metet, a most általuk elnyomott népek helyett rabszolgaságba dönteni. Mi a felszabadulást ál­talában úgy értelmezzük, hogy MINDENKI szabad és egyenlő legyen és ez áll a népekre is. Mi tudjuk és hirdetjük, hogy a hitlerizmust a német uralkodó osztály a nemzetközi nagy tőke. segítségével építette fel és ez­ért felelnie kell annak idején. Mi igenis, azt mondjuk, hogy a német uralkodó osztályt meg kell büntetni, de magát a népet segíteni és nevelni kell, hogy vissza tudjon térni az emberi álláspontra, hogy végre valóra válljon a népek szolidaritása. De ez az elméletünk nemcsak a német vagy olasz népre áll, hanem a magyarra is és minden módot felhasználunk arra, hogy a magyar népet elválasszuk az őket is elnyomó Hitlerrel elvi­leg is egyett értő uralkodó osz­tálytól, mert ami németbe a junker, az magyarban a gent­ry, az arisztokrácia, amelynek pusztulnia kell a magyar nép nyakáról, hogy a magyar nép is beilleszkedhessen a népek nagy testvéresülésébe. De en­nek itt is előfeltétele az, hogy a föld leggyalázatosabb hipok- rata elnyomó osztálya a gentry hatalma összetöressék. Urak, urak, hát még mindig nem látják azt, hogy Horthyék és az egész bandája menthetet­len. Ha nem tudnak a magyar nép, a magyar függetlenségért harcolni, mert olyan szoros a kapcsolatuk Horthyékkal, lega­lább hallgatnának el, ne véde­nének egy veszett ügyet, amely- lyel elveszhet a magyar nép | nemzeti léte is. AZ ELLENFORRADALOM MŰKÖDIK Amint előre látható volt, az “ellen forradalmi” akció, amely a munka idő és munkabér elleni törvények harcával elbukott, nem nyugszik bele a vereségébe és hol nyíltan, hol alattomosan folytatja a harcát minden ellen, ami haladás és munkás jólét. Ravasz támadások folynak a Szovjetnek küldendő hadianya­gok miatt, hogy igy Ameriká­nak nincs elég felszerelése. En­nek a szovjet ellenes propagan­dának ma nagyon kevés a ha-1 tása, mert ma már mindenki tudja, hogy a szovjet Amerika legértékesebb szövetségese. De nem is attól félnek ezek a jó urak, hogy Amerika elveszti a háborút a szovjet segítése mi­att. Jól tudják ők azt, hogy ez nem történhet még. Amitől ők félnek, de bevallani nyíltan nem merik, az az, hogy a szövetsé­ges hatalmak győznek a szovjet segitségével és rettegnek attól, ami azután következik. Angliá­ban Churchill után a legna­gyobb hatalom Cripps kezében van, ki most jött vissza Mosz­kvából, ahol Anglia követe volt és nem csak még nagyobb ará­nyú segítséget sürget, de köve­teli a nyugati front megnyitá­sát is, amely megakadályozná Hitlert tavaszi offenzivájával a szovjet ellen, de követeli és eredményésen a régi Chamber­lain féle megalkuvó klikknek a hatalomból való eltávolítását és Anglia balra tolódását, amely­nek a hatása már szerintük itt is jelentkezik, mert az elnök a social security törvény kiszéle­sítését kívánja nagyobb és jobb munkanélküli biztosítás mellé, beteg és haláleseti biztosítást is akar. Már pedig ez a kapita­listákat kétoldalról is szorítja, mert a biztosítás egy részét a tőke fizetné, másrészt a nagy biztositó társaságok érdekeit veszélyeztetné, mert az állami biztosítás csökkentené az ő üz­leteiket, már pedig a hatalmas biztositó társaságok uralják Amerika iparának nagy részét. Azért vonultatják fel a politi­kusaikat és sajtójukat, kik til­takoznak, ravaszul azt mondva, hogy a háborús helyzet nem al­kalmas társadalmi kérdések megoldására. (Ugyanezt szaj­kózza Himler Márton is.) Sze­gény bolondok, kik azt hiszik, hogy a háború után folytathat­ják ott, ahol elhagyták, hogy a háború 200 ezer milliós költsé­gét teljesen a munkásosztály vállára háríthatják, illetve, ők jól tudják, hogy ezt csak a mun kásosztály gúzsbakötése árán, tehát a hitlérizmus győzelme esetén tehetnék meg, ezért min­den titkos imájuk és alattomos szabotálásuk ezt a célt szolgál­ja. Csak a baj ott van, hogy a munkásosztály nem látja még ezt és nem készül fel arra, hogy Hitler után ne jöhessen egy uj Hitler és igy az a veszély fe­nyegeti, amely Európa mun­kásságát érte, hogy csak a sa­ját kárán tanulta meg azt, hogy milyen árat fizetett, hogy el­hagyta magát altatni, de akkor már későn volt. Az amerikai munkásosztály Hak még van ideje felkészülni. Az ellenség most már készen áll a harcra, neki még Roosevelt “őszi ró­zsás” forradalma is bolseviz- mus, mert egy cseppet le mer csípni ia profitjából. Hogy fog majd az ellen kapálódzni, ha még mélyebben kell a zsebébe nyúlni, nagy uram bocsás meg, az egész profit rendszer fog ve­szélybe kerülni. Az atherikai haladás ügye elszánt ellenfe­lekkel áll szemben, jó lesz ha a haladás hívei is készülnek az el­maradhatatlan összeütközésre, ha nem akarnak ipari feudaliz­musba sülyedni. NEM SOK KÖSZÖNET LESZ A BÁNYÁK ÁLLAMI ELLEN­ŐRZÉSÉBEN Bányász olvasóink sokat re­mélnek a bányák biztonságát illetőleg attól a szövetségi ren­delettől, hogy a bányák bizton­ságának az ellenőrzését a bá­nyatársulatok által fizetett sze­mélyek kezéből kivették és azo­kat állami ellenőrzés alá he­lyezték Mi, ösmerve a tőkés társa­dalmi rendszert, nem egészen tudtunk lelkesedni bányász ol­vasóinkkal, mert tudjuk, hogy a tőkés osztály keze irányítja a politikai gépezet minden ke­zelőjét és igy a bányák bizton­sága is sok kívánni valót fog maga után hozni az állami el­lenőrzés mellett is. Sajnos nem is kellett sokat várnunk, hogy a feltevésünk minket igazoljon. Január 27-én a Colorado állam Mount Harris telepen levő Victor American Fuel Company bányájában har­mincegy bányász lelte a halá­lát robbanás következtében. A vizsgálat most jelenti, hogy a szellőztetés nem volt jó a bá­nyában, ami előidézte a robba­nást. Jó lenne, ha a vizsgálat arra is kiterjedne, hogy a bá­nya ellenőr miért nem tudott erről a rósz szellőztetésről a harmincegy élet elveszt ése előtt ? Mindenki iparkodik, hogy megismerjék, de senki sem, hogy kiismerjék.

Next

/
Thumbnails
Contents