Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-03-07 / 1205. szám

8 oldai BÉRMUNKÁS 1942 március 7. Újabb harcok előtt a M.Bs.Sz. ZAVAROK A TERRORISZTIKUS ALAPSZABÁLY TERVEZET KÖRÜL * Lapunk egyik mulkori számá­ban, néhány sorban rámutat- tuiik a szégyenletes alapsza­bályt módositó tervezetre, me­lyet a Munkás Betegsegélyző Szövetség Intéző Bizottságának nevezett társaság rózsasándori betyárbátorsággal a tagság és a nyilvánosság elé terjesztett elfogadásra. A munkáscélok és munkásegyleti demokrácia vé­delméért rámutattunk erre az alattomos támadásra.Azon alap­szabály tervezet kidolgozásáért máris megérdemelné az a tár­saság, hogy a pokolba röpítsék ők.et az egylet éléről. De ahol olyan visszaélések történtek, mint a Munkás Be­tegsegélyző Szövetségnél, ahol a tagságot csak fizető bárány- káknak tartja a vezetőség élén álló akarnok, akinek szocialista képzettsége a bársonyszék bir­toklásáig terjed csak ki. Somló Lipót egész életén keresztül a bársonyszékhez való kapaszko­dásban, még a bársonyszék lá­bához sem ért el, hanem ellen­kezőleg a köpcsajka pucolásból éppen az IWW new yorki tag­jai emelték ki és segítették ar­ra a polcra, ahol ma van. Még a legutolsó senkiházi fráter is az ilyen cselekvésért egy bizo­nyos tisztelettel viseltetik tá­mogatói iránt, csak a legzüllöt- tebb lelkivilágra vall, ahogyan Somló Lipót cselekszik ezekkel az emberekkel szemben. De a történelemben gyakran és pon­tosan megismétlődik az az an­gol közmondás, hogy “every dog has his day” és ahogyan Vitális uralmának a Munkás Betegsegélyző Szövetségben be­következett a csúfos bukása, csak várjon az az élősdi társa­ság, ami késik, az nem múlik. Ennek a társaságnak a tök­fej ü elnöke Gross Henry, aki rendőri segédlettel körutazott a Munkás Betegsegélyző pénzén az IWW tagjainak a kidobálása céljából, aki sokat szereti han­goztatni, hogy szocialista múlt­ra tekint vissza. Ha azonban va­laki megkérdezné tőle, hogy mi is a szocializmus? hát legfel­jebb csak annyit tudna válaszol­ni, hogy 40—50 dollár mellék kereset havonta. Most ez az egyén válaszol a Bérmunkás AZ EPITO GARDABA BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield....... 6.00 J. Kollár, Cleveland......... 6.00 Jos. Geréb, Cleveland 12.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 4.00 M. Stefánkó, New York.... 6.00 J. Vizi, Akron................. 12.00 J. Deál^ Akron................. 1.00 J. Farkas, Akron........... 12.00 E. Szigeti, New York....... 1.00 J. Pataky, Brooklyn....... 8.00 J. Duschek, Nutley......... 12.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland .... 5.00 A. Molnár, Cleveland....... 12.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga..... 10.00 cikkére egy “Jó Tagtárshoz” címzett cikkben az Összetartás legutóbbi számában. Ez az egyén, aki még talán egyetlen egyszer sem irta le a nevét in­gyen a Szövetség érdekében, dikciózik az uj alapszabály ter­vezet üdvösségéről. Megállapít­ja, hogy a diktátori hatalommal felruházott Fegyelmi Tanács, az nem diktatórikus törekvés a tagság ellen, mert ugyanazon Fegyelmi Tanács a vezetőség el­len is eljárhat. Persze arról nem beszél a vén kópé, hogy a Fe­gyelmi Tanácsnak ők maguk, vagy pedig csakis a jóbarátaik lehetnek a tagjai, akik bizony saját magukat nem fogják ki­zárni, még kevésbbé 100 dollá­rokra megbüntetni. ők tudják nagyon jól, hogy a munkásemberek előtt semmi­féle érveik nem lehetnek egy olyan végletesen reakciós alap­szabály elfogadására, sőt még a fizető body-tagok előtt sem: Ezeket akarják megnyerni azzal az érveléssel, hogy a Bérmun­kás azért támadja őket, mert nem pénzelik, mint a múltban. Hogy a Bérmunkás milyen szol­gálatot tett azért a támogatás­ért, azt nemcsak a Szövetség taglétszáma, de a Bérmunkás pénztára is állandóan mutatta. A Szövetség taglétszáma állan­dóan emelkedett, anélkül, hogy 24 dollárokat kellett volna egy tag megszerzéséért, jól pénzelt szervezőknek kifizetni, mert a Bérmunkás olvasói önkéntesen végezték a tagszerzést. Ezért volt állandóan deficitben a Bér­munkás és legtöbbször ezer dol­láros adóssága volt a Szövetség pénzelése mellett. Amióta ez megszűnt és a Bér­munkás olvasói a saját lapjuk érdekében végzett agitációra használják föl idejüket, a Szö­vetségnek végzett tagszerzés helyett, a Bérmunkás, — mond­hatjuk talán az egyetlen mun­káslap, melynek nincs egy cent adóssága sem, hanem készpénz alappal rendelkezik.Tehát Gross és Somló urak érvelései nagyon is sántikálnak és hiába verik két téglával a mellüket a nagy fejlődési kimutatással, a való­ság az, hogy több mint 200 ifjú. tagveszteségük van az utóbbi 3 évben a nagy szervezés mellett és ha a felnőtt tagoknál az ex- tendre helyezetteket és a paid up, (már nem tagokat) is leszá­mítanánk hát ott is alapos tag­veszteséggel találkoznának. A Szövetségnél minden csak a látszat kedvéért van és legin­kább azért, hogy a jó fizetése­ket huzó tisztviselőség létjogo­sultsága igazolva legyen. A va­lóság azonban az, hogy a Szö­vetségnek semmiféle fejlődési lehetősége nincsen és végered­ményben a tagság elöregedése még nagyobb terheket fog elő­idézni, mely az egyesület össze­omlását idézheti elő. Ott van pl. a betegsegély alap, amiért a Szövetségnél 80 centet fizet egy tag havonta, más egyleteknél 50 centért ugyanolyan előnyöket kaphat- Valamint a szervezési és ügykezelési pazarlások a munkástagokat tetemes összeg­től fosszák meg évek leforgása alatt. A Somló és Gross társaság­nak azonban nem ezen fáj a fé­ljük, hanem, hogy hogyan fog­ják tudni a saját fizetésüket fel­emeltetni a tagsággal és ha ez megtörtént, hogy fogják tudni a kritizáló tagokat elnémítani. Azt mondhatjuk, hogy a Mun­kás Betegsegélyző Szövetség konvenciója csakis ezen célok szolgálatáért történik a követ­kező májusban. De azért még mindég meg történhet az, hogy a vezetőség tervez és a tagság végez. És majd, amikor a tag­ság joga fog érvényesülni, majd akkor fogják megkapni kiérde­melt jutalmukat azok a vezető­ségi paraziták, akik a Munkás Betegsegélyző Szövetséget, mint munkás intézményt lerombol ták. Mindezektől eltekintve az év legnagyobb vicce is volt kö­zölve az összetartás legutóbbi számában, még pedig az, hogy Gross elnök megkérdezte Somló Lipótot, hogy hajlandó-e még négy évre elfogadni a titkársá­got, mire ő azt válaszolta, hogy IGEN! Egyleti Figyelő. AZOK az olvasóink, akikhez lapke­zelők nem kerülnek 45 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és meg­küldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio Díszítő művészet Ezen elnevezés alatt szerepel mindazon alkalmazott művé­szet, melynek célja nem maga az ábrázolás, hanem valamely használati tárgynak művészi hatású kiképzése. Éppen ezért a diszitő művészet fogalma szo­ros kapcsolatban áll az iparmü- vészettel, a müiparral, anélkül, hogy azzal teljesen azonos lenne. A diszitő művészet eszközei visszavezethetők a képzőművé­szet eszközeire. Ezek szerint a díszítés módja lehet festői és lehet szobrászati. Magát a di­szitő művészetet is két nagy részre szokták osztani: diszitő festészetre és diszitő szobrá­szatra. Ezt a két megjelölést azonban nagy általánosságban úgy értelmezzük, hogy diszitő festészetről vagy diszitő szob­rászatról beszélünk akkor, ha a festői vagy szobrászi jellegű munka az épület külső vagy belső részeivel szerves össze­függésben áll. A diszitő festé­szet tehát falfestményekben nyilatkozik meg, a diszitő szob­rászat pedig az épületbe beépí­tett vagy bármi módon hozzá- rögzitett d o mbormüvészetben vagy teljes szobrokban. A di­szitő művészet mindkét terüle­te elárulja, hogy lehettelen ha­tározottan elkülöníteni az ábrá­zoló, a képzőművészettől a di­szitő művészetet. Ha a szobor az előcsarnokban talapzaton áll, akkor az képzőművészeti alko­tás, ha ellenben mint az erkély­tartó figurája szerepel, akkor diszitó művészeti munka. Nyil­vánvaló tehát,-hogy itt lénye­ges eltérés nincsen. Ugyanezt állapíthatjuk meg az iparmű­vészeti tárgyaknál is. A figurális művészettel sem lehet szembeállítani a diszitő művészetet, mert dolgozik ép- penugy figurális, tehát emberi vagy állat" alakokból komponált díszítésekkel, mint pedig egé­szen elvont, stilizált, vagy mer- tanias díszekkel. Mindezekből kiviláglik, hogy a diszités mű­vészet, csak gyakorlati megje­lölés, amely nem határolható pontosan körül. Középhelyet foglal el a képzőművészet, az ábrázoló művészet és a többé- kevésbbé elvont ornament ek művészete között,. Mindegyikkel érintkezik, de egyiktől sem kü- lönithet<t dl. Annál kevésbbé sem, mert hiszen a diszitő szán­dék a képző- és iparművészei­ben egyaránt meg van. Hiszen a falra függesztett, bekerete­zett alapfestmény vagy az dí­ványra helyezett szobor minden egyébb célja mellett diszitő sze­repet is betölt. Minden önmagá­ért való festői vagy szobrásza­ti alkotás, tehát minden olyan kép és szobor, amelynek célja pusztán csak a szépség kifeje­zése, a gyönyörködtetés, tulaj­donképpen a diszitő művészet körébe sorolható. Ilyenformán a kérdést úgy is föl lehet fog­nunk, hogy a diszitő művészetet szembeállítjuk a szociális célza­tú, erkölcsi, társadalmi, eszmei tendenciájú művészettel. Ezzel a diszitő művészet azonossá vá­lik az önmagáért való, ‘Tart pour l’art” művészettel. Ami a dolog technikai részé­re tartozik, meg kell állapítani, hogy a diszitő festészet és szob­rászat igen sokszor egyesülnek és egymástól elválaszthatatla­nok. Például egy porcellánrajz színesen, dóm bormüvésziesen díszítve. Éppenugy festett fa­faragások, stukkók, színezett vagy zománcolt fémmunkák stb A diszitő művészet a faji kul­túrákat és társadalmi állapoto­kat igen erősen jellemzi, a kép­zőművészetnél is jobban. A di- szitőrendszer a népiélek és a korhangulat legteljesebb kife­jezője. Legjellegzetesebb pél­dák: az egyiptomi diszitőrend- szer, amely túlnyomórészt a vallási és fáraói jelképekből épül föl, a gótika diszitő rend­szere amely a középkori keresz­ténységnek élettől elvonatkoz- tatottságát érzékelteti, a roko- ko diszitő művészete, amely egy elzárkózott uralkodó osztály hi­valkodó pompájának és ~a bie­dermeier diszitő művészet, amely a kispolgárság életszem­léletének és világnézetének ki­fejezője. A diszitő művészet legújabb törekvései az egysze­rűsödésre és tisztulásra vágyó uj ember gondolkodásmódjából fakadnak. Az épületek és hasz­nálati tárgyak művésziességét nem az utólag rárakott díszek­ben, hanem a célszerűség és anyagszerüség s z e m p o ntjai szerint megszerkesztett tár­gyak formáiban juttatják kife­jezésre. (X)

Next

/
Thumbnails
Contents