Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-21 / 1203. szám
ti oidai BÉRMUNKÁS 1942 február 21. A paraziták élősdije Peglerrel élükön, elárasztják az országot a gyárosok magaszta- lásával. De még a magasztalásnál is fontosabbnak tartják kihangsúlyozni, hogy mit értenek a munkások az ilyen óriási iparvállalat vezetékéhez? Heteken keresztül hasábokon próbálják elhitetni, hogy a Reuther terv csak politikai fogás volt a szegény gyárosok diszkreditá- lására. Hogy mennyire ez volt az újságírók “látogatásának” a célja, bizonyítja az is, hogy nem a Reuther terv értéktelenségét igyekszenek kimutatni, hanem a Reuther személyének támadnak neki. Legérdekesebb azonban az, hogy maga a főkolompos, aki bizonyára nem csak ételt meg italt kap az ily szol- kálatokért, a Reuther személyének lekicsinylése után ezt mondja: “Mit tudhat az ilyen ember az ipartelepek igazgatásáról és mire volna képes a gyárban alkalmazott expertek (szakemberek segítsége nélkül?” Természetesen ebben igaza van. Reuthernak Is a gyárban alkalmazott szakemberekre lenne szüksége,mintahogyan azokkal igazgatnak most a tulajdonosok is, akikre tehát semmi szükség nincs, de akiknek érdekeit ez a prostituált újságíró olyan erélyesen védi. Amikor pár héttel ezelőtt Roosevelt elnök arra kérte a Washington városban lakó parazitákat, hogy hagyják el a várost, mert kell a hely a háborús alkalmazottaknak, ez a Peg- ler magára vette a cimet és gúnyos cikkben jelentette be, hogy ő elmegy és meglátja, ki fogja követni. Ha ennek a Peglernek a működését figyelemmel kisérjük, akkor megállapíthatjuk, hogy tévesen nevezi magát közönséges parazitának. Minden aktivitása arra mutat, hogy a parazitákon éló'sködik. Minden sorával a parazitákat igyekszik szolgálni, tehát jogos az a feltevés, hogy azok juttatnak neki bőségesen az élősdi módon szerzett javakból. így valójában ez a Pegler olyasvalami, mint a tetőnek a tetve, — parazitának az élősdije. A tüdőgyuladásról (Folytatás a 3-ik oldalról) Amerika iparbáróinak a teljes méretű, úgynevezett “all out” háborús erőfeszítés profitharácsoló alkalmai aranykorszakot hoztak. Boldogságuk teljes voltát csak az zavarja, hogy a láthatár peremein felfel csillan a munkásságnak az iparok igazgatása iránti mind fokozottabb méretű érdeklődése. A második világháború kitörése óta, mind nagyobb munkástömegek kezdik hangoztatni, hogy a munkásoknak joguk van beleszólni az iparok igazgatásába. Mi az Industrial Workers of the World szervezet tagjai közel félszázad óta hirdetjük, hogy a munkásságnak nemcsak joga, de egyenesen történelmi hivatása az iparok igazgatásának átvétele, mert csak igy lehet a profitra való termeléist a használatra való termeléssel felcserélni. Másszóval, a termelő eszközöket felszabadítani, hogy a népmilliók szükségleteit kielégíthessük. De egyben hirdetjük azt is, hogy az iparok átvételére csak az iparilag szervezett munkásság képes. Ennek a félszázados kitartó propagandának az eredménye az, hogy az ipari szer- yezkedés eszméjét már a nagy munkástömegek is átvették. Most aztán kezdenek érdeklődni az iparok igazgatása iránt is. Természetesen, mint minden “utánzatban”, úgy itt is sok hamisítást találunk. A régi szak- szervezeti vezérek által alakított ipari -szervezetek éppen oly messzire maradnak az IWW forradalmi ipari szervezeteitől, mint amikor “részt követelnek” az iparok irányításából, ha azt hasonlítjuk az IWW-nak a bérpénteken is egy forintot és két krajcárt hagyott itthon anyánk nak szombatot csinálni. Anyánk a heringet nem szereti, csak azért beszél és atyánk ilyenkor mindig elszomorodik s azt mondja, hogy bárcsak jönne már Luncsa bácsi, eredj fiam a kapuba, nézd meg, jön-e már Luncsa bácsi? Luncsa bácsi igen erkölcsös ember és a felvégen lakik. Hozzánk minden este eljön, nyáron bricskán jön, télen meg szánkán, mert neki lovai is vannak. Én tudom, hogy mielőtt hozzánk jön, mindig elmegy Csabára egy özvegy korcsmá- rosnéhoz, akinek van vagy négy öt leánya s azt mondják, hogy bora is van. Én várom minden este a kapuban Luncsa bácsit s nagyon örülök, ha megjön. A kocsit mindig haza küldi s azt mondja neki, hogy két óra múlva jöjjön vissza. A kocsis megfordul a szánkával s megkérdezi: — Hát oszt hol voltunk? Otthon megkérdik!-— Tudod, — mondja Luncsa bácsi, — tudod, itt voltunk. —* Hát csak azért, hogy egyezzék a szó ... Luncsa bácsi görög ember, de tud magyarul, vecsernyét járó erkölcsös ember, de kártyán minden este elnyeri jó atyánknak a pénzét. Mi gyerekek szeretjük, mert anyánk is mondja, hogy szeretnünk kell. Luncsa bácsi először megmelegszik a kályhánál s csak aztán ül asztalhoz, de ha bort hoz magával, rendszer megszüntetését szolgáló végcéljával. A lényeg azonban, — amiről itt beszélni akarunk — az, hogy a rpunkástömegek már nem tartják olyan szent és sérthetetlennek, a gyártulajdonosoknak az igazgatás fölötti egyedüli jogait. Ma már rájöttek, hogy nemcsak az egyes gyárakat, hanem az összes iparokat a kézi és szellemi munkások együttes ereje épitette fel és igy joguk van beleszólni az igazgatásba. Pár hónappal ezelőtt, — mint lapunkban megírtuk, — a CIO egyik tisztviselője, Wa 11 e r Reuther, valami tervet dolgozott ki,hogy miként lehetne a detroiti körzet óriási automobil gyárait legkönnyebben és leghatásosabban a védelmi iparok szolgálatába állitani. Ebben a tervben állítólag igen sok jó gondolat volt, de azért az automobil gyárosok elutasították, mert munkásoktól eredt. De jöttek más munkáscsoportoktól is hasonló tanácsok. Azonban a munkáltatók mindet a legridegebben visszautasították. A japán támadás természetesen gyors cselekvésre késztette az érdekelt köröket, akik a munkásoktól ajánlott terveket ellopva, azokon valamit változtatva, nagy kormány pénzügyi támogatást kierőszakolva, maguknak vindikálják a dicsőséget. A detroiti automobil gyárosok a közvélemény félrevezetésére meghívtak egy csomó újságírót a gyárak megszemlélésére, — valóban pedig napokig tartó vendégségre. A jól etetett és itatott újságírók aztán a hírhedt munkásfaló Westbrook mindjárt asztalhoz ül. Igen prédikáló ember s rendszerint takarékoskodásra és jótékonykodásra int mindnyájunkat. — Feküdni. * Anyánkra is haragszik ilyenkor jó atyánk s őt is pirongatja, hogy már megint sokáig maradtál azzal a vén döggel.... Anyánk nem szól semmit, veti az ágyat, két szép ágyunk van s mi is segítünk megcsinálni helyünket a földön. Mi ketten a földön al- szünk, de jó puhán, a két kisebb öcsém meg a díványon. Imádkozunk és atyám eloltja a lámpát. Az utcáról bevilágít a hó .... Általában a mi családunkban a boldogság képezi a kiemelkedő részeket és mi meg vagyunk elégedve s mi mindennap imádkozunk.” Na, ez a Lebovics egészen jól adja. Ilyen boldogság volt, Lebovics fiam, a mi családi körünkben is. Mi is imádkoztunk és mi is heringet vacsoráztunk. Egyet heten. Szép volt, nagyon szép volt és én boldogan emlékszem vissza. Jó volna, ha Kovács tanár ur elvesztene még egypár irkát, hogy olvashatnék még egy pár feladványt. De Kovács tanár ur megy előre, nem törődik velem és én nem adom vissza neki a Lebovics irkáját. Hadd legyen nálam és hadd emlékeztessen gyönyörű ifjúságomra. Int az országút, melegszívű, rongyos csavargók, boldog családi kör.... int az országút.... a szervezet más részein lévő nyirokmirigyek, szintén gyula- dásba jönnek, ha a hozzájuk tartozó terület valamely részén gyuladás áll fenn. A fájdalmas mirigyduzzanat ellen legjobb a hideg borogatás, némely egyéneknél a meleg. A torokgyuladásnak azonban vannak súlyosabb formái is. Az egyik az u. n. rostonyás gyuladás, a mikor a mandulák felületére fehér, rostonyából álló váladék rakódik le. Ez a mandulákban termelt izzadmányokból származik és a torokba való betekintésnél foltok alakjában mutatkozik. Gyermekeknél és fiatalkorú egyéneknél igen fontos, hogy az ily rostonyás man- dulagyuladást m e g k ü löínböz- tessük a torokdiftériától, melynek kezdetén szintén csak apró fehér felrakodások mutatkoznak a mandulákon. A torokdiftériát ha idején nem kezeljük beoltásokkal, fehér lepedékével csakhamar ellepi az egész torkot, ráterjedhet az orra és .gégére is, létrehozza a retteget gégekrupot és megfolytással fenyegeti a beteget, vagy pedig mérgével a szivet állítja meg. Megérthető tehát annak fontossága, hogy kezdődő difteriát ne tartsunk szemcsés (follicularis) torokgyuladásnak és viszont. A megkülönböztetés egyetlen módja, hogy az orvos az egészségügyi hatóság által szolgáltatott felszereléssel egy parányit felvesz a gyanús mandulalepedékből. Ebből u. n. toroktenyészetet (throat cultura) csinálnak és 12 óra múlva górcsövileg megállapítható, hogy jelen vannak-e a difteria-bacillusok vagy nem. Manapság egy lelkiismeretes orvos sem mulasztja el, hogy gyermekeknél minden, felnőtteknél a gyanús torokgyula dás eset eiben váladék-vizsgálatot ejtsen meg. A rostányos torok- gyuladás lefolyása rendszerint súlyosabb formája az, amikor a felületes gyuladáshoz mély beszürődés s genyképződés társul, amit népiesen úgy mondanak, hogy “meggyűlik a torka”. — Ilyenkor a mandulát környező torokrészletbe genykeltő baktériumok jutottak be és valóságos kelés, genyes gyűlés keletkezik a torok egyik, vagy ami rendkívül kinos, mindkét felén. Az ily betegek igen sokat szenvednek, mert a gyuladás tünetei sokkal hevesebbek, a torok erős daganata folytán állandóan a megfuladástól félnek, emellett magas láz áll fenn. Az átlag esetben azonban néhány nap alatt szerencsére ez a baj is el szokott múlni, a kelés felfakad, genyes, véres tömeg ürül ki és evvel a beteg egyszerre megkönnyebbül. Csak ritka esetekben terjed ki a ge- nyedés a nyak távolabbi részeire és okoz halálos vérmérgezést. A genyes torokgyuladás gyorsabb lefolyá’sát igen elősegítik a nyakra tett meleg borogatások (esetleg lenmagpéppel), valamint a forró kamila teával vagy a forró tejbe tett evőkanálnyi mézzel váló toroköblögetések. Még jobban segít és az esetek mindegyikében a betegnek igen nagy megkönnyebitést szerez, ha a genyedés elején az orvos a gyuladt torokivekbe egykét felületes bemetszést tesz. Ezáltal a feszülés rögtön csökken, a nyelés könnyebbé lesz, a fájdalom kisebb, a bemetszéssel járó kisfoku vérzés is jótékonyan hat. Kifejlődött genyedés esetén pedig a kelés felnyitása lényegesen megrövidíti a gyógyulást és a fájdalmat, mert nem kell szenvedni addig, mig a geny magától áttörik. Sajnos, azonban a legtöbb beteg ettől a jelentéktelen, egyszerű es alig fájdalmas orvosi beavatkozástól úgy fél, mint a tüztől, inkább napokig fuldok- lik és szenved, mintsem “kést engedjen” a torkába. A torokgyuladás lefolyása után a betegek néha napokig gyengék és erősítő orvosságokat, toroköblitéseket igényelnek.
