Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-03 / 1196. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1942 január 3. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓMUL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI A NAPTÁRUNK Valahogy nem tetszik ez az elnevezés a miáltalunk kiadott jó vaskos könyvre, amely ma már az olvasóink kezei közt van. Nem csak azért, mert ez is egy az óhazai szokások egyike, ahol a kalendárium jelentette hosszú ideig nemcsak a köznép, de a nemesség egyetlen olvasmányát is, amely naptárak erősen ponyva irodalom szerüek voltak a naptári részen kívül főleg “folytatólagos” rémregények tették ki a tartalmát. 20- 25 oldalon keresztül folydogált egy-egy ilyen rémregény, hogy azután a folytatása a jövő évi kalendáriumba jelenjen meg. Valamikor az egyik ilyen naptár vállalat egy baráti csoportot bízott meg az előző évi regényei folytatásainak a meg- irásával. Ennek a csoportnak én is tagja voltam és kemény 30 koronáért a “Regélő Bácsi” naptárába, ugyan annyi oldalon az összes múlt évi alakjait a regénynek a legkülönbözőbb halálnemekkel végeztem ki és az “utódom” bosszúságára vagy 25 uj szereplőt állítottam be, akiket azután a következő évi folytatásban kellett megölnie annak, aki a folytatást irta. Ezt az irányt az itt megjelenő naptárak túlnyomó része megtartotta. Nem elég, hogy a lapjukban egész éven át a legbutább ponyvái rodalommal mérgezik folytatólagos regényeikkel az olvasók agyát, de a naptáraikat is ezzel tömik meg. A Bérmunkás naptára természetesen nem csak ezt a “naptár irodalmat” száműzte a hasábjairól, de valósággal tudományos könyve, a modern szép- irodalom tárházává lett, amellett, hogy elvi oktatást is végez. Ezért nem szeretem a naptár nevet, mert ez sokkal több, mint amit a magyar nyelv kifejez, vagy a magyar nép ért a Naptár alatt. Az idei naptárunkat Geréb munkástárs állította össze, ami fokozottan nehéz munka volt az ő részére, akkor, amikor heti 65—70 órai gyári munka után, a lapba irt cikkei mellett. kellett ezt a nagyon komoly munkát elvégeznie. De nemcsak emiatt a nehézségek miatt, de a naptár tartalma, szinessége, magas nívója miatt is dicséretet érdemel. A szerkesztőn kívül ott találjuk lapunk rendes íróit: Pika, Fishbein, Lefkovits, Visi, Vaszkó, Kovách munkástárqfa- kon kívül Vince Sándor és Vámbéry professzor írásait. Ezeken a társadalmi tudománynyal foglalkozó cikkeken kívül, egészszgügyi, nemzetgazdasági .tanulmányok, sok érdekes statisztika ad módot a tovább tanulásra, mig a nívós, szépirodalom: novellák, versek teszik szórakoztatóvá a naptárunkat. Az olvasóinknak ez a könyv nélkülözhetetlen, de éppen a nevelő, hasznos tartalmánál fogva alkalmas arra, hogy a rendes olvasókon túl is elterjesszük ezt a naptárt. Minden olvasónk tartsa kötelességének azt, hogy legaláb egyet eladjon az ismerősei közt, ezzel nemcsak a lapnak, hanem a vevőnek is nagy szolgálatot tesz, mert kevés pénzért nem egy naptárhoz, hanem egy értékes könyvhöz jut hozzá. KOMOLYAN MONDOM Elég gyakran előfordul az, hogy egy-egy olvasónk, ha valamelyik cikk nagyon megtetszik neki, hát fohászkodik és egy levélben megdicséri az íróját. Hazudnám, ha azt mondanám, hogy az ilyen dicséret nem esik jól, de nem ez a fontos hanem az, hogy a lap olvasói, a munkástársak úgy tekintsék magáikat, mint a lap munkatársai, mert egy munkás lapot, nemcsak meg írni, de az illetékes tömegekhez^ eljuttatni is kell és pz az olvasók, a lapkezelők dolga. Ezért rendkívül fontos az, hogy az olvasók, de különösen a lapkezelők időközönként és főleg ha valamit kifogásolnak, írják meg a lapnak, hogy a kifogásokat megvizsgálhassuk és szükség esetén orvosolhassuk. De szóljanak hozzá a kérdésekhez a lapon keresztül is, ne hivatkozzanak arra, hogy ők a gyárban dolgoznak, mert a lap irói is azt teszik, mégis hét- ről-hétre megírjuk a ránkrót, vagy vállalt cikkeket. Ez a mód teheti jobbá a Bérmunkást, nem pedig az, ha egy két olvasó össze bújik és több-kevesebb jóakarattal megkritizálják a lapunkat, mert erről legfeljebb hónapok múlva veszünk csak értesítést. Az írógárdának sziv-ügye az, hogy a lap jó munkás lap legyen kritikával, hozzá szólásokkal csak még jobbá tehetik lapunk fenfartói, az olvasótábor. ENNEK PUSZTULNI KELL A még befutott, utolsó magyar lapok, amelyek Amerikának a háborúba való beavatkozása előtt érkeztek be' egy-egy privát levél, ha ezeket nyitott szemmel és aggyal tanulmá- nyizzuk át, megnézzük az apró kis híreket, éppen úgy, mint a vezér cikket, a piaci árakat, akkor kialakul előttünk a mai Magyarországból egy olyan kép, amelyhez fogható borzalmasságot elképzelni sem lehet. A lapok nagy cikkeiben a hivatalos fórumok vetélkednek annak az igazolásában, hogy Magyarország saját akaratából, elvi alapon ment bele a háborúba, amely arra hivatot, hogy megszilárdítsa Európában és azután az egész világon azt az “Uj Rendet”, amelynek az alapjait Hitlert megelőzőleg, 1919-ben rakták le Szegeden az akkori ellenforradalmi kormányzat. Ez az “Uj Rend” lesz hivatva arra, hogy boldog, megelégedett emberiség éljen a földön, amint azt az egyik miniszter kihangsúlyozta azzal a megtoldással, hogy a német és a magyar nemzet hivatott arra, hogy ezt az uj rendet vérével építse föl az istentelen Oroszországban is. Hogy milyen is ez az “Uj Rend”, azt azonban nem a vezércikkekből, hanem más hivatalos hirekből lehet összeállítani. Egy hir szerint a munkaügyi minisztérium m e g á llapitotta azt, hogy a ruhafestő ipari segédmunkás a szakmunkásra megállapított bérre jogosult, ha az naponta 2-3 órán át a szakmunkás munkáját végzi el. Ebben az esetben nem a segédmunkásra megállapított 35 fillér, hanem a szakmunkásra megállapított 50 fillér óra bérre jogosult. Egy másik ilyen hir a Hoffer és Schrantz gyár egyik munkásának a panaszát tartja jogosultnak, akinek nem az eddigi fizetése, heti 2l pengő, hanem 24 pengő jár, mert szakmunkát végez. Ehhez a két hírhez azt a magyarázatot kell adnom, hogy a magyar uj rendben az állam állapítja meg a béreket, amelynél ha kevesebbett fizet a munkaadó, akkor a munkásnak joga van az állami hivatalhoz felle- bezni. A két hírből megállapíthatjuk azt, hogy Magyarországon egy gyári munkás óra bére 35—40 fillér, mig a szakmunkás 50—60 fillér óra bért kap. Valószínű, hogy egyes szakmákban más skálák is vannak, alacsonyabb vagy magasabb órabérek, de a festő és a gépgyári munkás itt közölt óra béreit elfogadhatjuk átlagnak. A munkabér értékét nem a számok adják meg, hanem az jelzi az értékét, hogy mit tud érte venni. Magyarországon az árak, amióta az ország aktivan a háborúban van, azaz nyolc hónap óta hivatalos megállapítás szerint 20—80 százalékig emelkedtek. Az élelmi cikkek áremelkedése több mint 50 százalékos, mig a munkabérek azóta egyszer 5 és egyszer 10 százalékkal emelkedtek kormány rendeletre. A lap hátulján vannak a piaci árak, amelynek nagy része szintén hatóságilag van megállapítva, amelyből kitűnik az, hogy mit is ér 35—60 fillérig terjedő órabér. A tej hatóságilag megszabott ára 42 fillér, amely jegyre kapható, a kenyér ára a teljesen fekete kenyér kilója 43 fillér, a félbarna viszont 52 fillér, a legolcsóbb krumpli kilója 18 fillér, egy kiló bab 56 fillér, egy kiló zsir (jegyre) 2 pengő, a marha hús kilója 4—6.50 pengő, a disznó hús még drágább, füstölt szalonna 3 pengő és igy tovább mig a lakbér egy szoba-konyha havi 40—60 pengő. Vagyis az átlagos keresetet véve alapul egy munkás egy óra munkájáért vehet egy liter tejet, vagy egy kiló fekete kenyeret, de már neip telik egy kiló babra, öt órát kell dolgoznia, hogy egy kiló zsírt, 6—7 órát, hogy egy kiló szalonnát és 10 órát, hogy egy kiló húst vehessen. Ez azt jelenti, hogy a magyar munkás, aki olyan szerencsés, hogy dolgozik a legrettenetesebb nyomorban van, legfeljebb AZOK az olvasóink, akikhez lapkezelők nem kerülnek 45 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio ha krumpli az, amellyel jól lak- hatik. Tejet, cukrot, gyümölcsöt a gyerekek egyáltalán nem kapnak, csak a csecsemőknek juttat a jótékonyság egy kis tejet vagy cukrot időnként. A munkásnép, hogy segítsen magán, kénytelen eladni a tej, cukor és hús jegyeit a jobbmódu- aknak. Az egyszoba-konyhás lakásban, ott ahol 3-4 gyerek is van, még két-három burdost is kénytelenek tartani, nem ritka eset az, hogy 10-13 személy alszik egy lakásban, de rengetegen laknak a budai hegyekbe vájt barlangokban, ahol egy “szobába” zsúfolódik bele az egész család, mind addig, amig egy részét a tüdővész el nem pusztítja. Ezzel ellentétben áll természetesen a gazdagok tobzódása, akik most dögre keresik magukat a hadiszállításokkal. Soha olyan panamázás, csalás, vesztegetés nem volt, mint ma. Az uralkodó osztály vesztét érzi és vesznie is kell, ezért a rettenetes bűneiért, amit a magyar nép ellen elkövetett, emelyet nemcsak, hogy szolgaságba, nyomorba taszított, de most még az “Uj Rend” biztosítására százezrével viszi a vágóhídra is. Reméljük és hisszük, hogy a Hitlerizmussal vele fog pusztulni az emebri történelem egyik leggyalázatosabb uralmi rendszere, a Horthyizmus is. “HAZUG, DE BUTA” Lapunk múlt számában egy nagyon hosszú nyilatkozatban a fenti állítást hat volt SLP tag igazolta. Mert tökéletesen tiszta képet adtak arról, hogy egy rendőri kisérettel a gyárba be- iszkoló sztrájktörő hulligánt, hogyan mosott “tisztára” a Kudlik—Peterson tár saság, amely nagy mosás tökéletesen hü képét adja annak a kis polgári alakulatnak, amely az SLP neve alatt húzódik meg, akiknek a sztrájk törés, hazu- dozás, denunciálás egyáltalán nem diffamáló, hanem megszokott cselekedet. Ez a társaság tökéletesen megérett arra, hogy levakartassék a munkásmozgalom nyakáról, amelyen élőskö- dik annyi év óta. Hosszú volt a nyilatkozat, de annyira őszinte és tiszta képet adott, hogy nem kell sajnálnunk a lapunk drága hasábjait. Mert megérte az, hogy ne csak mi, hanem azok leplezzék le ezt a bandát, akik hosszú éveken keresztül a legaktívabb támogatóik voltak.
