Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-14 / 1202. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 február 14. SZOCIÁLDEMOKRATA EMBERFEJEK-írja: VINCE SÁNDORSOMOGYI BÉLA 1919 julius 31-én a magyar- országi proletárdiktatúra vörös hadserege az elszenvedett tiszai vereség után teljesen felbomlott. Katonailag ez a csata semmisítette meg a forradalmat. Pontosan hetven évvel előbb, 1849 julius 31-én az egyesült orosz-osztrák sereg Lüders vezetése alatt Segesvárnál megverte Bem seregét. Ez a csata meg a 48-as forradalmat semmisítette meg. A vörös hadsereg proletárkatonái fegyvereiket elhányva özönlöttek Cegléd felé. Augusztus elsején a szovjet-1 kormány elhatározta, hogy lemond és átadja helyét egy szak- szervezeti - vezetőkből alakítandó kormánynak. A lemondó kormány az uj kormány feladatá- j vá tette, hogy állapodjék meg! az ántánttal és hozza létre a bécsi tárgyalások alapján a kibontakozást. A bécsi tárgyalásokat Welt- ner Jakab, a Népszava szerkesztője és Böhm Vilmos, a szovjetkormány bécsi követe folytatták a németausztriai kormánnyal, amely a lemondás ellenében biztositotta a népbiztosok számára a medékjogot. — A menedékjog biztosítása érdekében az ántánt kormányok megbízottai is eljártak az osztrák kormánynál. De eljárt és nagyon sürgette a népbiztosok szabad és bántatlan elvonulását Bethlen István gróf is, aki hónapok óta Bécsben várta a szovjet kormány bukását és örökösen koncentrációs kabinet alakításán buzgólkodott. A munkástanács utolsó ülésén tartott búcsúbeszédében Kun rámutatott az uj kormányra váró nagy nehézségekre. Arra is kitért, hogy a burzsoázia kegyetlen diktatúrája következik. Kun tudta mit beszél, hiszen az orosz iskolából jött, ahol egy teljes esztendőn keresztül 1917 októberétől 1918. októberéig aktiv részt vett a forradalom és ellenforradalom csatáiban. A szakszervezeti kormányt, melynek semmi fegyveres ereje nem volt, a kalandor gépgyáros, Friedrich István egy szakasz rendőrrel és egy század kölcsönkért román katonával letartóztatta. Ez alkalommal el- lentállás nélkül jutott fel a Várba a Lánchídon. A formális letartóztatás után kinevezte önmagát miniszterelnöknek, Sörház uccai ébredő társait meg minisztereknek és ezzel az ellenforradalom birtokba vette Magyarországot. A később önmagát vitézzé avató Horthy Miklós ugyanekkor indult el Szegedről, a Dunántúlon keresztül, zsidóölő és munkásgyilkoló kőrútjára. Pestre még nem vonulhatott be, mert ott még a román hadsereg büntette az ántánt akaratából a magyar népet, amiért fel mert lázadni a Vyx kapitány gonosz és ostoba területnyirbá- lása ellen. De Horthy és legjobb tisztjei már utón voltak Pest felé. A fegyveres ellenforradalom li- { hegve sietett, hogy rárontson a leteritett magyarországi pro- letáriátusra,. örök bűne és szégyene lesz a győztes ántántnak, hogy nemcsak eltűrte, hanem aktiv és passzív magatartásával elő is- segítette a szörnyűségeket, amiktől az egész világ megborzadt akkor.,.. A hatalomba került Friedrich kormány persze nem engedte megjelenni a proletárság lapját, a Népszavát. Azzal a hazugsággal jött, hogy felszabadítja az országot és uralmát azzal a ga- ládsággal kezdte, hogy elrabolta a sajtószabadságot. A leteritett forradalom ájult tömegei közül először mégis csak a szociáldemokraták álltak talpra. Égy-kettőre megindult a munka a párttitkárságban. A szerkesztőség a Népszavát “Szociáldemokrata Röpiratok” cim alatt jelentette meg.A szerkesztőségben a régi gárda emberei dolgoztak a legrégibb és legmegpróbáltabb emberek egyikének, Somogyi Bélának a vezetése alatt. Somogyi nem most került először a pártlap élére. Több mint húsz évvel előbb, 1898-ban már szerkesztője volt a hetenként egyszer kiadott Népszavának. Akkor is szörnyű nehézségek és kíméletlen harcok között kellett a lapot előállítani. Ám akkor az ellenfelek, ha minden gazságra képes és lelkiismeretlen emberek is voltak, — nem voltak rablógyilkosok és börtönre érett gonosztevők. Horthy Miklós bevonulásakor ilyen elemekkel kellett a harcot felvenni. Somogyi Béla, — a bátor és becsületes, az önzetlen és tiszta ember, a kiváló iró és tudós, a nagyszerű pedagógus és ragyoményeket, különösen, ha figyelembe vesszük azon javak értékének nagyságát, amit kitermelnek a nekik juttatott munkabér fejében. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a mai ipari fellendülésben sokkal több a munkanélküli, mint volt akkoriban. Tehát ezeknek figyelembe vétele, teljesen megdönti azokat az állításokat, mely szerint a szervezkedés éppen olyan eredményt mutat hatásosságában, mint taglétszám emelkedésében. Ne tévesszük szemelől, hogy a munkásoknak csak annyiban javul a helyzetük, amennyiben önmagukat ahoz segítik. Kivételes esetekben vannak ugyan jól fizetett csoportok, azonban azoknak a jólétét is befolyásolja osztályuk munkanélküli és alacsonyan fizetett tagjai. Tartós és mindenki által érezhető munkás jólét csak úgy valósulhat meg, ha a dolgozók arra szervezkednek, hogy az összesség helyzete javuljon és nem pedig egy különálló csoporté. Ilyen szervezkedésre szólítja a dolgozókat az IWW. (Industrial Worker) gó tollú szerkesztő — vállalta a feladatot. Somogyi Béla nem volt kommunista. A Károlyi kormány az oktatás és az egész magyar iskolaügy reformtervezetének elkészítésével bízta meg és mint államtitkárt hívta meg a kormányzatban való részvételre. A nyilvánosság előtt keveset szerepelt. Mire a márciusi forradalom kitört Somogyi éppen elkészült a történelmi jelentőségű reformtervezettel, — amit persze a diktatúra nem kívánt alkalmazni. Somogyi erre félreállt és az egész diktatúra alatt alig is lehetett hallani róla. Ám amikor az ellenforradalom beült a hatalomba és megjöttek a Horthy Miklós nemzeti hadseregének véres cselekedeteiről szóló hírek a Dunántúlról, Somogyi újra odaült régi Íróasztalához a Népszava szerkesztőségében és elkezdett hadakozni. Nem félt a gyilkosoktól és mindenfajta cinkosaiktól. Aki nem élte át Magyarországon az ellenforradalom és a fehér terror szörnyű korszakát, az nem tudja, sohase is tudhatja értékelni és megérteni Somogyi Béla vállalkozásának emberi nagyságát és emberfeletti bátorságát. Merte és merhette vállalni a pártlap szerkesztését, mert hitt a maga igazában és mert nem hitte, hogy Európa közepén, a világhatalmak képviselőinek és fegyveres erejének jelenlétében egy elszánt és vad bünbanda visszahozhassa a legsötétebb középkort egy leigázott országban. Somogyi joggal hihette, hogy mint ügyet szolgáló, önzetlenharcos, aki mindig a tanító munka és az irótoll szolgálatában állt, megváltotta a jogot arra, hogy az ország nagy politikai, gazdasági, katonai és társadalmi válsága idején hallassa szavát és védelmezhesse az ártatlanul üldözötteket. Tolla, egyénisége, múltja, jelene, tiszta és sebezhetetlen volt, joggal hihette, hogy sérthetetlen a személye is. A gyilkosok és parancsolóik másként vélekedtek. A gyilkosok megindultak a magyar Ven- deé, a Dunántúl felől, hogy bosszút vegyenek mindenért, ami 1918 október óta történt. Ártatlan emberek kiöntött vére jelezte útjukat minden városban, minden faluban, amelyen szörnyű hordáik átvonultak. Somogyi Béla ott állt a vártán a Népszava pesti házában és megindította a hasábok ólombetűinek erejét a fegyverek ólomgolyóinak ereje ellen. Az egész magyar históriában páratlan mérkőzés egy fejezetére egész különösen emlékezünk. Somogyi Béla “Két hajó” címen irt egy ragyogóan szép, bölcs vezércikket, amely felkeltette a Budapesti Hírlap öreg szerkesztőjének, Rákosi Jenőnek a figyelmét. Rákosi vezér cikket irt a vezércikkről és bár egész életében a politikai és társadalmi maradiságnak és a legsötétebb reakciónak az embere volt, — odaállt a fehér terroristák elé és védte dühük elől a haladás embereit. Meg kell ezzel egyidejűleg említeni azt is, hogy a múlt kiváltságainak egykori védője, a háború alatt már választójogossá vált Apponyi Albert gróf is szembe szállt a fehér terror dühével! Ám mindez keveset használt. A fegyver a banditák kezében volt és a proletárok Szolnok felett eldobálták fegyvereiket. Somogyi Béla a Szociáldemokrata Röpiratok-ban és a megint megjelent Népszavában a betű, az értelem, a bölcsesség és az igazság erejét igyekezett szembe szegezni a terroristák vadságával. Egyben kíméletlenül leleplezte a gyáva, szadista gazfickók gyilkosságait és rablásait, amiket ártatlan és főleg védtelen emberek ellen követtek el. Csak természetes, hogy Somogyi bátor magatartása magára vonta úgy a pesti ellenforradalmi kormány, mint a Pest felé vonuló hadsereg és a ten- gertelen admirális haragját. Horthy ki is adta a jelszót, hogy a Népszava szerkesztőjének — pusztulnia kell. A körülötte lézengő fiatal szadista tisztek értettek a szóból és Somogyi felé megindult a végzet. Már napok óta nem lakhatott a saját lakásában, amelybe a nemzeti hadsereg tisztjei költöztek be és családját terrorizálták. A rengeteg fenyegető levél, amit kapott, óvatosságra kényszeritette. A szerkesztőségi munka , órái alatt kellő védelem alatt állt az épület. A szerkesztőségi órák után bujkálnia kellett Pesten a Népszava szerkesztőjének. Jó búvóhelynek ígérkezett Bacsó Béláék lakása. Bacsóék fiatal házasok voltak és lakásuk gyanútlan helyen a Rákóczi utón a Körút közelében, a Szövetkezet házában lévő szállodában volt. Ott bujkáltak a rém- séges napokban Cservenka Miklós, Poósz Jenő és Vince Sán- dorné is. Közel is volt a szerkesztőséghez és ezért lett ez a lakás a Somogyi búvóhelye. 1 Vince Sándomé kivételével, aki idejében talált más búvóhelyet, valamennyien a fehér terror áldozatai lettek, akik a Bacsó lakásán bujkáltak. 1920 február 17-én este a szerkesztőségből gyanútlan hazasiető Bacsót és Somogyit, a nemzetihadsereg tisztjei katonai autóval elrabolták és a város határában a legszörnyübb kegyetlenséggel meggyilkolták. A kezeiket drótokkal kötötték össze. A lábaikra nagy köveket kötöztek. A drága, meleg, jóságos, jövőbe tekintő szemeiket kiszúrták. Aztán a Dunába vetették őket Horthy legjobb tisztjei! Aztán, hogy kitudódott a gyilkosság, megindult a nyomozás. A nyomozás nyomán kitudódtak a gyilkosok nevei. A gyilkosok nevei nyomán kitudódott, hogy Horthy környezetéből való tisztek voltak. Az is kitudódott, hogy Horthy mondtat— amit Garami is említ róla, hogy a Clark féle tárgyalásokon is egyre ismételte: fel- koncoltato m, felkoncolta- tom _) fel kell őket koncolni, végezni kell velük, akik a Népszavát írják.... Végeztek-e? A haláluk évfor- a ilAián moo- mí> i« 9.9. ps^tpridő
