Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-07 / 1201. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1942 február 7. A német-orosz háború A német-orosz háború hosszú hónapokon át általános izgalomban tartja az emberiséget; először nem győzték eléggé csodálni a német tudás, erély, ösz- müködő, csodálatos teljesítményeit, amit egy 2000 mérföldes szélességű és több ezer mérföldes mélységű frontnak állandó ostroma, a védő övezetek számos láncolata és egy 16 milliós hadseregnek az állandó püfölése méltán kiérdemelte sokaknak a csodálkozását, ami határozottan nem lekicsinylendő teljesítmény volt. Laikus emberek milliói el sem tudják képzelni, hogy egy ilyen nagy arányú offenzi- va, micsoda gigászi erőtelj esit- mény, úgyszólván egy hetven milliós néptömegnek ellenvetésnélküli heroikus összmüködésé- re van szükség, hogy ilyen erőtelj esitményt létre tudjon hozni. Ott igazán nagyon sokan lehetnek értékes emberek, akik a világ és saját népeiknek kultur- szükségleteit rohamléjpésekben tudnák előre vinni, merthogy rombolni tudnak, az bizonyos, de ha ugyanezt az energiát a JÓ érdekében áldoznák és hoznák, mennyivel más képe volna ma a világnak. Az első csodálkozás mámora kezd elmúlni és most jön a másik, az oroszok nem várt győzelme. Komoly angol hadseregszakértők, tábornokok, politikusok, még csak nem is álmodták, hogy a német hadsereg vereséget tudjon szenvedni az oroszoktól, legfeljebb arról beszéltek, hogy az oroszok meddig bírják az ellenállást ,mert az oroszok teljesítő képességében nagyon keveset bíztak — és jogosan. — Most sokan nem tudják megérteni, hogy máról-holnapra a hős németekből, védekező, az életükért remegő ember-csorda lett. Viszont az állandóan hátráló orosz hadsereg máról-holnapra hős és rettent-*1 hetetlen, minden elsöprő hadsereg lett. Minden háborúnak legfontosabb kelléke a jó ember anyag, az elsőrendű fölszerelés és ezek teteje a jó vezetés, a haditechnikai tudás. Ez a németeknél meg volt de mégis hiba csúszott be az előre kitervezett tervrajzba. Ugyanis nem láthatták előre, hogy az oroszok oly sokáig fogják bírni — a hátrálást. A sokáig tartó tátrálást követte a német hadsereg elvékonyitása az ellátás mindég messzebb és nehezebb lett, az emberek már nem kapták a felszerelést, az élelmet oly pontosan, a ruha, cipő elnyűtt és egy 5-6 milliós hadseregnek az ellátása szörnyű nehéz feladat volt. A német hadsereg lerongyolódott a hathónapos állandó küzdelemben. Az orosz tél megérkezett, szél, hó, vihar, zéró alatti fagy, az emberek ellenállását kikezdte. A tankok, trakkok, repülőgépek román olajjal való kenése katasztrofális lett, mert a román olajnak az a természetes tulajdonsága, hogy a hidegben meg fagy és igy a gépek is befagytak, viszont az orsz, vagyis a kaukázusi olajnak az a tulajdonsága, hogy a fagyálló képessége sokszorosan nagyobb, ez általánosan tudott dolog. A fagyos német katonák a szegény lengyelekről és orosz katonákról lehúzott gúnyákba bújtak, ami természetesen tetves volt és hamarosan az egész német hadsereg tetves lett. Tisztálkodási lehetőségek az orosz fronton nincsennek, az eltetve- sedett német katonák morálja megtört. A tetű hozta magával a tífuszt (typhus). A tufuszos katona nem harcolhat, az ragályt terjeszt és tömeghalálozást idéz elő. Amit az orosz katonák milliói, ágyuk és erődök százai, ezrei nem tudtak megtenni, azt megtette az áldásos tetű. Az oroszoknak áldásos, a németeknek halálos. De ez a félelmetes emberi ragály nemcsak mostan keletkezett, ez minden nagyháboru kisérő jelensége. A typhus kitörése rendesen egy bizonyos fajta tetü- nek a csípésétől származik, ami gyorsan terjed emberről-ember- re és kellő egészségügyi intézkedés hijján halálosan veszedelmes. Ez verte meg Napóleont is annak idején. A központi hatalmak a múlt világháború idején is mélyen benyomultak Ukrajnába és nem mertek beljebb nyomulni, hogy kihasználhassák a már elért eredményeket, mert a tifusz veszedelemmel tisztában voltak, inkább lemondtak az ideiglenes győzelemről, minthogy egy tifusz járványos területet okkupái janak. Abban az időben az orosz földön 25 millió egyén volt tifuszos beteg, ebből három millió meghalt. Abban az időben Szerbiában 6 hónap alatt 150 ezer egyén pusztult el ugyanebben a betegségben. Jelenleg Warso és a Krakko-i ghettok- ban naponta 4-400 halottat szed magához. Legyelország egyébb részein a halálozási arány még nagyobb. Atilla, Ceasar, Hannibal, Napoleon együttvéve nem öltek ki annyi egyént, mint a háborús typhus és kolera járvány. Angol orvosi hatóságok éber élőkészületeket tesznek, hogy Európából ne harapózhasson át a szigetországba a tífuszjárvány. Továbbá nagyon erőre kapott a polgárháború által leromlott spanyol területeken és Észak-Afrikában is, ahol a lerongyolt és elszegényedett nép kisérő jelensége lett a tetü, a tisztaságról alig van fogalmuk és mégkevésbé a lehetőségük. Sir Edward Grigg, a brit hadügyminisztérium államtitkára a képviselőházban e 1 m o n dotta, hogy nagy oltóanyagkészleteket szereztek be s az orosz szakértőkkel karöltve, a keleti fronton különleges laboratóriumokat állítottak föl. Ernest Brown közegészségügyi miniszter kijelentette, hogy Angliában is széleskörű védőoltásokat kezdenék. Lengyel területről érkező hírek szerint a németek is erőlködnek, hogy gátat vessenek a betegségnek. Nyugat-Lengyel- országban mozgósították a zsidó és lengyel orvosokat s regisztrálásra köteleztek minden civilt, akinek orvosi vagy ápolónői képzettsége van. Kereszteléseket, temetéseket és isten- tiszetleteket csak zárt ajtók mellett engednek meg s legfeljebb 40 személynek szabad ösz- szegyülekezni. A keleti fronton harcoló német tisztek szabadságra nem mehetnek haza Németországba. Az angol orvosok szerint az oroszok sokkal ellenállóképeseb- | Mindezek az előnyök dacára, bek a betegséggel szemben, vi- ' az orosz hadsereg heorikus szont a németek igen hajlamo-j munkát végez, a félelmetes né- sak megkapni a tífuszt. met hadsereggel szemben, mert Bár vannak sorainkban olyan | a német hadsereg még mindegyének, akik a tetü és tifusz ezek dacára is roppantul vesze- veszedelmet nem ismerik el, de I delmes erő s csak hónapok mul- az egészségügyi autoritások es Iva fogjuk meglátni, hogy ez az statisztikusok számokkal tud- emberfeletti küzdelem kinek ják bizonyítani, hogy mily bor* fogja adni a győzelem koszo- zalmas pusztítást visz végbe az | ruját. emberiség soraiban. —ó. A világ események viharos forgatagában sokkal fontosabb ügyeink vannak, semhogy a kis magyar egyleti csete-pátékkal sokat foglalkozhatnánk. Csak kivételes eseménynek kell történni, amelyre olvasóink informálása céljából rá kell mutassunk. Pár évvel ezelőtt, amikor a magyar egyleti életben még soha sem gyakorolt, hitleri terrorizmussal akartak lehetetlenné tenni az egyleti vezérbasáknak nem tetsző tagokat, elég sokat foglalkoztunk a Munkás Betegsegélyző Szövetség ügyeivel. Olvasóink jól ismerik ennek a harcnak a befejezését, melynek eredménye az lett, hogy a bürokraták által kizárt tagokat mind vissza kellett venniök, mig New York Államban,»ahol szintén kizártak néhány tagot, az egész intézményt kizavarták az államból és az összes osztályaikat feloszlatták. A Munkás Betegsegélyző Szövetség bürokratái Somló Lipót- tal az élén, azok közzé a bürokraták közzé tartoznak, akik nem akarják figyelembe -vfenni azt Insurance Department törvényeit, még az olyan kudarc után sem, mely érte őket Co- lumbusban és New Yorkban, ők fütyülnek arra, hogy a kizárási kísérletük a Munkás Betegsegélyző Szövetség tagságának jó néhány ezer dollárjába és néhány száz tagveszteségébe került, ők a májusban tartandó konvenciójukon a saját részükre olyan alapszabályt fabrikálnak, mely a rabszolgaság idején is megszégyenitő lett volna azon korszak népnyuzó társadalmi viszonyához. Ha megnézzük az Összetartás legutóbbi számát és átolvassuk az Intéző Bizottság alapszabály javaslatát és különösen ha tudjuk azt, hogy ebben a bizottságban “szocialistáknak” nevezett munkásemberek is helyet foglalnak, sőt ha tudjuk még azt is, hogy Somló Lipót még ma is tagja a szocialista pártnak, akkor megértjük azt, hogy régi szocialistákból hogyan lehettek olyan fascisták, mint pl. Mussolini, aki szintén “szép” szocialista múltra tekinthet vissza. Az alapszabály pontokban csak éppen a lélegzetvétel és a befizetés nincs megtiltva a tagoknak. Minden más vétség, úgy a tisztviseló'kkel, mint az egylettel szemben, melyért száz dollárig megy a pénzbírság és aztán jön a kizárás. így pl. ha véletlenül ezen sorok Írója tagja volna a Munkás Betegsegélyző Szövetségnek és a szomszédjának azt mondaná, hogy Somló Lipót egy élősdi svihák, mert a volt első osztálynak pénzért adta el használt nyakkendő tűjét, ugyanakkor, amikor más tagok több dollár értékű természetbeni adománnyal járultak a mulatság sikeréhez, sőt ha még azt is elpletykálni merné valakinek, hogy azon mulatságon mindenki fizetett a vacsoráért csak Somló Lipót nem, akkor dacára, hogy több mint 20 évig lettem volna fizető tagja a Szövetségnek, azonnal kirepitenének onnan. Ha az Intézőség alapszabály ajánlatát nemcsak átolvassuk, de tanulmányozzuk is, akkor meglátjuk belőle azon embereknek az igazi fényképét, akiknek finoman kifejezve, volt bőr az arculatukon nem annyira a Szövetség tagsága, mint a nyilvánosság elé terjeszteni azokat. Mert a Szövetség tagsága elé mindent lehet terjeszteni, ha eltűrni tudták annak a vezetőségnek az elmúlt négy évben végzett üzérkedéseit. Azt azonban, még mi sem gandoltuk, hogy annyira a legvégső fokig meg- zavarodottak, hogy olyan alapszabály tervezetet nyilvánosságra mernek hozni. Mert arra nem gondol a megzavarodott vezetőség, hogy mi lesz ezután a Szövetségük fejlődésével, ahol a mostani alapszabály szerint is több mint 22 dollárba kerül egy uj tagnak a felhajtása. A decemberi jelentésükben a 33 tagfelvétel és 240 dollár szervezői fizetéssel szemben 24 tagtörlést mutatnak ki. Vagyis 240 dollárba került a 11 “tagszaporulat”, de ez is csak mesterséges erőlködés, mert figyelve a törléseket legtöbbnyire azt látjuk, hogy az uj tagok csak addig tagok, mig a szervező fizetést kap. Az uj alapszabály nemhogy uj tagok megnyerésére lenne alkalmas, de ha azt elfogadják, inkább csakis szégyene marad a régi tagságnak. Ismerve a Szövetség tagságának egy részét, a nagy hallgatás nem jelenti a megelégedett bólógatást a Szövetség ügyeivel szemben, hanem éppen ellenkezőleg az elkeseredett készülődés jelét tükrözi vissza. Ezt akarja az alapszabály tervezet jóelőre egyensúlyozni és a vezetőségnek a nyugodt emésztést biztosítani. De bármennyire is biztosak jelenleg az emésztésükben, a gyomor-rontás ideje is befog következni. És ha most nem is, de jön még idő, amikor számolniuk kell, amiért a Munkás Betegsegélyző Szövetséget mint munkás intézményt leromCsak a lélegzetvételt és befizetést nem tiltja a Munkás Betegsegélyző Szövetség uj alapszabály tervezete
