Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-24 / 1199. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1942 JAN. 24. NUMBER 1199. SZÁM A nagytőkések akadályoz­zák a háborús termelést Bármerre megyünk minde­nütt egy slogan cseng a füle­inkbe. Termelni, építeni, min­den erőt a háborús ipar szol­gálatába állítani. Nagy plaká­tok hirdetik mindenfelé a mun­ka termelő erejét, mely a fő­alapját képezi a háborús győze­lemnek, mely a fascista ideo­lógiát illetőleg a munkásosztály céljának is megfelelő. Bármeny­nyire is gyűlöletes az angol és amerikai imperialista tőkések munkásnyuzó uralma, mégsem kívánhatja a munkásosztály jo­gaival és céljaival szolidárisán érző egyén, hogy velük szem­be a fascista erők győzedelmes­kedjenek. Mert azt akarjuk, hogy továbbra is legyen szer­vezkedési jog, sőt több mint ed­dig, mert azt akarjuk, hogy to­vábbra is legyen szabad sajtó, még szabadabb, mint eddig és mert értékelni tudjuk egyéni szabadságunkat, ezért elsősor­ban akarjuk, hogy mindezeket leromboló fascizmus legyen ki­irtva a föld színéről. A munkásnép megértette a helyzet komolyságát és már is bizonyos engedményeket tett, elismerve azt, hogy a jelenlegi háborús h e 1 yzet különbözik minden előbbi háborús helyzet­től. A Wall Street tőkés urai azonban, mint minden háború­nak profit hiénái, most is a ré­gi tradíciókhoz híven, kizáró­lag csak profit gyűjtés szem­pontjából birálják a háborút, és mindenféle agyafúrt mester­kedéssel próbálják a kormány intézkedéseket aláaknázni és a saját javukra kamatoztatni. Addig mig bent az iparokban keresik a szabotálókat és nem találják őket, az Ipari szabotá­lok a nagytőkések táborában hemzsegnek és bántatlanul foly­tatják üzérkedéseiket. A helyzet komolyságára való tekintettel Roosevelt elnök az elmúlt héten egy Ipari Diktá­tort nevezett ki Donald M. Nel­son személyében, akinek hiva­tása volna az ipari termelés fo­kozása és ugyanakkor a profit- harácsolók körmére koppintani ott, ahol a munkásnép véréből akarnak még több pénzt kisaj­tolni. Hogy ez sikerülni fog-e neki, az nagyon kétséges, kü­lönösen akkor, ha figyelembe vesszük Nelson kinevezésével egyidőben történt vizsgálati té­nyeket ,melyeket a Naval Affa­irs Committee egyik tagja ho­zott nyilvánosságra. Ezek sze­rint megdöbbentő adatok van­nak arra vonatkozólag, hogy a muníció gyáhosok hogyan szol­gálták az utolsó napokig az Egyesült Államok ellenségeit és szállították a felszereléseket a jó profit ellenében. így pl. egy amerikai ifjú 1939 októberben érkezett vissza Németországból, ahol mint Ser­vice Expert volt alkalmazásban az amerikai Pratt and Whitney Co. részéről és a legfinomabb repülőgép motorok beállításánál dolgozott, melyeket innét szá­zával szállított azon cég Hit- leréknek. Persze nem törődtek azzal, hogy Hitlert a világbéke fölforditására készítik elő. Úgy­szintén az utolsó időkig a Du Pont Powder Co. szállította ne­kik az anyagot, mely Hitlerék külföldi politikájának az alkal­mazásánál döntő szerepet ját­szott. A vizsgálati jelentésből a sorok közül kiolvasni lehet, hogy ezeknek a tőkés társula­toknak mindegy volt, hogy hol és miért kezdődik a háború, az ő céljuk csak azt irányozták, hogy mindenáron háború le­gyen, hogy piacuk legyen gyil­koló eszközeik eladására. Ezek a vérbeli kapitalisták vannak most aztán a termelés élén és ezek dirigálják most a hazafiságot az amerikai nép­nek, mig saját maguk most is csak a profit gyűjtésen törik a fejüket. A múlt héten Sidney Hillman szintén a termelési di­rektórium egyik feje, tett ilyen nyilatkozatot, mely szerint 30 millió katonai uniform munkát, a southi open shop kontrakto- roknak adták oda, mig a new yorki ruha iparban ezrek állnak munkanélkül régi szakszerveze­ti képzett munkások. Ezeknek most azt mondják, hogy vegye­nek védelmi bondokat, amit szívesen rpeg is tennének ha volna miből, mig lent a southon félfizetésért veszik el tőlük a munkát csak azért ,hogy a gyá­rosoknak több profit maradjon meg. így néz ki a helyzet az ipari fronton és jó lesz ha a munkásság, amikor a fascizmus leverésére összpontosítja ere­jét, vigyázz arra is, hogy a sa­ját portáján rendbe legyen minden és lehetetlenné tesz minden olyan kísérletet, mely más elnevezés és formák alatt a fascizmus szárnyainak a ki­bontakozását készíti elő itten is. (f.) Ok-e a kommunista párttagság a polgárlevél visszavonására? WASHINGTON, D. C. Nem­csak a munkásság között, de polgári körökben is nagy ér­deklődéssel néznek annak a harcnak elébe, amely a Legfel­sőbb Bíróság előtt fog rövide­sen lefolyni egy William Schneidermann nevű bevándo­rolt munkás ügyében. A lapunkon keresztül is any- nyiszor ismertetett reakciós californiai állami szövetségi ke­rületi bíróság még 1940-ben, tizenhárom évvel a polgárpapir megszerzése után és harminc­két évvel az Egyesült Államok­ba érkezése után, megfosztotta polgárlevelétől William Schnei­dermannt azon az alapon, hogy tagja, sőt tisztiselője a kommu­nista pártnak. Bár jó lehet, hogy ma más szemüvegen ke­resztül nézik .és látják végig az ország területén a kommunis­tákat, mint 1940-ben, de azóta is szakadatlanul foglalkoztatja az eset a munkás intézménye­ken kívül a liberális polgársá­got is. Most végre oda kerül az ügy, ahonnan nemcsak ennek az ügynek az intézését, de a mi magyar lapjainknak kedves vö­rös veszedelem uszításaira is az amerikai szellemű végzést várja a sokat hangoztatott de­mokrácia. Ez a felfogás késztette, wa­shingtoni híradás szerint Wen­dell L. Willkie-t, az 1940-es évi republikánus elnökjelöltet, hogy ezt az ügyet a Legfelső Biróság- hoz vigye. Willkie szerint a kommunista párttagság nem elég, a polgárlevél megtagadá­sához, vagy elvételéhez. A kon­gresszus a mai napig sem dön­tött úgy, hogy magábanvéve ez is elég a polgárosodás meg- gátlásához, vagy érvénytelení­téséhez, már pedig ilyen ügy­ben a kongresszusé az utolsó szó. A szabadság jogok biztosí­tása fontosabb, mint valaha, ezért vállaltam el a,z ügyet, mondotta Willkie. A tárgyalás február hónap­ban lesz. A döntést nagy érdek­lődéssel várja az ország liberá­lis lakossága nemcsak Wendell Willkie személye miatt, hanem azért is, mert a Legfelső bíró­ság döntése irányadó lesz a ha­sonló esetekben, amelyeket az alsóbbfoku hatóságoktól mind- gyakrabban elvárhatunk a kö­vetkező időkben. Biztonságban levő politikusok Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? A déli államok képviselői biz­tosnak érzik magukat az állá­saikban mindaddig, amig a ki­váltságosak osztályérdekeit hű­ségesen védik. A déli államok­ban csak is a jobbmódu polgá­rok szavaznak, akik megfizetik a szavazásra jogosító adót. így nem kell rettegni a képviselő uraknak, hogy leszavazzák őket a következő választásnál, ha a munkásság ellen szóló törvé­nyeket szorgalmaznak. Most a legújabb és legérdeke­sebb ilyen törvényt erőszakol­tak keresztül. A virginiai Smith képviselő nevét viselő sztrájkot eltiltó rabszolga törvényt. Az indítványozó Smith et teljes erejükkel támogatták Louisia­na, Missisippi, Tennesi, Alaba­ma, Georgia, Florida, Arkansas és Virginia állam képviselői. Mind olyan államok, ahol dfcak a kiváltságosak szavaznak. így nem kellett a képviselő uraknak attól félni, hogy a munkások, akiket rabszolgaságban akar­nak vissza kényszeríteni, elle­nük fognak szavazni. Ezekben az államokban igy kezelik a de­mokráciát. Az 1940-es választásoknál a déli államokban 3,606,600 sza­vazattal 89 képviselőt válasz­tottak meg, mig az északi pro­letár részekben 3,615,800 sza­vazattal csak 14 képviselőt vá­laszthattak. Ezek az északi ál­lamokból /tehát nagyrészben az ipari munkásságot képviselők, a Smith törvény ellen szavaztak. Mogy az összehasonlítás még világosabb legyen, Schuetz kép­viselő a chicagói North Sideról 450,000, legnagyobb részben munkás szavazatot kapott és a Smith törvény ellen szavazott. De ezzel szemben, Ford a missi- sippii képviselő, aki csak 15,300 szavazatot kapott egyforma ér­tékkel szavazhatott a törvény mellett. Ezért kerülnek ki a Dies-ek, Smith-ek, a legreakciósabb po­litikusok a déli államokból, akik még mindig vissza vágynak a régi, jó rabszolga rendszerbe és ha rajtuk állna, bizony már vissza hozták volna azt törvé­nyesen is. Sokan még hisznek abban, hogy törvényes utón sok jót még az uj rendszert is megsza­vazhatják képviselőink. Ezek vessék jól eszükbe, hogy a 15,300 déli “gentry” szavazata egyforma értéket képvisel a mi

Next

/
Thumbnails
Contents