Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-23 / 1216. szám
1942 május 23. BÉRMUNKÁS AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI ÉS AZUTÁN? A háború teljes erővel folyik, mind nagyobb arányokat ölt, mind több és több emberélet esik áldozatul és a vége még beláthatatlan. Még egyetlen háborúban sem volt ilyen abszolút kilátástalan a megegyezéses béke, mint most. Csak az egyik félnek a teljes leverésével végződhet, az emberi haladás és a munkásosztály felszabadulásának az érdekében. .Hisszük és tudjuk, hogy a levert fél csak a fasiszmus lehet. Leszámítva a nácizmus ro- konszenvezőit, ebben a kérdésben a vélemény egybehangzó, de nem igy abban, hogy ezután a borzalmas öldöklés után, újra ott kezdje-e el az emberiség, ahol a múlt világháború utáp, hogy a leves-konyhák, charityk és a szükség-munkák által nyomorítva, újra csak fel kerüljön egy uj ember-öldöklő háborúvá? Erős meggyőződésem az,hogy a nácizmus leverése után visszatérő katona testvéreinket nem szédíti meg újra a győzelem, nem áll majd szembe a munkás testvéreivel, hanem) velük éj? minden haladó, az öldöklés, a nyomor rendszerét megutáló emberrel együttesen az egész világon igyekeznek megteremteni egy olyan rendszert, amely igazabb és bologadb világba viszi el az emberiséget. Hogy ez az uj világ milyen lesz, azt az határozza meg, hogy milyen erők hatnak a kiformálására. Ha a munkásosztály balra tolódása tovább folyik, ha a katonák szenvedései megértetik velük a helyes utat, akkor, ha az öntudatos munkások a helyükön lesznek, bizonyos, hogy óriási társadalmi változások lesznek. A múlt század közepe óta hirdette az öntudatos munkásság a társadalmi rendszer változásának a szükségszerűségét, hirdettük, hogy a kapitalista rendszer igazságtalan és túl élte magát és a társadalmi rendszerek fejlődésének a törvénye alapján kell, hogy a helyét Átadja egy olyen rendszernek, amelyben teljes emberi egyenlőség létezik. A kapitalista rendszer íródeákjai, tudósai, papjai, eddig mindig azt hirdették velünk szemben, hogy a mai rendszer a lehető legjobb, amely örök és megváltoztathatatlan. A munkásosztály túlnyomó többsége ennek a nevelésnek a hatása alatt volt immunis a mi tanításunkkal szemben. De ma már az idők változtak. Angliában már a munkásosztály többsége a háborús szenvedések csapásai alatt megszabadult ettől a tanítástól, ma már a rendszer-változásának a szükségességét követeli, de vele együtt halad már a középosztálynak, az úgynevezett fehér galléros hatalmas rétege is a hivatalnokok, tanítók, tanárok, Írók, művészek, stb. olyan nyomást fejtve ki, hogy magát a kormányon lévőket is arra késztette, hogy egy uj, igazságosabb rendszer szükségességét hangoztatják. Ennek a változásnak a szükségességét hangsúlyozta ki az úgynevezett Atlantic Charter is. De ha ma'még nem is olyan határozottan, de már amerikai földön is mind nagyobb rétegek követelik annak a leszöge- zését, hogyha mai rendszert egy- jobb és igazságosabb rendszer váltsa fel. Elliot őrnagy irta nem régen, hogy a vörös hadsereg azért harcol olyan hihetetlen hősiességgel, mert tudja azt, hogy mit védelmez. Kiváló amerikai irók, tudósok, tekintélyes politikusok érzik annak a szükségességét, hogy már ma leszögezzék azt, hogy a társadalmi rendszerben feltétlen változás kell, hogy beálljon. Az elmúlt napokban Eden, angol külügyminiszter, Wallace, az Egyesült Államok alelnöke, Mrs. Roosevelt szögezték le azt, hogy miért harcolnak. Ezekre nem mint olyanokra hivatkozunk, akik majd helyettünk elvégzik ezt a társadalom átalakító munkát, hanem rá akarunk mutatni arra a hasonló helyzetre, amely a fenti kérdés és az Ipari Unio- ni’zmus kérdésében fenn áll. Az IWW 35 éven keresztül hirdette azt, hogy a mai termelési viszonyoknak nem megfelelőek a régi, maradi szakszervezetek. Helyüket fel kell, hogy váltsa az ipari unionizmus. Mi ezt ugyan bele vittük a köztudatba, óriási áldozatokat hoztunk érte, de — ezideig azt — kiépíteni nem tudtuk, ellenben a CIO csinált egy torz ipari uniont. Ha az öntudatos munkásosztály nem tud kellő súlyt gyakorolni, ha a nagy munkás tömegeket nem tudjuk kellő módon felvilágosítani, akkor a feltétlen bekövetkező változás is csak félmegoldás lesz. Ma a nácizmusnak a kipusz- titása mellett sem szabad elfelejtkezni egy pillanatra sem arról, hogy a kapitalista társadalmi rendszer a végső haláltusáját vívja. Erre fel kell készülnünk, hogy a háború végén egy olyan rendszer kialakulására legyen nyomása a munkásosztálynak, amely megszünteti a nyomort, az elnyomatást, a gazdasági egyenlőtlenséget, amely- lyel együtt fognak megszűnni a háborúk is. A nácizmus a legkegyetlenebb terrorral akarja a profit rendszert életben tartani, azért látták szívesen a nagy tőkések a nácizmus megerősödését, azért szeretnének “megegyezéses békét”, hogy a haladás helyett az egész világon a. legsötétebb reakció legyen az ur. Ezért életkérdése a munkásosztálynak a nácizmus leverése és azt bizony a legjobban megfogalmazott határozati javaslatokkal sem lehet elpusztítani. Azt csak a saját módszerével: fegyverrel lehet letörni. Utána változások lesznek a társadalmi rendszerben. Hogy ezek a változások milyen fokuak lesznek, az amint már mondottuk attól függ, hogy a munkásosztály milyen erővel szólhat bele az átalakulásba. Mert “a munkásosztály fel- szabadulása csak a munkásosztály müve lehet.” Ezüst tálcán nem hozzák elénk az ipari demokráciát, azért harcolnunk kell. AZ UJ GAZDAGOK A clevelandi Plain Dealer az | “uj gazdagok”-ról cikkezik az I állami munkaközvetítő mana- | gerének az információja alapján. Az ipari munkásokat nevezi el uj gazdagoknak. Hihetetlen roszakarattal kezelnek ezek az újságírók minden munkás kérdést. Először is azt állapítja meg, hogy a munkások jobb munkák után vadásznak. Ezt bünül rójja fel, holott ők hirdetik a lapokban, hogy aki nincs megfelelően elhelyezkedve, az az esti órákban is felkeresheti a hivatalt. Azt állítja a Plain Dealer újságírója, hogy egyes helyeken 200 dollárt is fizetnek hetenként egy jó szakmunkásnak, de amikor kiszámította, akkor már csak 150 Mohári tett ki. Persze úgy, hogy hét nap és napi 12 órát dolgozik az illető. Természetesen nem olyan sok szakmunkás van, aki egy dollár és 50 centet kap óránként és próbálja csak meg úgy az iró, mint az informátora napról- napra 12 órát dolgozni a gözka- lapácsnál, vagy az öntődében, akkor aligha irigyelnék a keresetüket. Természetesen egy csomó hazugságot írnak össze, mint azt, hogy short order szakács heti 160 dollárt keres. Ilyen a többi állításaik a 100—200 dollárig terjedő heti keresetről, amelynek csak az az értelme, hogy a nem hadi munkán dolgozókat a munkástársaik ellen hangolják. Persze a kompánia profitjáról nem Írnak, sem a bószokéról, akik a magas fizetésük mellé felveszik a tulórabért és a bonuszt is. Ha becsületesek volnának, akkor nem az egyes 84 órán át keresett nagyobb fizetéseket sokalnák, hanem a kis fizetéseknek a hasonló felemelé- i sét követelnék, mert ha felszá- ■ mitanák az áremelkedést, az adókat, a hosszú munkaidővel járó több szükségletet, akkor meg kellene állapitaniok azt, hogv a “nagy” fizetések ma kevesebbett jelentenek, mint egy év előtt. Cleveland városa, — amely most vette házi kezelésbe a közlekedési jármüveket — a közúti alkalmazottak által össze állított egyeztető bizottság a családos embernek évi keresetét, hogy valamennyire is meg élhessen, évi 2,800 dollárba állapította meg. Vájjon hány százaléka keresi meg az amerikai munkásoknak ezt a létminimumot. Az a kis réteg, amely többet keres ennél, az a munka óráknak a megkétszereződésével éri azt el, mig a részvényesek minden megerőltetés, minden munka nélkül vágják zsebre a nagy jövedelmeket. MEGNÉMULTAK Három héttel ezelőtt ismertettük ezen a helyen Ravasz büspöknek az üzenetét az amerikai magyarsághoz, amely a bridgeporti náci lapban jelent meg. Ez az üzenet nem kevesebbet mond, mint azt, hogy a demokrácia és a kereszténység ellentétesek, hogy akik a szovjettel szövetkeztek (Amerika és Anglia) árulók, vagy buták és végül, hogy Magyar- í ország szabad és független, tehát nem náci kényszer alatt cselekszik. Három hétig vártunk, hogy akad-e magyar lap, amely ennek a püspöknek a szemtelen | nácizmusát vissza utasítja. Hát | nem akadt egyetlen egyse. Se I a napi, se a heti lapok nem 5 oldal mertek hozza nyúlni a püspök ur reverendájához, jól tudva azt, hogy az a magyar uralkodó osztálynak a szócsöve. Csak pár hete, hogy ugyan abban a lapban a pittsburghi fűzfa-poéta követett el egy hasonló szemtelenséget, el kell ismerni, hogy meg sem közelítve a Ravasz pimaszságát?, de annak neki ugrottak jobbról is, balról is, de a pap, az nebándsd-virág. A reverendához nem mernek nyúlni, különösen, ha püspök és Horthy bizalmasa van benne. Ez a kis ügy igazolja azt, hogy még Pearl Harbor se szakította le a magyar lapokat Horthyék köldök-zsinórjáról. MADARAT A TOLLÁRÓL, embert a barátjáról ismerik meg. Hogy a Munkás Betegse- gélyző Szövetség mennyire munkás hogy a mostani urai hova tartoznak, azt a fenti közmondással lehet megmondani. A konvencióról annyit olvastunk a clevelandi Szabadságban amennyit a 35 éves fennállása alatt sem irt az “Öreg” napilap. Ez az egyik tolla a madárnak, a másik az ékesebb az, hogy Hinder Márton is fontosnak tartotta, hogy jelen legyen a konvención^ de oda utazott Darago, Révész, Dezső és Rév. Újlaki is, hogy megvédjék és támogassák Somló urékat. A sötét reakció úgy össze jött, hogy rögtön meglehetett volna tartani az AMOSZ igazgatósági gyűlését is. Valószínű, hogy a konvenció félszegsége dacára is kapunk részletes tudósítást is, olyat, amelyet nem jutalmaznak meg jól fizetett hirdetésekkel. De most a konvenció után itt is meg kell Írnom azt, amit már régen hangoztattam. Somlóék tökéletesen magán- tulajdonukká tették a Szövetséget. A gondolkodni tudó munkás elemek utálkozva hagyták ott a Szövetséget. A megmaradt tagság többsége teljes közönnyel viselkedik az egyleti élet iránt, csak azért tartja a kötvényét, mert másutt már vagy nem kap, vagy előrehaladt kora miatt jóval drágábban. Ez az oka annak, hogy az-osztályok fele még csak delegátust sem küldött, mert nem akadt vállalkozó a hihetetlenül gyatra társasággal való konvenciózásra. A jelen volt delegátusok túlnyomó többsége a szövetség szélső reakciós tagjaiból került ki, akik gyűlölnek minden munkásmozgalmat, még az őket jámborul kiszolgáló “A Munkásának sem voltak hajlandók havi 10 dollárt megszavazni bárhogy erősködtek is Vaszilyék Ezek után mi a teendő? Szerintem, ahogy nem törődünk a Pócsi Szűz Máriái Halál és Temetkező, Társalgó egylettel éppen úgy nem kell törődni a Szövetséggel. Mind a kettő szélső reakciós, csak a vezetőik érdekét szolgálja. Magukra kell hagyni őket. A mi lapunknak a hasábjai különösen ma sokkal drágábbak és értékesebbek, mintsem, hogy Somló urék kis üzleteivel foglaljuk le. Szerintem már négy év előtt ezt kellett volna tenni, akkor már nyilvánvaló volt, hogy ez a társaság elveszett a munkásmozgalomra és azt az energiát, amit rájuk pazaroltunk, a munkások tanítására, szervezésére, a lapunk építésére kellett volna for-
