Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-23 / 1216. szám
1942 május 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN Hetek óta gondosan figyelem, hogy hová fog fejlődni és mi lesz az eredményé az oly nagy hü-hóval beharangozott “Labor- management Committee” újításnak. Ez az “ujitás” szó itt nem valami szerencsés, de nem nevezhetem mozgalomnak, vagy divatnak. És nem is törvény, amit keresztül kellene vinni mindenütt Viszont, azt sem mondhatjuk, hogy “eszme”, mert hiszen a gyárak százaiban már megvalósitották. Az egész dolog csak pár hónapos. Állítólag Detroit városban született a CIO-hoz tartozó autó munkások vezetőinek körében. Ezek ajánlották, hogy a háborús erőfeszítés sikeresebbé tételére a gyárak irányításában a munkásoknak is adjanak részt. Eddig, mint tudjuk, az ipartelepeket csak a munkáltatók irányították és ridegen visszautasítottak a munkások részéről eredő minden beavatkozási kísérletet. A háborús erőlködés felszínre hozta az “együttes” irányítás gondolatát. Valójában tehát az irányitó testület helyes neve ez lenne: “Munkáltatók és Munkások Bizottsága.” Azonban ebből kihangzik az a természetes ellentét, ami a munkáltatók és a munkások között van és igy született meg a Labor- management b i z o 11 s ág név, amely hangzatosabb, tetszetősebb és simulékonyabb az “együtt működés” eszméjének kifejezésére. Midőn a közös bizottságok megteremtésének g o ndolatát Phillip Murray, CIO elnök és környezete felvetették, sokan úgy gondolták, hogy itt valóban az iparok irányításáról van szó, vagyis arról, hogy milyen árucikkeket készítsenek, milyen árért, mennyi profitra, mennyi munkabért fizessenek ki, mi legyen a fennmaradt összeggel, stb. Mert az iparok irányításának ezek a lényeges pontjai. NAGY VOLT AZ IJEDELEM így aztán érthető, hogy a munkáltatók, különösen a nagy ipartelepek kapzsi tulajdonosai igazi megrettenéssel vettek tudomást a dologról. A detroiti gyárosok, élükön a két Forddal, Detroitba hívták a legismertebb munkásfaló 'újságírókat és 10 napig vendégelték őket, mialatt kitanultak, högy mit Írjanak a munkások eme “feltörekvő” követelései ellen. Tele is voltak a lapok a Murray-Frankenstein ajánlat óesárlásával. A kormánykörök azonban meglátták, hogy az ajánlat megvalósításával egy csomó munkásvezért minden külön jaI vadalmazás nélkül be lehet kap- ! csolni a háborús • erőlködésbe. Még csak az évi egy dollár fizetést sem kell adni nekik. így aztán bizonyára felsőbb nyomásra maga Donald N. Nelson, a hadiipar legfőbb mogulja kezdte szorgalmazni a Labor- management bizottságok megalakítását. Ez a bizottság már pár hete működik abban a gyárban is, ahol dolgozom és igy alkalmam van megfigyelni közvetlen közelről, noha ezenkívül figyelmesén elolvasok minden idevonatkozó adatot. Nálunk ez a bizottság hat különböző albizottsággá alakult. Ilyen albizottságok : Biztonsági b i z o 11 s ág, amelynek hatáskörébe tartozik a munkások biztonsági védelmének ellenőrzése; a tűzjelzők rendbentartása, stb. Világért sem akarom mondani, hogy erre nincs szükség, de mi köze van ennek az iparok irányításához. Ezeket a dolgokat pár, erre 'a célra jól kiképzett és csupán erre a célra alkalmazott munkás sokkal tökéletesebben el tudná intézni. Ugyancsak ezt mondhatjuk a Transportation bizottságról is, amely összeirja, hogy az autóval rendelkező munkások melyik autónélküli munkást tudják elhozni a gyárba és hazavinni. Ezt is igen jól el tudná végezni egy irodai alkalmazott. Vagy minek arra bizottság, hogy megkérdezze a munkából elmaradt munkást, hogy miért nem jött dolgozni? Egy másik bizottság viszont “Publicity” név alatt szerepel és arról gondoskodik, hogy az ipartelep ösz- szes munkásai megkapják a körleveleket, amiket csaknem naponként osztogatnak. És igy tovább, mind olyanféle funkciók, amelyek hasznos voltát ugyan nem akarom kétségbe vonni, de egyáltalán nem fontosak az iparok irányításának szempontjából nézve. Annál kevésbé, mert az union műhelyekben az ily bizottságok nem szólhatnak bele a munkabérek és a munkaviszonyokat érintő fontos dolgokba. Azt az union nem engedi meg. TÖBBET ÁRT, MINT HASZNÁL Az eddigi t a pasztalataim alapján ezt a dolgot a “nesze semmi, fogd meg jól” mondással tudom értékelni, mert nem látom be, hogy a munkásosztálynak az érdekeit előbbre vinné. Sőt, amint látom, éppen az ellenkezőjét szolgálja, mert azokban az állítólagos közös bizottságokban legtöbbször az unionok legaktívabb tagjai vesznek részt. Azok, akik hivatva vannak mindig csak a munkásérdekeket védeni és akik eddig J a munkáltatókkal csak az asztal j különböző oldalán foglaltak he- 1 lyet és még alkudozás közben is csak mint ellenfelek szerepeltek, védték a munkások érdekeit a tulajdonosok érdekeivel szemben. Most azonban a kooperálás jelszava alatt és szellemében összekeverednek e kerek asztalnál, elszívnak egyet-egyet az asztalra tett szivarokból, lehajtanak egy kis hűsítőt és közben kifejlődik a megértő, baráti szellem. Hamarosan csak a keresztneveiken szólítják egymást a bószok, meg a munkás küldöttek. Szóval aféle puszi-pajtások lesznek. Ez természetesen hízeleg sok union tisztviselőnek. Nem is lát benne semmi Azóta azonban nagy változás történt a világfronton és Brow- dernek is változott az álláspontja, aki Molotovnak a fasiszta Németországgal kötött paktumát, mint a “világbéke erős fundamentumát” üdvözölte, ő volt egyike azoknak, akinek tudományos cikkezése elhitette a munkástömegekkel azt, hogy elvi alapon is lehet béke a hitleri fasiszmussal, mert őnekik is a céljuk a magántőke kiirtása. Ennek a propagandának a hatását még ma is láthatjuk a munkások soraiban és sokan még ma is fejlődési folyamatnak tartják, Hiti érék fasiszta kilengéseit a kapitalizmussal szemben. Mi, akik a szólásszabadság és az egyéni szabadság legszélsőségesebb hirdetői vagyunk, csak örvendeni tudunk Browder szabadságának, de ugyanazt szeretnénk látni, m i n dazon munkásharcosokra, akik az osz- tálybiróság börtöneiben' sínylődnek. Az ő részükre nem jön olyan gyorsan az elnöki kegyelem és ebből azt kell következtetnünk, hogy Browderék céljai és az osztályharcos munkáscélok között nagy különbségek vannak. Csak egy pillantást kell vessünk Browder első nyilatkozatára, ahogy a börtön ajtón kitépett és azt fogjuk látni, hogy az egyik szélsőségből a másik szélsőségbe esett. 14 hónappal ezelőtt Hitlert istenitő Browder most készen áll a Commander in Chief parancsának a teljesítésére, a mi háborúnk győzelmes befejezésére. Még az sem lehetetlen, hogy valamilyen kormányhivatali megbízatást fog kapni,' mert ő most nagyobb hazafi, mint azok a yankeek, akik nemrégen meglincselni akarták kormány ellenes véleményéért. Az osztálytudatos munkásoknak -vigyázni kell arra, nehogy olyan tévedésekbe essenek, mint Browder és az általa irányított kommunista párt. És habár el kell ismernünk, hogy rosszat, mert hiszen a szakszervezete évtizedek óta a munkáltatókkal való kooperációt hirdeti. Úgy érzik tehát, hogy most ennek az elvnek szereznek érvényesülést. Én azonban nem szeretném munkásérdekeimet a bószokkal pajtáskodó szervezeti tisztviselőkre bízni. Olyan ez, mintha a bíróság elé kerülő valamilyen ügyes-bajos d o 1 g o mat olyan ügyvédre bíznám, aki az ellenfelemmel nagyon jó barátságban van. Nem bánom, akármilyen tisztességes ember is az ügyvéd, de nem biznám rá az ügyemet. a jelen pillanatban egy égető főcél a fasiszta diktatúrák letörése, ugyanakkor vigyáznunk kell arra, hogy ne gyöngítsük erőinket a fasiszmus szülőanyjának a kapitalizmus megdöntésére gyűjtött szervezeti erőinkben. Vigyáznunk kell arra, hogy a munkásosztály véirén ne a kapitalizmus jusson még nagyobb erőhöz, hanem a munkásosztály és az eljövendő béke ha nem is a felszabadulást fogja meghozni, de meg kell adj^ a munkásosztály felszabadulására a szervezkedési lehetőséget. Csakis a nemzetközi eszmék hathatós propagandája fogja meghozni a tartós békét a nemzetek között, mig lehetővé fogja tenni az osztályok megszüntetésére indított küzdelmet, a nemzeti kereteken belül és világi méretekben is. Browder kiszabadításával kapcsolatban, követelnünk kell az összes munkásfoglyok azonnali szabadlábra helyezését, akiknek szabadsága közelebb fogja hozni az igazi munkáscélok megvalósítását. Cleveland és Kerülete PIKNIKET bár milyen idő is legyen meg fogjuk tartani. Erre az elhatározásra jogosít a múlt évben egész napon zuhogó eső, amelynek dacára a Bérmunkás olvasói és barátai tömegesen érkeztek a Kalo farmra. Ennek egyik magyarázata, hogy olvasóink tudják, hogy a PIKNIK jövedelme nagy segítsége annak, hogy a Bérmunkás megjelenhessen, a másik, hogy a környék legszebb nyári helye a bedfordi Kalo farm, ahol ez alkalommal a szabad tűzön az akroni Munkástársnőink készítik a gulyást és más harapni valókat. Az uj táncteremben Tamásovick akroni zenekar játszik a késő esti órákig. A Bérmunkás olvasói és azok barátai JUNIUS 7-én találkoznak a Kerületi PIKNIKEN a bedfordi Kalo farmon. Szabadlábra helyezték Earl Browdert (Folytatás az 1-ső oldalról) IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése “(gb) ROVATA----LABOR-MANAGEMENT BIZOTTSÁGOK
