Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-04-25 / 1212. szám
8 oida» BÉRMUNKÁS 1942 április 25. Még mindig keztyilskézzel bánnak a rendeletek ellen vétő gyárossal A POLGÁROSODÁST MEGKÖNNYÍTETTÉK Midazon idegen születésűek számára, akik az Egyesült Államok hadseregében teljesítenek szolgálatot és katonák, akik törvényesen jöttek be az országba,' késedelemnélkül megkaphatják a polgárpapirt. Csak be kell adniok a kérvényt és a szokásos dijat sem kell megfizetniük, de még vizsgát sem kell tenniök, hanem azonnal megkapják a polgárpapirt. Egyenlőre a katonák elmehetnek a legközelebbi bíróságra a polgárpapirj ükért, de később bírók fogják látogatni a katonai táborokat és a helyszínen kiadni nekik a polgárlevelet. iktatni a megkülönböztetések ellen. Az ország legjobb szerszámkészítői között sok nem polgár és idegenszületésü polgár akad, miért is munkáslétszámunk igen fontos részét képezik. Nem beszélhetünk legmagasabb arányú termelésről, ha ezeket nem alkalmazzuk. Minthogy legtöbbjük kétségtelenül megbízható, meg kell engednünk, hogy dolgozhassanak, hogy megbízhatók is maradjanak. Ha fifth kolumnistákat és szabotőröket akarnánk produkálni, ennek legbiztosabb módja, ez embereket állásukból kidobni és az utcára kergetni — fejezte be dr. Alexander. BIZONYOS, HOGY HA MUNKÁSOKRÓL LENNE SZÓ, BÖRTÖNT KÖVETELNE A PROSTIUÁLT SAJTÓ WASHINGTON, D. C. — Hónapokon keresztül hangos volt úgy a sajtó, mint a közvélemény az aluminium gyártásával kapcsolatos botrányokkal. A Bérmunkás is megírta hogy miként biztosították az aluminium gyártására “jogosult” vállalatok a kormányt a szükséglet kielégítéséről és miként vált botránnyá az a felfedezés, hogy az aluminium egyeduralma ennek a trusztnak az árak felemelését biztosítja. Hogy az ország lakosságának ezen megkárosítói, minden következmény nélkül uszták meg a botrányt, jogot formáltak a kisebb aluminium cégek is arra, hogy ne vegyék túlságosan komolyan a rendelkezéseket, amikor előttük áll az alkalom a busás jövedelmek megszerzésére. Washingtoni jelentés szerint két nagy clevelandi gyárvállalat ellen szigorúan fellépett a kormány, minthogy megszegték az alumínium-korlátozásra vonatkozó rendeletet. Az egyiket négy hónapra, a másikat három hónapra eltiltotta az aluminium használatától. A Walleck Brass Foundry, amelynek gyára a 8105 Preble Avenuen van, négy hónapig nem gyárthat olyasmit, amelyhez aluminium kell s el sem adhat olyan gyártmányt, amelyben aluminium van. A társaság, amelynek William H. Walleck az elnöke, a vád szerint alumíniumot szállított nem katonai célra, továbbá elfogadott és felolvasztott engedély nélkül ócska-aluminiumot, amikor már ehez engedély kellett volna. A másik társaság az Aluminium Bronz Powder Co. bedfor- di cég, a vád szerint 20,834 font alumíniumot szállított más cégek részére engedély nélkül s átvett 19,740 font aluminiumot ugyancsak felhatalmazás nél- nélkül. Büntetésül három hónapig nem használhat gyártáshoz aluminiumot s nem adhat el olyan terméket, amely aluminiumot tartalmaz. Mindkét* vállalat olyan hori- bilis összeget csinált a tiltott üzleten, hogy minden megrázkódtatás nélkül fogják a bünte- téses hónapokat kibőjtölni és igazgatóik az időt a hegyekben vagy a tengerpartom nyaralásban eltölteni. Persze itt gyárosokról van szó, mert ha a munkásokra sütnék rá. a rendelkezések megszegését, bizonyos, hogy nehezen, ha egyáltalán megszabadulhatnának a “közvélemény” követelte börtön- büntetések elől. lesz, mert a bátyám nekem adja.-— No, akkor csináltatunk neked is egyet. Elmész a Schwarcz Jónáshoz« megmondod, hogy én küldtelek, aztán az majd csinál neked egy jó meleg rokkot. , — Igen is, kérem szépen. Lassan és tűnődve ment az ajtó felé. Ott visszafordult és mély, meleg hangon kérdezte tőlem: — Mond csak, Grünberger, az apád nem Gesztelyre való? — Nem tudom, kérem szépen apa még sohase mondta. Máris a tanító felé'fordult. — Hát isten megáldja, Weisz ur. Aztán, amint mondtam, a gyerekek többet fürödjenek. Weisz ur hajlongva kisérte az ajtóig. Ott halkan suttogtak valamit és Weinbergerné úrnő még egyszer felém fordította szép barna szemét. Weisz ur is felém nézett és alázatos mosolygással motyogta, hogy oh, ich bitte schön, sehr ernst fleis- sig und braves Kind.... Az úrnő ellibegett, ő a jótékonyság angyala vala. II. Schwarcz Jónás szabómester ur egyszerű, sima téli rokkot szabott rám, ámde én mégis hires zsinóros magyar dolmányban jártam azon a télen. Nem csudálom, hogy zavar volt a ruhák meg a csizmák kiosztásánál^ mert olyan sok szegény izraelita gyerek volt a városunkban, hogy sehol se annyi. És az a kiosztás?.... Ez külön szenzációja volt városunknak és a megfelelő zavarokkal is járt. A népkonyha nagy asztalait állta körül néhány száz gyerek, elül pedig, két ablak világosságában, a jótékony hölgyek és leányok tették ki közszemlére ruháikat és csinos ékszereiket. A templomi kórus énekelt, egy leánynövendék mondott szépen betanult, könnyes beszédeit, sok hasonlattal és sok jelzővel, Weinbergerné úrnő válaszolt, egy tanító beszélt megint és a kórus uj éneke után kezdődött a kiosztás. Mi gyermekek előre mentünk, mikor a nevünket kiálltották, meghajoltunk és pukkedlit csináltunk, amilyen tőlünk tellett, aztán átvettük a ruhát meg a pár csizmát és miután kézcsókra járultunk úrnőnk szine elé, mehettünk haza megfelelő örömmel vagy közömbösséggel. Ami engem illet, én otthon vettem észre, hogy a Schwarcz rosszul szabta rám a kabátot. Kicsi volt. Az ujja a könyökömig ért, elől meg össze se gombolhattam. — No, ezt a rokkot jól rád szabták, — mondta apám nevetve is, meg mérgesen is, — érdemes volt annyit szaladgálni a Schwarczhoz. Mama azt mondta, legjobb lesz ha oda adjuk a szomszéd gyerekének, Tiser Andrisnak, de apám a jobbat találta ki. — Elmegyünk az elnöknéhez, — mondta, — tán ott lesz a rokkod. Ezt meg visszavisszük. A TITKOS HADI MUNKÁK 99 SZÁZALÉKÁNÁL LEHET IDEGENEKET ALKALMAZM A hadügyminisztérium és a tengerészet a kérelmek 99 százalékánál jóváhagyta idegenek alkalmazását — még a titkos hadi munkáknál is. Dr. Will W. Alexender, a Hadi Termelő Tanács munkaügyi osztálya kisebbségi csoportjának főnöke szerint, a bizalmas természetű és titkos hadi szállításoknál, a sokezer idegen felvételét jóváhagyták. Dr. Alexander hangsúlyozta, hogy a kormány véget akar vetni mindenféle megkülönböztetésnek munkások felvételének Kiemelte, hogy az elnök rendeletileg elitélte a faj, vallás vagy nemzetiségi elfogultságot az állások kiadásánál és a szerződésekbe ezentúl záradékot fognak III. Hát visszavittük. Wenbergerné úrnő a templom mellett lakott szép földszintes házban. Apa odáig kisért. Ott azt mondta, menjek csak én be egyedül, ő majd megvár az utcán. Be is mentem egyedül, karomon a szűkre szabott kabáttal, kipirult arccal és szepegve. Az úrnő a leányával ült együtt egy csinos szobában és nem engedtek beszélni addig, mig valami ügyüket el nem végezték. Nem értettem meg, miről folyt köztük a szó, csak az "a mondat maradt meg emlékemben, amivel a szép nagy lány befejezte anyjával való vitáját. — A könyvet, — mondta, — előbb el kell olvasnom. Csak akkor fogom látni, hogy odaad- hatom-e neked is, anyám. Weinbergerné úrnő méltatlankodott. — Na, ez szép.... előbb ő olvassa el.... ez igazán szép. Milyen kedves, előbb ő olvassa el.... Felém fordult. — Hát te mit hozt41? Mi van ott a karodon? — A téli rokk, kérem szépen. Nem megy rám. Rosszul szabta a Schwarcz. — Hát én mit csináljak akkor veled? Azt hiszed, hogy én mást szabhatok neked? Azt hiszed? Mi? Szörnyen megijedtem és leginkább szerettem volna kiszaladni a szobából, de e pillanatban a jótékonyság angyala meg az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield....... 6.00 J. Kollár, Cleveland......... 6.00 Jos. Geréb, Cleveland 12.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 4.00 M. Stefánkó, New York.... 6.00 J. Vizi, Akron................. 12.00 J. Deák, Akron................. 1.00 J. Farkas, Akron........... 12.00 E. Szigeti, New Yprk....... 1.00 J. Pataky, Brooklyn....... 8.00 J. Duschek, Nutley......... 12.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland .... 5.00 A. Molnár, "Cleveland....... 12.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga..... 10.00 J. Horváth, Chicago....... 5.00 lepetve állott föl a kanapéról, kezét összekulcsolta a keblén és pár ingatag lépést tett felém. Oldalt néztem akkor. Apa állt csöndesen az ajtó mellett. Úrnőnk még egy lépést tett előre és halkan és lágyan esett ki a száján: — Márton! Majd felém nézett. — Hát a te.... hát a maga fia, Márton ? Apa az úrnő lábát nézte és csöndesen mondta: — Igen, Eliz.... asszonyom_ az enyém, ha megengedi. És az a rokk.... az kellett.... mert még mindig ugyanolyan szegény.... mint akkor.... Mély csönd lett a szobában és emlékeztek valamire, ők mind a ketten. Ki tudja, mit látott a két öreg? Messze, az ifjúság mély útjában.... A húsz esztendő gyönyörű napjaiban.... Egy kézfogás melegségét tán még visszaérezték.... Egy csóknak a tüzét és egy ölelésnek izgalmas hevességét.... ők ketten az egymástól eltávolodott két öreg? Hogy mit éreztek ők ketten ? Özvegy Weinbergerné úrnő szólt végre. Nem érzelgett többé. — Hát tudja mit, kedves Grünberger? Csináltatok a fiának egy szép, zsinóros magyar dolmányt,- de csináltatok ám! Mondta ő és e pillanatban azt hitte, hogy jóvá tett minden hűtlenséget, minden csalást és fájdalmat, amivel a szegény, becsületes és derék Márton ellen ebben az életben vétkezett.
