Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-04-11 / 1210. szám
1942, április 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal Számtani útmutató a Munkás Bs. Szövetség konvenciójához Néhány hét múlva konvencióra ül össze a Munkás Beteg- segélyző Szövetség, vagy inkább mondhatjuk, hogy annak a tisztikara, hogy a négy esztendőn keresztül a saját érdekükben űzött garázdálkodást a tagság kiküldöttjeivel s jóváhagyassák. Nem nehéz dolog lesz ez az élősdi társaságnak, mivel csak néhány osztály bátor delegátusai lesznek most ott jelen, akik aránytalan kisebbségben vannak a vezetőség erejével szemben. De azért mégis nagy hidegrázás környékezheti a hu- sosfazekat féltő intézőséget, mert már hetekkel ezelőtt megkezdték a jól megkent polgári sajtóban a dicsértető cikkezé- seket, amelyre remélik, hogy a konvenció delegátusai ráfogják mondani a mindörökké áment. A reakciós vezetőségnek elsősorban Himler Márton állított ki erkölcsi bizonyitványt a sokszor leleplezett részvényben utazó vigéc, aki valóban hozzápászol a Munkás Betegse- gélyző Szövetség jelenlegi in- tézőségéhez. ő csak persze hogy örvend annak, hogy a négy év előtti harc után ott maradt ez a díszes társaság, mert ha az értelmes kisebbség kiemelte volna őket onnan, egész biztos, hogy Himler ur zsebe egy félcentet sem látott volna a Munkás Betegsegélyző Szövetség pénzéből. így azonban elég súlyos oka van Himler urnák és a többi reakciós sajtónak cikkezni a Munkás Betegsegélyző Szövetség erősségéről és elfe- lejtettni azt, hogy a new york állami Insurance Department a rossz vagyoni állása miatt tiltotta ki őket New York államból. Bármennyire is erős és tegyük föl mindkét oldalról rosszakaratú harc dúlt Somló és new yorki “barátai” között, de ehhez semmi köze nem volt a Munkás Betegsegélyző Szövetség anyagi “erősségének.”. Elvitathatatlan tény, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetség vagyonilag nem felel meg a borús anyaggal segíteni fognak. Remélem, hogy eme fölszabadítok (nem háborús uszítok) egy második frontot fognak teremteni !” Nem tudom, hogy minek jellemezné ezeket a kapitalista kormányokat, ha ezek most azt mondanák, hogy miután a “fasizmus csak Ízlés dolga” és miután a “világbéke érdeke megkívánja, hogy Hitlerrel paktumot kössenek hosszú időkön át vezetett tárgyalások után, mely paktum szerint olajat, gabonát, stb.-t szállítanak Hitlernek, a békét zavaró, háborús uszító Sztálin ellen,’- —- egy szóval, ha ugyanazt tennék, amit Sztálin tett. Nem tudom, hogy minek jellemezné. De valószínű, hogy annak, aminek én jellemezem Sztálin politikáját. Vannak kézzel meg nem fogható dolgok is, amik Hitlernek titkos szövetségesei voltak, még ma is azok. Ezeket is föl fogjuk sorolni. , biztosítási törvények követelményeinek és csak kizárólag ezért nem engedték meg további működésűket New York államban. Hogy aztán ezzel szemben, milyen erős erkölcsi bizonyitványt kapnak más államokból, ez még mindig nem dönti meg azt az állítást, hogy Som- lóék portáján valami nincs rendben. Mi, mint egyszerű munkásemberek nem vagyunk insurance szakértők, mint pl. Somló és Grosz urak, de mint munkásöntudattal az egyleti élet figyelői annyit tudunk, hogy még soha nem történt meg az egyleti életben, hogy a vezetők saját magukról állapították v o Ina meg, hogy ők tudatlan senkik, akik csak arra jók, hogy a tagság verejtékes befizetéseiből a saját részükre a fizetéseket levonják. így tehát előttünk a nullával egyenlő, hogy Somló és Grosz urak mit mondanak és mit írnak róluk Himler és társai. Előttünk az fontos, hogy mit mutat a pénztári jelentésük. Most is az 1941 évi jelentésüket vesszük bonckés alá, melyet nem mi, hanem Somló és Grosz urak készítettek él és hoztak nyilvánosságra saját lapjukban az “Összetartás” februári számában. Ebben a pénztári jelentésben látjuk azt, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetség évi összbevétele $101,257,07, mig az évi összkiadása 78,155,81 volt. Szóval 'a bevétel fölülmúlja a kiadást, ami jó üzleti vállalkozás a rendes üzleteknél. Az insurance üzletnél azonban, bizonyos kiadásokra gyűjteni kell a tőkét, igy pl. a halálesetre, betegsegélyre, konvencióra, általános kiadásokra, stb. hasonló dolgokra. Amikor tehát a halálesetre gyűlt egybe a tőke, az csak annyit jelent, hogy a bekövetkezendő kiadásra el kell tenni az alapot. Ehhez az őszszeghez hozzá nyúlni nem lehet és nem szabad. Sőt bizonyos törvények szerint a haláleseti befektetés jövedelmét csakis a haláleseti tőkéhez szabad hozzá irni, hogy a begyült felesleg, mint fedezet legyen az előre nem látható tömeges kiadásokra. , A Munkás Betegsegélyző Szövetség évi pénztári kimutatásából azt látjuk, hogy a haláleseti fedezetre nem jött be annyi, mint az előbbi évben, mert százalékarányuk 5 százalékkal csökkent, betegsegély alapjuk alig van, mig a konvencióra és az általános kiadásokra összesen 170,70, mond százhetven dollár és 70 centjük van a pénztárban. Egy ilyen összeggel egy 5—6 ezer dolláros konvencióra készülődni, annyit jelent, hogy a tagság haláleseti alapját nyirbálják meg, mely ismét ellentétben van az állami törvényekkel. A Somló és Grosz cég évi számadatait vizsgálva azt látjuk, hogy ügykezelési költségekre nem kevesebb, mint 12 ezer 684 dollár és 96 centet adtak ki egy év alatt. Ezen kiadásokban szerepel ilyen elszámolás: Field supervision, traveling expenses $1,001,60, mig néhány sorral lejjebb: Traveling and other exp. of officers, trustees and comm: $1,757,06. Szóval, hogy ne lássék nagyon soknak, kétfelé osztották a tételt, valamint, hogy szintén ne lássék soknak még több mint 4 ezer dollárnyi ügykezelési kiadás, más tételek alatt van elkönyvelve. A pénztári kimutatásuk azt mutatja, hogy 1941. évben összesen $17,649,61 centet költöttek el fizetésekre, szervezésre, hirdetésre és más olyan kiadásokra, melyeket az ügykezelési alapból volna csak szabad fedezniök. Az ügykezelési alapra azonban havonta körülbelül 3500 tag után, fejenként 25 cent, vagyis 875 dollár jön be. Ezzel szerre ben havonta közel ezerötszáz dollárt költenek el ügykezelésre és más kiadásokra, tehát havonta 700 dollár deficittel dolgoznak az ügykezelési alapon. Az elszámolási arányt igy is vehetjük. A Munkás Betegsegélyző Szövetség 1941. évi 101 ezer dollár bevételének közel egy ötödrészét (18 ezer dollárt) ügykezelésre és általános kiadásokra költik. Ha a nagyobb egyletek ezt az arányt követnék akkor minden 500 ezer dollár bevételből 100 ezer dollárt használnának fel kezelési költségre. Próbálják csak ezt megtenni, majd meglátják, hogy mit szól hozzá az Insurance Department. A könyveléseknek persze van sokfajta agyafúrtsága, igy pl. az uj tagok befizetését egy bizonyos ideig szervezésre és más költségekre költhetik el, amit aztán pótol az uj tag későbbi befizetése. A Munkás Betegsegélyző Szövetségnél azonban ilyesmi nincs, mert azt látjuk, hogy a szervezési díjazás kihúzása után még a szervezők is kimaradnak onnét. A nagy kiadások ellenére egy helyben stagnál, sőt az ifjúsági tagság(Folytatás az 1-ső oldalról) ja ugyancsak ezt a társaságot, hogy még a kormány tilalma ellenére is tovább szállított gazolint a brazíliai német repülő társaságnak és ezen társaságon keresztül a tengelyhatalmaknak. Végre is a kormány azzal fenyegette meg, hogy fekete lisztára teszik a társaság brazíliai fiókját és csak akkor szüntették be az olaj szállítást. Berle szerint ez a cég már igen sok “fejfájásra adott alkalmat” A másik nagy szenzációt a clevelandi Basic Magnesium Co. idézte fel, amelyről Barkley Bunker szenátor azt állította a szenátus nyílt ülésén, hogy az államtól gyárépítésére felvett 70 millióból a társaság eddig 4280 percentes hasznot számított magának. Vagyis a társaság által befektetett minden dollárra azonnal 42 dollár és 80 cent profitot vontak el. A társaság elnöke, bizonyos Howard Eells és a többi tisztviselők mindenféle cimek alatt óriási fizetéseket utaltak ki maguknak. A szenátusi vizsgáló ban a múlt évihez arányitva, nagy csökkenést látunk. Az ilyen manipulációk persze tarthatnak egy ideig, sőt tarthatnak hosszabb ideig is, de végeredményben a biztos csőd következik be. Ennek élénk bizonyítékát látjuk azon határozott pénztári kimutatásból, mely egy biztosítási intézménynek 4 esztendei általános alap befizetési tőkéjére összesen 170 dollárt mutat ki. Ennél több általános kiadási alapjuk van a helyi műkedvelő egyesületeknek, melyek azonban nem tartanak országos konvenciót 6 ezer dolláros költséggel. A los angelesi egyetlen delegátus költsége több lesz, mint amennyi pénze van a kon- venciós alapon a Munkás Betegsegélyző Szövetségnek. Tehát világos, hogy törvényellenesen a biztosítási tőkéből fedezik a konvenció költségeit. Pedig Somló és Grosz urak négy évvel ezelőtt azzal' érveltek a három évenként tartandó konvenció ellen, hogy az nem elég idő a konvenció költségeinek az ősz- szegy üjtésére. Most láthatják a Munkás Betegsegélyző Szövetség józan gondolkodású munkás tagjai, hogy milyen tehetetlen társaság van az intézmény élén, akik nem törődve azzal, hogy négy év alatt 170 dollárt gyűjtöttek a konvencióra, van bőr a képü- letükön nagyobb fizetés követeléssel állni elő. Ez a tudatlan, élősdi társaság teljesen elrágni fogja a Munkás Betegsegélyző Szövetség virágzását és az elkerülhetetlen csőd felé irányítja az intézményt. A munkástagságnak első kötelessége volna kiebrudalni onnét őket és egy igazi munkásszellemü vezetéssel keresni a kapcsolatot, egy más, erősebb és nagyobb intézményhez való egyesülésre. Csakis egy ilyen lépéssel lehetne megmenteni a munkástagság verejtékes dollárjait és biztosítani jogaikat a jövőt illetőleg megvédelmezni. Egyleti Figyelő. bizottság szerint “a Basic Magnesium Co. mutatta eddig a legdurvább profitharácsolást a jelenlegi háborús iparokban.” A profitharácsolásra jellemző példákat mutatott ki az alsóház katonai bizottsága is. így például Minden, La., városban a katonai telep építésénél az építést végző Silas Mason Co., 4500 dollárért vett egy truckot, amit az államnak bérbeadott 9361 dollárért. Hasonló módon túlságosan értékeltek mindent, amit az építkezésnél felhasználtak. Ewing Thomason képviselő állítása szerint a Minden városban épített telepen egyszerű faépületek köblábanként egy dollárba kerültek. Hogy ez mekkora pazarlást jelent, megítélhetjük,'ha összehasonlítjuk a washingtoni Supreme Court márvány és gránát épületével, amely köblábanként egy dollár 10 centbe került. Vagyis köb- lábankéht egy dollárért nem egyszerű, úgynevezett “frém” házat, de nagyszerű palotát lehet építeni. Pro és kontra vizsgáló bizottságok
