Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-04-11 / 1210. szám
1942, április 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN------------------------------(gb) ROVATA--------------------------Ig-az, hogy még egy kicsit csípős az idő s ma reggel is jó vastag dér takarta áz ereszt, de azért mégis csak itt van a tavasz. Az egy.-két napos enyhe idő alatt nekizöldült a házkörüli gyep, különösen a déli oldalon és az a kis napsugár, amiben eddig részünk volt, kibujtatta a rügyet az orgonafán. A vörösbeggy is visszaérkezett s erélyesen huzgálja a gilisztát a szikkadó földből. Szóval itt a tavasz! Az utóbbi években ilyenkor mindig nagy nyugtalanság fog el, felébred bennem a “farmer” és bánt a lelkiismeret, hogy igy,, városban vesztegetem a drága időt, holott ilyenkor-sok dolog van a farmon. Persze máskor sem igen lehet henyélni a farmernak, de most, tavasszal úgy összejön a munka, hogy ha hajnaltól késő estig dolgozik is, még akkor sem végzi el felét sem annak, amit kiszabott magának. Nem akarom itt részletezni, hogy ez alatt a pár hét alatt mi mindent kell csinálni a farmernak, még hozzá mindent záros határidő alatt, mert ha nagyon elkésik bizonyos dolgokkal, akkor jobb, ha nem is csinálja, 1 mert csak vesztesége lesz belőle. Azért csak azok, akik nem ismerik a dolgot, álmodoznak arról, hogy a farmer úgy dolgozik, ahogy akar, hiszen nem áll a bősz mögötte, mint a gyárimunkás mögött. Igaz, a bősz nem áll mögötte és ezt eléggé kihangsúlyozzák a real-estate ügynökök, de ha akarja, hogy munkájának valami eredménye legyen, akkor azt a megfelelő időben kell végezni. Ezt már az első évben megtanulja a farmer, sokszor a maga kárán és ez a tény ott áll mögötte sokkal szigorúbban, mint a gyárimunkás mögött a foreman. Ami tehát mégis vonzóvá teszi a farmot a gyárimunkával szemben, nem az állítólagos független élet, hanem egyrészről a szabadlevegőn való munka, másrészről pedig az, hogy látjuk a munkánk eredményét. Most már a tudósaink is rájöttek, amit azelőtt is tudott minden épeszű ember, hogy a napfényben milyen éltető erő van. Napfény után vágyik tehát minden, ami él, — növény, állat és ember egyaránt. A farm-munkában kielégítésre talál a minden emberben a természet által elrejtett szülői érzés. Milyen gondosan ápol- gatjuk a palántáinkat és micsoda jóleső érzést nyerünk látván gyarapodásukat! Hogy gyönyörködünk a kis csibék fürge turkálásában! És ha kiültettünk egy facsemetét, milyen epedve várjuk, hogy milyen gyümölcs is lesz rajta? Nincs az az apa, aki büszkébb lenne fiára, mint az, aki egy szép gyümölcsfára mutatva mondja: “Ezt a fát én ültettem !” Mindezek dacára sok panaszt hallunk a farmokról. És a panasznak a legtöbbször nem a túlságos sok munka az okozója, hanem az, hogy a farm, dacára a nagyon sok munkának, nem hajt elegendő jövedelmet a megélhetésre. Legalább is igy volt ez évek hosszú során át. A depressziós évek megrázkódtatásait mindig a farmerok fogják fel, vagyis őket éri először. A farmtermelvények any- nyira el-ártalanodnak, hogy a farmernak nem marad semmi a munkájáért. De ha a farmer nem keres, akkor nem tud iparcikkeket vásárolni és ezzel beáll a pangás az ipartelepek részére is. Ezt a körfolyamatot észrevették a nemzetgazdászok és azért már a Hoover adminisztráció alatt az állam a farmerok segélyére sietett. Persze a segélyezésre vonatkozó törvényeket a nagy tőkéseket szolgáló kongresszus hozta és igy történhetett meg az a szégyen- teljes dolog, hogy a segélyt a nagy farmok, illetőleg azoknak tulajdonosai, a biztosító társulatod és egyéb pénzintézetek kapták, mig a valóban segélyre szoruló szegény farmer álla koppant, vagy'pedig csak valami nevetséges összeggel szúrták ki a szemét. MIT KAPTAK A SZEGÉNY FARMEROK Mindezeket, most azért mondottam el, mert egy farmer munkástársunk felésege kimerítően értesít erre a dologra vonatkozólag. “Erről a segítségről csak azt mondhatom”, — írja *ez a munkástársnő, — “hogy a nagy bogarak elették a kis bogaraktól és a kis bogaraknak csak a reklám maradt. Amikor ismerőseinknek, akik Chicagóból jöttek látogatóba, panaszkodtunk, azzal álltak elő, hogy hiszen a farmerokat segíti a government.” “Persze, hogy segítik, ime ilyenformán: Az első évben kaptunk 9 dollár néhány centet. A második évben semmit, a harmadikban 28 dollár 56 centet, a negyedikben megint semmit. A búzaterméssel kapcsolatban egyszer kaptunk 4 dollár 98 centet. Hogy az 1941 -i évre kapunk-e majd valamit, az még kérdés.” íme igy segítette az állam a szegény farmerokat. Négy év alatt 42 és fél dollárt kaptak. Csoda, hogy meg nem gazdagodtak belőle!? “Még az a szerencse,” — olvassuk tovább a levélben, — “hogy az utóbbi 2 évben a termelvények ára valamivel felment és könnyebben is lehet eladni. így aztán a múlt évben 10 dollárral a tárcámban mehettem vakációzni Chicagóba a gyerekeinkhöz. Most is szeretném megismételni, de remélem, hogy 17 dollárral. Gondolom, ha a viszonyok tovább is igy javulnak, akkor 25 év múlva száz dollár lesz a zsebembe.” Megírja aztán még a munkástársnő, hogy a chicagói vakációját felhasználva megnézett pár moziképet is, de a mozival nem nagyon van elragadtatva, mert vagy csak háborús képeket mutatnak, vagy pedig értéktelen detektív történeteket és a háborús képek borzalmait látva arragondolt, hogy mennyire üdvösebb dolog volna, ha a pusztítás helyett az emberiség javát szolgáló szép és jó dolgokat csinálnának. Levele esetleges hiányosságát azzal mentegeti, hogy jobban ért a fák nyeséséhez, meg a kis csibék tenyésztéséhez. Mi meg arra gondoltunk a szép levél elolvasása után, hogy talán ennek a háborúnak rettenetes korzalmai és pusztításai megtanítják az embereket, hogy a legnagyobb generális hősi cselekedeténél is többet ér a fák nyesése, a kis csibék tenyésztése.... Mert a farmerok munkája nélkül nem élhetünk, de az emberiségnek annál jobb, minél kevesebbet hall a generálisokról. BRIDGEPORT, Conn.-ban a Horváth gyógyszertár ujság- standjén a BÉRMUNKÁS is kapható. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK 1942 április 4-ig: J. Benkő, Toledo................... 1 P. Hering, Buffalo............... 3 F. Bleier, Bridgeport........... 1 M. Márkusz, Martins Ferry 1 Geo. Ladd, Cleveland........... 3 A. Saytos. Detroit............... 1 G. Rauch, Akron................... 2 V. Pompor, Sharpsville....... 1 Geo. Horváth, Tekonsha... 2 L. Fishbein, New York....... 2 G. Barcza, Bridgeport ........ 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem 3 Ch. Ruttkay, Phila............... 3 J. Asztalos, Phila................. 4 A. Molnár, Cleveland........... 2 J. Buzay, Cleveland........... 2 J. Szilágyi, Cleveland........... 6 J. Horváth, Chicago.......... 1 S. Szilber, Phila.................. 1 M. Danka, Cleveland........... 5 A. Refy, Lodi....................... 1 Anna Kovách, Detroit......... 1 J. Vizi, Akron....................... 1 J. Farkas, Atwater............... 1 St. Ehasz, Brunswic............. 2 J. Fodor, Cuyahoga Falls..:. 1 J. Boros, Perth Amboy....... 1 L. Bauer, Newark................. 1 P. Csorba, New York........... 1 J. Geréb, Cleveland_______ 2 Geo. Sosnyak, Chicago....... 1 Mary Mayer, Phila............... 1 Mrs. J. Bercsa, Cleveland.... 1 I. Schultz, New York........... 1 A. Buzinszky, Toledo........... 2 A. Hajdú, New York........... 1 St. Visi, Detroit............... 1 J. Zára, Chicago................... 3 A széthúzok ellen Archibald MacLeish, a Tények és Számok hivatalának igazgatója New Yorkban beszédet tartott. “Ha Amerika szilárdan eltökélte, hogy ezt a háborút megnyerjük, akkor a világ bármely más részén szenvedett kudarc csak időleges visszaesést jelenthet. Az amerikai ügyesség, emberi erő és termelés mind e csapásokat túléli és elkerülhetetlenül győzni fog.” De MacLeish arra is figyelmeztet, hogy a háborút el is veszíthetik, ha az amerikai közvélemény megoszlana, vagy meginogna. Azt a vádat emelte, hogy amerikai széthúzok és kis- lelküek a nemzet legnagyobb ellenségei, akik személyes gyűlöletüket az ország'érdeke fölé helyezik. “Az amerikai nép fontolja meg, hogy a Tengely kedvencei és hangulatcsinálói arra alapítják csatatervüket, hogy a háború nyomása alatt az amerikaiak képtelenek lesznek közös hadi célban megállapodni.” “Az ellenség, aki a nép eltökéltségét, hogy ezt a háborút tökéletes és végső győzelemig folytatni fogják, bármilyen eszközökkel megingatni vagy megváltoztatni iparkodik. Az az amerikai defetista az ellenség, aki inkább elveszti a háborút, semmint azokat a súlyos "áldozatokat meghozza, amelyek a győzelemhez szükségesek.” MacLeish körülírja egyné- melyikét ezeknek az ellenségeknek, akik az amerikai közvéleményt megingatni, vagy gyöngíteni törekszenek. Ezek: A csuszó-mászó suttogok a sajtóban és hotelek halijában, akik tudják, hogy mit jelentene az amerikai vereség — és mégis kívánják és tudják, hogy miért kívánják. Az amerikai viszájkodók akik jobban gyűlölik, vagy jobban félnek a szövetségesektől, mint megbíznak és szeretik saját polgártársaikat. Az újságkiadó, ^aki előtt az árulás sem gyűlöletes, ha árulásával gyengítheti azokat akiket gyűlöl. A bosszuszomjas politikus. A vakbuzgó amerikai, aki az orosz nép meggyőződésétől jobban fél, mint amennyire az amerikai nép meggyőződésében bízik. Azok az amerikaiak, akiknek honszeretete nem az Egyesült Államok felé irányul, hanem az “Óhaza” felé. Azok az amerikaiak, akik inkább szeretnék, hogy ezt az országot leverjék, minthogy olyan nemzet segítségét fogadja el, amelyet atyáik, vagy nagyatyáik, egy más országban más időkben gyűlöltek. “Ellenségek megvetendő és rosszindulatú társasága ez.” De “az ország népe felismeri ellenségeit és szembeszáll velük,”— mondja Mr. MacLeish. Common Council. TAVASZI GONDOLATOK IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
