Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-10 / 1197. szám
1942 január 10. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN ■(gb) ROVATA’ A KOMA, MEG A SÓGOR Azt hiszem, nem csak “nálunk”, — ami alatt azt a gyárat értem, ahol dolgozom — hanem a többi munkatelepeken is csak úgy immel-ámmal megy a munka az ilyen neves ünnepek után, mint a karácsony vagy az újév napja. Mert a munkástestvérek nem pihenésre, hanem mulatás- ra használták fel a szünnapotvs most azt beszélik el, hogy ki mennyi és milyen italt kebelezett be, mert az italbirás még most is erény számba megy, amivel érdemes dicsekedni. Vannak aztán olyanok, akik fejfájásról panaszkodnak és a legtöbben igen nehezen várják a hazamenetel óráját.Mint mindennek, úgy ennek az italkérdésnek is meg van a derült, meg az árnyas oldala is. Hallottam jpéldául, hogy egy west- sidei honfitárs karácsony napján elhajtott az east-sidei komája látogatására. Természetesen az ilyen alkalom tiszteletére, mint ahogyan az illik is, felhajtottak egy pohárkával. És mert ez nagyon Ízlett, követte a második pohár, azt meg a harmadik és igy tovább, mig végre annyira eláztak, hogy az east-sidei koma igy szólt: “Komám, te már annyira részeg vagy, hogy nem tudsz hajtani. Sőt nem is engedlek. Inkább hazahajtok veled, nehogy valami bajod essen.” És igy is történt. Az east- sidei koma áthajtott a west- sidera. Azonban az ilyen szolgálatot illő megköszönni és azért már mégis csak meg kell jnni pár itókát itt, a west-side- on is. Néhány pohárka kiürítése után azt mondja a west-sidei koma: “Nézd csak komám, te már annyira be vagy rúgva, hogy nem eresztelek haza egyedül, nehogy valami bajod essen. Ülj csak bele a kárémba és hazahajtok veled.” És mint mondták, úgy is tettek. No dehát ilyen szolgálatot csak nem engedhet el köszönés- nélkül senki sem. így megint fel kellett hajtani pár pohárkával. De akkor megint az east- sidei komát kellett hazahajtani. Ott aztán megint poharozásra került a dolog. Szerencsére a család észrevette a dolgot és beleavatkoztak, különben a két koma talán még most is vinnék egymást az east-sideról a west- sidera, onnan meg vissza. RÉSZEG LOGIKA Mikor ezt a humoros dolgot elmondtam; egy helyen, azzal jöttek, hogy csaknem ugyanígy történt két másik testvérrel is, akik, — mondjuk nem komák, hanem sógorok voltak. Itt is az egyik sógor áthajtott a másikhoz és a szent nap örömére alaposan berúgtak. Mikor aztán a vendég sógor hazafelé készülődött, mondja neki a má- ! sik: “Sógor, ilyen részegen nem hajthatok még meg fog a polic, jó lesz, ha én hajtom haza a kárédat.” “Az bizony jó lesz,” — egyezett bele a sógor, — “de hogyan jössz majd vissza?” Ezen a dolgon aztán nagyon megakadtak. Tűnődtek egy darabig. Egyszer csak a vendéglátó sógor nagyot kiált: “Haszen amig én téged hajtalak hazafelé, te hajthatod utánam az én kárémat, amin aztán hazajövök.” Erre nagy örömmel felelt a sógor: ‘Nohát fajintos eszed van neked sógorkám, azt csakugyan megtehetjük.” — És amint mondták, úgy is cselekedtek. Mondják, hogy a részeg embernek szerencséje van. É s talán ez a részeg ember szerencséje kisérte a komát is meg a sógort is. Azonban a lapok híradása szerint országszerte igen sok automobil szerencsétlenséget okoztak a részeg hajtők az ünnepek alatt. De nem is csoda, ha tényleg igaz a lapoknak az a másik jelentése, hogy az italmérési üzletek még soha ilyen nagy forgalmat nem mutattak ki, mint a mostani ünnepek alatt. Én nem vagyok az ital fanatikus ellenzője, noha nem iszom mert nem sokra becsülöm az olyan élvezetet, ami az agy el- tompitásával jár. Szerintem az élvezeteknek is csak akkor van igazi értéke, ha azt az agy tudomásul veszi. így szükségtelennek tartom agyam eltompi- tását még annyira is, amit a mérsékelt ivás okoz. Az alkohol túlságos élvezetének káros volta pedig annyira közismert, hogy azt mindenki tudja. És mégis az alkohol használata nemhogy csökkenne, hanem nagyon is( emelkedőben van. MÉG A NŐK IS Nemcsak a férfiak, de a nők is kezdik megszokni. Pedig valóban igaz az, hogy a részeg férfi rut látvány, de a részeg nő hetvenhétszer rútabb. Egy munkástárs, aki gépkezelő egy olyan gyárban, ahol a gépeken nők_ dolgoznak, beszélte, hogy karácsony előtt az ünnep örömére a nők elkezdtek inni és már délelőtt 11 órakor kénytelen volt leállítani a gépeket, nehogy a becsipett nők valamelyike megsebesüljön. Este pedig a mulatságokról hazatérők között éppen annyi becsipett nőt láthat az ember, mint férfit. Az iszákosság terjedésének általános káros következményein kívül itt arra akarok rámutatni, hogv az alkohol használói jobb kizsákmányoló alanyokká lesznek, ők azt mondják, hogy az Falba temetik bánatukat, ami alatt azt kell érteni, hogy agyukat eltompitják és igy nem gondolnak a jelennel. Egyik munkástársunk, aki mostanában Bridgeportra költözött, szintén meglátta ezt a dolgot és ilyen találóan mutat rá a levelében: “A bridgeporti munkásmozga lom halott, amennyire fel van lendülve a munka, annyira elvannak lus- tulva a még valamikor gondolkodni tudó munkások is. Annyira tele vannak a hasak, hogy a fejek üresek maradtak Mindenütt a teljes megelégedettség, dolgoznak, esznek és mulatnak. Az emberekkel csak az ivókban lehet találkozni. így csak a butitok, a reakciósok aratnak, munkásmozgalomról szó sem lehet.” Az alkohol a tőkés termelési rendszer egyik eszköze, a kizsákmányolok fegyvere, amelyet a munkások fordítanak önmaguk ellen. Miután a használata túlságosan elterjedt és évszázados szokások meg tradíciókhoz fűződik, törvények utján eltiltani nem lehet, mint az már bebizonyult. Az egyetlen mód, az ésszerű alkohol ellenes agitáció, amelyből nekünk, öntudatos munkásoknak fokozott mértékben kell kivenni részünket. És habár a részeg emberekről szóló humoros históriákon jót kacag az ember, a tanulság belőlük még is az, hogy egyikünk sem szeretne ily humor tárgyává lenni. így a mai rovatomat a sógor meg a koma esetével az alkohol elleni agitá- ciónak szántam, remélve, hogy amikor a nyájas olvasó végigolvasta, nem tölt ki egy pohárkával, mondván: “Le az alkohollal!” AZ ANGOL MUNKÁS LORDOK Úgy látszik, hogy az angol uralkodó osztály zártkörű “House of Lords” nevű agg- menháza szegény és roskadozó, amit most a király úgy akar megerősiteni, hogy négy munkáspárttagot “Lord”-dá és ezáltal ezen zártkörű felsőbb ház tagjává avatott. Már ezelőtt is volt három munkás vezérből lordokká avatott felsőbb háztag, de ezek mind olyanok voltak, akiket a munkásmozgalom régebben kitagadott, csak azért tették meg őket lordokká, mert több szolgálatot tettek azoknak, mint a munkásoknak. De az újabban kinevezettek, névszerint: William, és Josiah Wedgwood, Reginald Fletcher és Charles Latham munkáspárttagokat inkább a hadiszolgálatok jutalmául neveztek ki, igy még nem szolgáltattak elegendő okot, hogy a munkáspárt kitagadja őket. Ez azért is fontos, mert egyszerre négyet és még köztiszteletben állókat nevezett ki a király. Úgy látszik a british arisztokrácia igy akarja a saját házát alátámasztani, hogy uj és friss munkásvért ömleszt be és ezáltal próbálja azt a tévhitet terjeszteni, hogy a Lordok Háza is demokratikus. Ámbár a tény az, hogy ezek az uj lordok nagyon kevés szolgálatot tettek a munkásságnak és semmi esetre sem ítélték el a mai kapitalista rendszert, sem a Lordok Házát, melynek csak kinevezés, vagy születési jog alapján lehet valaki tagja. A kinevezést hadiszolgálatokkal nyerték meg, igy a lordok között is elfogadhatók és a munkásság sem talál elég okot kitagadni őket. Ezeken a munkáspárti lordokon kívül, most újévre még több nevezetes hadvezért és diplomatát lorddá avattak vagy lovagokká, köztük a new zelan- di származású Bemard C. Frey- berg-et is, akit a görögországi I segítő hadak vezérévé tettek meg, mely segítő csapatok veresége egészen biztosra vehető volt. Jó régi királyi szokások lovagokká, lordokká és bárókká kinevezni azokat, akik nagyobb szolgálatot tettek a királynak, vagy a császárságnak. Ezt természetesen leginkább a háborús időkben nyilvánul meg, igy minden háború idején sok lord és báró lesz kinevezve. így sokan még vágynak is erre az alkalomra, a háborúra. Az előző világháború ideje- alatt még egy cirkuszi szamarat is megnemesitett a király, csak azért, mert mutatványokkal segített a hadikölcsönök árusitásában. Mint legtöbb ily esetben, nem azt tüntette ki a király, aki még a szamarat is megtanította m u t a tványokra, hanem a szamarat, mely nagykegyesen hajlandó volt tanulni. És igy lett az egyszerű Joey nevű szamárból “Sir Joey”. Ez nem tréfa, hanem valóság, melyet György király sajátkezű- lég karddal érintve, Sir-é, vagyis nemessé avatott. Vi. Vannak, akik inkább hiszik amit hallanak, semmint amit látnak. AZOK az olvasóink, akikhez lapkezelők nem kerülnek 45 centet küldjenek/ lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadsé*" záloga a bérrendszer megszüntetése