Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-27 / 1182. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 SEPT. 27. <i:\ ^) NUMBER 1182. SZÁM Védelmi sztrájkok az ár Képek a Demokratikus Magyar uzsora ellen Szövetség alakulásáról KORMÁNYHIVATAL JELENTÉSE A NAGY DRÁGASÁGRÓL Amióta a háborús készülődés fokozottabban folytatódik, mindig többet hallunk az úgynevezett “outlaw” sztrájkokról és olyan akciókról, ahol a kormány a gyáros és a munkások védelmére ipari lefoglalást hajt végre. Az outlaw sztrájk rendszerint az unió ellenére történik, amikor már nem sikerül az unió vezéreknek a követelő munkásokat további türelemre inteni. Ezelőtt egyszerűen fifth colum- nistáknak nevezték mindazokat akik az iparokban bérkövetelő sztrájkra buzdították a munkásokat. Az ilyen elnevezés a hirtelen bekövetkezett német-orosz változás folytán alábbhagyott és letünőben . van. . Sztrájkok azonban elég gyakoriak manapság is és ha nem is forradalmi hangulatot tükröznek, azt bizonyítják, hogy a munkások bizonyos tömegei készen állnak a saját érdekükben való cselekvésre. A gyakori sztrájk mozgalmak háttérét vizsgálva, a kormányhivatal adja a legbiztosabb információt a sztrájkok okaira vonatkozólag. Ezelőtt a sztrájkoknak a legtöbbje az unió elismeréséért történt és sok esetben heteken át tartott a harc, csak azért, hogy a gyáros vagy a bányatulajdonos az uniót és ezáltal a szervezkedési jogot elismerje. Ma ilyen sztrájk nagyon kevés van, a legtöbb és a kormány jelentés szerint gomba módra nőnek ki, a bérkövetelésért indított harcok vannak. A szervezkedési jogot maga a politikai kormány rendszer is elismeri, sőt bizonyos esetekben törvényesen biztosítja. Hogy aztán ez nem ezért van, mintha a politikai kormányzat a munkás ügyeket a szivén viselné, hanem csakis és kizárólag azért, mert a politikai kormányzatnak szüksége van az ipari békére, hogy célját elérni tudja. De ez más lapra tartozik. Most csak vessünk egy pillantást Leon Henderson az Office of Price Administration direktorának a mult hét folyamán kiadott jelentésébe, amelyben az élelmezési és más szükségleti árucikkek áremelkedéséről ad magyarázatot. Henderson szerint a fontos élelmezési cikkek a múlt év óta 17 százalékkal emelkedtek. A mezőgazdasági termékek némelyike 32 százalékos áremelkedést mutat. A textile áru már eddig 23 százalék emelkedést mutat, mig olyan áru, mint pl. az overall és cipő 15 és 18 százalékkal kerül többe, mint a múlt év tugusztus hónapjában. Henderson szerint ez már az infláció egy bizonyos formáját mutatja és legsúlyosabban az egyszerű munkásnép tömegeire van kellemetlen hatással. Ha tehát a kormányhivatal jelentését csak igy futólag áttekintjük, mindjárt meglátjuk a gomba módra szaporodó munkabeszüntetések valódi okait. Nem azért sztrájkolnak a munkások, mert csak a kiváló munkaalkalmat akarják kihasználni nagyobb bérkövetelésre, hanem azért, mert az árucikkek birtokosai már kihasználták az alkalmat és a profit szerzés törvénye alapján már előbb felsrófolták az árakat. Ha tehát a munkások részére bizonyos iparokban oda dobtak esetleg 10 vagy 15 százalékos béremelési morzsákat, az áremelkedéssel szemben, a munkások még mindig alacsonyabb munkabérért dolgoznak, mint a múlt évben. Ezzel szemben az árucikkek birtokosai elvették maguknak az aránytalanul magasabb profitot. Igaz, hogy erre nem kértek engedélyt sem a kormánytól, sem pedig az unió vezérektől, ők saját maguk cselekedtek a saját érdekükben. A munkások jól tennék, ha példát vennének a gyáros uraktól, amikor a saját érdekeik védelméről van szó. Az áremelkedéssel szemben nincs más védekezés, mint a munkabérek emelése. Ha holnap 10 százalékkal »magasabbra srófolják az élelmezési árakat ,ez azt jelenti, hogy a munkabér vásárló ereje 10 százalékkal kevesebb. A munkások nem várhatnak mig a kormány fog intézkedni, mert mire az a gyors intézkedés megtörténik, már újabb áremelkedés következett be. Az áremelkedés ellen tehát a legjobb védekezés a béremelés. Ne siránkozzunk tehát a nagy drágaság ellen, azzal úgysem segíthetünk helyzetünkön. És ne várjuk, hogy bárki is a munkások részére a sült gesztenyét kikaparni fogja. Amikor tehát a munkásosztály a sztrájk jogát alkalmazza bérkövetelésre, csak az élet jogát védelmezi emberi mivoltukból kivetkőzött uszo- rásokkal szemben. (f.) CLEVELAND, szept. 21. — Vagy ötven nő és férfi jött össze, hogy meghallgassa azokat, akik pár héttel ezelőtt New Yorkban megindítottak egy polgári mozgalmat, amelynek célja az, hogy az amerikai magyarságot is bekapcsolja a náci ellenes frontba. Nem vagyunk azok, akik hasra vágódunk egy-egy felfújt nagyság előtt, de akik ezen az értekezleten jelen voltak, azoknak — eltekintve a céltól — olyan szellemi élvezetben volt részük, amilyenre ritkán adódik alkalom. Nem politikusok, karriert hajhászó akarnokok, hanem kiváló tudósok, írók, igazi humanisták ülték körül a szónoki asztalt, akiket a becsületes meggyőződésük, szabadság szeretetük késztet erre az áldozatos munkára. Ezt minden elvi ellentét dacára is, sőt éppen ezért meg kell állapítanunk. Vambéry Rusztem a nagynevű filozófus elnökölt, akinek minden szavában izzó gyűlölet ég minden elnyomatás, főleg a Horthyizmus'- ellen. Professzor Jászi, oberlini egyetemi tanár, a magyar munkásságnak ez a régi tanítómestere, egy remekbe szabott beszédben szögezte le a harcuk célját. Fényes László, a legkiválóbb magyar újságíró ma is éppen olyan harcos forradalmár, dacára öreg korának, mint amilyen az októberi forradalom idején volt. Professzor Roony a chicagói university tanára, Dr. Nagy a chicagói Art School tanára, és Dr. Vince Sándor, Dr. Terebesy felszólalása után, az IWW álláspontját Geréb József munkástárs fejtette ki. * Mindezekről részletes beszámolót írunk lapunk következő számában. Ma csak örülünk annak, hogy végre elindult ez a szükséges náci ellenes mozgalom, amely szemben fog állni az Eckhardt féle hazug, álnácielle- nes mozgalommal, amelynek a célja csak az, hogy a nácizmus döglése után, átmenthesse a mai magyar félfeudalizmus uralmat a magyar nép felett. A másik nagy értéke ennek a mozgalomnak, hogy volt bátorsága szakítani azzal a hazug álhaáafisággal, amely a “szent- istváni” gondolat jelszavával, (amelyet ma már a komik is hangoztatnak) állandósítani kívánja a szomszéd népekkel való ellentéteket, ők a cseh, tót, román, jugoszláv népekkel való megértést, egy az amerikai államszövetséghez hasonló dunai federáció eszméjét hirdetik. Most, ha ez az akció nem alszik el, akkor befog következni a polgári magyarság átcsoportosítása, az egyik oldalon a fent felsoroltak és mind azok, akik még hozzájuk csatlakoznak, mig a másik részen azok, akik az Eckhardt féle Ébredő Magyarokból, fél és egész fasiztákból átvedlett áldemokrata politikai aspiránsok uszáját képezik. Mi, akik a nácizmusnak kérlelhetetlen ellenfelei vagyunk, erkölcsileg készséggel támogatjuk ezeknek a becsületes embereknek azt a megmozdulását, amelynek jelszava a nácizmus és a vele egyenértékű Horthyiz- mus elpusztítása. E. Kovách KÉRELEM A NŐKHÖZ Az áremelkedés meggátlása érdekében kérik a nőket, hogy ne vásároljanak több selyem harisnyát, mint amennyire ez- időszerint szükségük van. Számos nagy és kiskereskedő kihasználta a jelentkező selyemhiányt arra, hogy a selyem árakat egyszerre felverjék, — mondotta Miss Elliott az árszabályozó Bizottság Polgári Ellátási Osztálya vezetője. “A nők oly módon protestálhatnak leghathatósabban az árfel- verés ellen, ha csak a legszükségesebb mennyiségű selyem árut vásárolják. Tehát nem vesznek raktárra, nem halmoznak fel árut attól való félelemben, hogy az áru kifogy, vagy az árakat még inkább felverik.” Egyes nagykereskedő, vagy kis árus nem használta fel a selyemhiányt, viszont igen sok kereskedő, egyszerre felemelte az árakat, holott nem volt rá oka, hiszen a készletét a régi áru alkotta, amiért nem kellett a normális árnál többet fizetnie A selyem áru hiány rövidéle- tü lesz, amennyiben rövidesen elegendő mennyiségű áru kerül pacra rayon, gyapot és nylon anyagokból, amelyekkel a selymet pótolni fogják. Mi is szeretjük Washington apánk $$ arcképét, de nagyon ritkán hagyják, hogy meglássuk, még ritkábban, hogy birtokunkban legyen.
