Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-20 / 1181. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 szeptember 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 ^>ne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under thtT Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Korlátolt kapitalizmus (gb) A jelenleg Londonban időző Raymond Clapper, amerikai újságíró írja, hogy Angliában. közbeszéd tárgyát képezi, mi lesz a háború után, noha még egyáltalán nem lehet látni, hogy mikor fog végetérni ez a szörnyű háború. Természetesen az angol közvélemény meg van győződve arról, hogy a háború a demokrata államok győzelmével fog végződni és a háború utáni terveket erre az alapra építik. Az angol közönséget leginkább az izgatja, hogy ki fog következni Churchill után, aki állítólag Hitler leverése után azonnal nyugalomba fog vonulni. Vájjon elég erős lesz-e a Labor Party, hogy át tudja majd venni a kormányt, avagy megint a liberális, vagy talán a régi torry párt fog uralomra jutni? De akármelyik párt veszi majd át a kormányt, jegyzi meg Clapper, annyi bizonyos, HOGY A VAGYONOS OSZTÁLY NAPJAI MEG VANNAK SZÁMLÁLVA. Bármilyen név alatt is fog a kormány szerepelni, csak a közép osztályt fogja képviselni, amely kontrolálni fogja egyrészről a munkásságot, az egyezkedés alapján, másrészről végetvet a nagy vagyonoknak, amelyek már ma az alaptőkét élik föl. Ez a londoni tudósítás megerősíti a már számos Ízben tett azon állításunkat, hogy a háború végeztével a régi, korlátlan kapitalista termelési rendszer többé vissza nem térhet. Nem térhet vissza, akár Hitler, akár pedig a demokrata államok győznek is. Bebizonyosodott, hogy a semmi rendszert nem ismerő, egymással versenyző, a népmilliókat nyomorban tartó tőkés termelő rendszer elakadt, megbukott. Keresnek tehát valami mást helyette. A Hitler példája természetesen nem valami vonzó. De nem akarják követni az orosz példát sem. Angliában azért néznek olyan vágyóan a Labor Party felé és itt Amerikában azért kapott a Roosevelt adminisztráció oly nagymérvű támogatást, mert az amerikai nép előtt eddig valóban uj irányt, a KORLÁTOLT KAPITALIZMUST képviseli. Úgy itt, mint Angliában tudatában vannak annak, hogy a régi rendszer többé vissza nem állítható. Mentik tehát, ami csak menthető. 'A korlátolt kapitalizmus alapeszméje azonos a szakszervezeti eszmével: a munkás és munkáltató között alkudozás utján létrehozott egyezség. Az alkudozást a középosztály intellektuális rétegeiből kikerült bürokrácia végzi. Amig egyrészről megnyirbálják a profitot és a munkáltatók egyéb kiváltságait, másrészről emelik a munkásság életszinvanalát a munkásjóiéti intézkedésekkel. Cserében azonban követelik a munkásságtól, hogy adja fel forradalmi aspirációit, elégedjen meg azzal, amit szépszerével ki lehet alkudni a tőkésektől. Ha elég magasról tekintünk a termelési rendszer e legutolsó fázisára, akkor megláthatjuk, hogy az rövid életű lesz. Olyasvalami átmenet ez, mint az októberi forradalmak voltak a novemberi forradalmak előtt. Hogy valóban mennyi ideig fogja kitolni a tőkés termelést, habár csak korlátolt formában is, azt természetesen lehetetlen még csak megjósolni is. De miután láttuk, hogy a korlátolt kapitalizmus csak háború esetén tudja mozgásban tartani az ipartelepek gépeit, így a napjai meg vannak számlálva. A mindinkább nagyobb hatalomra törő munkásságon áll, hogy felismerje helyzetét, eleget tegyen történelmi hivatásának és vegye kezébe az iparok igazgatását, mielőtt a korlátolt kapitalizmus újabb ipari pangással bizonyítaná be tehetetlenségét. Az Országos Értekezlet intézkedését a fizetéses alkalmazott beállítását, az egész ország területén helyesléssel fogadják és az 1000 dolláros alap megteremtéséhez egymás után küldik hozzájárulásukat azok is, akik megvárták az értekezlet intézkedését. Alig öt hét alatt fele együtt van az ezer dollárnak. Hisszük, hogy a másik felének az összehozásához sem kell több idő. Akiknek módjukban van, járuljanak hozzá ennek az alapnak a megteremtéséhez, nehogy a lapbizottság kényszerülve legyen a fizetéses alkalmaztatást beszüntetni az anyagiak hiányában. Eckhardt Tibor az amerikai sajtóban (Folytatás az 1-ső oldalról) igy is, mint állítólagos ellenzéki vezér, megszavazta a kormány összes zsidóellenes törvényeit, amelyeket az olyan liberális, mint Bethlen gróf élesen ellenezett. Ellenzékieskedésének ürességét bizonyítja az is, jiogy 1934- ben, mint a kormány bizalmasát küldték a Nemzetek Ligája gyűlésére, megvédeni Magyar- országot a Sándor szerb király és Barthou francia külügyminiszter legyilkolása után a bün- részesség vádja ellen. Nyilvánvaló, hogy ellenzéki vezér! egyetlen kormány sem bízna meg egy ilyen nagyon is csiklandós ügybeni képviselettel. Eckhardt inkább a magyar Réss, mint a kormánynak az ellenzéke. Úgy van itt, mint a libérális farka a feudális kutyának. A tény az, hogy nemcsak a magyar kormány, de a németek is tudtak az amerikai útjáról. Megadtak neki, minden szükséges írásokat és okmányokat, ami ilyen úthoz szükséges.Szer- bián és Görögországon jött keresztül a német okkupáció után. Igazi ellenzéki egyén nem jöhetett volna ily könnyű szerrel. Angolország már két Ízben tagadta meg tőle a bebo- csájtást, igy tehát ide helyezte át működésének terét. Kilátszik a lóláb A Magyar Sajtóiroda kiadott ugyan egy jelentést, hogy a németek tiltakoztak Eckhardt útja miatt. A németek nem tiltakoznak az ilyen ügyekben, ha valóban ellenzik, ha annak valóban náci ellenes jellege van, hanem egyszerűen b e tiltják minden további cécó nélkül. Minden napra esedékes most már, hogy Eckhardt kijön a Szabad Magyarok mozgalmával Magyar Amerika, nagyon helyesen tenné, ha résen lenne vele szemben. Nem más ez, mint ravasz terv arra, hogy szimpátiát keltsen a magyar kormány részére és biztosítsa a magyar arisztokrácia uralmát bármint végződjön is a háború. Azonban megindult már egy valóban demokratikus Szabad Magyar mozgalom is, amelyet olyan kiváló egyéniségek vezetnek, mint Vambéry Rustem egyetemi tanár, Dr. Jászi Oszkár az Oberlin College tanára és Lengyel Emil ismert' újságíró.15 Ezek valóban szabad és demokratikus Magyarrszágot akarnak amely aztán elfoglalhatja helyét az európai szövetségben. A volt Csehszlovák köztársaság magyarsága szintén szervezkedik Schultz Ignác magyar nemzetiségű volt prágai képviselő vezetése alatt. Ezek is szabad Magyarorsaágot akarnak, amely szomszédaival békéjben élhet. Tudják jól, hogy ha Magyarország politikailag nem alakul át modern állammá, akkor Európa egyesítése igen nagy akadályokba ütközik. Spencer D. Irwin Az elhunytak emlékét az élőknek állítják. Az öröm kelyhe ha kádnyi is kicsi: az ürömét senki sem ki- csinyli. Elveszett becsületükön legtöbben azt siratják, hogy olyan olcsón adták. az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield....... 6.00 J. Kollár, Cleveland....... 3.00 St. Bukovs^ky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga......... 4.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 2.00 M. Stefánkó, New York.... 3.00 L. Adler, Newark ............ 3.00 J. Vizi, Akron................ 7.00 J. Deák, Akron................. 1.00 I. Farkas, Akron............ 5.00 E. Szigeti, New York....... 1.00 J. Duschek, Nutley........ 12.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland...... 2.00 A. Molnár, Cleveland___ 4.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga__ 10.00 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő esi közöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni össznontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre jnövekvö hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amdv lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsál! és ezáltal elősegítik, hogy bérhart eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogv a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai be szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelménél tekinti. E maradi jelszó helvett: “Tisztességes napibért tisztességes nair munkáért.” ezt a forradalmi jelszót inuk a zászlónkra: “LE A RER RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása hogy megszüntesse a bérrend v termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogv folytassa a termelést akkor amikoi a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom ■vfprV«7rtpt n rp<r? In”RnfífilDYv U rrofaiTt
