Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-08-30 / 1178. szám
6 OiQa. ti íiRMUNKÁS 1941 augusztus 30. A r rr B 1 / végső revízió — VÁLASZ KOVÁCH ERNŐNEK — A Bérmunkás augusztus 16- iki számában Kováéit Ernő, velem polemizálva, a trianoni béke revíziója kérdésében, azt írja: ő ezt csak egy szempontból vizsgálja és pedig, hogy mennyire használ, vagy árt ez a nácizmus- és végeredményben a kapitalizmus-elleni küzdelemnek. Teljesen helyes felfogás. S bár a trianoni béke ügye ma nincs napirenden, hanem a végleges világbéke, a végső revízió, mégis ha visszatekintek az e kérdésben való magatartásomra, azt látom, nem volt helytelen. A trianoni béke imperialista volt s a népszavazást a demokratikus elvet lábbal taposta, tehát nekünk is ellenszenves kellett legyen. Sohasem voltam hive semminő sovinizmusnak, de a nacionalizmus abszolút megtagadását sem helyesnek, sem célszerűnek nem tartom. Van a munkásságnak egy része, mélynél a szocialista propagandának nagy handicapje^ ha vakon és gyűlölettel tagad minden nemzetit. A nacionalizmust nem tagadni, hanem irányítani kell. Be kell fogni a kocsinkba, nem pedig elriasztani a lelkileg még csak átalakulóban lévőket. Egyébként is az igazi nacionalizmus az, amikor egy nép fiai egymásközt minél szociálisabb viszonyokat teremtenek, hogy minden néptestvér, például magyar testvér Magyarországon élhessen és megélhessen. Nem az a magyar testvériség, hogy az egyik magyar tejben- vajban fürdik s magyar testvérét munkátlan, éhen, felfordulni hagyja. Egy bizonyos, természetes fokú szelíd és ártalmatlan nacionalizmus együtt jár az emberi természettel s ezt a nacionalizmust nem csak elismerni kell, de ezzel együtt módunk van vigyázni arra, hogy ne fajuljon sovinizmussá, veszedelmes, véres sovén tultengéssé és kilengéssé. Ha a szociális célokat összekapcsoljuk e természetes, szelíd nacionalizmus elfogadásával, nem engedtük át az ellentábornak a nacionalista érzésekkel való propagandát, amelyet ők maguknak monopolként kisajátítanának és politikailag tőkésítenének, — nem is szólva arról, hogy az ő kezükben a nacionalista hajlamú t ö megek újabb katasztrófába kerülnének, a nacionalista irányzat el- tulzásával megnyert tömegeket újra a falnak, illetve a vágóhidra vinnék. Ha mi nem tagadjuk meg a nacionalizmust, egyrészt óvjuk a tömegeket a féktelen sovinizmustól és háborútól mert hisz mi a nacionalizmust bizonyos, ártalmatlan keretek között, imperializmustól mentesen akarjuk. Másrészt napjainkban még szükség van reá, hogy ha valóban nagyobb tömegeket akarunk megnyerni a szocializmus céljának, akkor ne helyezkedjünk egy inkább néprajzi jellegű, mérsékelt, józan nacionalizmussal szemben a teljes ne- gáció álláspontjára. A Kovách Ernő és (—ó) között folyt vitában (—ó) álláspontja a legteljesebb mértékben igazolja ezt a régi felfogásomat. (—ó) kitűnő szocialista, bár nem huny szemet az imperializmusok vetélkedéséből származó nemzeti hátrányok előtt sem, hiszen amig ezek az imperializmusok tényleg léteznek, vannak, addig csak az imperialista idegen hatalomnak, a bitorlónak használ ez a negáció. Kovách Ernő kérdésére tehát azt mondhatom, a nacionalizmus abszolút tagadása a Pá- ris-környéki békék utáni időszakban nem volt javára a nácizmus és kapitalizmus elleni küzdelemnek. S csak ismételhetem, mi mindig voltunk, leszünk (Folytatás) A német uralkodó osztályok ezután hatalmuk belső megszilárdításához fogtak, külpolitikai kérdések megoldása helyett, ami azzal az eredménnyel járt, hogy a hohenstaufeni, vagy sváb uralkodók már ismét külpolitikai vállalkozásokba is kezdhettek és alattuk a német , birodalom szervezettségben rej- I lő hat alma legmagasabbra emelkedett. A hohenstaufeni uralkodók megnövesztett birodalma azonban két uj erőt termelt ki magából: az uralkodó osztály nem bizonyult elég erősnek arra, hogy a fegyverrel megszerzett uj területeken osztályuralmát véglegesen megszilárdíthassa, másfelől a kifelé elfoglalt uralkodó osztály lehetővé tette, hogy az abszolút királyi hatalom rovására a német területeken az egyes fejedelmek hatalma és növekvő ipari és kereskedelmi jelentősége révén a városok is megerősödjenek. Ez a két jelenség évszázadokra megszabta a német uralkodók és a köréjük sereglett osztály politikájának irányát azzal, hogy hatalmukat minden eszközzel megszilárdítani és a velük szemben álló erőket felmorzsolni igyekeztek. Az uralkodó osztály egymással szemben álló rétegeinek harcát ismét a gazdasági fejlődés döntötte el, amely annyira megerősítette a városok és fejedelmek önállóságra irányuló törekvéseit, hogy velük szemben az ab- szulutisztikus uralkodó hatalma egyre bizonytalanabbá vált. A végzetes döntést elodázta a pápasággal való leszámolás és ugyanakkor, mikor V. Károly birodalmában “sohasem szállt le a nap”, ez a bigottan vallásos Habsburg-uralkodó a legerőszakosabb eszközökkel sem tudta megakadályozni a gazdasági viszonyok által követelt reformáció diadalra jutását. Ebben a küzdelemben csak lényegtelen szerepet játszott a teljesen leigázott német jobbágyság időelőtti és ezért már eleve sikertelenségre Ítélt fölkelése. A reformáció erejét megmutatta a harmincéves háború (1618-^ 1648), amely a westphaleni békében meghozta a reformáció teljes elismerését és ami jelentősebb ennél, egyben az elkülönülő törekvések diadalát és egyenlőre a rendi társadalmon belül a városi polés maradunk nemcsak embernek, de még magyarnak is különbbek, jobbak, i g a zabbak, mint a románvezető, a Trianont aláiró, a náci-vezető Horthy- soviniszták, ál-hazafiak. A mi nacionalizmusunk, hogy minden magyarnak e g yenlő testvéri joga legyen egymásközt mindenre, amit a magyar föld termel, kenyérre, szabadságra, örömre. S hogy a népek egyenrangúan, testvérien éljenek egymás mellett egy szabad, föderativ, köztársasági, demokratikus és szociális Európában, ahol a határoknak nem lesz jelentőségük s ahol az imperialista gondolattól megtisztult népek saját nemzeti jellegük és sajátságaik ápolásából nem akarnak más népek jogai rovására profitálni. Róbert Oi gárságnak, mint hatalmi tényezőnek elismerését. A nagy francia forradalom imperialista kimenetele és Napoleon hadjáratai a német császárság megszüntetését hozták magukkal és a német államok nagyrésze Napoleon védelme alatt a rajnai szövetségben egyesült. Napoleon bukása után a rajnai szövetség gazdát cserélt és Metternich vezetése alatt az egész Európában úrrá lett reakció főfészkévé vált, amelyet a polgári osztály eleinte uj berendezkedésben hasznosnak és nélkülözhetetlennek érzett, utóbb, 1830 körül azonban még sikertelenül próbált lerázni magáról. A reakció azonbap ekkor sem tudta megállni a gazdasági fejlődést, Washingtonból meg most a “Dollar a Year”, tisztviselőikről írnak sokat, mert vannak akik kétségbe vonják, hogy egy egész éven át ÉRDEMES lenne dolgozni egy dollár fizetésért. Most aztán kisült, hogy ezt a dollárt csak a címért kapják. Azonkívül 10 dollárt kapnak minden napra, amikor valamit csinálnak, ha mindjárt csak egy órát vett is igénybe a munka. Sőt jókora utazási átalányt is kapnak és mindenféle költségüket fizetik. — Ezt tudva e rovat Írója is beadta ajánlatát évi 50 cent fizetésért meg a mellékesért. (Jaj, csak még a héten ne akceptálják ez ajánlatod—Szedő) * Egy másik washingtoni hir meg arról számol be, hogy az Egyesült Államok adósága túlhaladta az 50 billió dollárt. Ebből minden lakosra, beleértve a csecsemőket is, 376 dollár 97 cent ESIK. Talán majd az amerikai nép is követni fogja az európai példát, ahol az ESIK igét úgy ragozták, hogy ELESIK. Azt is kiszámították, hogy ez az adóság minden másodpercben 277 dollár és 50 centtel szaporodik. Ha ezüstben számítjuk, akkor ezek valóban NEHÉZ MÁSODPERCEK. — Jó lesz megállítani az órát. KERTI ÜNNEPÉLY A BÉRMUNKÁS JAVÁRA A cuyahoga falisi (O.) Fodor család, mozgalmunk és lapunk lelkes hívei ez évben is megrendezik a saját költségükön Kerti ünnepélyüket a Bérmunkás javára. Mindazok, akik az elmúlt évben azon résztvettek, bizonyára Örömmel veszik ezt a bejelentést, hogy a szép gyümölcsösök között alkalmuk lesz újból eltölteni egy délutánt kitűnő ételek és hűsítők felszolgálása mellett. Decsi és Fodor munkástársak már is szabad idejüket a vizen töltik, hogy a háznál levő halas tó bőségesen szolgálhassa az általuk különlegesen elkészített halpaprikást. Az ünnepély szeptember 7-én, vasárnap délután lesz a 421 Magnolia Ave.-n, amelyet esős időben fedett helyen tartanak meg. Úgy az akroni, mint a clevelandi Bérmunkás olvasókat és barátokat ezúttal is meghívja a Fodor család. Figyelje a jövőszámunkban közölt útirányt. az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield....... 6.00 J. Kollár, Cleveland....... 3.00 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga......... 4.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 2.00 M. Stefánkó, New York.... 3.00 L. Adler, Newark ........... 3.00 J. Vizi, Akron.................. 5.00 J. Deák, Akron................. 1.00 J. Farkas, Akron............. 4.00 E. Szigeti, New York....... 1.00 J. Duschek, Nutley......... 5.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland....... 2.00 A. Molnár, Cleveland....... 4.00 Kezdtünk s z emrehányást tenni önmagunknak, hogy az amerikai hazafias kereskedőinket j ingóizmussal vádoltuk, vagyis azt állítottuk, hogy a hazafiság kufárjai és ha lehetne még a csillagokat meg a sávokat is eladnák a lobogóról. Azonban nincs ok a lelkiismeret furdalásra, mert ma már mindenütt látjuk a “V” győzelmi jelvény árusítását. Készítik papírból, rézből, ezüstből sőt aranyból is. Vannak olyanok, amelyeket drága kövekkel ékesítenek. Az áruk 5 centtől 500, meg 1000 dollárig is megy. Aztán olvassuk a jingó hirdetéseket. Mutasd meg, hogy hazafi vagy, 5 dollárért. Avagy 100 dollárért már ily megnyerőén kívánhatod a demokrata államok győzelmét. — Ugylátszik, itt már kivánni sem lehet ingyen. * Olvasom ...cs___ő rovatában, hogy a zsidó Himler Márton a tőle ismert ravaszsággal názi propagandát folytat lapjában. Hitler nyílt támogatása helyett az oroszok becsmérlésében utazik és ezért ...cs—.ö Quisling- nek nevezi Himlert. Határozottan nagy sértés Quislingre. Amint a kutyából nem lesz szalonna, úgy SHARF MÓRITZ- ból sem lesz Quisling. (HOMO) Németország rövid történelme (Folytatjuk) SÍRJ és NEVESS!
