Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-08-30 / 1178. szám

6 OiQa. ti íiRMUNKÁS 1941 augusztus 30. A r rr B 1 / végső revízió — VÁLASZ KOVÁCH ERNŐNEK — A Bérmunkás augusztus 16- iki számában Kováéit Ernő, ve­lem polemizálva, a trianoni bé­ke revíziója kérdésében, azt ír­ja: ő ezt csak egy szempontból vizsgálja és pedig, hogy mennyi­re használ, vagy árt ez a náciz­mus- és végeredményben a ka­pitalizmus-elleni küzdelemnek. Teljesen helyes felfogás. S bár a trianoni béke ügye ma nincs napirenden, hanem a vég­leges világbéke, a végső revízió, mégis ha visszatekintek az e kérdésben való magatartásom­ra, azt látom, nem volt helyte­len. A trianoni béke imperialista volt s a népszavazást a demok­ratikus elvet lábbal taposta, te­hát nekünk is ellenszenves kel­lett legyen. Sohasem voltam hi­ve semminő sovinizmusnak, de a nacionalizmus abszolút meg­tagadását sem helyesnek, sem célszerűnek nem tartom. Van a munkásságnak egy része, mély­nél a szocialista propagandának nagy handicapje^ ha vakon és gyűlölettel tagad minden nem­zetit. A nacionalizmust nem ta­gadni, hanem irányítani kell. Be kell fogni a kocsinkba, nem pe­dig elriasztani a lelkileg még csak átalakulóban lévőket. Egyébként is az igazi nacio­nalizmus az, amikor egy nép fiai egymásközt minél szociáli­sabb viszonyokat teremtenek, hogy minden néptestvér, példá­ul magyar testvér Magyaror­szágon élhessen és megélhessen. Nem az a magyar testvériség, hogy az egyik magyar tejben- vajban fürdik s magyar testvé­rét munkátlan, éhen, felfordul­ni hagyja. Egy bizonyos, természetes fokú szelíd és ártalmatlan naci­onalizmus együtt jár az emberi természettel s ezt a nacionaliz­must nem csak elismerni kell, de ezzel együtt módunk van vi­gyázni arra, hogy ne fajuljon sovinizmussá, veszedelmes, vé­res sovén tultengéssé és kilen­géssé. Ha a szociális célokat összekapcsoljuk e természetes, szelíd nacionalizmus elfogadá­sával, nem engedtük át az ellen­tábornak a nacionalista érzések­kel való propagandát, amelyet ők maguknak monopolként ki­sajátítanának és politikailag tő­késítenének, — nem is szólva arról, hogy az ő kezükben a na­cionalista hajlamú t ö megek újabb katasztrófába kerülné­nek, a nacionalista irányzat el- tulzásával megnyert tömegeket újra a falnak, illetve a vágóhid­ra vinnék. Ha mi nem tagadjuk meg a nacionalizmust, egyrészt óvjuk a tömegeket a féktelen sovinizmustól és háborútól mert hisz mi a nacionalizmust bizo­nyos, ártalmatlan keretek kö­zött, imperializmustól mente­sen akarjuk. Másrészt napjaink­ban még szükség van reá, hogy ha valóban nagyobb tömegeket akarunk megnyerni a szocializ­mus céljának, akkor ne helyez­kedjünk egy inkább néprajzi jellegű, mérsékelt, józan nacio­nalizmussal szemben a teljes ne- gáció álláspontjára. A Kovách Ernő és (—ó) között folyt vi­tában (—ó) álláspontja a leg­teljesebb mértékben igazolja ezt a régi felfogásomat. (—ó) kitűnő szocialista, bár nem huny szemet az imperializmusok ve­télkedéséből származó nemzeti hátrányok előtt sem, hiszen amig ezek az imperializmusok tényleg léteznek, vannak, addig csak az imperialista idegen ha­talomnak, a bitorlónak használ ez a negáció. Kovách Ernő kérdésére te­hát azt mondhatom, a naciona­lizmus abszolút tagadása a Pá- ris-környéki békék utáni idő­szakban nem volt javára a ná­cizmus és kapitalizmus elleni küzdelemnek. S csak ismételhe­tem, mi mindig voltunk, leszünk (Folytatás) A német uralkodó osztályok ez­után hatalmuk belső megszilár­dításához fogtak, külpolitikai kérdések megoldása helyett, ami azzal az eredménnyel járt, hogy a hohenstaufeni, vagy sváb uralkodók már ismét kül­politikai vállalkozásokba is kezdhettek és alattuk a német , birodalom szervezettségben rej- I lő hat alma legmagasabbra emelkedett. A hohenstaufeni uralkodók megnövesztett biro­dalma azonban két uj erőt ter­melt ki magából: az uralkodó osztály nem bizonyult elég erős­nek arra, hogy a fegyverrel megszerzett uj területeken osz­tályuralmát véglegesen megszi­lárdíthassa, másfelől a kifelé el­foglalt uralkodó osztály lehe­tővé tette, hogy az abszolút ki­rályi hatalom rovására a né­met területeken az egyes feje­delmek hatalma és növekvő ipari és kereskedelmi jelentő­sége révén a városok is meg­erősödjenek. Ez a két jelenség évszázadokra megszabta a né­met uralkodók és a köréjük se­reglett osztály politikájának irányát azzal, hogy hatalmukat minden eszközzel megszilárdíta­ni és a velük szemben álló erő­ket felmorzsolni igyekeztek. Az uralkodó osztály egymással szemben álló rétegeinek harcát ismét a gazdasági fejlődés dön­tötte el, amely annyira megerő­sítette a városok és fejedelmek önállóságra irányuló törekvése­it, hogy velük szemben az ab- szulutisztikus uralkodó hatal­ma egyre bizonytalanabbá vált. A végzetes döntést elodázta a pápasággal való leszámolás és ugyanakkor, mikor V. Károly birodalmában “sohasem szállt le a nap”, ez a bigottan vallá­sos Habsburg-uralkodó a leg­erőszakosabb eszközökkel sem tudta megakadályozni a gaz­dasági viszonyok által követelt reformáció diadalra jutását. Eb­ben a küzdelemben csak lé­nyegtelen szerepet játszott a teljesen leigázott német jobb­ágyság időelőtti és ezért már eleve sikertelenségre Ítélt föl­kelése. A reformáció erejét megmutatta a harmincéves há­ború (1618-^ 1648), amely a westphaleni békében meghozta a reformáció teljes elismerését és ami jelentősebb ennél, egy­ben az elkülönülő törekvések diadalát és egyenlőre a rendi társadalmon belül a városi pol­és maradunk nemcsak ember­nek, de még magyarnak is kü­lönbbek, jobbak, i g a zabbak, mint a románvezető, a Trianont aláiró, a náci-vezető Horthy- soviniszták, ál-hazafiak. A mi nacionalizmusunk, hogy minden magyarnak e g yenlő testvéri joga legyen egymás­közt mindenre, amit a magyar föld termel, kenyérre, szabad­ságra, örömre. S hogy a népek egyenrangúan, testvérien élje­nek egymás mellett egy szabad, föderativ, köztársasági, demok­ratikus és szociális Európában, ahol a határoknak nem lesz je­lentőségük s ahol az imperialis­ta gondolattól megtisztult né­pek saját nemzeti jellegük és sajátságaik ápolásából nem akarnak más népek jogai rová­sára profitálni. Róbert Oi gárságnak, mint hatalmi ténye­zőnek elismerését. A nagy francia forradalom imperialista kimenetele és Napoleon hadjá­ratai a német császárság meg­szüntetését hozták magukkal és a német államok nagyrésze Na­poleon védelme alatt a rajnai szövetségben egyesült. Napo­leon bukása után a rajnai szö­vetség gazdát cserélt és Met­ternich vezetése alatt az egész Európában úrrá lett reakció fő­fészkévé vált, amelyet a polgári osztály eleinte uj berendezke­désben hasznosnak és nélkülöz­hetetlennek érzett, utóbb, 1830 körül azonban még sikertelenül próbált lerázni magáról. A reak­ció azonbap ekkor sem tudta megállni a gazdasági fejlődést, Washingtonból meg most a “Dollar a Year”, tisztviselőikről írnak sokat, mert vannak akik kétségbe vonják, hogy egy egész éven át ÉRDEMES lenne dolgozni egy dollár fizetésért. Most aztán kisült, hogy ezt a dollárt csak a címért kapják. Azonkívül 10 dollárt kapnak minden napra, amikor valamit csinálnak, ha mindjárt csak egy órát vett is igénybe a munka. Sőt jókora utazási áta­lányt is kapnak és mindenféle költségüket fizetik. — Ezt tud­va e rovat Írója is beadta aján­latát évi 50 cent fizetésért meg a mellékesért. (Jaj, csak még a héten ne akceptálják ez aján­latod—Szedő) * Egy másik washingtoni hir meg arról számol be, hogy az Egyesült Államok adósága túl­haladta az 50 billió dollárt. Eb­ből minden lakosra, beleértve a csecsemőket is, 376 dollár 97 cent ESIK. Talán majd az ame­rikai nép is követni fogja az európai példát, ahol az ESIK igét úgy ragozták, hogy ELESIK. Azt is kiszámították, hogy ez az adóság minden másod­percben 277 dollár és 50 cent­tel szaporodik. Ha ezüstben számítjuk, akkor ezek valóban NEHÉZ MÁSODPERCEK. — Jó lesz megállítani az órát. KERTI ÜNNEPÉLY A BÉRMUNKÁS JAVÁRA A cuyahoga falisi (O.) Fodor család, mozgalmunk és lapunk lelkes hívei ez évben is meg­rendezik a saját költségükön Kerti ünnepélyüket a Bérmun­kás javára. Mindazok, akik az elmúlt évben azon résztvettek, bizonyára Örömmel veszik ezt a bejelentést, hogy a szép gyü­mölcsösök között alkalmuk lesz újból eltölteni egy délutánt ki­tűnő ételek és hűsítők felszol­gálása mellett. Decsi és Fodor munkástársak már is szabad idejüket a vizen töltik, hogy a háznál levő halas tó bőségesen szolgálhassa az általuk külön­legesen elkészített halpaprikást. Az ünnepély szeptember 7-én, vasárnap délután lesz a 421 Magnolia Ave.-n, amelyet esős időben fedett helyen tartanak meg. Úgy az akroni, mint a cle­velandi Bérmunkás olvasókat és barátokat ezúttal is meghív­ja a Fodor család. Figyelje a jövőszámunkban közölt útirányt. az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield....... 6.00 J. Kollár, Cleveland....... 3.00 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga......... 4.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 2.00 M. Stefánkó, New York.... 3.00 L. Adler, Newark ........... 3.00 J. Vizi, Akron.................. 5.00 J. Deák, Akron................. 1.00 J. Farkas, Akron............. 4.00 E. Szigeti, New York....... 1.00 J. Duschek, Nutley......... 5.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland....... 2.00 A. Molnár, Cleveland....... 4.00 Kezdtünk s z emrehányást tenni önmagunknak, hogy az amerikai hazafias kereskedő­inket j ingóizmussal vádoltuk, vagyis azt állítottuk, hogy a hazafiság kufárjai és ha lehet­ne még a csillagokat meg a sá­vokat is eladnák a lobogóról. Azonban nincs ok a lelkiisme­ret furdalásra, mert ma már mindenütt látjuk a “V” győ­zelmi jelvény árusítását. Ké­szítik papírból, rézből, ezüstből sőt aranyból is. Vannak olya­nok, amelyeket drága kövek­kel ékesítenek. Az áruk 5 cent­től 500, meg 1000 dollárig is megy. Aztán olvassuk a jingó hirdetéseket. Mutasd meg, hogy hazafi vagy, 5 dollárért. Avagy 100 dollárért már ily megnyerőén kívánhatod a de­mokrata államok győzelmét. — Ugylátszik, itt már kivánni sem lehet ingyen. * Olvasom ...cs___ő rovatában, hogy a zsidó Himler Márton a tőle ismert ravaszsággal názi propagandát folytat lapjában. Hitler nyílt támogatása helyett az oroszok becsmérlésében uta­zik és ezért ...cs—.ö Quisling- nek nevezi Himlert. Határozot­tan nagy sértés Quislingre. Amint a kutyából nem lesz sza­lonna, úgy SHARF MÓRITZ- ból sem lesz Quisling. (HOMO) Németország rövid történelme (Folytatjuk) SÍRJ és NEVESS!

Next

/
Thumbnails
Contents