Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-07-05 / 1170. szám

1941 julius 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal Budapest két arca CSENDES SZEMLÉLŐDÉS ESTE TÍZ ÓRÁTÓL REGGELIG A nappal is, az éjszaka is, más-más jelleget ád a város ké­pének. Színei, fényei, homályos­sága és árnyaik változtatják az uecát, a házakat. Kicserélődnek az emberek, a jármüvek, foko­zódik, vagy elcsendesül a lárma. Az öltözék is más-más, a han­gulat is. Vannak emberek, akik nem ismerik a nappalt, a nappali éle­tet és szögletesen mozognak a szokatlan megvilágitásban.Eze- ket az embereket a foglalkozá­suk az éjszakához köti, a mes­terséges világításhoz, a hajnali lefekvéshez. Akadnak olyanok is, akik viszont az éjszakát nem ismerik, este kilenckor már az ágyban vannak. Nem kispolgári jólneveltségből teszik ezt, a fá­radtság kényszeríti őket korai lefekvésre. Siető, futó emberek figyelmeztetnek: néhány perc múlva tiz óra. Ez komoly inte­lem. A pesti utcák mozgalmas­sá válnak. Megindul a verseny a tiz fillérért, vagyis a kapu­pénz miatt. A házmesterek künn állnak már a kapuk előtt, nézik a futó embereket, a főbér­lőket, akik ime levetve maguk­ról minden fontoskodást, min­den álszemérmet, lihegve 1 ver­senyeznek a saját kimerültsé­gükkel, fáradságukkal, futnak, holott ez szerfölött komolyta­lan dolog, de tiz fillér a tét... A sors iróniája, hogy rend­szerint az orruhk előtt csapódik be a komor, barátságtalan kapu. A körút elcsendesedik noha még élénk a forgalom. Hűvös szél fujdogál Buda felől, a kocsiállomásokon csöndes be­szélgetés folyik. A sofőrök be­letartoznak a nagyvárosi éjsza­kába. Az órák nehezen múlnak itt. Különösen akkor, hogyha kevés a munka. Asszonyról, gyerekről, életről beszélgetnek, mint általában az emberek. Az éjszaka csöndre int és őszinte­ségre indít. Lassan-lassan föltűnnek az éjszakai foglalkozások többi művelői. Jönnek a kis satnya virágárusgyerekek, telt félig- telt kosarakkal. Más gyerek ilyenkor már az álmodozás ré­vületében folytatja a gyermeki képzelet teremtette életet. Ezek itt nappal sem ábrándozhatnak izgató, vad, igazi gyermeki dol­gok felől. Vendéglőkbe, étter­mekbe, kávéházakba járnak. Ugyanakkor mamájuk bábukat, hegyes kis sipkákat, vidám mütyürkéket kísérelnek meg el­adni különböző szórakozó helye­ken. Az ember már távolról meg­ismeri a grafológust, lobogó ha­jával, egyébként ez az egyetlen éke, mely kissé fantasztikussá teszi, különben szabályos pol­gár, szomorú, törődött. A Rákóczi utón nagy kopá- csolás, forrasztás; a Beszkárt pályafenntartási munkásai dol­goznak itt. Lámpásaik, forrasz­tólángjaik varázslatos lobogás- sal oldják föl a valóságot im­bolygássá, fénnyé és árnyékká, holott komoly, sietős munka fo­lyik itt, minden romantikától mentes. Az éjszaka munkásai a zenészek is A kávéházakban, vendéglőkben és bárokban játszó zenekarok tagjai kimerítő munkát végez­nek. Feladatuk a szórakoztatás, de osztályrészük nem nagyon csábitó.Különösen a fuvóshang- szereken játszók panaszkodnak. A fasorban vidám társaság késztett megállásra. Egy ittfe­lejtett konflis halad a Liget fe­lé, zsúfolásig megrakva cigány­zenészekkel. Egyik a nagybő­gőt szorítja, a másik hegedü- tokkot tart a kezében. Virágos jókedvük van. — Hurcolkodunk — kiáltják felém —, meg vagyunk rendel­ve ! A roskadó alkotmány távo­lodik, mint a vidámság bárkája. Meg vannak rendelve. Éjszaka dolgoznak az újság­írók, a lapot előállító nyomdá­szok. Orvosokat láthatsz futó­lépésben vagy kocsiban, gyógy­szertárak átvilágított tejszinü táblája hirdeti: “Itt ma éjszaka szolgálat.” A pincér előírás szerint “fá­radhatatlanul” szaladgál a ven­dégek között. A sütőmunkás sokhelyütt —- minden éjszakai munkatilalom ellenére — javá­ban dolgozik. Éjszakai foglalkozások...Csak nappal mérhetni le igazán, mi­lyen romboló a hatásuk. A sá­padt arc, a nyugtalan szívverés, az étvágytalanság, mind-mind adalék ahhoz a megállapításhoz hogy vannak munkások, akik a munka elvég-zésén felül is nagy ' áldozatokat vállalnak magukra. A csilagok halványulnak, az ég áttetszővő válik. Dereng. Már itt is hajnal! —kiált fel az, aki eddig zavar­talanul alhatott. — Végre itt a hajnal —, sóhajtják azok, akik ilyenkor fejezik be munká­jukat. A munkába sietők és a hazatérők összevegyülnek, öt- óratájt már csenget a villamos, mondhatni vidáman. A villamos közönsége nem változik. Dolgo­zó emberek ülnek és állnak a kocsiban, a korareggeli levegő kissé hűvös, az álmos arcok ki­merengenek az ablakon. Sokan újságot olvasnak, az ifjúság ja­varészt — sajnos — füzetesre­gényt. Az utasok már ismerik egymást látásból, hiszen min- dennep találkoznak. Nehéz, tankszerü dörgéssel jönnek a köztisztasági hivatal autói, jármüvei. A tejeskocsi­kon zörögnek az üvegek, kan­nák. Erre az időpontra szokták megjegyezni: indul az élet. Hát persze, indul az élet. Az emberkék előmásznak fülledt és kevésbé fülledt lakásaikból. Zeng, recseg, ropog a rádióból a reggeli torna, majd az induló lemezek harsannak fel. Indul is mindenki, a hajléktalanok is, akik valamely pádon rejteget­ték életüket az éjszaka. Inasgyerekek futnak és fü­tyülnek. Ha nem is vidámságból de azért, mert — fiatalok. Sze­gény háziasszonyok a kosár után nyúlnak, hogy bevásárolni induljanak... De ez már más fejezet. Az iskolák mostanában tart­ják évzáró ünnepélyeiket, ami­ket itt “commencement” (kez­dés) névvel jelölnek. Bizonyáfa azt akarják ezzel a szóval jelez­ni, hogy azoknak, akik az is­kolát bevégezték, most kezdő­dik a hadd-el-hadd. Az egyetemek és egyéb főis­kolák ilyenkor disz-doktori ti­tulust osztagainak mindenfelé, szinte hihetetlen indokolással, így aztán annyi ilyen disz-dok- tor van már, hogy ha az ember eldob egy követ, akkor kutya helyett ilyen disz-doktort talál vele. A Rochester (N.Y.) Univer­sity például azért avatta disz- doktorrá Vinston Churchill an­gol miniszterelnököt, mert a mamája állítólag Rochester vá­rosban született. Igazán szép dolog volt ettől az asszonyság­tól, hogy pont ezt az amerikai várost választotta ki születés helyének és azzal alapját vetet­te mai nagy dicsőségének. Princeton (N. J.) University sem akar elmaradni ezen a té­ren. Disz-doktorrá avatta Julia hollandus trónörökösnőt azért, mert őseitől származik. Egy ilyen királyi fenség ugylátszik, hogy néha mások őseitől is szár- mazhatik. Ebben az esetben azonban ez teljesen kizárt do­log, mert mint Harold W. Doods az egyetem elnöké mondotta: “Julia trónörökösnő egyenes le­származottja Európa legrégibb uralkodó házának, az Orange ház megalapítójának, Orange Wilmosnak, aki egyben a Prin­ceton Egyetem szent pátrónusa is.” Aki disz-doktorságra vá­gyik, helyesen teszi, ha idejé­ben figyelmezteti az őseit. Ez a dolog gondolkodóba ej­tette Douglas Manor, N. Y. vá­roska óvodájának vezetőségét. Hirtelen disz-doktorrá avatták az utolsó évet végző öt-éves ne­bulókat, mert nem lehet tudni, mi lesz belőlük és igy már jó előre el kell készíteni a talajt a dicsőség reklamálására. Midleton (Conn.) városban lévő Wesleyan egyetem pedig Jasper McLevy, Bridgeport /vá­ros szocialista polgármesterét választotta meg disz-doktornak, nem azért, hogy mit tett, ha­nem azért, hogy mit nem tett. Ez a McLevy már nyolcadik éve SZOCIALISTA polgármestere a városnak, de ott még semmi­féle szocialista intézkedést nem foganatosított. így ezt a kiváló férfiút egész bizonyosan a SZOCIALIZMUS ELFELEJTÉ­SÉÉRT avatták disz-doktorrá. Nemcsak ez a rovat, de az egész lap kevés lenne mindazok neveinek felsorolására, akik ily MEGÉRDEMELT alapon kap­tak disz-doktori címet. A tör­ténelemből tudjuk, hogy Cali­gula római császár a lovát ne­vezte ki szenátornak. Akkor azonban még sok ló volt, de ma már ez a nemes állat kifogyó­ban van. így tehát a mi egye­temeink is azt tartják, mint a magyar példabeszéd, ha ló nincs akkor a szamár is jó.’ Egyébiránt nem is olyan ré­gen, valaki “vad szamaraknak” (Wilde Jockass)) nevezte az amerikai szenátorokat is. A tra­gikus véget ért Will Rogers hu­morista, gyakran említette ezt a dolgot és a szenátorjaink nem tiltakoztak, sőt • némelyikük büszkén vállalta a címet, mint­ha az is disz-doktorságot jelen­tene. Persze, valami igazság van ebben a címben is, mi csupán a VAD jelzőt vonjuk kétségbe. Azért mondjuk ezeket, mert a Washingtonból jövő hírek sze­rint, megint megakarják vizs­gálni, hogy miért olyan drága a kenyér. Vagy tiz évvel ezelőtt hasonló vizsgálatot tartottak. A már elhunyt Keane (N.J.) és Capper (Kansas) szenátorok ve­zették a vizsgálatot. Maguk elé idézték a Ward kenyér gyár milliomos tulajdonosát és kér­dezték tőle, hogy miért emelték fel a kenyér árát, noha a búza, tehát a kenyérliszt ára, meg a munkabérek is lementek. Ward aztán megmagyarázta, hogy a kenyérhez szükséges egyéb dol­gok árai mentek fel és tették szükségessé a kenyér árának felemelését. Pár héttel utóbb egy választási gyűlésen meg­magyarázták Kean szenátornak hogy a kenyérhez liszten kívül csak élesztőt és sót használnak, amit számításba kell venni és ezeknek az árai már évtizedek óta nem változtak. “Kell még más valami hozzá” — mondotta szenátor Kean — “hiszen Mr. Ward csak tudta, hogy mit beszél.” “Hát persze, hogy kell,” — sietett a „felvilágosítással egy asszony, “VIZ is kell a kenyér készítéshez.” “Ugy-e mondtam”, — je­gyezte meg a szenátor szelíden, “Mr. Ward nem csapott be ben­nünket.” (HOMO) Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája- Hány regrutát dalom Forradalmi Ipari hadse- verbuváltál, a társadalmi forra- regébe? AZ AKRONI MAGYAR IWW- ISTÁK Julius 4-én, pénteken a FÜLÖP FARM gyönyörű árnyas fái kö­zött CSALÁDI KIRÁNDULÁST rendeznek, amelyről nem ma­rad el az Ízletes húsok sütése és a szomjuságoit csillapítók sem. Útirány: Az airportnál a 224- es utón a Wingfook Lake-ig, a vasúti síneken innen jobbra. In­nen jelzések mutatják az irányt Clevelandból jövők vegyék a 43-as utat a 224-ig, azon jobb­ra a Wingfoot Lake vasúti ke­resztezésénél térjenek balra a jelzések után. SÍRJ és NEVESS!

Next

/
Thumbnails
Contents