Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-08-16 / 1176. szám

1941 augusztus 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL | Elmondja: Z. J. MUNKÁBAN A “FIFTH ; COLUMN” Minden jel szerit a názi ban­diták sokkal nagyobb fába vágták a fejszéiket, mint ami­lyennel megtudnak birkózni, amikor — előbbi szövetségesei­ket — Szovjet Oroszországot megtámadták. A názi rablók mielőtt egy-egy országot meg­támadnak. előre elkészítik a menetrendet és ezideig megkö­zelítőleg azt be is tartották. Oroszország lehengerelésére ké­szített menet-rend körül azon­ban bajok vannak. A hat hétre tervezett rablóhadjárat ezideig —az orosz hadsereg önfeláldo­zó ellentállása folytán — nem­csak nem ért célhoz, hanem azt lehet hinni, hogy ma, nyolc hét után sokkal távolabb van a cél­tól, mint volt az első hetekben. A názi propaganda ezideig minden országban oly hatáso­san működött, hogy a megtá­madott országok egyáltalán megsem kísérelték az ellentál- lást, mert a názi propagandis­ták már előre beszugerálták, hogy a názi banditák megverhe- tetlenek. Oroszországban azon­ban a názi propaganda remélhe­tőleg nem ért el ily határt és szeretnénk hinni, hogy a pak­tum, amely a két ország között két év előtt létre, jött, nem az orosz lakosság beleegyezésével jött létre. Erre vall az az önfel­áldozó ellentállás, amelyet az orosz munkásság kifejt a názi banditák előnyomulása ellen. De, amig az orosz munkásság a legnagyobb elismerést érdem­lő elszántsággal harcol a barbár názi hordák ellen, annál elité- lendőbb buzgalommal szorgos- kodnak a názi propagandisták itt az Egyesült Államokban és minden követ megmozgatnak, hogy a názizmus ellenségeit gyengítsék. Amig a Hitler-Szta- lin paktum érvényben volt, a kommunizmus elleni gyűlölet háttérbe szorult — annál in­kább, mert az itteni kommunis­ták is egy hurt pengettek a názi propagandistákkal — most azonban, hogy a kocka- fordult — s Hitler az eredeti célját a kommunizmus kiirtását vette tervbe — a kommunizmus irán­ti vakgyülölet ismét felszaba­dult. j Túlzás volna azt állítani, hogy akik az Egyesült Államokban a názizmus elleni harcot hátrál­tatják valamennyien hitleristák de tagadhatatlan az, hogy amit az “America First” alakulat és annak szónokai, valamint an­nak szolgálatában álló lapok tesznek, az sokkal többet szá­mit Hitlernek, mint amit a ki­mondottan názik tehetnek. Kü­lönösen nagy örömére szolgál Hitlernek az, hogy az Egyesült Államok kongresszusának tag­jai — képviselők és szenátorok — állnak az élén a názi propa­gandának, akik ha teljesen meg akadályozni nem is tudják, hogy az Egyesült Államok hatásosan támogassa a názi banditák ellen küzdőket, de jelentékenyen hát­ráltatják a támogatást. Ma már nyilvánvaló, hogy Szovjet Oroszország hadereje, hadifelszerelése, de különösen az orosz munkásság önfeláldozó áldozatkészsége felöl, úgy ellen­ség, mint barát, téves felfogást táplált. De kivételesen elszámi- totta magát Hitler, amikor a hadjáratot megindította Orosz­ország ellen és a kudarc, ame­lyet az orosz fronton szenvedett már eddig is, nagy árnyékot vet az eddigi “győzelmekre.” Ma tehát sokkal nagyobb szükség van, mint bármikor a múltban, hogy Oroszország támogatása előtt minden utat elvágjanak Hitler támogatói. Az Egyesült Államok ma a legfőbb forrása a hitlerizmus ellen harcolóknak a hidifelsze- relés beszerzésére. Misem ter­mészetesebb tehát, mint hogy Hitler amerikai lakájai mindent elkövetnek, hogy útját állják, hogy az Egyesült Államok Szov­jet Oroszországot támogassa. Bár a lease-lend törvény a kor­mányt felhatalmazza hogy min­den Hitler által megtámadott országot támogasson, e d dig Ororszország nem vette igénybe a kölcsönt, hanem amit vásárolt mindenért fizetett. De még igy is nagy veszély fenyegeti Hit­lert Oroszország részéről s most azt igyekeznek törvénybe iktat­ni, hogy Szovjet Oroszország­nak semmiféle árut, még pénz­ért sem adhasson el az Egye­sült Államok. Ennek a törvényjavaslatnak szerzője egy Stephen A. Day névre hallgató képviselő, aki Illinois állam egyik képviselő kerületét reprezentálja.Ennek a Mr. Day-nek a múltja után ku­tatva kiderül, hogy nem is any- nyira Amerika “megmentése” tüzeli, hanem tevékenységéért anyagi előnyöket élvez Hitler egyik amerikai vállalatától. Kiderült ugyanis, hogy ez a Mr. Day a közel múltban egy könyvet irt, amelynek a cime: “We must save the Republic”. Ezt a könyvet a “FlandersHall” kiadó vállalat felszólítására irta a képviselő ur és az eladott könyvek után tekintélyes “ro- yaltit” élvez. Ebben nem is volna semmi különös, de ami különös az az, hogy a “Flanders Hall” cég Hitler egyik amerikai vállalata a názi pestis amerikai terjesztésére. Nyilvánvaló tehát, hogy ezeknek a Wreeler-Nye-Brooks- Day és sok más képviselő és szenátor uraknak' nem annyira Amerika iránti szeretetük a te­vékenységük mozgatói, mint in­kább a hitlerizmusért való lel­kesedésük, amelyért Hitler di­rekt, vagy indirekt busásan megfizet. És igy aztán könnyen érthetővé válik, hogy miért oly megátalkodott ellensége ez a Mr. Day annak, hogy Amerika Oroszországot támogassa Hit­lerrel szemben. CSUSZAMLÓS UTÓN A mindenkori munkásmozga­lom építőinek az elitgárdája, minden időben az osztálytuda­tos munkások voltak s azok áll­tak őrt az amerikai szekszerve- zetekben, hogy amennyire le­hetséges visszatartsák a gang- sztereket és racketeereket a ga­rázdálkodástól. Az American Federation of Labor az utóbbi negyed század­ban teljesen a reakció posvá­nyába sülyedt és legfőbb tevé­kenysége oda irányult, hogy kiirtsák a radikális, az osztály; tudatos munkásokat a szerve­zetből. Ezen törekvésük megle­hetős sikerrel járt és ennek eredménye, hogy az AFL köte­lékébe tartozó szakszervezetek nagyrésze teljesen a gangszte- rek irányítása alatt van. Amikor pár évvel ezelőtt a Congress of Industrial Organi­zation kiszakadt az AFL-ből, mi forradalmi Ipari Unionisták kételkedtünk abban, hogy a CIO olyan szervezet lesz, ami­lyennek megalakitói hangoztat­ták és mindig az volt a meg­győződésünk, hogy az “alma nem esik messze a fájától.” Mert a CIO-t sem a munkásság alakította, hanem a “‘munkás vezérek”, akik az AFL-ből ki­szakadtak és amint feltételez­tük, magukkal vitték azt a szel­lemet, amely az AFL-ben ural­kodott. Dacára annak, hogy a CIO-t sohasem tartottuk megfelelő­nek egy forradalmi Ipari Szer­vezet szerepének betöltésére, számtalanszor elismeréssel vol­tunk a szervezet tagságának, amikor nyílt harcot vívtak a munkáltatókkal és amikor beve- hettlennek hitt várakat ostro­moltak sikeresen. Elismeréssel adóztunk számos esetben, ami­kor a helyzet komolyságát fel­ismerve oly eszközöket alkal­maztak harcaikban, amilyene­ke a körülmények megkövetel­tek és ezen felismeréssel győze­lemre vitték harcaikat. Mi IWW-isták minden esetben a legmesszebbmenő szolidaritást vállaltuk a CIO tagságával ami­kor harcban álltak a munkálta­tókkal és minden lehető módon segítettük győzelemre vinni a harcot. De nem mulasztottuk el a hibákra sem rámutatni. És most is kötelességünket telje­sítjük, amikor a hibákra rá­mutatunk. A CIO-hoz tartozó United Automobil Workers of America szervezet, amely az auto, truck, traktor, repülőgép és rokon iparágak munkásait foglalja magában az elmúlt héten tar­totta konvencióját Buffaloban és az ott történtek arra enged­nek következtetni, hogy a CIO is rálépett arra a csuszamlós útra, amely az AFL-t a pos­ványba vitte. Megtagadták az egyes localok képviselőinek az elismerését, mert azok “kom­munista irányítás alatt van­nak”. így többek között a mill- waukee-i Allis Chalmers telep 8,000 munkás tagságának kép­viselőit nem ismerték el.Ugyan­csak megrendszabályozták a californiai repülőgép telepek localjainak küldötteit és Ri­chard Frankensteen a szervezet egyik vezére oly javaslat mel­lett kardoskodott, mely kizárja a “kommunistákat” a szerve­zetből. Nincs aziránt kétség, hogy a kommunisták jelentős szerepet töltöttek be a CIO-ban. Az sem kétséges, hogy a lefolyt sztráj­kokban a kommunisták aktivak voltak de ez még nem bizonyítja azt, hogy a sztrájkok azért tör­tek ki, mert kommunisták is voltak a munkások között. Egyetlen esetben sem bizonyult be, hogy a sztrájkolok követe­lései túlzottak, vagy igazolat­lanok voltak és a sztrájk nem azért tört ki, mert kommunis­ták úgy akarták, hanem mert más eszköz nem volt a követelé­sek kikényszerítésére. Ezen eseteket azonban a reakciós hajlamú vezérek arra akarják felhasználni, hogy ki­zárják az osztálytudatos mun­kásokat a szervezetből és annak irányítása teljesen az ő kezük­be kerüljön. Ennek elérésére, képesek minden osztálytudatos munkást “kommunistának” bé­lyegezni, hogy ezen az alapon szabaduljanak meg azon józan gondolkodású és cselekvésre ké­pes munkás tagoktól, akik al­kalomadtán a vezéruraknak a körmükre koppintanak, ha tisz­tátalan helyre nyúlnak. Az ut, amelyre az autó mun­kások szervezetének vezérei rá­vezetik a szervezetet nagyon csuszamlós és ajánlatos lesz a rank and file tagságnak a sar­kára állni, amig nem késő. FENYÁ^K^ANTAL Ma, szombaton, augusztus 9- én kisérte New York forradalmi érzésű magyar munkássága Penyáska Antal munkástársat utolsó útjára. Bár tanító és agi- tátori működése nem az IWW mozgalma terén volt, mégis illő megemlékezni róla, mert ha né­ha nem is helyeselte mozgal­munk taktikáját, de mindig ob­jektiven, részrehajlás nélkül bí­rálta el azt. A Socialist Workers Party-hoz, a volt Trotzky-ista irányhoz tartozott. De nem tar­tozott azok közé, akik mert az IWW a politikai mozgalomnak nem tulajdonított olyan nagy jelentőséget, mint például a kommunista párt,* hogy ezért mozgalmunkat becsmérelte vol­na. Lapunknak a Bérmunkás­nak az utolsó 10 év óta előfize­tője és olvasója volt. Közel 50 év óta vett részt a munkásmoz­galomban, kezdve ezt Magyar- országon, folytatva Bécsben és 39 év óta Amerikában. Jelentős szónoki képessége és szocialista tudása kedvelté tették a New York-i forradalmi érzésű ma­gyar munkások között. Az ame­rikai kommunista párt magyar szekciójának alapitó tagja volt. De amikor látta annak a kor- ruptságát és a forradalmi mun­kásmozgalomra való romboló hatását, csakhamar hátat for­dított neki, nem törődve a ve­zérek önérdekből diktált rágal­maival. A sztálinizmusnak a legkérlelhetetlenebb ostorozója és ellensége volt. A gyászbeszédet a ravatalnál, ahol barátai és ismerősei nagy­számmal jelentek meg, angolul Cannon munkástársnő, magya­rul pedig Vlasits munkástárs tartotta. Holtteste el lett ham­vasztva. Tudósító FIGYELEM AKRON! Az IWW akroni magyar cso­portja újabb CSALÁDI KI­RÁNDULÁST rendez MOST VASÁRNAP, augusztus 17-én, ugyancsak a KELEMEN FAR­MON, ahol kellemes szórakozás, Ételek és hűsítők várják a kö­zönséget. Belépődíj nincs. Útirány: A Talmadge center­nél a 18-as számú utón Roots- town-ig. Ott a jelző lámpánál mindjárt az első kavicsos utón jobbra fordulni. Az első kereszt- utnál megint jobbra térni. A harmadik a Kelemen farm.

Next

/
Thumbnails
Contents