Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-08-09 / 1175. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 augusztus 9. Levél a “Bérmunkás”-hoz Nagy figyelemmel kisértem (—ó) munkástárs és (....cs.—ö) munkástárs vitáját s engedjék meg, hogy mint, aki szocialista létemre is sokat foglalkoztam a trianoni békeszerződés igazság­talanságaival, hozzászóljak a kérdéshez Nem akarom itt állásponto­mat hosszasan megvilágítani, az amerikai magyar sajtó más orgánumából ez eléggé ismere­tes. Röviden: nem mi irtuk alá Trianont. Károlyi Mihály, ami­kor a Vyx jegyzék felett kellett dönteni, azt mondta, inkább fel­gyújtja a világot, legyen a ha­tárokat közömbösítő szocializ­mus Európában, boruljon vö­rös lángba minden, de “ezt a diktátumot egy Károlyi nem fogadhatja el.” (Szóról-szóra igy hangzott el a budai vár Író­asztalánál) Horthy aztán elfo­gadta, népszavazás nélkül, mert “akármily kicsiny is az ország, de az enyém lesz”, gondolta. Közel húsz évig támadtam ezen a címen Horthyt, mert népsza­vazás nélkül nem szabadott vol­na elfogadni a “demokratikus hatalmak békéjét.” ők a Káro­lyi-rezsimből csináltak bűnba­kot megalkuvásuk eltakarására S újra installálták a régi reak­ciós nagybirtokos és gentry uralmat. Igaza van (—ó) mun­kástársnak, hogyHorthyék nem rajonganak a nácizmusért, de csak azért, mert a mázoló za­varja köreiket, a nagybirtok, a mágnás, a gentry, az egyház, stb. uralmát. Nem akarnak úgy táncolni, ahogy ez a jöftment fütyöl. De mindent odaadnak, feláldozzák nemcsak a tradicio­nális polgári jogegyenlőséget és a szabadságot, de az ország füg­getlenségét, önrendelkezését is és az ország bősége, gazdagsága emberanyaga, mind rendelke­zésre áll, a náci-imperializmus munkáselnyomó,' szabadságrab­ló, országromboló céljainak egyaránt. A békeszerződések imperia­lista jellegét a II. Internationá- le többször határozatilag elitél­te, de a' komintern és Sztálin sem csináltak titkot belőle, hogy helytelenítik. Horthyék Károlyit és az ok­tóbristákat hazaárulóknak ki- álltották ki, holott ők annak fe­jében tudtak közel két évtizedig a hatalomban maradni, hogy le­nyelték Trianont. Mi nem fo­gadtuk el és az emigrációban is resszivek mellett nyilatkozott meg. Lewis a Labor Board wash­ingtoni irodájánál azonnal meg- fellebezte a szavazás vezetését, vádolva az azt levezető Board embereket a pártoskodással. A vizsgálat az elmúlt napokban folyt le, ahol Lewis minden ta­núját meghallgatták, amely után a vádat a bizottság elej­tette, mint alaptalant. Jelentés érkezik Benhamból is, hogy Lewis biztatására, a másvidékekről importált gang- szterek rémületben tartják a vi­dék lakosságát, ami arra kész­teti a hatóságot, hogy a kor­mánytól nagyobb védelmet kér­jen. A törvények ugylátszik nem vonatkoznak Lewis és ban­dájára, csak a polgárság és a munkásságra. számtalanszor k á rhoztattuk. Göndör is. Mi magyaroknak is vagyunk legalább oly jók és igazak, mint a románvezető, sőt náci-vezető magyar urak, akik most náciszolgaságba lökik a hazát, csakhogy megmarad­hassanak a helyükön Hitler ke­gyelméből. Pedig mi, szocialis­ták “hazátlan- bitangok” va­gyunk ! Nagyon elveti a sulykot (—ó) munkástársam — akit külön­ben személyesen ismerek és mint komoly, derék harcos moz­galmi embert nagyrabecsülök— amikor azt irja, hogy Göndör Ferenc legnagyobb szívfájdal­mai közé tartozik még ma is az, hogy nem kórzózhat a Duna- korzón. Én harmincöt éve isme­rem Göndört s megsúghatom, hogy amikor módjában volt, ak­kor sem igen korzózott a Duna- partján. Az amerikai első idők­ben, mint minden hazájából igaztalanul elüldözött ember­nek nosztalgiája volt, (s ez nem szégyen!) de ez oly régen volt, már el is felejtette. Azóta oly borzalmas dolgok történtek sze­gény magyar szülőhazánkban, hogy alighanem akkor is ha díszkapuval és bandériummal várnák, csak mulatságkép, lá­togatóba menne haza — egy de- mokratiküs, szociális köztársa­sági, megujhódott Magyaror­szágba. És egyébként a világ nagy harcával van elfoglalva, ez örli fel minden gondolatát, minden érzését, mint minden tisztességes embernek, minden tisztességes harcosnak. Nem honvágy él ma bennünk, hanem az égő vágy az embertestvéri­ség az igazság és szabadság győzelme után a világtörténet lem e döntő nagy időszakában. Ezért nem aktuális most a revízió kérdése sem. Most a szabadság kérdése aktuális.Van egy minimum-cél és egy maxi­mum cél. A minimum cél, hogy legalább a meglevő jogokat biz­tosítsuk, hogy a munkás joga, szabadsága továbbra is megma­radjon itt Amerikában £ hely- reállittassék Európában,' ami­hez a náci-fasizmus megsemmi­sítése szükséges, különben itt is a fasizmus jön, ha Hitler győz. A maximumról most ne beszél­jünk. Erre is áll, amit Gambet- ta 1871-ben mondott, bár más vonatkozásban mondott^: Min­dig rágondolríi, de nem' mindig beszélni róla. A demokrácia megmentése a világban, még ha polgári de­mokrácia is, nem megvetendő feladat, amikor Hitler fegyve­res erőszaka oly erős. Ha az oroszok győznek — bár győzné­nek — más lesz a helyzet, de egyelőre nem tudunk együtt száguldani a fellegekben járó fanatikusokkal, akiket “az öreg bocskorok megtartása nem ér­dekel.” Egyelőre az fenyeget, hogy mindnyájan mezítlábasok leszünk jog s szabadság tekinte­tében s igy legalább az öreg bocskorokat, a meglevő, a ki­küzdött jogokat kell megvédeni s az európai proletárnak is ki­küldeni a régi jogait, jövőbeli fejlődési lehetőségeit. Ezért ma a demokrácia és szabadság problémája mindenek felett, ál­ló. Ennek szempontjából nevez- j te Göndör hullarablásnak, ami í Jugoszláviával történt. Jugo-1 szlávia fellázadt Hitler ellen, a demokrácia világharca oldalára állt s a demokrácia szempont­jából tényleg hullarablás, ami*; az óriási túlerővel bátran szem- beszálló Jugoszláviával szemben Horthy elkövetett. Göndör so­hasem “minősítette hullarab­lásnak a revíziót”, csak a de­mokrácia világharca szempont­jából fejezte ki megdöbbenését, hogy Horthy rajtaütött a szer- beken, amikor éppen a demok­rácia és szabadság legveszet- tebb ellenségével állt szemben. A demokrácia e caponiféle há­borújában ez igenis hátbatáma­dás volt. Egyébként azonban Göndör régi harcosa a revízió­nak, mindig igazságtalanság­nak bélyegezte meg az önren­delkezési elv lábbaltiprásával hozott trianoni békét, amelyet nem ő irt alá, hanem Horthy. Nem is irta volna alá soha sem ő, sem a “hazaáruló október” egyetlen funkcionáriusa sem. Abban egészen igaza van (—ó) munkástársnak, hogy dupla baj, ha az osztály-elnyo­máshoz a nemzetiségi elnyomás is járul. A jövő federativ és egységesen baloldali, ideális Európájában ezt akarjuk elke­rülni. A magyar forradalmak emig­rációjának egy kiváló csoportja beleesett abba a hibába, hogy úgy támadta a Horthy-reakciót, hogy közben az utódállami im­perializmust legyezgették (nép­szavazás nélküli területi bővü­lések!) s megbélyegeztek min­denkit, aki erre nem volt haj­landó. Az igazi internacionaliz­mus nem legyezget sem utódál­lami, sem magyar imperializ­must, de az utóbbiról nem is le­hetett szóTrianon kapcsán. Még az utódállamoknak sem tettek igazán okos, igazán hasznos szolgálatot ezek az urak, ami­kor becsmérelték a magyart -> Trianon fentartásáért szálltak síkra. A magyarság megnyeré­sének egy demokratikus közép­európai együttműködés szem­pontjából ez volt a legszeren­csétlenebb, legreménytelenebb módja. Aki nem számit a nem­zeti öntudattal, nemzeti érzé­kenységgel, az légüres térben csinál politikát s inkább ári. mint használ azoknak, akiknek pedig használni akar. Az inter- nationalizmusnak nem az volt a kritériuma, hogy gyalázni kel­lett a magyar revíziós igénye­ket, hanem, hogy ne hízeleg­jünk idegen imperializmusok­nak az antidemokratikus béke­sérelmek rovására. Ott azonban téved (—ó) ba­rátunk, amikor azt hiszi, hogy a bácskai magyar jobb helyzet­be került.A revízióval Hitler be­csapta Magyarországot. Elvette függetlenségét, most már a tri­anoni csonk is idegen uralom alatt van, cseberből vederbe ju­tott az ország. A revízió kérdé­se igy úgyszólván tárgytalan lett, ellenben a demokrácia vi­lágharca szempontjából tény­leg hullarablás történt s ezt csak enyhíti, hogy Magyaror­szágtól annakidején a demokra­tikus önrendelkezési elv megta­gadásával szakították el Bács­kát. Amit pedig (—ó) munkás­társ levele utolsó hatvan sorá­ban ir a Horthy rendszer ellen és a dózsai szellemről, boldog­sággal melengette a szivemet. Ilyenkor érzi az ember, hogy mégis kell remélni. Semmi két­ségem, hogy (—ó) munkástárs mindezt izzó becsülettel hiszi és gondolja. A kitűnő öreg harcos, Kovács Ernő számára csak az az üzenetem volna: bármily sok igazság is van az ő válaszában, az nem alkalmazható (—ó) munkástárs gondolatmenetére, ha az egész levél tartalmát ke­resztmetszetben nézi. És hogy az ég szerelmére, ne küldjünk mindjárt a nácikhoz mindenkit, aki nem gondolkodik egészen a legszigorúbb forsrift szerint. Ne csináljunk nácit abból, aki minden csak nem az! Róbert Oszkár HÁBORÚS HASZON ÉS MEGRENDELÉSEK Az elmúlt év még nem teljes képét mutatja a háborús .ha­szonnak, de azért időszerű,hogy megemlítsük a legnagyobb tár­saságok hasznát, hogy mennyi emberrel, mennyi hasznot csi­náltak, ami most még fokozódni fog. A General Motors kétszáz ember alkalmazása mellett csi­nált 955 millió dollár hasznot, egyes ember után 977 dollárt. Az American Telephon és Te­legraph Co. kétszázhatvan ezer ember után 137 millió 200 ezer dollárt, az egyes munkás után 528 dollárt, akiknek legnagyobb része fiatal nő. A Standard Oil Corp. kétszáz- hatvan ezer munkás után 110 millió dollárt, az egyes munkás után 2,000 dollárt. A U.S. Steel Corp. kétszáz- hatvan ezer munkás után 102 millió 180 ezer dollárt, az egyes munkás után 420 dollárt. A Du Pont Corp. negyvenöt ezer mun­kással kilencvenkilenc millió dől lárt, az egyes munkás után 2,200 dollárt. Valamint nyilvánosságra hoz­ták, hogy a U. S. Steel társa­ságnak megrendelése van ezer kétszázötven millió dollár ér­értékben, melyet három évig sem igen lesznek képesek kiad­ni a többi megrendelések mel­lett. Ugyanis e nevezett összeg csak a kormány megrendelése. Ugyan akkor a kisebb acél társaságok azon sírnak, hogy nekik/nem jutott elég megren­delés, mind felfalják a nagy disznók. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája- Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? FIGYELEM CLEVELAND! Az IWW magyar tagjai mél­tányolva a Bérmunkás írógár­dájának két esztendei pontos és áldozatkész munkáját a lap meg írására, felhasználva az Orszá­gos Értekezlet idejét, amikor az írógárda tagjai Clevelandon lesznek, a részükre, augusztus 30-án, szombaton este, az érte­kezlet előtti estén VACSORÁT rendeznek, amelyre az Írógárda és delegátusokon kívül meghív­tuk lapunk Clevelandi olvasóit is. A vacsora sült csirke lesz a hozzávalókkal. Egy teríték ára 75 cent. Hisszük, hogy minden olvasónk velünk érez, amikor az írógárda tagjait megtisztel­jük és részt vesznek a Bohe­mian Hallban, 11306 Buckeye Rd. tartandó vacsorán és ezt a küldött postakártyán előre be­jelentik.

Next

/
Thumbnails
Contents