Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-07-26 / 1173. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1941 julius 26. SÍRJ és NEVESS! Változnak az idők, változnak . a katonák is. Ezideig úgy tudtuk, hogy a baka azért bakancsos, hogy gyalogoljon. Hiszen még a nótában is azt mondja a baka jó magyarosan, hogy “gyalog masírozok én.” Az amerikai baka azonban csak autón masírozik és tankon lovagol. Éppen azért országos feltűnést keltett, mikor Ben Lear generális 15 mérföldes gyalogolásra ítélte azokat a katonákat, akik a golfozó lányokat 'you- hoo, you-hoo” csata kiáltással üdvözölték. A súlyos büntetés miatt még a honatyák is meg- orroltak és szóvá tették az ügyet a képviselőházban. A honatyák ugyanis a rövid nad- rágos “görlikkel” rokonszenveznek. Az egyik californiai ezred megirigyelte a memphisi katonáknak kijutott nagy reklámot és “you-hoo” versenyre hívta ki őket. ”Mi minden reggeli előtt 15 mérföldet masírozunk” — írták nekik — “és nem kiabálunk a lányokra, hanem azok kiabálnak nekünk. De nem is megyünk mi a mamához, sem a honatyához, hogy törölje le az izzaddságot rólunk.” A memphisi katonák még eddig nem válaszoltak. A leg| TÁRCA | A KIFUTÓ Irta: KOVÁI LŐRINC Odatámasztotta a kerékpárját a piszkos falhoz, a feketén, hűvösen ásító pinceablak elé, azután ütemesen előregörnyedve és kiegyenesedve, nagyokat szipogva, felnőttesen ráncolva vörös homlokát, úgy dörzsölte a hidegtől összemardosott ujjait, mintha nagyon örülne valami hirtelen jött nagy, ostoba szerencsének. Hosszú volt és idomtalan mozgású, a micisapkája, kettétört szemvédője előrenyult, mint egy madár csőre. Hátul kikopott, térdén foltos nadrágja úgy lógott lábain, mint egy be- horpasztott, rozsdás kályhacső. Amikor kiegyenesedve lábujjhegyre állott, ugylátszott, hogy mingyárt kilép a félretaposott, furcsán hosszú, hajlottorru cipőjéből. Az udvaron söröshordók dőltek egymásra, valami soha be- nem fagyott szennytócsa sötétlett ott, ahol a konyha gőzbe- borult, szürke, zsíros ajtaja volt, meghatározatlan ételmaradékok hevertek a küszöb előtt Ritka gőzt fújva, megállott és várakozva elpillantott a konyha felől. Amióta a londinér beteg volt, ő hordta az ebédet, de a konyhába bemenni csak hívásra volt szabad. Az udvaron megtorlódott a hideg téli levegő, de mégis kellemesebb volt, mint kint az uccán, ahol a szél úgy marcangolta testét, mint ' egy jégfogu vadállat. Csend volt. Csak a konyhaajtó mögül csorrantak meghatároutolsó hírek szerint a nagy csendben haladtak el az utjuk- ba eső golf pálya mellett s csupán egyetlen “hoo” (és nem you-hoo) kiáltás hangzott el. A röktön megejtett vizsgálat kiderítette, hogy ezt a hangot az ezred kutyája adta le. Ez a Ben Lear generális még nem elég nagy kutya ahoz, hogy ennek a Pincsinek is parancsoljon. De (ezért nem kell tartani, hogy mindenki olyan szigorú a katonákhoz, mint ez a generális. New Yorkban például katonákkal Választatták ki az uj divat világ-központban készült ruhák legszebbikét. LaGuardia és társai úgy okoskodnak, hogy csupa hazafias felbuzdulásból minden nő azt fogja viselni, ami a katonáknak tetszik. így a kellemest a hasznossal, vagyis a businesst a hazafisággal lehet összefogni. És a katonák valóban ki is választottak egy pár igen szép ruhát lányok nélkül, vagyis anélkül, hogy modelokon látták volna. Mikor aztán nagy megelégedésre elkészültek a divattal, követelték, hogy ha már kiválasztották a ruhákat lányok nélkül, akkor hadd válaszszák ki a ruhákhoz a lányokat, — természetesen ruhák nélkül. zatlan tompán puffanó hangok, zörgés, susogás, ének és valami ütemes, időről időre felhangzó csörrenés. Az ég szürke volt és téliesen piszkos, mintha valaki ráépítette volna a nagy emeletes ház tetejére. Néha zavaros, izgató ételillat áradt valahonnan, ő úgy érezte, mintha ez az illat a pince ablakából jönne és elfordult. Gyors mozdulatokkal lóbálta kezeit, hogy átmelegedjen. Szeretett volna már túl lenni ezen az éhes, szürke, hideg bélelőt- tön. A délelőtt mindig nehéz volt, a vacsora kevés, a reggeli semmi, ebédet majd maradékból kap úgy három óra felé, ha kész lesz a kihordással. Amig a kerékpáron ült, addig nem érezte úgy az éhséget, csak a szokásos enyhe gyengeség ömlött az izmokon és fékezte a mozdulatokat, mint a sár a kerekeket. Most azonban, hogy várni kellett, a gyengeségből bosszantó idegesség lett. Odalépett a kerékpárhoz. A gép félrefordult a kormánnyal, rozsdásan, kopottan úgy dőlt neki a falnak, mint egy éhségtől összeroskadó, csontos gebe. A lánca erőtlenül, petyhüdten lelógott a két kerék között, a csomagtartó rácsról . lecsüngő vaskampók, amelyekre az ételhordó edényeket a k asztják, olyanok voltak, mint a lófogak. Határozatlanul megfogta a kormányt, a hideg vas jeges harapással belemart a csontos, piszkos tenyerébe. Visszahúzta a kezét és ösztönszerüleg vágyat érzett, hogy belerúgjon ebbe a hideg, halálosan közömbös vascsontvázba. A konyha ajtaia határozottan megzörrent. — Halló! — repült ki éles, rekedt asszonyhang a kitóduló gázfelhők és ételszag hátán. Igen, a katonák is azt mondják hogy a kellemest a hasznossal kell egyesíteni. De hamár a ruháknál tartunk, akkor azt is megemlíthetjük, hgy milyen ruhákat kell viselni a jól öltözött uraknak és urhölgyeknek a légvédelmi pincékben. A new yorki nagy divatáru cégek már közszemlére rakták azokat a ruhákat, (.melyeket minden “lady és gentlemen” magára vesz, mihelyt a légitámadást jelző szirénák szólalnak meg. Mint hallottuk a több száz dollárba kerülő ruháknak nagy keletjük volt egy darabig. Akkor azonban az egyik dzsentlemannak eszébe jutott, hogy hiszen még nin- csennek is légvédelmi pincéink. (Ezt a szükségletet elégíti ki az az élelmes new jerseyi lakos aki a saját propertijéré légvédelmi buvhelyet épített a múlt hetekben.) A ruhák eredetijét állítólag az egyik angol királyi hercegpár számára készitették. így természetesen az összes Royal Anglofobikus Americana Angol királyi amerikai talpnyalók — házilag készült uj műszó) megvette azokat. Most aztán naponként imádkoznak egy kis légitámadásért, hogy viselhessék a ruhákat. Mert úgy tartják, hogy ruha teszi az embert. Mi azonban már tudjuk, hogy ők mindenféle ruhában csak élősdiek maradnak. — Halló! Moravcsik! Megfordult és sietős, gyerekesen botladozó léptekkel, félig futva indult az ételszag irányába. Valahonnan a hatalmas konyhaterem félhomályos mélyéből, ahol mindig égett egy nedves, üveges, vörösen pislogó villanylámpa, érdes, harcos asz- szonyhang kiabált feléje. A hangok, illatok, szag, zörgés, csörrenések, susogás, for- tyogás egyszerre összeolvadtak és szédületes kavargással vi- harzottak körülötte. A gyomra korogva úgy kapkodott utánuk, mint a kutya a kocsi kereke után. — Először a méltóságos urnák vigye.... hallotta? Csak azután aRátkaiéknak... hallotta?.... A Kovácsék ráérnek legutoljára.... hallotta? Moravcsik tudta, hogy ez a Sorrend kerülőt jelent, mert a méltóságos urék az Újpesti rakparton laktak, Kovácsék pedig csak itt, a harmadik uccábar;. — Vigyétek! Moravcsik megrezzent. Mindig megrezzent, pedig tudta, hogy ez a parancs a konyhalányoknak szól ,akik a hosszúkás, egyenruhaszerüen kék ételhordóedényeket ráakaszják a kerékpár csomaghordóján lógó vaskampókra, ü— Csak az uccán szálljon fel, aztán siessen, mert a későnjö- vőnek a csontja jut, annak is a rossza. Ebben a mondatban már volt valami jóakaratu, meleg figyelmeztetés, ezt már a vörössze- mü, nedveshaju konyhalány mondta, aki egymásután akasztotta idomtalan, lúgtól sebesre- mart kezével az ételhordó edényeket, mialatt Moravcsik úgy tartotta a kerékpárt, hogy el ne dőljön, mint lovászok a paripát. —Aztán majd a húsból hagyDe maguk az angol királyi hercegek nem is olyan rosszak, mint az őket majmoló amerikai milliomosok. Sőt mi több, maga az angol király mutat jó példát a többieknek. Most, hogy nagy szükség előtt áll Anglia népe, a felséges ur is együtt nélkülöz a nélkülözőkkel. Maga a felséges asszony jelentette be, hogy felséges férje naponként EGY cigarettával kevesebbet fog elszívni. Még szerencse, hogy erre a hírre az amerikai imádói annyi cigarettát küldtek, hogy “His Majesty” megmenekülhetett e rettenetes szenvedéstől. Virginia és North Carolina államok meg azon veszekszenek, hogy melyikük használhatja jogosan a “nemzet születéshelye” címet. Virginia azt állítja, hogy ott volt az első maradandó telepítés. Erre North Carolina azzal válaszol, hogy Virginia Dare, az első amerikai fehér gyermek az ő államukban született. Olyanféle ez is, mint az, hogy mi volt előbb, a tyuk-e vagy a tojás? De azért a harc elkeseredett, mert a nemzeti dicsőséget mind a két állam kamatoztatni akarja a turisták csalogatásával. Mind a két állam elkészítette a sok nyomtatványt, amelyekben hirdetik, hogy a nemzet ott született, •— mérsékelt árak mellett. Mármint, hogy a szállodák számítanak mérsékelt árakat azoknak, akik a születést elhiszik. (HOMO) ' janak ám.... — mondta hüm- mögve és érezte, hogy a három óra, amikor leülhet, hogy megegye a neki járó ételmaradékot, végtelenül, elképzelhetetlenül messze van. A hús mindig probléma volt. Levesből eleget kapott, de a husadag néha elfogyott, vagy kevés volt. Moravcsik tudta, hogy az ebéd voltaképpen nincs is benne a szerződésben. De éppen ezért a hús problémája volt a nap legizga- tóbb és egyúttal döntő kérdése, amely meghatározta a hangulatát délután, sőt másnap délelőtt is. Ha nem kapott húst, akkor fázott, valami furcsa, belülről jövő fagyos áramlattól, amely talán még kinzóbb volt, mint az uccák szürke aszfaltján rohamozó decemberi szél. Kifordult a kapun, furcsán magasraemelve a lábát, hogy hozzá ne érjen a csomaghordó két oldalán lógó edényekhez felszállott a gépre és előredőlve, lassú ütemes mozdulatokkal taposta a pedált. Az edények folytonos csörrenő hangokat haji- gáltak a levegőbe. A lánc időről időre ércesen felfreccsent, a gép lassan, fáradtan ballagott előre. Az aszfalton itt-ott össze- fagyottszélü, vékony hófoltok hevertek. A jégkéreg idomtalan üvegkerete tompán csillogott. A gondolatok valahogy összekeveredtek, összefagytak, azután újra széthullottak, mint apró jégdarabok. ....Egy ebédért 10, tiz ebédért tízszer tiz, száz.... száz fillér száz fillér egy pengő. .. A kormány fagyos vasa dermesztő szoritással marta a tenyerét, az ujjak elkerülték, a kézfej kékes-vörös bőre alól furcsán fehéredtek elő a csontok. A hideg, fagyosan izzó árammal áradt a vasból és valahol a szive táján találkozott az-
