Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-07-19 / 1172. szám

8 oldai

BÉRMUNKÁS

1941 julius 19.

Tél a külvárosban

A decemberi hideg belemar a külvárosi házak aldalába, ajtó ablak szigorúan zárva s csak néha tör át rajta a napi lárma. Aki megszokta házunk állandó zaját-jaját, annak csaknem ide- gesitő ez a télicsönd, amely valósággal rátelepszik udvarunkra. Néha-néha egy-egy visitás, kiáltás hasítja keresztül a levegőt, mint tegnap is amikor Gre- gács Misi rákezdte:

— Itt a kocsiii!

Ennek az egy mondatnak mifelénk őrült hatása van. Ezúttal is mindenki otthagyott mindent és szaladt a Községihez. A ház lakosságának aztán csak az volt a gyanús, hogy egy lélek sem állt ott sorban. De miért is állít volna? Hiszen ma egyáltalán nem jött a kocsi. Erre a csalódott népek visszafordultak, éppen a kapu alatt kapták el Misikét és mindenki ott püfölte, ahol érte. Ez megint csak nem halotti csendben történt.

— Mit ütnek itten?! — ordított Misi gyerek, majd a kapu elé mutatott. — Hiszen ott van a kocsi!

Valóban ott állt a fekete kocsi, amelyik a Pacekné mamáját volt hivatva elszállítani, aki az éj folyamán végelgyengülésben úgy elszenderedett, hogy még délelőtt 9 órakor sem tudták fölkelteni és csak akkor vették észre, hogy meghalt. A ház nagyon sajnálta a nénit, a Pacek szomszéd, az a szívtelen lélek azt mondta, hogy a mámzi éppen eleget élt már. Pavelka meg csak annyit jegyzett meg a Misi szorulására:

— Téves kapcsolás megvolta.

Közben Gregács mama is tudomást szerzett arról, hogy meg püfölték drágalátos csemetéjét s már hangzott is a légen át baritonja:

, — Úgy kell neked! Hányszor

mondtam, Misi, ne egyen a fene, hogy a fene egyen meg, de mindig esz.

Misi viszontválasza következett:

— Hát ki a nyavaja tudta, hogy minden spiné a zsirosko- csira gondol.... brühühü, brühü.

Misi az asszonyokat nevezi spinéknek, de azért nem egy bosszúálló lélek. Igaz, hogy amit meglát a szeme, azt nem hagyja ott a keze, de délután, amikor észrevette, hogy árut vittek a Községibe, megint el- orditotta magát:

— Itt a kocsiii!

A kutya se szaladt ki. Pontosan megismétlődött a pásztorgyerek históriája a farkassal. Egy óra múlva tolatott haza Pavelka mama a piacról és elkeseredetten újságolta, hogy volt minden a Községiben, de már elkapkodták és az a büdös Misi gyerek most miért nem nyitotta ki azt a nagy pofáját.

Idegességünket fokozza Varnyujtott, a többit pedig megsemmisítés céljából küldje el a legközelebb eső Social Security Board hivatalnak. Ajánlatos ilyenkor megjegyezni a megtartott kártya számát és felírni azokat is, amelyeket visszaszármaztatott.

Ml RONTÁS ÉRHET?

Tenyérnyi földdarab, amin a sarkam megvethetem: csupán ez az enyém s enyém a sarkam. Bármi rossz és baj van köröttem, csak röhögve nézem én.

Mi rontás érhet? Hosszú és göröngyös az ut, amit verejtékem megöntöz?

Ki bánthat, hogyha megfeszítem lábam és talpon állok élve és halálban?

A vállamon nem súlyosul alázat, nem fütenek mohó, vadászi lázak, a kedvem égig nő, mikor gyaláznak.

Ha kell a hátamon viselni rongyot kabát helyett, hát hordom. És ha éhem dús húsok, bő lék, selymeshusu pontyok nem oltják, hát megélek majd kenyéren.

Mi rontás érhet? Bánom is, ha ronda könyöklő úgy néz rám, mint egy bolondra. És jár a szám, betömni ám nem birja a szennyes bankó átkozott papírja.

És vállamon nem súlyosul alázat, nem fütenek mohó, vadászi lázak, a kedvem égig nő, mikor gyaláznak.

Az oldaltállók és a félrenézők szerencsén hízott nyája jobban élhet, mint élek én. Mert a mellébeszélők lágy hangjánál az én szavam keményebb. 1 Mi rontás érhet? Tágranyiló szájjal vitatkozom az élettel, halállal.

Tudom, a szókat válogatni kéne és sütne rám is napnak enyhe fénye.

De vállamon nem súlyosul alázat nem fütenek mohó, vadászi lázak, a kedvem égig nő, mikor gyaláznak.

dig áruját nagyon szereti a háznépe korkülönbség nélkül.

Az esthomály korán borul az udvarunkra. Az ajtókon időnként szabályos kopogás, majd:

— Százszerencsés, lencsés- bencsés jóestét kívánunk ennek a derék házigazdának. Szabad a betlehemeseknek bejönni?

A válasz mindenütt egyforma és lesújtó:

— Egyáltalán nem szabad. Még csak az kéne, hogy megint, mig a szobában csináljátok a felhajtást, addig a konyhában megfujjatok mindent ami nincs odaszögezve.

Ezek után Gregács Misi, a nagy fehér szakállába sóhajtja, mert ő a betlehemesek öregje: “Hiába, már a betlehemezés sem bót.”

A hideg est ellenére Pavelka kint áll a kapu előtt, mint rendesen, most is pipázik, amikor meglát, két lépést tesz előre, belém karol, bizalmasan kérdi:

— Mondjál kérlek, Stószkám, hogy lehet az, hogy mindenki kapja az hét százalék, csak a kapupénz maradja mindig 10 fillér. Inkább ezt Írnád meg, nem pedig azt a sok zöldség, ami házba történik.

Kis tüköR

Vegyük csak elő mégegyszer a székely leányok ügyé't! Tulajdonképpen cselédkérdésről van szó, de a székelység mai társadalmi helyzetében ez a kérdés nemzeti jellegű s mindnyájunk elevenébe vág.

A Székelyföld fiai és leányai nemzedékről nemzedékre Dél- Erdély szász városaiban és túl a Kárpátokon, moldvai és havas alföldi román uricsaládoknál álltak szolgálatban s csak a családalapításhoz való megkeresése után Itértek haza szülőföldjükre. Mig a munkásnak vagy iparosnak szegődött székely fiatalság többnyire meg is telepedett idegen munkahelyén s idővel kialakította a szász és román városok jellegzetes magyar negyedeit, addig a szolgalegény és cselédleány előbb-utóbb visz- szaszármazott Csikba, Háromszékre, Udvarhelyszékre vagy Marosszékre s folytatta szülei foglalkozását, az állattenyésztést, erdőlést és földmivelést. A székely szolgák és cselédek városi tartózkodásukat mindig csak átmeneti jellegűnek tekintették s ez az oka, hogy városon is megőrizték ősi viseletűket, falusi szokásaikat. így sodródott be egy-egy darab székely falu idegen városok tömkelegébe s igy vált tényezővé ugyanakkor a székely falvak fejlődésében az évszázados szász polgári műveltség s egy uj iramú román városiasodás minden felszínessége is. Ami azonban a szász és román irók számára csupán egy-egy különös színfolt Brassó és Bukarest vasárnapi képéből, az számunkra, ha még felderítetlenül és megiratlanul is magyar néptörténelem s hogy mennyire az, most érezzük, mikor a Székelyföld visszatértével meg is szűntek már a székely kirajzás lehetőségei dél és kelet felé.

A székely leányok ügyét is éppen az tette időszerűvé, hogy a délerdélyi és regáti munkahelyekről hazazsufolódott székely fiatalság uj munkahelyeket keres.

Erdődy Jánoga néni macskájának folytonos és keserves nyávogása. Kriminális egy jószág. Mintha az ember fejebubját hasogatnák ezzel az egyforma nyivákolással. Varga nénit ez egyáltalán nem bántja, csak a gyermeklárma, ami ellen a következőképpen vé- dekezett.Egy pálca végére cipőtalphoz hasonló bőrdarabot kötözött és azzal csapdosta, ó, nem a legyeket, hanem a gyerekeket akik az ablaka alatt csuszit játszottak. így esett, hogy a nagy tolongásban összetévesztette a szezont a fazonnal, ami nem ritkaság nálunk és a Misinek is behúzott egyet.'Misi nem felejt. Ahány üres staniclit talál, azt oly keményre felfújja és rendesen Varga néni ajtóján szokta eldurrantani. Ez teljesen hiábavaló munka, mert nénénk süket mint az ágyú. Ellenben a macskája akkorákat ugrik ijedtében hogy az egy külön kabaré házunk t. lakosságának. így történt az is, hogy a macska rosz- szul vette a szemmértéket vagy túlméretezte a távolságot és átugrott a korláton. A második emeletről ugrott le, a talpára puffant és szaladt vissza, de azóta egyre sir, egyre nyávog és nem tudjuk, hogy miért?

Sok macska van nálunk. A második emelet 31-ben a Lauf- fer-bácsinak valóságos macskafarmja van. A mindenttudó nénik jósolgatják^ hogy egy szép napon az öreget felfalják a saját macskái. Ezzel szemben áll egy másik vélemény, amely ezt kizártnak tartja és állítólag az öreg fal fel hetenként egy-egy macskát. Egy bizonyos, hogy házunk főgondját a napi táplálék megszerzése okozza, ekörül van a legtöbb vihar.. Pacekné azért veszekszik az urával, mert az egész napon át egy szalmaszálat nem tenne keresztbe. Van neki egy kopasz kanárija, erre is rámondták

már, hogy nem is kanári hanem festett veréb és azt akarja Pacek szomszéd megtanítani fü- työlni. Ha az asszony szól ezért, hogy inkább nézne munka után, akkor magánkívül üvölti:

— Fütyölök erre a rohadt világra és majd megtanítok mindenkit kesztyűbe dudálni.

Múlt héten Pacek Pavel kát akarta megtanítani, mert az erélyesebben követelte a ház- bérit.

Pavelka legyintett és azt mondta:

— Bolond lukból bolond szél fújja, süket duma az egész.

Élünk, a hideg szél keresztül fütyül az udvarunkon és belecsimpaszkodik az ecetfára felakasztott diszkrét fehérneműkbe, majd jókedvében leszórja azokat a földre.Duvedliné nagysága csak azt látja, hogy a fehérneműi a földön hevernek, mire elkezdi:

— Már megint melyik nyü- ves trógernek voltak útjában a toádészoáim ?

Duvedliné igy nevezi a fehérneműit és néha nagyon finoman tudja magát kifejezni, hangját azonban elnyomja a kofa Kati néni baritonja:

— Sülttököt, jó forró sülttököt tessék!

Utána rendszerint Mayer Laci veszi át a szólamot: “Szeretem, jaj, de nagyon szeretem” — énekli Laci barátunk hévvel, azonban nem tudni, hogy ez a szerenád a sülttöknek szól-e, vagy a trafikos Gizikének, aki alaposan kikészítve most libeg le lépcsőn, szabályos illatfelhőt hagyva maga után és onnan szól vissza:

— Halj meg cipőbfen, te nyik- haj.

Giziké is egy rém finom hölgy, aki ugyancsak finoman tudja magát kifejezni. A tökös néni meg ott áll árván, előtte semmi, de semmi forgalom, pe-J