Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-12-27 / 1195. szám

8 oidai BÉRMUNKÁS 1941. december 27« Az Egyesült Államok irodalma MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA””“------------------­Az Egyesült Államok irodal­mának első jellemző vonásai az északamerikai Egyesült Álla­mok társadalmának kialakulá­sából és jelen osztálytagozódá- sából következnek. Második fő­jegye az, hogy bár angolnyelvü irodalom, de nem az európai an­gol irodalom folytatója, hanem más kiindulásokból, más irodal­mi célok eléréséért küzd és az európai angol irodalommal csak' nyelvben közös. Amint az egész államszövetség népe különböző országok különböző műveltsé­gű, nyelvű és szokásu bevándo­roltjaiból tevődött össze, ugyan­úgy az eredeti angolszász iro­dalom jellege is a legkülönfé­lébb színeket és árnyalatokat vette fel és a spanyol elem mel­lett minden kulturnép nyoma megtalálható az Egyesült Álla­mokban, amely a világirodalom­ban páratlanul álló módon egye­síti magában ezeket a különbö­ző elemeket. A U.S.A. irodalmának első klasszikus terméke Benjamin Franklin (1708-1790) önéletraj­za, majd a Thomas Jefferson tollából készült Függetlenségi Nyilatkozat 1776-ból, az ameri­kai yankee szabadsá jogainak szabatos és tömör összefoglalá­sa, amelyen azonban súlyos ré­seket vágott a háború utáni évek reakciós gyakorlata. Az el­beszélő próza nagy Írója Wash­ington Irving (1783-1859), aki­nek Rip Van Winkle cimü elbe­szélése magyarul is megjelent a Népszava könyvkereskedés kiadásában. Amerika vörösbő- rü lakosságával foglalkozik és ezt a fehérborüek által majd­nem teljesen kiirtott fajt idea­lizálta az amerikai Scott Wal­ter James Fenimore Cooper (1789-1851) indiánus regényei­ben, amelyek közül a The Spy és benne a Bőrharisnya törté­nete, valamint a The Last of the Mohicans világhírűvé vál­tak és kivonatosan, mint ifjúsá­gi könyvek több magyar fordí­tásban is megvannak. A rabszolgaság elleni irodal­mi propaganda leghíresebb mü­ve Harriet Beecher-Stove (1811- 1896) regénye, a Tamás bátya kunyhója. A már erősen kiala­kuló kapitalista társadalom Író­ja Edgar Allan Poe, aki minden szociológiai meglátás nélkül a tiszta, semmiféle más célt el nem ismerő művészet hive és mint ilyen, nem talált kellő anyagi támogatásra kortásai között. Poe a fantasztikus elbe­szélés és bűnügyi novella meg­teremtője, elbeszélései nagy­részt megvannak magyar for­dításban is, akárcsak fantaszti­kus utazási regénye, Pym Ar­thur, Király György fordításá­ban és költeményei, amelyek közül néhányat Pásztor Árpád és Babits Mihály fordított le magyar nyelvre. Mai értelem­ben vett modern regény Natha­niel Hawthorne (1804-1864) munkája, a Scarlet Letter, egy házasság története, egyike a legszebb régebbi amerikai re­gényeknek. A humoros regény és elbeszélés kiváló művelője a Mark Twain irói néven ismert Samuel Langhorne Clemens (1835-1910) aki sok helyen sza­tirikus elbeszéléseivel már élé. sen rámutat kora társadalmá­nak gyöngéire, bár gondosan ügyel arra, hogy humora ne sértse az uralkodó osztály érde­keit. Jellegzetes alakja Huckle­berry Finn és Tom Sawyer, a vásott amerikai kölyök és bu­tán ravasz szerecsen barátjuk, akiket kacagtató helyzetekbe bonyolít. Francis Bret Harte (1839-1902) már a modren iro­dalmak hatása alatt áll, tétele hogy a legromlottabb emberi természetből sem veszett ki tel­jesen a jóság, társadalmi prob­lémák felé irányítja irodalmát. Még a régebbi korhoz tartoz­nak az amerikai népszerű böl­csészeti irodalom egyik legis­mertebb képviselője Ralph Wal­do Emerson (1803-1882) az epi­kus költészet legnagyobb alak­ja, Henry Wadsworth Longfel­low (1807-1882) és az amerikai lírai költészet legsajátosabb és a világirodalomra is legnagyobb hatású költője Walt Whitman (1819-1892) akinek rim- és mértéknélküli költeményei uj iskolát teremtettek a lírai köl-. tészetben és tárgyaikkal és emelkedett gondolataikkal, me­lyekben testvériességet és sza­badságot hirdet, ma is egészen modernek, Walt Whitman költe­ményei közül Zoltán Vilmos fordított le többet. Nem véletlen dolga, hogy az Egyesült Államok ma leghíre­sebb irói mind az elnyomott társadalmi osztályból kerültek ki, mert a nagykapitalizmus csak kétféle irót ismer, olyant, aki dús anyagi ellenszolgálta­tásokért föntartás nélkül szol­gálatába áll és olyant, aki bí­rálni meri. Az első csoporthoz tartozik az Egyesült Államok íróinak 98 százaléka, akiknek munkái javarészt híjával van­nak az igazi érdekességnek és müveik legtöbbször ideig-óráig tartó szenzációkat hajhászó ké­részéletű irodalom. A másik ol­dalon nagy nevek vannak: Jack London, Upton Sinclair, Sinclair Lewis, Theodore Dreiser, John Dos Passos. Jack London a mult háború utáni éveknek Európában is egyik legismer­tebb írója, élete végéig erős szocialista, aki maga “ A mély­ség lakói” cimü riportregényét és a “Vaspata” cimü fantaszti­kus müvét becsülte legtöbbre. Polgári kiadói Európában elfe­lejtették megemliteni szocialis­ta mivoltát, társadalmi forra­dalmat propagáló írásait nem forditatták le, sőt a felesége által írott életrajzának magyar fordításából is hiányoznak oly fejezetek, amelyek Jack Lon­dont szocialistának mutatják. Upton Sinclair a nemzetközi szocialista szépirodalom leghí­resebb Írója kimondonttan a /marxista és az osztályharc el­méletének alapján áll, legtöbb müve regény formában öntött agitációs munka. Upton Sincla- irnek hosszú ideig tanítványa Sinclair Lewis, akinek regénye­in erősen meglátszik a szocia­lizmus gondolatokat ébresztő hatása. Ugyanez áll Theodore Dreiser müveire is, akinek An American Tragedy cimü nagy regénye az amerikai realiszti­BAJ VAN AZ ÖREGGEL. Akarva, nem akarva, mégis csak észreveszi az ember, hogy közeledik a karácsony. Észre­veszi még most is, ebben a há­borús világban, pedig a kará­csony állítólag a béke ünnepe. “Béke legyen a földön!” han­goztatják, miközben egymást halomszámra öldösik. No de nem erről akarok most beszélni, hanem a karácsonyi évszak örömeiről, amelyeket persze csak tetéznek azon tö­méntelen sok jó ajándékok, amiket az öreg csepü-szakállas Santa Clause hoz számunkra. Én már a múlt szombat este ta­lálkoztam az öreggel, amikor éjjel egy óra tájban a mulat­ságról haza jövet a villamosra felszálltam. Nem tudom, hogy nem-e nagy tiszteletlenséget követek el, amikor elárulom, — nem, nem, csak éppen meg­súgom a nyájas olvasónak, re­mélve, nem adja tovább, — öreg Santa alaposan be volt csípve. Óbégatott, sőt huncut- kásan kurjantgatott és a lá­nyokkal incselkedett a vén kó­pé. De bizony ez is csak nekem tűnt fel furcsának, mert az utasok legtöbbje hasonló jó hangulatban volt és igy egé­szen bizonyos, én hibáztam, mi­kor még mulatságról is józan állapotban ^igyekeztem hazafe­lé. Az ilyesmit itt, ahol a sarki szalonok uralják az egész vá­rost, méltán megütköznek az emberek. Másodszor aztán ma reggel találkoztam az öreggel a gyár­ban, noha nem személyesen, hanem csak úgy kerülő utón. Az egyik szomszéd ugyanis azzal köszöntött, hogy az emberek valami ajándékot akarnak ven­ni a foremannak. (Abban a pil­lanatban megéreztem, hogy az egyetlen papir dollár a zsebem­ben nagyot sóhajtott). Mert hát, hogy a foreman ilyen jó ember, meg olyan jó ember, — mondja a szomszéd. Nem hajt bennünket, nézi a javunkat aztán nem látja, hu tovább is kinmaradunk, stb. “Hát hogy nézheti a javun­kat, ha egyszer nem lát?” — mondom neki. De a szomszéd csak nem enged. Már igy elha­tározták, meg úgy elhatároz­ták; aztán nem is valami cse­kélységről. (Most már a fél dollárosom kezdett el remegni.) Aztán kérdeztem, hogy hÉLt mégis, mit számítanak venni. Nagy himezve-hámozva aztán bevallja, hát egy üveg konya­kot. kus regényirodalomnak egyik legkiválóbb alkotása, pontos környezetrajzával, éles lélekáb rázolásával és életteljes cselek ményeivel. Az American Trage dy minden agitációs cél nélkü megsemmisitő bírálat a mai amerikai igazságszolgáltatás fö­lött. John Dos Passos The Three Soldiers szenvedélyes til­takozás a háború ellen és egyi­ke a legjobb antimilitarista re­gényeknek. Az Egyesült Álla­mok egyre jobban megmutat­ják a mai szépirodalomnak éles kettéválását kapitalista és szo­cialista szépirodalomra. “Nosza itt van hozzá a kvó- derom,” — szóltam kikotorász­va a huszonöt vasat. Mint mon­dottam, ez is csak nekem meg- iepő, mert itt mindent a sarki szalon ural, még a karácsonyi szellemet is. KARÁCSONYI SZELLEM Pedig ez a karácsonyi szellem igen szép volna, csak ne csinál­nák olyan erőszakos módon ke­reskedelmi alapon. Az a mes­terségesen felvert és táplált ajándékozgatás olyan Íztelen, mint a leves, amelyből a só hi­ányzik. A tömeget vakon köve­tő átlagos embernél ez az aján­dékozgatás olyan kötelező, hogy már hónapok óta számolgatja, miként tudja Santa kérését ki­elégíteni. És bizony nagyon sok helyen megkoplalják, csak hogy a szokásnak meg a látszatnak eleget tegyenek. Én magam is összeállítottam egy igen nagy lisztát, amelyre rávettem e rovat olvasóit is, amikor azonban közelebb ér­tünk a karácsonyhoz, eszembe­jutott ez a kis történet: Angliában történt a dolog. Három katona, — egy angol, a másik ájris (ir), a harmadik skót, — kirándultak valahová s hazafelé egy paraszt felvette őket a kocsijára. “Ha beérünk a városba, ad­junk neki egy-egy fél dollár borravalót,” — indítványozta az angol. “Kár lenne,” — mondja az ájris, -— “fizessünk neki egy italt s akkor legalább mi is iha­tunk vele egyet”. “Ne okoskodjatok, hiszen az is elég lesz, ha kezet fogunk vele és jó egészséget kívánunk neki, mert az egészség csak többet ér borravalónál is, meg italnál is,” — döntötte el a vi­tát a skót. Mondom, ahogy ez a történet eszembe jutott, hát rájöttem, hogy az öreg Sántát igy intéz­hetem el én is a legkönnyebben. Csak egy baj van ám itt is. Nem tudom, kinek mit kíván­jak. Azokat akiknek semmit, de semmit, — se jót, se rosszat, még egészséget sem akarok kí­vánni, nem vettem fel a lisz- támra. Szerencsére eszembe ju­tott egy másik kis történet is, amely megint kisegített. Ez meg igy szól: Két sorsüldözött, tehát na­gyon szegény zsidó atyánkfia ballag az uccán és látván a te­les-teli rakott kirakatokat az egyikük igy sóhajtott fel: “Óh, bárcsak lenne százezer dollá­rom !” “És mennyit adnál nekem be­lőle?” — kérdezte mohón a másik. “Adnék a fészkes fenét, hát nem tudsz te is magadnak kí­vánni ?” — felelte az első. Levonva e két történet tanul­ságait, meg aztán látván azt, hogy az öreg Santa nem valami megbízható, ha már rászokott az itókára, hát igy intézem el a dolgot: A kellemes ünnepeken kívül kívánom, hogy e rovat olvasó­inak minden jó kívánságuk tel­jesedjék az uj esztendőben. Nyájas olvasó, ne engem okolj, ha nem kívántál eleget.

Next

/
Thumbnails
Contents