Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-12-27 / 1195. szám
1941. december 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal NYILATKOZAT Lapunk egyik utóbbi számában szó esett az SLP “A Munkás” sztrájktörő védel- mezéséről. Szokása szerint, Kidlik ezért nekünk ront. A sztrájktörés pártolásáért az SLP-t ott hagyó magyar munkások az álábbi nyilatkozatban mpndják el az ügy történését. Munkás ügyről lévén szó, helyet adunk a nyilatkozóknak, akik nem azonosítják magukat e szégyenletes ügy intézésével. Ugyanakkor arra kérjük őket és másokat is, hogy lapunk szűk terjedelmére legyenek a jövőben tekintettel és mondani valójukat rövidebbre szabják. Szerk. Több mint egy éves esemény foglalkoztatja úgy az A Munkás valamint á Bérmunkás rovatait. Az esemény annyira szégyenteljes, hogy elfogulatlanul józan munkás nem bir fölötte tovább haladni. Azonban bármilyen kínos is a kérdés, miután akaratunk ellenére már több alkalommal próbálta Rudiik szellőztetni, hogy egyszer már végére jusson a részére kínos helyzetnek, s utoljára a Bérmunkás rossz információk alapján kikényszeritette Rudiikból a savanyu szagu böffentést, kénytelenek vagyunk a nyilvánosság előtt tárgyalni eljárásunk okát, azért is, hogy egyes érdeklődők helytelen alapon informálódtak. Mindenek előtt megállapítjuk, hogy a Bérmunkásban közölt szellőzettés téves abban a formában, ahogy közölve volt. Ámbár Rudiik tudja az igazságot, de ez esetben nem mutatkozott hajlandónak lehozni a tényállást csak úgy, ahogy részére megfelel. E helyet nekiszaladt a hat kiállt tagnak és lecsatornacsövezte őket, mert Rovács Ernő valamely utón — elég későn — hallott az eseményről, bizonyára az akroni IWW tagokon keresztül, s megkérdezte Rudlikot, hogy le- meri-e tagadni. Rudiik nem tagadta, mert ő már rég leszerette volna* rázni nyakáról ezt a kellemetlen eseményt, amit elárul a már A Munkásban többször megjelent félszárnyú hir. A VÉGZETES SZTRÁJK A General Tire and Rubber Co. telepén dolgozó munkások között (1200) olyan hir terjengett 1940. április havában, hogy a gyárvezetőség készül a munkabérek levágására. A munkásokat félelem fogta el emiatt annál inkább is, mert alapos okuk volt ezt hinniök, mert a föltevésük nagyon hamar be is igazolódott, amidőn a gumikerék készítő munkások departmentjében megkezdték a bérlevágást egy uj berendezés formájában. Vagyis a tirekészi- tő munkások fizetését 35 százalékos levágással rövidítették meg. A munkások kérelem formájában panaszkodtak a gyárvezetőségnél, hogy hárítsa el róluk ezt a veszélyt. A gyárvezetőség elutasította panaszukat olyan érveléssel, hogy nem elég gyorsan dolgoznak az uj gépen, azért nem keresik meg a megfelelő fizetésüket. A «munkások félig-meddig el is hitték ezen banális magyarázatot, megpróbálták a gyárvezetőség magyarázatát, persze minden siker nélkül. Ekkor elfogyott a türelmük és leültek a munkán. Mint futótűz terjedt szét a hir a gyártelepen. A munkások rögtön fölfedezték ezen eljárásban, hogy mégis igaz az, hogy a gyárvezetőség a bérlevágásokat akarja végrehajtani, tehát rokonszenvi sztrájkkal feletek. Dacára, hogy a munkások a CIO által szervezve voltak, kevés reményük volt, hogy a szervezetük tenni fog valamit, mert szerződésük volt, ami júniusig, mig le nem jár, törvényesen köti őket azon kötelezettségekre, amit vezéreik aláírtak. Hogy jól számítottak beigazolódott avval, hogy a vezérek figyelmeztették rögtön őket amidőn akcióba kezdtek, hogy törvénytelenül cselekszenek ; a nyilvánosság részére meg nem hivatalosnak nyilvánították a sztrájkot, olyan reményben, hogy kontrol alá fogják a rakoncátlan munkásokat. De nem érték el a céljukat, mert a munkások ösztönszerü szolidaritásán megtört minden igyekezetük, hogy vissza vigyék dolgozni őket, amig szépen asztalok mellett elintézik a gyárvezetőséggel az ügyeiket. Nem maradt más hátra, mint több napi haszontalan próbálkozások után, amidőn észrevették, hogy a munkásokat elveszíthetik az uniójuk részére, hivatalosnak jelenteni a sztrájkot. Hogy formalitás is legyen a dolognak később le is szavaztatták velük azt, amit már saját kezdeményezésük folytán napokkal előbb végre is hajtottak. Most már az union vezérek kezébe került az ügy és folytak a tárgyalások a két vezetőség között. Tizenhét nap után, midőn a gyárvezetőség elérkezettnek látta a helyzetet, hogy a munkások példás szolidaritását megtörje azon gondolattal, hogy kivannak éhezve és fölveszik a munkát. Tizenhét napi sztrájk után, amidőn mindenkit távoltartottak a piketelő munkások, akinek nem volt Írásos engedélye az uniótól a bemenetelre, a gyárvezetőség 200 kozákot rendelt ki a gyárkapuk megnyitására, hogy a “törvényt és rendet tisztelő polgárok ne akadályoztassanak néhány csőcselék erőszakoskodása folytán.” Elérkezett a tragikus pillanat, hogy próbára teszik összetartásuk erejét. Hétfői szép áprilisi reggel volt. Csípős hideg tavaszi pára feküdt a reggeli levegőben. Didergő félelem és izgalom fogta el a gyár ezerkétszáz munkását, akiknek sorait nagyban gyöngítette az éhség és az osztálytudatlanság. De most valami történni fog! Most valaminek történni kell! Mint a zászlóalj kürt, ami sorakozóra hívja a pihenő zászlóaljakat, hatott a helybeli lap hire a csüggedő munkásokra: “hogy a gyárvezetőség rendőrségi segítséggel menyitja a gyárkapukat azok előtt, akik fölveszik a munkát.” Ott volt az 1200, sőt ennél több munkás. Mély elhatározás feküdt a munkások szivében. Mint méhkas, amely kiverőben van, zúgott szitkozódásuktól a levegő. Aki előtte való napon azt hitte, hogy megtörik a sztrájk, ezen a reggelen meg kellett, hogy változtassa a véleményét. Elhelyezkedtek a kozákok. Kinyitották a gyár kapuit. A sztrájkoló munkások mind nagyobb tömegben verődtek az irányban, ahol a rendőrség beavatkozása várható volt. Egyszer csak egy sor autó — ugy- látszik megszervezve körülbelül 30-ra tehető számmal — kanyarodott be a nyitott gyárkapukon. Ahová azelőtt pem hajthattak be a gyár munkásai, most a rendőrség védelme alatt megtehették. A munkások elkeseredése a tetőfokra hágott. Némelyek intő, józan szava mentette meg őket a vérontástól. Amidőn esz- re vették, hogy nem akadt több közülök mint 30—40 görény, akik között egy Danley névre hallgató “öntudatos” SLP is volt, iszonyatos bu-u-u-zásba fogtak. Ez igy folyt néhány napig, mig végre a munkások megszokták már a gyalázatos jelenetet, ahol egy sor emberi göhény, egy osztálytudatos (?) SLP görénnyel megtoldva, motorkerékpáros rendőrrel az élen reggelenként áthaladt a piket vonalon. A TAGOK LOGIKUS HATÁROZATA Amikor hire ment, hogy Danley sztrájktörő lett, az a Danley aki néhány nappal előtte még lelkesítő beszédet mondott a sztrájkoló munkásokhoz, nem akartuk elhinni, hogy ez igaz. Május elsejét ünnepeltük, ahol Danleyt megkérdeztük, hogy igaz-e amit hallottunk. Danley nem .tagadta, sőt magyarázkodva vallotta be, hogy kitalálta azt, “hogy az nem volt egy bonafide sztrájk (jóhiszemű sztrájk), hanem amit egy banda faker hivott ki.” A legközelebbi szekció gyűlésen már vád alá helyezték Danleyt,- aki tettét nem tagadta, hanem azt hangoztatta, hogy az nem volt egy bonafide sztrájk. Különben azok a munkások annyira ostobák (egy papirt lobogtatva a kezében, ami a szerződést volt hivatva képviselni) nem tudják azt se, hogy nekik nem volt joguk sztrájkolni, mert a szerződésük kötelezi őket arra, ami ellen sztrájkolnak. Szerinte a munkások ha tovább gyakorolják az uj gépeket meg is keresték volna később a korábbi béreiket. Azonban világosan fejezte ki magát Danley, amidőn egy Horváth nevű elvtársa, aki mellesleg most is tagja a magyar szövetségnek ' őt kérdőre vonta tette okáért, igy felelet: “You want me on soup line.” Utoljára hogyta Danley a maintenancséget. Lámpacserélgető Danley a gyárban, mint electrikai munkás, s mint ilyennek — vallomása szerint — engedélye volt a sztrájktöréshez. Vagyis azt hazudta szemtelenül, hogy az union adott neki igazolványt a munka folytatására. A panasz- bizottság gyanúsnak találta és fölment az union irodába, hogy megtudja az igazságot. Az union irodában megállapították, hogy Danleynek ilyen igazolványt nem adtak. Különben is, miért 17 nap után, amidőn a kozákok védelme esedékes volt használta Danley ezen engedélyét. Minek kellett a kozákok védelmét használni, amidőn engedéllyel bárkit átengedtek a piket vonalon? Mellesleg Danley munkájára csakis akkor volt szükség, amidőn a sztrájktörők megkezdték a munkát, addig nem, mert egy lélek sem dolgozott a gyárban. A következő havi gyűlésre Danleyt beidézték, a tagok mind jelen voltak. Módot adtak neki a védekezésre, de csak dadogott és egy gsomó badarságot beszélt össze. Végül a tagság Danley fölött Ítéletet hozott. Megállapította, hogy a General Tire telepén egy bonafide sztrájk volt, ahol Danley nem más mint sztrájktörő volt, s mint ilyent egyszer és mindenkorra törölte a tagok névsorából. A fölháborodott tagság megnyugodott és folytatta tovább a szervezeti munkát. Közben Danley azon bizonyos jogával élve, amire Rudiik már vagy féltucatszor hivatkozott, fellebbezett. Az ügy a párt Végrehajtóbizottság panasz bizottságához került döntés végett. Öt hónapig kellett várni, amig Pe- tersenék végre megállapították, hogy Akronban a General Tire telepén abban a departmentben, ahol Danley dolgozott nem is volt sztrájk. Igaz, hogy 17 napig senkisem dolgozott a gyárban, de az nem okoz fejtörést egy Rudiik és Petersennek, hogy tudatosan hazudjanak — másodszor; a Danley ellen hozott vádak nem szabályosak voltak a központhoz benyújtásra, amennyiben Danley által nem sajátkeziileg voltak aláírva, mint a császári ukáz, hanem (Folytatás a 6-ik oldalon) IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
