Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-12-20 / 1194. szám
8 oidai BÉRMUNKÁS 1941. december 20. A politika és a háború Rosevelt elnöknek, talán legfényesebb politikai sakkhuzása volt, amikor Knox és Stimpson, Republikánus vezéreket, megtette háborús és tengerészeti minisatereknek. Nem azért mert olyan sokat értettek volna ehhez a dolgokhoz, hanem leginkább azért történt, hogy a republikánusokat leszere I j e, vagy legalább is szakadást idézzen elő soraikban. Amig békeidőben az ilyen sakkhuzások megengedhetek, sőt pártpolitikai szempontból üdvösek is, de háborús időben az ilyesmit gyorsan helyre kellene csinálni és politikus vezérek helyett, szakértőket tenni ilyen fontos, mint háborús és tengerészeti miniszteri székekbe. Mr. Knox, aki bár elismert politikus és újság tulajdonos tehát dupla befolyású egyén, aki sok republikánust birt Roosevelt mellé állítani, de azt még a barátok sem merik állítani, hogy éppen olyan jó tengerész volna amilyen jó politikus. És nagyrészben ennek köszönhető, hogy a Hawai katasztrófa megtörtént. Aludva minden védelmi őrség nélkül találták ezt a nagyon fontos szigetcsoportot a japánok és nagy rombolást végezhettek, mielőtt a védelmi csapatok működésbe léphettek volna. Midőn egy ország kormányzásánál politikusok végzik a legfontosabb szerepet, természetes, hogy a legfontosabb állásokat is azok töltik be, mert pártkormányzat formájá ban nem az a fontos, hogy ki milyen képzett és ügyes, hanem az, hogy ki megbízható pártember, vagy mennyi szavazatot bir a párt jelöltekre összehozni. így történt az, hogy Mr. Knox, a politikus és uj ság szer- ' katonákat privát házba elszállásolni a tulajdonos beleegyezése nélkül s ez háborús időkre is alkalmazandó, amidőn is a törvény erre vonatkozó előírásait kell követni. 4. A nép jogát személyi szabadság tekintetében tiszteletben tartják, tehát igaztalan, jogtalan módon nem fogják okmányait, személyi tulajdonait kutatni, vagy elkobozni és elfogatási parancsot csak akkor adnak ki, ha súlyos és esküvel alátámasztott ok merül fel és ily esetben a felkutatandó helyet, egyént és elkobzandó tárgyakat pontosan meg kell határolni. 5. Nem lehet főbenjáró, vagy más súlyos bűnért esküdtszéki tanács nélkül valakit is elitélni, kivéye a szárazföldi, vagy tengeri erők esetében háborús idők ben, vagy amidőn a közbiztonságot fenyegeti veszély; nem lehet egyazon személyt ugyanazon vétségért kétszer elitélni és kriminális esetben nem lehet megkövetelni, hogy valaki saját maga ellen valljon sem az illetőt életétől, szabadságától, vagy tulajdonától a törvényes eljárások mellőzésével megfosztani; és magán tulajdont megkesztő lett a tengerészeti osztály minisztere, melyhez any- nyit értett mint már egy jó újság szerkesztő, lap tulajdonostól elvárható. Mint ilyen szakértő, számtalanszor kijelentette, hogy a tengerészet készen áll a minden eshetőségre és hogy biztos fölényt, védelmet biztosit Amerika részére. Az eredmény a Pearl Harbori katasztrófa. Angliában is az a legnagyobb akadály, hogy a haditengerészetnél, mint a hadseregnél, a leszármazás, arisztokrácia és a rangfokozat a vezérfonál, melyet nagyon ritka esetben lépnek keresztül. Például Lord Cooper, akit az angol munkások annyira gyűlölnek fasizta érzelmeiért és kijelentéseiért, hogy az angol kormány jónak látta, Angliából eltávolítani, így tették meg a keleti hadierők fő “Co-ordinátor”-jának, mely a most japánokkal harcba szállt csapatok főparancsnoka tisztséggel ér fel. Az eredmény 'az angolok még nagyobb vesztességeket szenvedtek mint az amerikaiak. A két nagy modern csatahajó mellett, Siám öbölt kontroláló egész déli hadimezők legfontosabb repülő telepét, a malayi szigeteken levő Kota Barhu repülő telepet és hadibázist átengedték a japánoknak és ma már Singapur, a világ egyik legnagyobb legerősebb tengerészeti erődítménye elvesztése feletti félelem is foglalkoztatja az angolokat, mivel a Kota Barhu bázis csak, valami 80 milera van onnan. Chamberlain bukása után nagyobb tisztogatást végeztek az angolok, de ezt nem végezhették el alaposan, az arisztokrácia nagy befolyása miatt, de itten Amerikában az ilyesminek nem szabad volna megtörténni. Vi. felelő ellenszolgáltatás nélkül nem szabad a közösségnek bekebeleznie. 6. Bűnügyekben a vádlott jogában áll gyors és nyilvános I tárgyalást kérni; a tárgyalást független esküdtszék előtt tárgyalni abban a körzetben, ahol a bűntény felmerült és őt a vád mibenlétéről informálni kell; szembesíteni kell a tanukkal; a vádlott saját tanúit felsorakoztathatja és jogi védelemre jogosult. 7. Polgári perekben, amidőn a vitás kérdés 20 dolláron felüli összeg körül forog, feleknek esküdtszéki tárgyalásra joguk van és az esküdtek ténymegállapításait az Egyesült Államok más bíróságai csak a polgári perrendtartás előírásai szerint vehetik újbóli vizsgálat alá. 8. Sem túl magas pénzletétet, sem túlzott büntetést kiszabni nem szabad, sem pedig az elitéltet rendkívüli büntetéssel suly- tani. 9. Az alkotmányban felsorolt bizonyos jogokat nem szabad úgy magyarázni, hogy ezáltal más, a népben gyökerezett jogokat megtagadjunk. 10. Mindazon jogokat, amelyeket nem az Egyesült ÁllaNana kárász ke jva Irta: Karikás Frigyes Már apró gyerekkoromban sok gondot és mulatságot okozott nekem a Paraszkejva néni. A falu szélén lakott a testvérével, a Nana Floricával, meg a nálam alig idősebb fiával, a Trajánnal. Hiszen a Florica sem volt egész közönséges asszony: ő esőtlen száraz nyári napokon paparugába járt. Körül kötötte magát zöld gályákkal a feje tetejétől a lába sarkáig és énekelve végig járta a falut a testvérével. Kérték a jó istent, hogy adjon esőt az esőtszomjazó termésre és a hűvösséget óhajtó emberekre: Papa ruga ruga: De je dumnezeu pia je . . . Mi gyerekek velük együtt énekelve jártuk be a falut miközben a parasztok egy-egy korsó vizet öntöttek a zöld gályákba öltözött asszonyra és egy-két krajcárt vagy egy kis gabonát vetettek a Paraszkejva kosarába. A faluvégi kéménytelen szalmáskunyhó feje mégis a Paraszkejva néni volt, a siróasz- szony. Akárki halt meg a faluban, akár magyar, akár román, a Paraszkejva rögtön ott termett és olyan szép litániát mondott el zokogó jajgatással, hogy akarva-nemakarva mindenkinek vele kellett sírnia, jajgatnia. Otthon is ő tartotta a rendet. Ő vezette a háztartás, ő verte meg a Trájánt, ha rossz volt, ő tépázta meg a Floricát, ha néha-néha egy eltitkolt háromkrajcárra betért a zsidóhoz egy féldeci gabonapálinkára. A Paraszkejva néni nem tűrte, hogy a Florica jálinkázzon. — Elég az — szokta mondani — -ha egy házból egy ember látogatja a zsidót. Nagyon jól emlékszem még arra a sírására, amit akkor sirt el, mikor a szomszédunk, az öreg “bolond Szonya” meghalt. A bolond Szonya a mi falunk legrosszabb embere volt. A feleségét, gyermekeit állandóan verte, istenkáromló, részeges, goromba ember volt, akinek semmi sem volt szent. Nagy román ünnepekkor, amikor dom- nu parintye a legékesebben dicsérte az urat a templomban, Szonya a kocsma előtt hangos ordítással átkozta a papot, a jegyzőt, a bírót, de még az istent is. Mivel szomszédok voltak, édesanyám is átment virrasz- tani és engem is magával vitt. A Paraszkejva néni a halott fejénél öklömnyi könnyeket hullatva énekelte: — Ó te jó Mitru Szonya, le istenfélő drága jó ember, aki olyan szent, jámbor életet éltél a te édes jó családod javára, miért mentél el? ó, miért hagytad itt a te világszép fiatal feleségedet, a Szófiát, meg a te drága jó fiadat, a Pólit, a mámokra ruház az Alkotmány, valamint nem tilt el az egyes államoktól, maguk az államok, illetve a nép gyakorolhatja. (Flis) AZOK az olvasóinks akikhez lapkezelők nem kerülnek 45 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio sik szép fiadat, a Szimiont^ meg a te édes kis lányodat, a^ Jevát és a te tündéri unokáidat. Ó, miért hagytad itt a falut, a jó embereket, akik téged annyira szerettek és tiszteltek, ó, Mitru, Mitru! — Erre azután olyan kétségbeesett zokogásba tört ki, hogy kőből kellett volna lennie' annak a szívnek, ami meg indult volna, Ritt, zokogott ott mindenki. Mikor aztán jól kisírtuk magunkat, uj strófába kezdett a Paraszkejva néni, melyben aprólékosabban ismertette az öreg bolond Szónya bokros érdemeit. Természetesen ezt is egy kórus rivás követte, így folyt ez reggelig. Temetés után azután adtak a Paraszkej- vának fél véka búzát, egy kis zsírt, meg két-három hatost, ebből élt a testvérével meg a fiával. Úgy harmadéves inasgyerekkoromban visszakerültem a falumba. Az iparvasuti mozdonyokat javítottuk ott a mesteremmel, mégnéhány Aradról jött segéddel. Mikor az első mozdony kész volt, vonalpróbára mentünk öt-hat kis vaggon- nal. A kiszindai bakterháznál megálltunk. A mester és a segédek leszálltak a hajtószerkezetet és a csapágyakat megvizsgálni, nem tágult-e vagy nem melegede'tt-e át. Egy tizennyolcév körüli román fiú, az egyik fékező, állt meg a masina előtt és bambán bámult fel rám. Rögtön megismertem a játszótársamat, a Trajánt. Némi büszkeséggel, úgy a mozdonyból kihajolva, szóltam le hozzá: — Szervusz, Traján! — Szervusz — mondja ő férfiasodó hangján. — Hát te fékes vagy? — Nem látod? 1 — Dehogy nem, csak nem ismertelek meg mindjárt. Megnőttél. (Folytatjuk) AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAIÉRT Esztendők óta a magyar munkások, a Bérmunkás olvasói is kiveszik a részüket annak az alapnak a megteremtéséből, amellyel a Védelmi Bizottság különösen karácsony idejében anyagi segitséggel ellátja azokat, akik az osztályharc küzdelméből kifolyólag börtönben vannak. NEW YORKBAN, december 19-én, a hatalmas IRVING PLAZA nagy termében, 17 Irving Pl. tart a Védelmi Csoport BÁLT, amelyre minden munkást meghívnak. Belépő jegy 25 cent. A tánchoz a zenét elsőrendű zenekar szolgáltatja. A "Bill of Rights" 150 éve (Folytatás a 3-ik oldalról)
