Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-07-19 / 1172. szám

1941 julius 19. ♦ BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL ' 1 ■ —' ■ - » » » ■! I ■! — ~ I —I I ■ ■ ^ ■!... ~ Elmondja: Z. J. hogy “minden eddigi társada­lom története, osztályharcok története”. Későbbi kiadásaiban azonban jegyzet került már e mondat alá, mely szerint “csak az írásban ránk maradt törté­netre vonatkozik ez, a kiáltvány szerkesztésekor jóformán isme­retlen volt még a társadalom őstörténete és az a társadalmi szervezet, amely minden írott történelmet megelőzött.” 1844- ben Marx halála után foglalta össze Engels őstörténelmi ta­nulmányaik eredményét. “A család, a magántulajdon és az állam eredete” cimü munkájá­ban világosan föltárja, hogy az eddigi társadalmak fejlődésé­ben két korszakot kell megkü­lönböztetnünk : egy osztályel­lentétektől menteset és egy olyat, amelyben vannak osz- Itályellentétek. Az őstörténelem úttörő kutatója, az amerikai Morgan, a vadság, a barbárság és a civilizáció három korszaká­ra osztotta az emberiség törté­nelmét. A vadság korszaka a fazekas mesterség föltatálásáig tartott és Morgan szerint 80000 esztendő telt el tehát addig, mig osztályellentétek keletkezése le­hetségessé vált. Az újabb kuta­tásoknak megfelelően 10-15,000 esztendőre kell kiterjesztenünk a civilizációnak, vagyis annak a korszaknak terjedelmét, amely kétségtelenül ismeri már az osz­tályellentéteket. Bizonyos, hogy az osztályellentétek és az állam aránylag rövid idő óta szerepel­nek csak az emberiség történe­tében. Keletkezésüket Marx és Engels gazdasági okokkal ma­gyarázták: a csere, kereskede­lem, pénzgazdaság, rabszolga­ság és a munkamegosztás ki­fejlődésével. Ezzel a gazdasági magyarázattal szemben Oppen­heimer erőszakos hódításokra vezeti vissza az állam keletke­zését. Arra, hogy a steppék harcias törzsei megtámadták és uralmuk alá kényszeritették a termékeny síkságok békés föld- in Ívelő népeit. A hóditó törzs lett az uralkodó osztály, a leigá- zóttak pedig a kizsákmányolt alsóbb osztály. Ezt a két ellen­tétes magyarázatot egységbe olvasztja Kautskynak “A törté­nelmi materializmus”-ról irt müve.Kimutatja a Marx-Engels gazdasági magyarázat elégte­lenségét és rámutat azokra az adatokra, melyeket az államok erőszakos hódítás általi keletke­zésére hozott napvilágra a leg­újabb történetkutatás. Tovább fejleszti Oppenheimer hódítási elméletét. Kimutatja, hogy a hódítás és erőszak egymagában nem elég magyarázat, mert ezek is bizonyos viszonyok mel­lett vezethetnek csak átalaku­láshoz. Igazi magyarázathoz úgy juthatunk csupán, ha a hó­dítás és erőszak mellett fölku­tatjuk azokat a gazdasági vi­szonyokat is, amelyek a hódítás általi államalakitást lehetséges­sé tették. Kautsky föltárja eze­ket a gazdasági viszonyokat és megvilágítja nem csak az eddi­gi fejlődést, de az állam jövendő sorsát is, egészen az osztályál­lam kikszöböléséig és a szocia­lista társadalom megvalósítá­sáig. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája- Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? “UJ RENDSZER”, — AMELY NEM UJ A munkásmozgalom hivatása a társadalom e 1 nyomottait egyesíteni, hogy sikeresebben védekezhessenek az elnyomók túlkapásai ellen és hogy szerve­zetten harcoljanak azokért a szükségletekért, amelyekre az emberiségnek szüksége van. A munkásmozgalom azonban két részre oszlik. Az egyik rész, a konzervatív irányzat a jelen rendszer keretein belül, minden végcél hélkül, kizárólag csak a mindennapi s z ü kségletekért harcol, mig a forradalmi irány­zat a mindennapi követelések mellett egy meghatározott vég­cél érdekében is harcol, mely: egy oly társadalmi rendszer fel­építése, amelyben megszűnnek a társadalmi osztályok, meg­szűnnek a gazdasági ellentétek és a társadalom minden egyes tagja egyformán részesül az élet javaiban. Egy ilyen rendszer kiépítése természetszerűleg kitolná he­lyéből a jelen rendszert, amely már oda fejlődött, hogy a tár­sadalom tagjainak túlnyomó részét állandó bizonytalanság­ban és nyomorban részesíti és csak a kisebbség, a kiváltságo­sak javát szolgálja. Az uj rend­szer eszméje éles ellentéteket teremtett a társadalom tagjai között. Az uralkodó osztály, amely a jelen társadalom min­den eszközét és intézményét a kezében tartja, a végletekig ra­gaszkodik a jelen rendszerhez és az uj rendszerért küzdőket minden eszközzel i g yekszik megfélemlíteni, vagy kiirtani: Az Industrial Workers of the World és annak lápjai — töb- bekközött a Bérmunkás is — a munkásmozgalomban a forro- dalmi irányt képviseli és a mun­kásság azonnali követelése mel­lett minden időben a legagili- sabb harcosa volt az uj társa­dalmi rendszernek, amelyben nem lesznek urak és szolgák, paraziták és kiszipolyozottak, amelyben a termelés nem pro­fitra, hanem szükségletre törté­nik és amelyben a társadalom minden tagja hasznos munkát fog végezni és a szükséglet kí­vánalmai szerint részesül a ter­melt javakból. Az IWW, mint forradalmi szervezet annak tagjai és mind­azon osztálytudatos munkások, akik ily forradalmi eszmével rokonszertveztek és annak érde­kében munkálkodtak, mindig a céltáblája volt az uralkodó osz­tály támadásainak és az ellen­tétek mindig élesebbek lettek a forradalmi célú munkásosztály és az uralkodó osztály között. Ugyan ez a helyzet állt fenn a világ többi részein is. Azonban minden elnyomás, minden üldö­zés és terror dacára a munkás- osztályhoz ‘tartozók mindna- gyobb számmal ismerték fel az uj rendszer szükségességét és mindig erősebb lett az azért harcolók serege, úgyhogy a 20- ik század második negyedében a bérrendszer védelmezői a sa­rokba szorultak. A jelen rendszer védelmezői azonban nem adták fel a harcot. Úgy vélekedtek, hogy ha uj rendszert akarnak az elnyomot­tak, majd ők csinálják meg az uj rendszert, abban azonban nem lesz köszönet. És megszü­letet a fasizmus, majd később a nácizmus. Igen ez a borzalmas uj rendszer ott ütötte fel a fejét, ahol a kapitalizmus a legszoron- gatottabb helyzetben volt, olasz majd németországban és' a vi­lág kapitalizmus mindennemű támogatásban részesítette,hogy győzelmét elősegítse. Ez az “uj rendszer” azonban nem uj, ha­nem a jelenleginek folytatása, csak sokkal terrorisztikusabb, sokkal gyilkosabb és kegyetle­nebb formában. MIÉRT HARCOLUNK AZ “UJ RENDSZER” ELLEN? A tisztánlátó osztálytudatos munkásokat egy pillanatra sem tévesztette meg a kapitaliz­musnak ez a cselszövése. Ami­kor felütötte a fejét az “uj rendszer” előfutárja, rögtön fi­gyelmeztettük a világ mun­kásságát és fokozattabb szer­vezkedésre hívtuk fel, hogy szervezett erejével akadályoz­za meg annak kifejlődését. A figyelmeztető szó azonban a pusztába veszett. A világ mun­kássága —- egy alig számbave- hétő kisebbség kivételével — nemcsak hogy nem törekedett megakadályozni az ‘uj rendszer’ kifejlődését, hanem annak sze­kértolóivá szegődtek. Milliókat tévesztett meg az “uj rend” lo­vagjainak hazug, félrevezető jelszavai és azt hitték, hogy a nácizmus győzelme a kapitaliz­mus halálát és a munkásosz­tály felszabadulását jelenti. Minket azonban egy pillanat­ra sem tévesztettek meg a ha­zug és félrevezető jelszavak. Még akkor sem adtuk fel szilárd meggyőződésünkéit, amikor a “munkáshaza” — Szovjet Orosz ország — hozzájárulásával az “uj rend? legkimagaslóbb lo­vagja, Hitler Adolf megindítot­ta a történelem legborzalma­sabb vérözönét, hogy az “uj rendszert” gyilkos fegyverekkel haláltszóró tankokkal és repü­lőgépekből leszórt bombák ez­reivel erőszakolják a világra. Mi nem úgy viselkedtünk, mint a munkásosztály “legforradal­mibb élcsapata” — a kommu­nisták — akik felfüggesztették a harcot a nácizmus ellen, ha­nem mi szüntelenül hirdettük és gyakoroltuk a megalkuvás­nélküli harcot az “űj rendszer” ellen. Elitéltük és harcoltunk mindazok ellen, akik bármi mó­don, akár hallgatással, vagy pe­dig az érdekében való munkál­kodással elősegítették annak a terjedését. Mi mindig tisztában voltunk azzal, hogy a forradalmi mun­kásosztály végcélja és a “nem­zeti szocializmus” vagy hitler- izmus borzalmas rendszere kö-' zött homlokegyenest ellentétes a külömbség és az utóbbi győ­zelme az előbbinek beláthatat­lan időkre való visszaesését je­lenti. Ezen meggyőződésünkben még Sztálin árulása és a sztá­linisták hátbatámadása sem tántorított meg bennünket. Hitler azonban túllépte azt a határt, amelyet a kapitalizmus megszabott számára. Nem állt meg a munkásmozgalom meg­semmisítésénél, hanem a ma­gántulajdon rendszer oszlopaira is oly terheket rakott, amely azokat az összeroppanással fe­nyegeti. A kapitalizmus felis­merte a veszélyt és igyekszik megmenteni ami menthető. A barbár nácizmus fegyveres ere­jével szembe állította a saját fegyveres erejét, hogy megvé­delmezze a mag ántulajdon rendszert a kiváltságaival az uralkodó isztály és a kizsákmá- nyoltatás és nyomorral a mun­kásosztály részére. Az a vád ért bennünket, hogy ebben a világterjedelmü véron- tásbban, mi forradalmi osztály­tudatos munkások a kapitaliz­must védelmezzük. Pedig sem­misem áll távolabb a valóságtól és akik azt állítják, roppant sú­lyos tévedésben vannak. Mi tel­jesen tisztába vagyunk azzal, hogy ez a háború a munkásosz­tályt nem viszi közelebb céljá­hoz, de azzal is tisztába va­gyunk, t hogy a nácizmus győ­zelme beláthatatlan időkre visz- szaveti. A kapitalizmus alatt a mun­kásosztály a folytonos harccal megteremtette az alapját egy oly munkásmozgalomnak, mely a munkásosztály felszabadulási harcát irányítani képes. A szi­lárd alapra tehát sokkal köny- nyebb építeni és az építés sok­kal gyorsabban haladhat. Mig ellenben ha a hitlerizmus győz, az eddigi kivivott eredmények mind megsemmisülnek és ezzel hosszú időre az építés lehetősé­ge is. Érthető tehát, hogy ha az eddig elért eredményeket megakarjuk tartani, akkor min­den eszközzel harcolnunk kell a nácizmus ellen, amely azokat lerombolással fenyegeti. Hogy ebben a harcban a kapitalizmus is segítségünkre van, az igazán a véletlen müve. A munkásosztály problémá­ját azonban ez a háború még akkor sem oldja meg ha a hit­lerizmus megsemmisül. A ná­cizmus ellen azért harcolunk, hogy az eddigi eredményeket megvédj ük, de itt még csak fél­úton van a munkásosztály. A harcnak tovább kell folyni mert “a munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadse­reget nemcsak a tőkésekkel va­ló mindennapi harcra kell szer­vezni, hanem arra is, hogy foly­tassa a termelést akkor, amikor már a bérrendszer elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a réginek keretein belül.” CSALÁDIAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN Az IWW tagjai és barátaik ismét családi társas kirándu­lást fognak tartani JULIUS 27-ÉN, vasárnap az EDEN- WALD ERDŐBEN, a kis hidon át a domboldalon. Legyünk ott többen mint a legutóbbi alka­lommal. A kirándulás minden jövedelme a Bérmunkás javára lesz beküldve. Útirány: A Lexington Ave subway, a 180-ik utcáig, on­nét átszállni az uj Dyer Ave vasútra és a Dyer Ave.-nél leszállni. A carefare összesen 5 cent.

Next

/
Thumbnails
Contents