Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-29 / 1191. szám

1941 november 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal Szövetséges köztársaság, a 48 szövetséges állam és Colom- boia District szövetségi terület és territóriumok: Alaszka és Hawai. Gyarmatok: Portorico, Virgin szigetek, Panama csa­torna zóna, Filippmi szigetek, Guam, Tutuil szigetek. Lakos- sainak száma 135 millió. Érdek­kör: Cuba, Haiti, San Domingo Nicaragua, Panama. Az Egyesült Államok terüle­te kb. akkora, mint Európáé, lakossai azonban csak negyed­része annak. A lakosság roha­mosan nő. A népesség szaporo­dását a következő pár adat jel­lemzi : 1790 ....... 3,929,000 1830 ....... 12,866,000 1850 ....... 23,192,000 1870 ....... 38,558,000 1890 ....... 62,948,000 1910 ....... 91,972,000 1940 ....... 135,000,000 A lakosság száma azonban nem annyira a természetes sza­porodás, mint inkább a beván­dorlás révén emelkedik. A be­vándorlást az 1924-ben hozott törvény lényegesen megszorí­totta, azonban ennek dacára 1925—26-ban 304,000 volt a bevándorlók száma. A legtöbb bevándorló Európából érkezett és ennek megfelelően a lakos­ság legnagyobb része, 89.7 szá­zaléka a fehér fajtához tarto­zik. 9.9 százaléka néger, 0.2 százalék indián, 0.1 százalék ki­na és japán. Az állam és egyház szét vannak választva. Uralko­dó vallás a protestáns, amely számos felekezetre oszlik. A katolikusok száma több mint 18 millió. A szövetségi alkotmány ér­telmében a törvényhozó-, vég­rehajtó- és birói hatalmat el­választották egymástól. A vég­rehajtó hatalom az elnök kezé­ben van, akit az államok kül­döttei 4 évre választanak. A törvényhozást a szenátus és a képviselőház intézi. A felsőbí­róság 9 tagját élethossziglan maga az elnök nevezi ki. Az- Egyesült Államok gazda­sági életének alapja a mezőgaz­daság. amellyel a lakosság 26 százaléka foglalkozik. A far­mok száma hat és fél millió. A mezőgazdasági termelés kö­zött legjelentősebb a gabona- termelés. Az összes terület 28 százaléka szántó, 36 százaléka erdő, 31 százaléka rét és legelő, mig 15 százaléka terméketlen. Búzából a világtermés 22, ku­koricából 70 százalékát szolgál­tatja. Gabonatermelésből kö- rülbelől 30 százalékos fölöslege van, amit az európai piacon ér­tékesít. Egyébb mezőgazdasági termékei közül nevezetesek a rizs, gyapot és dohány. Ásvá­nyos kincsekben bővelkedik. A világ szénkészletének 46 száza­léka, vasérckészleténék több mint egyharmada az Egyesült Államok területén található. A világ kőolajkészletének 17 szá­zaléka van birtokában, jóllehet a világtermelés 73 százalékát szolgáltatja. Hiányzó nyers­anyaga az autóiparhoz szüksé­ges gumi. Ipara fejlett, miután szén­ben és vasban bővelkedik. Az amerikai ipar jellemvonása az erős koncentráció és viszonyla­gos tulfejlettség. A gyárak nem dolgozhatnak teljes üzemmel, Az Egyesült Államok mert 50-100 százalékos túlter­melés lenne az eredmény. A bel- ;ő piac fölvevőképessége nem elég. Exportálásra kerülő nyers anyagai és iparcikkei közül legfontosabb a petróleum, szén, vas és acél, réz és rézáru jár­müvek, gépek sok millió dollár értékben. Az Egyesült Államok vasúthálózatának hossza 400 ezer km., a föld vasúthálózatá­nak egyharmadrésze. A vasút rendkívül nágy szerepet játszik gazdasági életében, mert egy­mástól eltérő jellegű, nagy ki­terjedésű gazdasági területeket köt össze. Fontos közlekedési eszköz az autó is. A világ autó­parkjának öthatodrésze fut az Egyesült Államok területén. Az Egyesült Államok nyersanyag- készleteit növelik a közép- és délamerikai államok erőforrá­sai, amelyek birtokáért erős verseny folyik az angol és né­met világgazdasági csoportok­kal az úgynevezett béke idők­ben nemkülönben, amikor az erőszak fegyverével döntik azt el. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TÖRTÉNETE Az északamerikai Egyesült Államok a föld legszervesebb kapitalista termelésének állam- szervezete és a világ imperia­listáinak vezető országa. A kapitalizmusnak ezt a ma­gas fokát, amelyben a feuda- lista maradványok teljesen hi­ányzanak, nem a lassú fejlődés utján éri el az amerikai társa­dalom, hanem két évszázad gyors haladásával Íveli át. Az európai árutőke már 1492-ben fölfedezi Amerikát, de ez az Egyesült .Államok terüle­tén vándorló indián törzsekre nem gyakorol jelentős hatást. Az Egyesült Államok alapjait angol gyarmatosok fektetik le a 17-ik század első évtizedeiben. A tengerpartokon letelepedő angolokat gyors egymásután­ban követik ir, francia, holland, svéd és német úttörő rajok. Ezek az ország belsejébe ha­tolnak és visszaszorítva a vér­rokon közösségekben élő indián törzseket, ezeknek a vadászte­rületeit legelőkké, szántókká alakítják át. A korlátlan mértékben ren­delkezésre álló termelőeszkö­zökhöz a gyarmatosok csak sa­ját munka erejüket használhat­ják föl és igy osztályellentétek legföljebb az eladósodott föld- mivesek és a hitelező kereske­dők között állanak fönn. Azon­ban az Európából áttelepedett vállalkozók már ismerik a ki­zsákmányolás módszerét és ez­ért La Casas szerzetes eszméjét a néger rabszolgamunkát is be­vezetik. Megindul a hatalmas rabszolgavásár, a néger mun­kaerő kizsákmányolása és a vállaSkozók meggazdagodásá­nak gyors folyamata. A 18. század Amerikája a rabszolgakereskedők és rum­csempészek, az arany-kereske­dők, a prémvadászok, a telek­spekulánsok és pénzuzsorások romantikus és brutális eldorá- dója. Ezek az uj amerikánusok hamarosan szembekerülnek az angol anyaországgal, amely nagy adókkal és kereskedelmi korlátozásokkal zaklatja őket. Ezek az ellentétek az 1773-83 időkben nyilt harcokban rob­bannak ki és a gyarmatok füg­getlenségéhez, az Egyesült Ál­lamok megalakításához vezet­nek. Az uj köztársaság, ámbár 1776-os alkotmánya hemzseg a demokratikus frázisoktól, azok­ra a görög köztársaságokra ha­sonlít, amelyekben a polgárok kicsiny csoportja a demokrácia nevében zsákmányolta ki a rab­szolgák hatalmas tömegét. De az amerikai polgároknak nincsen, idejük ügyelni a de­mokráciára, mert a 19. század első évtizedeiben a profitszer­zés csudálatos lehetőségei nyíl­nak meg az ügyes spekulánsok előtt. Hires elnökeik, mint Washington, Franklin, Monroe, majd Lincoln a gazdagodás ut­jának egy-egy állomását jelen­tik. Az 1793-ban föltalált gya- potmag-tisztitógép a gyapotter­melésnek tízszeresére való föl­emelését teszi lehetővé. A 'ter­melés 1801-ben 18 millió font, 1810-ben 93 millió font. A na­póleoni háborúk nemcsak a gyapotáruk magasságát bizto­sítják, hanem föllenditik az egész amerikai kereskedelmet és ipart. Az angol tőke segítsé­gével a négerek és bevándor- tak munkaerejének kizsákmá­nyolása által a tőkeakkumulá- 'ció is kezdetét veszi. A tőke belső piaca és a sza­bad munkaerő mennyisége egy­re növekszik. Mig az Egyesült Államok déli részén hajórako- mányszámra szoporodik az im­portált és tenyésztett rabszol­gasereg, addig északon megin­dul az a nagyszerű vándorlás, amelyben együtt találjuk Eu­rópa gazdasági és politikai me­nekültjeit, kik az emberi társa­dalom fejlődésének összes fo­kozatait képviselik. A keletről nyugatra vándor­ló úttörők élén a prémvadászok halászok és a visszaszorított indián törzsek haladnak. A sza­bad területeken idealista szoci­alisták kommunisztikus földkö­zösségeket létesítenek. A ha­talmas állatcsordákat terelő cowboyokat kézmüiparosok és kereskedők követik. A tenger­parton és a folyók völgyében gombamódra szoporodó váro­sokba pedig bevonulnak a bér­munkások. Ebben a társadalomban már kiéleződnek az osztályellentétek és a proletariátus az osztályel­nyomással szemben erős szoci­alista mozgalmakat teremt meg Ugyenekkor az uralkodó osz­tály különböző érdekcsoportjai is összecsapnak. A déli államok nagybirtokosai a korlátlanul ki­használható rabszolgamunka­erőt, az olcsó iparcikkeket és az alacsony vámokat kívánják. Vi­szont az északi államok az ipar­ban használhatatlan rabszolga- munka ellen, a magas ipari árak és a védővámok mellett foglalnak állást. Az északi álla­mok gazdasági fejlődésük biz­tosítása céljából a hatalom át­vételére törnek és miután ez más utón nem sikerül, 1861-ben kirobbantják az úgynevezett rabszolgaháborut. Ebben a há­borúban sok ember hulláján ke­resztül Észak győz Dél fölött. A háború után egyre erősödő tőkehalmozódást csak néha sza­kítják meg gazdasági válságok, nagyobb sztrájkok, azonban se­bességét a nagyszerű konjuk- turák fokozzák. A tőkeképző­dést az imperialista hódítások is elősegítik. Az Egyesült Államok kapita­listái már 1800-ban Louisianát megvásárolják N a p o leontól, 1810-ben a spanyoloktól Flori­dát foglalják el, 1845-ben Mexi- cotól elszakadt Texast kebele­zik be, 1847-ben elfoglalják Ca- liforniát és Uj Mexicot, 1853- ban Japánt kereskedelmi kikö­tőinek megnyitására kénysze­rítik, 1867-ben Alaszkát vásá­rolják meg Oroszországtól. A Hawai szigetcsoportot 1893- ban vonják érdekkörükbe, majd territóriumuk lessz, amit pénz­zel vagy politikai fenyegetések­kel nem tudnak megszerezni, azt fegyverrel foglalják el. 1898-ban a spanyoloktól hábo­rúval veszik el az Antillákat és később megszerzik a Filippini- szigeteket. A 19. század utolsó évében Samoán osztozkodnak a németekkel. Beleavatkoznak a kinai boxerlázadásba és köz­vetítőként szerepelnek az orosz­japán háborúban. Egymásután szerzik meg Haitit, San Domin- got és Panamát, majd a dán nyugatindiai szigeteket. Mégis az imperializmus ezen közvetlen foglalásainál sokkal jelentősebbek a délamerikai kapcsolatok. Néhány évtized alatt Délamerika hatalmas és gazdag területéről részben ki­szorítják az európai tőkét és egész Délamerikát Középame- rikával egyetemben az Egye­sült Államok gazdasági ellenőr­zése alá helyezik. A hires Mon- roe-elvet, amely szerint: “Ame­rika az amerikaiaké” olymódon váltják föl profittá, hogy egész amerika az Egyesült Államok érdekszférájába esik. Az Egyesült Államok beavat­kozása a világháborúba és Eu­rópának ezen háborút követő letörése az amerikai kapitalis­táknak sohasem képzelt kon- juktur-ális lehetőségeket nyújt. Amig Európa kapitalistái egy- másközött marakodnak, addig ők behatolnak az ázsiai piacok­ra és erősen megvetik a lábu­kat Kínában, Indonéziában. De nemsokára Európa következik és a háborús kölcsönökkel a wilsoni békepaktumokkal, a Dawes-megegyezéssel és stabi­lizációs kölcsönökkel Európát magát teszik adósukká. Gazdasági erejüknek megfe­lelően, a világpolitikában is ve­zető szerepet kivánnak és min­den olyan törekvéssel, amely befolyásukat csökkentheti, éle­sen szembefordulnak. Következő cikkünkben hü le­írását adjuk az Egyesült Álla­mok munkásmozgalmának. BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLY LESZ AKRONBAN november 29-én, szombaton es­te 8 órai kezdettel DISZNÓTO­ROS VACSORÁVAL egybeköt­ve a Magyar Házban. Vacsora jegy ára 60 cent. Akroni olvasóinkat és azok barátait ezúton is kérjük, hogy tartsák emlékezetükben és je­lenjenek meg ezen a vacsorán, amelyet az akroni Munkástárs­nőink fognak elkészíteni. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA tartalmasabb és szebb kivi­telben december első felében kerül az olvasókhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents