Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-15 / 1189. szám

1941 november 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN ■(gb) ROVATA' íi A LUNCH BOX A kora délelőtti órákban elég serényen folyik a dolog. Az em­berek még nem fáradtak bele az egyhangú munkába s* igye­keznek egy kicsit, hogy aztán estefelé könnyebben vegyék majd, — szóval lazsálhassanak, — bronximagyarsággal mond­va. De azért a déli órák köze­ledtével mind sűrűbben hallha­tó a “what time is it?”, mert még akinek van is órája, job­ban szereti, ha a szomszédja nyúl a zsebbe az olajos kézzel. A sip (kürt vagy sziréna) déli hörgésére aztán egyszerre meg­állnak a gépek, letelepszenek az emberek, ki hová tud és elő­kerülnek a lunch box-ok. Stan­ley is előveszi a boxit a fúró­gép mögül, letelepszik, kinyit­ja, aztán éktelen káromkodás­ban tör ki. Odanézünk, de nem veszünk észre semmi különö­set. Előtte a kis fekete bádog doboz, épen olyan, mint az enyém, mint a szomszédomé, meg a többieké. Körülbelül 9 inch hosszú, 5 széles és 6 inch magas, félhengerre formált te­tővel. Egyik olyan, mint a má­sik. Itt csaknem minden üzlet­ben árulják. De száz számra, sőt ezer számra látjuk naponként a vá­rosban is mindenfelé. A mun­kába menő, vagy hazafelé tar­tó munkások tízezreinek a ke­zeiben látható az utcán, a villa­mosokon, az autóbuszokon, az autókból kiszállóknál, vagy be- ülőknél, — kora reggeltől; ké­ső estig folyton a szemünkbe ötlik, olyanformán, mint pél­dául New Yorkban a subwayn az újság, amelyet csaknem minden utas a kezében szoron­gat. Nem tudjuk tehát elképzelni a nagy káromkodás okát, amig Stanley a káromló szavak kö­zött valahogy értésünkre adja, hogy az éjjel dolgozó munkás, amikor reggel hazament, téve­désből hazavitte a Stanley teli boxiját és helyette az üresét hagyta ott. Hát bizony ez elég bosszantó trükk volt és lesz is neki mit hallani este, ha bejön. I Mert igaz ugyan, hogy külön­böző nemzetiségűek, de a ká­romló szavakat mindkét nyelv­ből ismerik. A KORCSMA Csodálatos, hogy mikor az az ilyfajta munkás valami ide­gen nyelv iránt érdeklődik, hát először is a legtrágárabb sza­vakra kivácsi. Itt van például John, a negyedik szomszédom, aki azzal kérkedik, hogy négy vagy öt nyelven tudja a legko- miszabb disznóságokat kimon­dani. Amikor szerszámot éle­síteni megy a köszörűhöz, mel­lettem megy el, a fülembe súg valamit magyarul, amit rossz kiejtése dacára is megérték, de nem akarom leírni, nehogy a szedő munkástárs elpiruljon, — ha már a nyájas olvasók Ízlését figyelmen kívül is hagynám. De ugylátszik nem elégszik meg a tudományával, mert már napok óta azzal üldöz, hogy ta-i nitsam meg a legis legnagyobb' magyar káromkodásra, mert szombat este a szalonban —va­gyis a korcsmában — magya­rokkal mulat és azokat akarja meglepni. Annyira könyörög, hogy nem térhetek ki a kérés elől, nahogy “sziszinek” tart­son. Hétfőn aztán kezdetét vet­te a tanitás. Az összes “t” be­tűket kétszeresen megdupláz­va, az “r”-t pedig perregtettve mondottam neki: “Pattogtatott tengeri!!” (Kukoricát nem mertem mondani, féltem, hogy megérti.) Egész héjten szorgalmasan tanulta. Ma, pénteken, olyan fogcsikorgatva mondja, hogy magam is beleborzadok. Nohát lessz is nagy “fun” szombaton a szalonban. A TEMPLOM John nagyon örül, hogy ilyen szörnyűséget tanulhatott. Van nek a gyermekeik testére min­denféle amuletet, hogy bajuk ne legyen, ezek hordanak a zse­bükben fétiseket, ezek állítják el a vérzést rákapart mésszel és pókhálóbal, ezek becsülik többre a javasasszonyt a leg- tudósabb orvosnál, ezek kopog­tatják meg az asztalt, hogy el ne kiabálják szerencséjüket. A babona területe végtelen. A népéletben lépten-nyomon találkozunk vele. De nem hi­ányzik a vallásban és a tudo­mányban sem. Vannak régi, hi­res tudományágak, amelyek ma mindenestül babonákká süllyed­tek, ezek közzé tartozik a csil­lagjóslás (asztrológia), amely a régi Babilonban és a közép­korban náltmk is tudománynak számított és az aranycsinálás (alkímia), amely csalássá zül­lött, miután hasznavehető és tudományos elemei átmentek a vegytanba. A babonák területe egyre változó is: egyes babonák kihalnak, helyettük azonban újak teremnek. így keletkezett az utolsó évszázadokban a mez- merizmus, a spiritizmus, a teo­szófia, az imádkozással gyógyí­tó “kereszténytudomány.” Amig a tudományos haladás eredményei bizonytalanok, ad­dig a babonák érthetők s ment­hetők. Ahogy ezek az eredmé­nyek megszilárdulnak, a babo­nák önmagukkal és embertár­saikkal, valamint a társada­lommal szemben bűnökké vál­nak. Egy esek önmagukban hordják büntetésüket. Aki or­vos helyett kuruzslóhoz, kór­ház és gyógyszertár helyett va­rázsszerekhez fordul, az saját kárán fogja megtanulni, hogy a babonától óvakodni kell. Má­soknak a hiábavalóságára kia­dós tandíj megfizetés után jön rá az ember, hogyha valami babonával szélhámoskodó, csa­ló kezébe kerül. A nép művelé­se és a tudomány eredményei­nek a népszerűsítése révén azonban a babonában való hit csökken. Csak a nagy katasz­trófák rántják vissza a haladás kerekét s kedveznek bizonyos, a halottak szellemével érintke­zést ígérő babonának. itt egy Louis nevű munkás, akiről azt mondják, hogy ma­gyar. Ezt zaklatta egy darabig a káromkodásért, de eredmény­telenül. Valamelyik nap szóba álltam a Louissal. Megtudtam, hogy erdélyi szász, csak nagyon keveset beszél magyarul. De ha jól beszélne is, káromkodást nem tanítana, mert igen vallá­sos ember, vezető szerepet ját­szik az egyházi szervezetében. Én persze a szervezkedésről akartam vele beszélni, de ha­mar elejét vágta. Kezdte ha­darni a munkásfalók által ter­jesztett rágalmakat. Az unio- nok csak graftelő vezéreknek jók. A tagsági dijakat ellopják, a munkásokat ok nélkül sztráj­kokba kergetik, stb., stb. Érez­hető volt, hogy mindezeket az egyházi szervezetében, a temp­lomban tanulta. De nemcsak tanulta, hanem mert valószínű­leg a papjától hallotta, tehát szentül hiszi is. Az ilyen ember semmiféle érvre nem hallgat, ennek hiába beszélünk. A VÁROS LELKE Hanem azt a pattogatott ku­koricáját neki, hát mit is irká­tok én itt össze-vissza. Lunch box...., korcsma...., templom,-. Meg van! Meg van! — kiáltok fel én is, mint Archimides bá­tyánk, amikor a fürdőkádból a vizet kiloccsantotta. Valame­lyik nap az egyik munkástárs kérdezte, hogyan tetszik ez a város? Mondottam neki, hogy látok valami speciálisan jellem­zőt, ami a város lelkét mutatja, de nem tudom szavakban kife­jezni. Most már tudom. Ennek a városnak (és talán az összes oly városoknak, ame­lyeket a nehéz ipar dominál) a jellegét a lunch box, a szalon és a templom adják rrieg. A lunch box, a nehéz munka szim­bóluma, aminek végzésére ösz- szecsőditették ide az elmara­dottabb kelet-európai beván­dorlókat. Ezek építették ugyan naggyá, a várost, de mert a munkautáni szórakozásuk he­lye csak a szalon maradt, szel­lemi táplálkozásukat pedig csak a templom szolgáltatta, az elmaradottság még mindig lát­ható, észre lehet venni a máso­dik meg a harmadik generáci­ón, sőt átcsillog még a magas iskolák diplomáján is. Szinte hihetetlen, hogy mennyire uralja ezt a várost a szalon és az egyház. A részeg hajtők által okozott szerencsét­lenségek száma óriási. Szombat este hazamenet az utcán a ré­szegek százait láthatja az em­ber. És ezen állapotok ellen úgy küzd az egyház, hogy a templomok alsó helyiségeibe italt mérő bárokat rendeznek be. így aztán az agy éltompitá- sára jól fel vannak szerelve. Hej, azt a pattogtatott ku­koricáját, de sok munka vár itt az öntudatos munkásságra! A Polgárság Ellátása. Mi Nelson a Priorities igazgatójí 45 százalékos csökkentést rer delt el a nem-mechanikai hüte szekrények acél felhasználás terén és a mosó és vasaló gépe: gyártását 17 százalékkal korlá tozta. Mr. Nelson szerint a utóbb említette korlátozással 3 ezer tonna acélt fognak megta karitani a védelmi munkálatok hoz. BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLY LESZ AKRONBAN november 29-én, szombaton es­te 8 órai kezdettel VACSORÁ­VAL egybekötve a Magyar Házban. Akroni olvasóinkat és azok barátait ezúton is kérjük, hogy tartsák emlékezetükben és je­lenjenek meg ezen a vacsorán, amelyet az akroni Munkástárs­nőink fognak elkészíteni. Figyelem Chicago és környéke! MEGHÍVÓ Az IWW chicagói magyar tagjai 1941 december 6-án, szombaton este tartják szoká­sos DISZNÓTOROS VACSORÁ­JUKAT a BLUE HALLBAN, 333 W. North Ave., a Sedge- wick St. sarkán. Finom házilag készített hur­ka-kolbász és sütemények. A zenét Kardos Pista zenekara szolgáltatja. Belépődíj 25 cent. Ezúton is felkérjük olvasó­inkat, hogy tartsák e napot em­lékezetükbe és agitáljanak is­merőseik körében. A Rendezőség. Munkás viták.A Defense Me­diation Board a kihallgatások sorát rendelte el, az Appalachi­an szénvidék sztrájkoló bányá­szai érdekében. Amint tudjuk, az United Mine Workers szer­vezet elfogadta az Elnök javas­latát s igy a munkások munka­helyüket újból elfoglalták, mi­közben a vitás kérdések rende­zése folyamatban van. Az U.S. Conciliation Service 30 más munkás-munkaadó vitás ügyét rendezte. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? AFORIZMÁK Ki békés házitüzhelyre vá­gyakozik, látogassa a másét. * Hogy épp azokat nevezik él­hetetleneknek, kik a mások szorgalma után élnek.- , * Múltai biró nőnek oda a jö­vője. * Hányán élnek fejedelmi mó­don a honszerelem koldus-ta­risznyájából. * Mennyivel emberibb a faji ösztön állatnál, , mint a terem­tés koronájánál. * Ha az ember magamagát megutálja, ezt világmegvetés­nek titulálja. * Minden mesterségnek arany a feneke, mégis a föle után kap­kod minden mivelője. Ha mindazokat, kik láb alól elmentek, az Ur magához vette volna: a mennyek országából rég megszökött volna.

Next

/
Thumbnails
Contents